Betegségek A-tól Z-ig

Gyomoridegesség és társai

Ne fogjunk mindent a pszichére!

A belek, a gyomor vagy a hólyag irritatív állapotai esetén – amikor a betegnek vannak panaszai,  tünetei, de nem állapítható meg szervi megbetegedés – gyakran lelki hátterűnek minősítik a problémát. A tapasztalatok szerint azonban az ilyen esetekben sem ritka a szervi kiváltó ok, ha kellően alapos a kivizsgálás.


 A tisztázatlan eredetű hasfájás esetén érdemes nem idejekorán feladni a kiváltó okok keresését

 

Ha ugyanis valóban lelki problémák következtében fáj a gyomra valakinek, akkor néhány milligramm ilyen-olyan hatóanyaggal ezeket a gondokat nem lehet megoldani. Ha valóban lelki bajokkal küszködik valaki, akkor az alapprobléma megoldásán kell dolgozni. Ehhez pedig nem feltétlenül orvosra vagy pszichoterapeutára van szükség, hanem esetleg párterápiás tanácsadóra, adótanácsadóra, nevelési tanácsadóra, ügyvédre stb. Olykor pedig egyszerűen meg kell tanulni bizonyos problémákkal együtt élni.

 

Azonban legalább ennyire fontos, hogy mielőtt a lelki életre fognánk bármit, szülessen pontos differenciáldiagnózis. Nem elegendő a gyomorra irányítani figyelmünket, ha a beteg a gyomrára gyanakszik. Egy sor más szerv állhat a panaszok hátterében. Aki állt már hevesen dobogó szívvel a pályaudvaron nagy szerelmére várva, az tudja, milyen nehéz a torkunkban dobogó szív érzését az izgalomtól összeránduló gyomor érzetétől megkülönböztetni.

 

Csak azt lehet diagnosztizálni, amit ismerünk

A gyomron is csak olyan betegséget tudunk diagnosztizálni, amit az orvostudomány már ismer: az orrszondán keresztül vett gyomornedvmintából vagy a gipszkása segítségével megállapítható pl. a gyomorfekély, rosszabb esetben a gyomorrák, tükrözéssel a gyomorfal gyulladása, vagy a gyomornedvekben élősködő Helicobacter pylori, amelynek létezését egyébként 25 évvel ezelőtt abszolút mértékben tagadták.

 

A sokasodó ismeret és felfedezés hatására a „gyomoridegesség“ hátterében egyre több „valódi” betegséget állapítottak meg. Ez is bizonyítja, nem lehetünk eléggé alaposak a betegségek felkutatásában.

 

Ha valóban lelki bajokkal küszködik valaki, akkor az alapprobléma megoldásán
kell dolgozni

 

Ami az ingereket illeti, azok önmagukban véve nem károsak. A bennünket érő számos hasznos vagy kellemes inger közül létezik kettő, amely közvetlenül a gyomorra vonatkozik: az egyik az éhség, amely azt jelzi, ideje ennünk, a másik a telítettség érzete, amely arra figyelmeztet, hogy ideje abbahagyni az étkezést. E két ingert nem csupán a gyomor üressége vagy telítettsége, hanem a vércukorszint, bizonyos hormonok és a köztiagy által kiváltott, illetve irányított bonyolult mechanizmusok működtetik. Mindannyian tudjuk, hogy ezek a funkciók milyen könynyen rossz irányt vehetnek, például a túlsúlyos, elhízott embernél, aki folyamatosan éhes, vagy a kóros soványságban szenvedőnél, aki mindig telítettnek érzi a gyomrát, vagy egyenesen öklendezik, ha ennie kell valamit.

 

Nem csak a gyomor túltelítettsége vagy a magas vércukorszint válthat ki hányingert vagy étvágytalanságot, hanem az undor és bizonyos élelmiszerek heves elutasítása is. Utóbbit jelentős mértékben a nevelés és a környezet határozza meg. Ami az egyik embernek csemege, annak már puszta gondolatára is rosszul lesz a másik. Érdemes elgondolkodni, hogy a „mérgezett“ élelmiszerekről szóló, eltúlzott újsághírek, vagy a túl sok cukorról, zsírról és fehérjéről szóló írások hatására sokan bizonyos ételeket irracionális mértékben elutasítanak. A szénhidrátok, zsírok és fehérjék önmagukban véve nem károsak, csak ha mértéktelenül fogyasztjuk őket.

 

Ha valakinek túl sok sav termelődik a gyomrában, az nem gyomoridegesség, hanem a szervezet egészének anyagcserezavara. A gyomor ebben az esetben helyesen cselekszik, és a vérből az ott keletkező savtöbbletet elvonja és kiválasztja, így biztosítva az egész test sav-bázis egyensúlyát. Ugyanis éppen e területen rejlik a probléma gyökere. A gyomorsav-termelődést blokkoló gyógyszerek (protonpumpagátlók) pedig lezárják ezt a fontos biztonsági szelepet, amivel ugyan átmenetileg tehermentesítik a gyomrot, de semmiképp nem oldják meg az alapproblémát. Ahhoz ugyanis gondosan meg kell vizsgálni és szükség esetén meg kell változtatni az egyén életvitelét, táplálkozási szokásait, olykor csökkenteni kell a gyógyszeradagját is. Sokat segíthetnek a lúgosító hatású (bázikus) ásványi anyagok, valamint egyes nyomelemek, például a cink és a mangán, amelyek a veséken keresztül segítenek kiválasztani és eltávolítani a savakat.

A bélpanaszok hátterében legtöbbször a hasnyálmirigy működésének zavara áll

 

Nincs sok értelme gyomorégés ellen savmentesítő, savkötő porokat, gyomorfájdalmakra pedig fájdalomcsillapító gyógyszereket szedni.

 

 

A stressz és a félelem hatására romlik

a hasnyálmirigy működése A gyomornyálkahártya gyulladása vagy a gyomorfekély okozta fájdalom mindig a falat lenyelése után és mindig ugyanazon a helyen jelentkezik. Ha étkezés után bizonyos idő eltelte után érezhető, helyét változtató fájdalommal van dolgunk, akkor sokkal valószínűbb, hogy a belek okozzák a panaszt.

 

Ezzel egyébként el is érkeztünk az irritábilis bél szindrómához (IBS), amely diagnózis szintén túlságosan gyakran születik, ha az orvos nem tud mást megállapítani. A bélpanaszok hátterében ugyanis legtöbbször a hasnyálmirigy működésének zavara áll, aminek lényege, hogy a hasnyálmirigy nem termel kellő mennyiségben az ételek megemésztéséhez szükséges enzimeket. Ennek következtében a táplálék a belekben erjedni, rothadni kezd. A folyamat közben keletkező gázok a béltraktuson végighaladva kellemetlen feszítést és kólikaszerű fájdalmat, továbbá székrekedést és/vagy hasmenést okoznak. A bélrendszeri fájdalmak olykor annyira erősek lehetnek, hogy a beteg és kezdetben az orvos is szívinfarktusra gyanakszik.

 

E bajok forrása is gyakran a szervezet elsavasodása, de még gyakrabban a túl nagy ételmennyiség elfogyasztása. Ekkor előszeretettel folyamodunk enzimkészítményekhez, amelyek átveszik a hasnyálmirigy feladatát. Pedig, mint minden szerv, a hasnyálmirigy is csak még lustább lesz, ha tartósan mentesül a terheléstől.

Az egészséges belekben is élnek gombák, méghozzá a sokat emlegetett  Candida albicans jelenléte is normális 

 

Mivel a hasnyálmirigynek nincsen raktározásra alkalmas hólyagja, mint a májnak, az emésztőnedvek folyamatosan a nyombélbe szivárognak. Itt sokáig nincs mit megemészteni, ezért az enzimek kihasználatlanul veszendőbe mennek. Ha azonban egy bőséges lakomára kerül sor, nem áll belőlük kellő mennyiség rendelkezésre. A gyakoribb, de egyszerre kisebb ételadagok jóval könnyebben emészthetők. Stressz és félelem hatására a hasnyálmirigy szinte teljesen beszünteti enzimtermelését, ezért fontos, hogy az étkezés békés, harmonikus hangulatban teljen.

 

 

A belekben zajló erjedés elpusztítja a hasznos bélbaktériumokat

Ha az emésztetlen ételek a belekben erjedni kezdenek, e folyamat hatására egyre inkább elpusztulnak az egészséges bélflórát alkotó baktériumok. Azonban az antibiotikumokkal végzett kezelések is elpusztítják a bélflórát, ugyanis a gyógyszer nem tud különbséget tenni hasznos és káros baktériumok között.

 

Egyelőre vitatott, vajon a károsodott bélflóra kedvez-e a gombák elszaporodásának a belekben. Attól, hogy kipusztulnak a birkák, még nem szaporodnak el a kecskék. Az egészséges belekben is élnek gombák, méghozzá a sokat emlegetett Candida albicans jelenléte is normális. Ha azonban a gombák a széklettenyészetben nagy mennyiségben vannak jelen, a beteg gombaellenes gyógyszert kap. Sajnos a gyógyszeres kezelés után elvégzett székletvizsgálat ismét kóros lelettel szolgálhat, például mert a páciens közvetlen közelében, családi körében megismétlődhet a fertőzés. Az újrafertőződés veszélye egyébként a Helicobacter pylorival kapcsolatban is folyamatosan fennáll.

 

Az újrafertőződés veszélye a Helicobacter pylorival kapcsolatban is folyamatosan fennáll 

 

Az IBS esetében is nagyon fontos az alapos differenciáldiagnosztika, amelynek célja, hogy kizárjon más bélbetegségeket, például colitis ulcerosát, Crohn-betegséget (mindkettő idült bélgyulladás) vagy a cöliákiát (gluténérzékenység). Utóbbit általában már csecsemőkorban felfedezik. A gluténintolerancia – a laktóz-, fruktóz- vagy egyéb intoleranciákhoz hasonlóan – napjainkra divatdiagnózissá lépett elő. Ezzel nem cáfolni kívánjuk az említett ételérzékenységeket, de ezek mindig mennyiségtől függnek. A valódi allergiákkal ellentétben, amikor az allergén legcsekélyebb mennyisége életveszélyes sokkot okozhat, az intoleranciák csak az egyénenként változó ingerküszöb átlépése esetén okoznak panaszt, tünetet.

 

Hólyagirritáció

Mielőtt a hólyagirritációról beszélnénk, nem árt tisztázni, milyen ingerek származnak a húgyhólyagból. Főképp a vizelet mennyisége az, amely jelzést küld az agynak, hogy ideje kiüríteni a hólyagot. A kisgyermeknek két évre van szüksége ahhoz, hogy megértse ezt a jelzést és megfelelően reagáljon rá. Ha az idősebb embernél olykor nem jól működik a jelzés és az ürítés koordinálása, nem feltétlenül az ingerülettovábbításban van hiba. Olykor szervi okok állnak a háttérben, mint például a gát izmainak, a hólyag záróizmának renyhesége. A többgyermekes anyák esetében nem csoda, hogy a terhességek hatására a szövetek veszítenek rugalmasságukból, aminek inkontinencia a következménye. Ilyenkor minden köhögéskor, nevetéskor, szökdeléskor önkéntelenül néhány csepp vizelet távozik.

 

A férfiaknál a megnagyobbodott prosztata gyakorol nyomást a hólyagra, csökkentve annak térfogatát, aminek következtében állandósul a vizelési inger. Ha emellett a prosztata duzzanata miatt a vizeletürítés is nehezített, a húgyhólyagban mindig némi vizelet marad, amiben előszeretettel telepednek meg baktériumok.

 

A telítettségi ingerért a hólyag falának belső oldalán elhelyezkedő receptorok felelősek. A vizelési ingert gyakran már a testhelyzet változtatása is képes kiváltani, amikor a vizelet átlöttyenve az eddigiek helyett más területen lévő receptorokra gyakorol nyomást. Szinte mindenki ismeri a jelenséget, hogy hosszú autóút során semmit sem érzünk, majd mikor megérkezünk, a kocsiból kiszállva tűrhetetlen vizelési inger jelentkezik...

 

 

A gyakori vizelés, főképp, ha éjszaka történik, három lehetőséget vet fel: hólyaghurut, prosztatamegnagyobbodás, szívelégtelenség. Utóbbi könnyen felismerhető, mert fizikai terheléskor, főleg lépcsőn járáskor légszomj, fulladás jelentkezik, estére megduzzad a lábszár, a boka és a lábfej, és a betegnek éjjelente rendszeresen fel kell kelnie, hogy vizeljen. Ilyenkor célszerű lehet a májusi gyöngyvirágból (Convallaria majalis) vagy a gyűszűvirágból (Digitalis purpurea) előállított kivonatok adása.

 

 

Hólyaghurut: antibiotikumos kezelés előtt fontos a vizeletvizsgálat

A bakteriális hólyaghurut sok gond forrása. Nem minden fertőzést lehet tesztcsíkokkal felismerni. A pozitív lelet bizonyítja a kórokozók jelenlétét, a negatív lelet azonban nem bizonyítja ennek ellenkezőjét. És ha mégis jelen vannak, az antibiotikumok elhamarkodott felírása már-már orvosi műhibának számít. Az antibiotikumok felírását mindig meg kellene előznie a rezisztenciatesztnek, amellyel azt vizsgálják, vajon a fertőzést okozó baktériumok mely antibiotikumokra reagálnak egyáltalán. A nem megfelelő gyógyszerrel végzett kezelést túlélő kórokozók ugyanis átörökítik az utódsejteknek a gyógyszerrel szembeni rezisztenciát. E rezisztencia miatt kell meghalnia számtalan embernek, akik a kórházakban fertőződnek meg a rettegett, multirezisztens baktériumokkal. A hűvös padon vagy kövön ülve kapott hólyaghurut hamar elmúlik, míg az urológián összeszedett fertőzés sokáig hűséges marad az emberhez. Ha pedig mégis szükségessé válik az antibiotikum szedése, nagyon fontos, hogy az előírt teljes gyógyszermennyiséget a kúra végéig be kell szedni!

 

Tehát mielőtt hagynánk, hogy beskatulyázza a pszichés beteg kategóriájába, fontos a pontos diagnózis, hogy közelebb jussunk a megoldáshoz.

-dr.ki-
XVIII. évfolyam 9. szám

Címkék: bélbetegségek, gyomoridegesség

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.