Betegségek A-tól Z-ig

Hangyák a lábban?

    A perifériás polineuropátia sok esetben a nem optimálisan beállított cukorbaj kellemetlen következménye. A fogalom olyan idegsérülést takar, amely megakadályozza a meleg, a hideg, a fájdalom vagy a tapintás érzékelését. Jellegzetes tünete a lábban érzett birizgáló érzés, általában ez viszi orvoshoz a beteget, de belső szerveket is érinthet a sérülés. A természetgyógyászat különböző módszereivel a betegség okilag kezelhető.


    A polineuropátia elsőként általában a lábon és a talpon érzékelhető, de alapvetően minden ideget érinthet

     

    A perifériás polineuropátia az esetek többségében lassan, észrevétlenül alakul ki. A tünetek többnyire elsőként a lábon észlelhetők. Az érintettek arra panaszkodnak, hogy a lábukban vagy a combjukban égető, kaparó, bizsergő érzést tapasztalnak, amihez nemritkán érzéketlenség is társul. Emellett a lábban nehézségérzet is kialakulhat, amit a páciensek "pudingláb" néven írnak le.

     

    Ha a betegség előrehalad, akkor élesebb, az egész lábba kisugárzó fájdalom alakulhat ki. A későbbiekben a betegek elveszítik hideg- és melegérzékelő képességüket, és gyakran egyáltalán semmilyen érintést nem érzékelnek már. Előfordulhat, hogy nem veszik észre, ha megsérülnek, például körömvágás közben vagy ha mezítláb járkálnak. A bőr általában nagyon száraz, és a láb könnyen megdagad.

     

    A neuropátia nemcsak a láb perifériás idegeit teszi tönkre. Alapvetően érinthet minden ideget, így a belső szervekét is. Ez akár oda is vezethet, hogy a szívinfarktus észrevétlenül játszódik le, mivel a sérült idegek miatt a betegek nem érzékelik a fájdalmat.

     

    Hogyan alakul ki a betegség?

    Megkülönböztetünk veleszületett és szerzett polineuropátiát. A veleszületett forma igen ritka, a szerzettnek körülbelül kétszáz különféle oka lehet. A leggyakoribb ok a diabétesz, amely az eseteknek majdnem egyharmadáért felelős. További gyakori okok a következők:

     

    •  alko­ho­lizmus miatti polineuropátia (az eseteknek majdnem egyharmada),

    • fertőzés miatt kialakult polineuropátia (például Lyme-kór, AIDS, herpesz vagy kanyarófertőzés után),

    • toxikus polineuropátia (például arzén-, ólom-, higany- vagy benzolmérgezés miatt),

    • gyógyszerezés miatti polineuropátia (például kemoterápia után),

    • vesebetegség miatti polineuropátia (veseelégtelenség),

    • rákbetegségeknél kialakuló polineuropátia,

    • idiopatikus polineuropátia (felismerhető ok nélkül).

     

     

    Fontos a korai felismerés

    A polineuropátia hosszú ideig észrevétlenül haladhat előre, és súlyos károsodásokat idézhet elő a belső szerveknél is. Éppen ezért fontos a korai felismerés, főleg a rizikócsoportba tartozó pácienseknél. A diabetikus polineuropátia gyakran a rosszul beállított vércukorértékek miatt alakul ki. A cukorbaj korai felismerése és a vércukorszint következetes ellenőrzésével járó terápia ebből a szempontból döntő jelentőségű. A polineuropátia minden formájára vonatkozik, hogy a terápia első lépésének mindig az ok felismerésének és kiküszöbölésének kell lennie.

     

    A leggyakoribb ok a diabétesz

     

    A polineuropátia fennállásának ellenőrzését végezheti a háziorvos, de neurológus vagy diabetológus is. Az orvos a fájdalom- és a tapintásérzékelést, illetve az izomreflexeket vizsgálja. A legfontosabb vizsgálat a hangvillával végzett vibrációs teszt: a páciensnek azt kell megmondania, mikortól nem érzékeli a hangvilla rezgését. Sok esetben ajánlatos az idegek vezetési sebességének vizsgálata is.

     

     

    Természetgyógyászati módszerek diabetikus polineuropátia esetén

    Az orvosok egyetértenek abban, hogy a terápia első és legfontosabb részének a vércukorszint helyes beállításának kell lennie. A polineuropátia további kezelését természetgyógyászati megközelítésből minden érintett szinten folytatni kell. A fájdalom ellen rendelt gyógyszerek nem az okra irányulnak, hanem csak elnyomják a tüneteket.

     

    A polineuropátia természetgyógyászati kezelése a következő szempontokat veszi figyelembe:

     

    Az idegszövet vérellátásának javítása: A kis erek vérellátásának javítása a terápia előterében áll. Tudományos vizsgálatok igazolják, hogy a megfelelő homeopátiás komplex adását követően a kis erekbe sokkal több vér jut, mint korábban. Alternatív vagy kiegészítő megoldás a magas dózisú ginkgokészítmények adagolása. Ezen kívül a könyökhajlatba bedörzsölendő kolloid-A is beválik.

     

    A szabad gyökök csökkentése: Oxidatív stressz szindróma esetén megbomlik az egyensúly a testben kialakuló szabad gyökök és a szervezet saját semlegesítő kapacitása között. Az antioxidánsokban gazdag táplálékok és italok segítenek megkötni a szabad gyököket: a citrusgyümölcsök, a paradicsomlé, a cystustea mind gazdagok antioxidatív hatású másodlagos növényi hatóanyagokban. Ha a polineuropátia már fájdalmat is okoz, akkor a legfontosabb antioxidánsokból kell szedni: cink, szelén, C- és E-vitamin. Az alfa-liponsav is antioxidáns, és fokozza az idegszövet vérellátását. A szabad gyökök csökkentése a polineuropátia minden formájánál fontos.

     

    A szervezet gyulladásos reakcióinak csökkentése: A számtalan gyulladásos reakció megfelelő homeopátiás komplexekkel jól csökkenthető, de egyes szerek is kombinálhatók (Arnica D6, Hypericum D6).

     

    A mátrixödéma kezelése: A polineuropátia sikeres terápiájának döntő tényezője a mátrixödéma csökkentése, amely az érzékeny ideghüvelyek károsítása miatt a betegség kialakulásának oka. Ehhez nemcsak az ödémához vezető, kisiklott anyagcsere-folyamatokat kell helyretenni, hanem magát az ödémát is kezelni kell. A krónikus betegség miatt a sejtek közötti térben felgyülemlő anyagcsere-végtermékeket nyirokszerekkel lehet befolyásolni és kivezetni. Szóba jöhetnek még homeopátiás szerek, illetve kiegészítésként alfa-liponsav. Mindez csökkenti az ödémát, és az állapotot tovább javíthatja a megfelelő táplálkozás és pihenés.

     

     

    Fájdalomterápia polineuropátia esetén

    A természetgyógyászati és homeopatikus fájdalomterápia a polineuropátia valamennyi formájánál azonos, de az egyén állapotához kell igazítani. Alapvetően elmondható, hogy krónikus megbetegedések esetén gyakran savas miliő áll elő, amely rontja a szervezet reakcióképességét. Ilyenkor az anyagcsere és a káros anyagok kiválasztása már nem működik rendesen. A polineuropátiában szenvedőknek különösen figyelniük kell arra, hogy lehetőség szerint kevés savasító ennivalót fogyasszanak, mint amilyen a hús, a fehér liszt, az erősen cukros ételek és a kóla.

     

     
    A polineuropátia gyanúja esetén hangvillával végzett vibrációs teszt során a nagylábujj első ízületét, a külső bokát és a térdet nézik meg

     

     

    A megfelelő homeopátiás szereket az orvosnak egyénileg kell kiválasztania. Szúró fájdalomnál a Rhus toxicodendron, a Plumbum, a Belladonna vagy a Hypericum jöhet szóba. Égető fájdalom ellen jó a Rhus toxicodendron, a Lycopodium, a Phosphor vagy az Apis. Kaparó érzés és érzéketlenség esetén a Rhus toxicodendrum, a Lycopodium vagy a Phosphor válik be. Sok páciensnek segít első esetben a Pulsatilla, érzéketlenségnél a Gelsemium.

     

    Akupunktúra enyhítheti a fájdalmat

    A fájdalomterápia egy másik módszere az akupunktúra. Bevált pontkombináció a gyomor 36 és 38, a lép-hasnyálmirigy 6, a húgyhólyag 60 és 64, valamint az epehólyag 34.

     

    Újabban szóba került a B1-vitamin előanyaga, az úgynevezett benfotiamin, amely a zsírban oldódó vitaminok közé tartozik. Egy vizsgálat azt mutatta, hogy jót tett azoknak a cukorbetegeknek, akik már legalább három hónapja diabetikus polineuropátiában szenvedtek.

     

    Az anyagcsere-folyamatok félrecsúszása cukorbetegség esetén

     A cukorbetegségre jellemző megnövekedett vércukorértékek anyagcsere-folyamatok egész sorának kisiklását eredményezik. Fontos jelenség ezek közül az úgynevezett oxidatív stressz: azok az agresszív oxigéngyökök, amelyeket az egészséges anyagcsere hatékonyan semlegesít, elárasztják a szervezetet, és ezzel végső soron oxidatív stressz szindrómát eredményeznek. A fogalom olyan anyagcsere-állapotot jelöl, amikor a szervezet többé nem képes semlegesíteni a testet elárasztó szabad oxigéngyököket. Ennek eredményeként a szervezetben megszaporodnak a gyulladáskeltő anyagok, amelyek megint csak a polineuropátia kialakulásáért felelősek.

     

    Az oxidatív stressz egyik további következménye, hogy a szervezetben túl kevés nitrogén-mo­noxid fordul elő. Ez az anyag gondoskodik többek között arról, hogy az erek tágak maradjanak, és ezzel megfelelő legyen a vérellátás. A nitrogén-monoxid túl alacsony szintje oda vezet, hogy a szervezet kis és nagy ereibe nem jut elegendő vér. Ezt hívják mikro- és makrocirkulációs zavarnak, amely szintén a polineuropátia egyik fontos kiváltó oka.

     

     

    A tartósan megemelkedett vércukorszint a sejtfalak elcukrosodásához vezethet, amely megnehezíti a sejthártyán át történő kommunikációt. A megnövekedett vércukorértékekre, az oxidatív stresszre és a fokozott gyulladásgátló-kibocsátásra a cukor aminosavakkal reagál. Ilyenkor úgynevezett AGE (advanced glycation endproduct, előrehaladott glikációs végtermék) vegyületek keletkeznek, amelyek az erek funkcióit rontják, és ezzel ugyancsak felelősek a polineuropátia kialakulásáért.

     

    Újabban a cukorbajkutatás egyre több figyelmet szentel a proteinkináz C enzimnek. Kiderült, hogy ez az enzim túlcukrosodás esetén aktivizálódik. Ha a vércukorszint átlépi a 180 mg/dl küszöbértéket, 48 órás proteinkináz C-aktivizálódás játszódik le, amely zavart kelt az érfalakban, és bizonyos hormonok átvitelével jár. Éppen ezért különösen fontos arra ügyelni, hogy a vércukorszint csúcsa semmi esetre se lépje túl a 180 mg/dl értéket.

     

    Valamennyi itt leírt anyagcsere-változás az úgynevezett mátrixödéma kialakulását eredményezi. Mátrix (sejten kívüli tér) néven azt az anyagot emlegetik, amely a sejtek között található. Ez ad struktúrát a sejthálónak, és fontos szerepet játszik a sejtek egymás közötti kommunikációjában. A mátrixödéma, azaz a sejtek közötti térben felgyülemlő folyadék az anyagcsere alulműködését idézi elő, és ezzel az idegszövet energiahiányát. Ez az energiahiány károsítja és tönkreteszi az érzékeny idegburkokat, amelyek az ingerület gyors vezetéséért felelősek. Ezzel pedig ki is alakult a polineuropátia betegképe.

    - mörk -
    XV. évfolyam 8. szám

    Címkék: lábbizsergés, perifériás polineuropátia

      Aktuális lapszámunk:
      2019. szeptember

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.