Betegségek A-tól Z-ig

Hogyan működik a hallásunk, és mi árt neki?


    Mélyen a koponyánkban található testünk egyik legbonyolultabb szerve, amely nem nagyobb egy mogyorónál, azonban pontosabban működik, mint bármelyik elektronikus berendezés. A közép- és belsőfül itt találkozik össze egy egységbe, ami felfogja a levegő rezgéseit, leméri és továbbítja azokat, mindezt egy 16 (kék bálnák morgása, mennydörgés) és 20 ezer hertz (egér cincogása) közötti skálán, 0–120 decibelig.

     

    A hang először a fülkagylón és a külső hallójáraton keresztül eljut a dobhártyáig. A levegő mozgásának hatására ez a 0,1 mm-es vékony bőr rezegni kezd, így továbbítva a hangot a milliméteres nagyságú hallócsontocskákhoz. A kengyel bezárja az ovális ablakot, amin keresztül a rezgés eljut a belső fülben elhelyezkedő csigába. A folyadékkal telt csigában apró szőrök találhatóak, melyek a rezgés hatására mozogni kezdenek. Tövüknél rendkívül érzékeny idegek veszik át a rezgést, és eljuttatják a központi hallóidegen keresztül az agy hallócentrumába.

     

    A belső fülhöz tartoznak még az ívjáratok is, melyek a tér három síkjában fekszenek, a halláshoz hasonló módszerrel a térbeli orientációt mérik, így az egyensúlyért felelős szervet alkotják. Ezért áll a hallás és az egyensúly szoros kapcsolatban.

     

    A fül
    Narancssárga: külső hallójárat
    Rózsaszín: középfül a hallócsontocskákkal (kalapács, üllő, kengyel)
    Világoskék: a belső fül a csigával és az ívjáratokkal

     

    Akkor beszélünk nagyothallásról, ha 20 (gyenge), 40 (közepes) vagy 55 (erős) decibellel kevesebbet hallunk a normálisnál. A leggyakoribb három hallászavar a következő: Tinnitus: Ez a betegség fülzúgással jár, amely bármilyen hangerővel és hangmagassággal jelentkezhet, akkor is, ha egyébként tökéletesen működik a hallásunk.

     


    Vezetéses típusú halláscsökkenés: Akkor beszélünk erről a betegségről, ha a rezgések továbbítása csökken – ez előfordulhat középfülgyulladás vagy fülnyomás következtében, ha túl sok fülzsír vagy víz gyülemlik fel a külső hallójáratban, sérült dobhártya esetén – anélkül, hogy a belső fül érintett lenne. Ez a zavar gyakran magától is eltűnik, ha meggyógyul a fülünk vagy (szakszerűen!) eltávolítják a fülzsírt. Krónikus esetben műtétileg lehet gyógyítani.

     

    Szenzoros és idegi halláscsökkenés: Ebben az esetben a hallószerv vagy a továbbításért felelős idegpályák nem érzékelik a hangot. Ennek leggyakoribb oka a hosszú távú zajártalom, extrém zaj vagy robbanás miatti trauma, lelki eredetű stressz vagy a belső fül nem megfelelő vérellátása. Ugyan a vérellátást lehet fokozni gyógyszerekkel vagy a természetgyógyászati módszerek közül ginkgo bilobával (páfrányfenyő), de a zavar legtöbbször visszafordíthatatlan, és sok esetben hallókészülékre van szükség, hogy az érintett magát és másokat se sodorjon veszélybe, és megint minél természetesebben tudjon élni.

     

    Aki gyakran hallgat hangos zenét fülhallgatón vagy hangszórón keresztül, vagy máshogyan terheli a fülét zajjal, egyértelműen hamarabb lesz nagyothalló, mint ahogy ez természetes esetben bekövetkezne. A hallás eleinte ráadásul észrevétlenül romlik. A szaküzletek sokféle megoldást kínálnak a zajok kiszűrésére, az egyszerű szilikonból készült füldugótól egészen a speciális, high-tech füldugókig és fülvédőkig, melyek szelektáltan szűrnek, hogy viselésük közben például lehetséges legyen a beszélgetés vagy a minőségi zenehallgatás. A mozgásszegény életmód, a stressz és a zsíros táplálkozás, mely az erek szűkülését eredményezi, vagy mérgek (például nehézfémek, fluorid), fejsérülések, cukorbetegség vagy gyulladások is okozhatnak halláskárosodást.


    XVI. évfolyam 12. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. június

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.