Betegségek A-tól Z-ig

Hogyan segíthetünk a hipochondereken?

A valós ok nélkül fellépő panaszok és a betegségtől való félelem sokunk életét teszik pokollá. Extrém esetben a beteg gondolatai egyre inkább a betegségek körül keringenek. Azonban van segítség ilyen esetekben is!  


 

 

Mit értünk hipochondria alatt? Ez egy olyan komoly pszichés betegség, amelynek lényege, hogy a páciens megingathatatlanul meg van róla győződve, hogy beteg, noha ezt orvosi lelet, szakvélemény nem támasztja alá. A beteg testének minden rezdülését figyeli, a legcsekélyebb változást is súlyos betegség tüneteként értelmezi. Így lesz egy apró horzsolásból bőrrák, a szaporább szívverésből pedig a szívinfarktus „csalhatatlan” jele.

 

A pszichológusok a hipochondria két típusát különböztetik meg:

 

1. A betegségektől való félelmet – Ennek lényege, hogy az érintettek nagyon félnek a betegségektől, ez pedig pánikerősségűvé válhat. Ennek megfelelően vagy kerülik az orvosi rendelőket (ahol elkaphatnának valamit), vagy mindig és mindenütt szeretnék, ha egy orvos rendelkezésükre állna.

 

2. A betegség biztos tudatát – A páciensnek ebben az esetben megingathatatlan meggyőződése, hogy súlyos betegségben szenved. Egyik orvostól a másikhoz szalad, hogy végre sikerüljön diagnosztizálhatatlan betegségüket azonosítani. Információkat gyűjt, amelyeket saját elképzelésének megfelelően interpretál. Súlyos esetben a hipochondriában szenvedő ember semmi mással nem képes foglalkozni, mint képzelt betegségével.

 

A rendszeres orvosi kontrollvizsgálatok sem nyugtatják meg. Az orvos ilyenkor gyakran hallja a kérdést: Nem kellene még egy vizsgálatot csináltatni?

 

 

Lehetséges okok

Melyek lehetnek a hipochondria kiváltó okai? A hipochonder személyiségű emberek valószínűleg eredendően félénk, óvatos természetűek. Az is elképzelhető, hogy családjukban központi szerepet játszott a betegség, mert valaki krónikus beteg volt. Kiváltó ok lehet egy szeretett személy elvesztése, erőszakos cselekedet elszenvedése vagy más lelki trauma. A hipochondria a férfiakat és a nőket egyenlő arányban érinti, életkori eltérés sincs. A WHO statisztikái szerint a rendszeresen háziorvoshoz járó páciensek legalább 5%-a érintett.

 

Egy amerikai felmérés szerint a hipochonder személyek gyermekkorukban gyakrabban váltak lelki, testi vagy szexuális trauma áldozatává. A pszichoanalitikusok szerint a tudatalattiban zajló belső konfliktusok is okozhatnak hipochondriát, ugyanis a páciens ezeket a konfliktusokat elhárítja, és testi területre vetíti ki. Általánosan elmondható, hogy a páciensekre jellemző a fokozott félelem, a „katasztrófamentalitás” és a saját testre való fokozott odafigyelés, amit negatív értékítélet kísér.

 

Még a rendkívül alapos és részletes kivizsgálások negatív eredménye is legfeljebb rövid időre nyugatatja meg a hipochondert

 

Lehetséges, hogy minden beteg esetében más-más okra vezethető vissza a hipochondria, végleges okokat egyelőre nem találtak.

 

A kutatási eredmények és a tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a hipochonderek 85%-a hajlamos a szorongásra, és több mint 50%-uk depresszióban is szenved. Minden egyes esetben pontos és alapos vizsgálattal meg kell állapítani, hogy a páciens milyen egyéb lelki vagy testi betegségekben szenved. A „csak” hipochondriában szenvedő beteg szenvedését nem szabad alábecsülni.

 

 

Hogyan bánjunk a félelmekkel?

Nagyon fontos, hogy a pácienssel tudatosítsuk, pszichoterápiás kezeléssel lehetne enyhíteni szenvedéseit. Ennek során képes lesz felismerni, hogy saját félelmei milyen mértékben képesek befolyásolni testi érzeteit, ugyanakkor megtanulja, hogyan bánhat pozitívan ezekkel az érzésekkel. Hasznos lehet a relaxáció bármely formája, pl. a meditáció vagy az autogén tréning. A testmozgás szintén jótékony hatású lehet. Van azonban néhány értékes tipp, amelyeket megfogadva a páciens „bánni” tud saját betegségével:

 

* Konzultáljon orvossal, akiben megbízik, és mondjon el neki minden tünetet, amitől szenved. Figyelem: Az orvos részéről fontos, hogy éreztetni tudja a beteggel, hogy teljesen komolyan veszi.

 

* Végeztessen el minden vizsgálatot, amelyek szükségesek minden testi panasz tisztázására, de semmi esetre se keressen fel minden környékbéli rendelőt és kórházat, újabb vizsgálatok céljából.

 

* Ha még erre nem gondolt volna: Barátkozzon meg a gondolattal, hogy egyes testi bajok hátterében pszichés panaszok állnak. Ez nem szégyen, sokkal inkább esély arra, hogy a megtaláljuk a megfelelő segítséget.

 

* Foglalkozzon spirituális kérdésekkel. Ez nem feltétlenül az egyházat vagy valamely hivatalos vallást jelenti, hanem a végső kérdésekkel való foglalkozást: Ki vagyok? Honnan jövök, hova tartok? A halál mindennek a végét jelenti? Van-e Isten, és ha igen, mit jelent nekem? Sokunknak nehéz elfogadnia, hogy nincs teljes bizonyosság. Az élet egyetlen biztos dolga, hogy egyszer mindannyiunknak meg kell halnia. Amíg azonban élünk, érzünk, tehetünk valamit életminőségünk javításáért. A mi kezünkben van életünk megjobbításának lehetősége. A gondolatok hatalma óriási, és fontos az is, hogy megtanuljuk saját magunkat szeretni. Gondoljon naponta többször a következőkre és ismételje el: „Megérdemlem, hogy minden tekintetben boldog életem legyen. Azonnal abbahagyom önmagam riogatását és kikészítését.” Ehhez természetesen türelemre, kitartásra, esetenként professzionális segítségre van szükség. De mindenképp megéri a fáradságot!

 

* A hipochonder gyakran valódi halálfélelmet érez. Éppen ezért érdemes közelebbről foglalkoznia a halál kérdésével. Sokat segíthet, ha megismerkedik bizonyos spirituális iskolák, vallások tanításával, amelyek szerint a halállal nem ér véget minden. Nagyon tanulságos lehet olyan emberek beszámolóit olvasni, akiknek része volt halálközeli élményben.

 

* Erősítse humorérzékét! Hihetetlenül felszabadító tud lenni, ha képesek vagyunk saját magunkon nevetni. Kössön üzletet saját magával: „Sajnálom önmagam, de legfeljebb egy fél óráig. Utána más dolgokra figyelek.”

 

A hipochonderek nagyon szenvednek maguktól. Kérjünk segítséget, de soha ne feledjük, hogy az életben az is feladatunk, hogy örülni tudjunk neki. Ez azt jelenti, azért vagyunk a földön, hogy bizonyos dolgokat tanuljunk és azért, hogy ünnepelni is tudjunk. Aki nem tudja vagy elfelejtette, hogyan kell, az igyekezzen újra megtalálni a módját!

 

 

Lélegezzük ki magunkból a szorongásainkat!

Szervezetünk számos folyamatát nem tudjuk akaratlagosan szabályozni. A légzést azonban igen. Mivel kihat a szívfrekvenciára, képesek vagyunk a lassú légzéssel a szívverést is lelassítani, illetve gyors légzéssel felgyorsítani.

 

A szorongást és a pánikot többnyire szapora szívverés és felületes légzés jellemzi. Megfelelő légzőgyakorlatokkal azonban ellazíthatunk.

 

Normális esetben percenként 8-12-szer veszünk levegőt. Különösen szorongásos helyzetekben ügyeljünk arra, hogy percenként hatszor vagy még kevesebbszer vegyünk levegőt! Ez az egyszerű módszer hihetetlenül gyorsan megnyugtatja az embert. Miközben a légzésünkre figyelünk, elszigetelődünk a belső és külső stresszfaktoroktól.

 

Különösen arra ügyeljünk, hogy a kilégzésünk hosszú és mély legyen. Ez a fázis hozza meg ugyanis a valódi lazítást. A kilégzésnek lehetőleg kétszer annyi ideig kellene tartania (ha nem háromszor annyi ideig), mint a belégzésnek. Segítségként a kilégzéskor számoljunk kétszer annyit, mint belégzéskor.

 

Lehetőleg mindig az orrunkon át vegyünk levegőt. Ha a levegőt csukott szájjal szívjuk be, akkor automatikusan elősegítjük a hasi légzést. Szintén a hasi légzést segíti, ha a karunkat összekulcsoljuk a fejünk mögött.

 

Segítsük elő az orron át való légzést egy valódi vagy csak képzelt illattal! Hordjunk magunkkal például egy kis palackot valamilyen kellemes illattal (például mentával), és szorongásos helyzetekben ezt szagolgassuk.

 

Kilégzéskor használjuk az „ajakféket”! Ilyenkor a levegő a szinte teljesen zárt ajkak között távozik. Ez lelassítja a kilégzést, és jelentősen serkenti a lazítást. Kössük össze a kilégzést egy kis zajjal (például pfff, ouumm). Képzeljük el kilégzés közben, hogy valamilyen finom, meleg folyadék tölti fel a gyomrunkat.

 

Ha az eddig javasoltak nem tűnnek rokonszenvesnek, próbáljuk meg kedvenc dalunkat énekelni. Az éneklés ritmusa automatikusan normalizálja a légzés ritmusát. Aki énekel, annak elsősorban kilélegeznie kell! Ezek után könnyen érthetővé válik, miért szoktak a gyerekek énekelni, ha félnek valamitől.

V.T.
IX. évfolyam 6. szám

Címkék: hipochondria, szorongás

Aktuális lapszámunk:
2020. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.