Betegségek A-tól Z-ig

Hólyagpanaszaink

A hólyaghurut gyakori jelenség. A nőknél 30-szor többször fordul elő, mint a férfiaknál. Ez egyrészt a rövidebb női húgycsővel függ össze, amelyen hamarabb és könnyebben feljuthatnak a kórokozók a hólyagba, másfelől azt is feltételezik, hogy a nők vizelete kevésbé savas, mint a férfiaké, ami szintén növeli a fertőződés veszélyét.


A klasszikus hólyagfertőzést meleggel, sok folyadék fogyasztásával és természetes hatóanyagokkal (medveszőlőlevél, aranyvessző és egyebek) eredményesen lehet kezelni. A "banális" húgyúti fertőzések azonban felfelé vándorolva elérhetik a vesemedencét, a vesét, aminek tünetei a láz, a vesetájék fájdalma, a hányás és egy sor egyéb kellemetlenség – részben ez az oka annak, hogy az egyszerű hólyaghurutra is sok orvos azonnal antibiotikumot ír fel, mintegy megelőzésképp.

 

Felfázás - melegítsünk

A "valódi" hólyaghurutra nagyon emlékeztető jelenség az ún. hidegláb-dizúria, vagy köznapi nevén felfázás. Főként a nőknél, de sok férfinál is megfigyelhető, hogy a kezük és főként a lábfejük vérellátása nem megfelelő, ezért ezek a testrészeik gyakorta hidegek. A gerincvelői idegek révén a lábfejek szoros reflexes kapcsolatban állnak az alhasi szervekkel, így a hólyaggal is. A lábakról felfázás így gyakori, esetleg fájdalmas vizelést okozhat. Az ilyen panaszok esetén teljesen felesleges és helytelen antibiotikumot adni, bár kezeletlenül az ilyen típusú panasz is átmehet "valódi" hólyaghurutba.

 

Fontos az oki terápia, a hajszálerek „edzése” a jobb vérkeringés érdekében, valamint a meleg lábbelik viselete. Ilyen eljárás a fokozatosan emelkedő hőmérsékletű lábfürdő (a langyos lábvizet fokozatosan, több lépésben az elviselhetőség határáig melegítjük), vagy a különféle, vérkeringést serkentő adalékokkal dúsított langyos lábfürdő. Utóbbi céljára kiváló a mustárliszt (2-3 evőkanál). Hosszú távon azzal javíthatjuk a végtagok keringését, ha a terápiás ingert két fázisban adjuk. Ezt azt jelenti, hogy a meleg ingert egy rövid hideg inger zárja le. Ez hideg lábvízzel történhet, egy másik lavórban, vagy egy legfeljebb fél percig tartó hideg lábzuhannyal.

 

A hőháztartás leghatásosabban szaunázással érhető el. Ha a vérkeringés rendszere már kapott egy bizonyos fokú tréninget, a "haladók" áttérhetnek a klasszikus vízben járás módszerére, amit enyhébb módján, meleg és rövid ideig hideg vízben járással lehet kivitelezni (mindig a hideg ingerrel kell abbahagyni). A terápia "klasszikus" formájában a páciens néhány másodpercig, legfeljebb néhány percig, kizárólag hideg vízben jár, majd lesimítja a vizet a lábáról, néhány perces aktív mozgással felmelegíti magát. Aki rendszeresen felfázik, az semmi esetre se kezdje a terápiát vízben járással, mert az eleinte súlyosbíthatja a panaszokat.

 

Intersticiális hólyaghurut: amikor semmi egyéb nem jöhet szóba

Az egyszerű felfázásnál súlyosabb az intersticiális cisztitisz (a hólyaghurut latin neve). A kórképet először a 19. század második felében említik. 1914-ben Guy L. Hunner baltimore- i nőgyógyász írja le részletesen a nőknél előforduló, fekélyes hólyaghurutot, amit ma róla Hunner-féle fekélyeknek neveznek. Azonban csak a 20. század vége felé kezdtek komolyabban foglalkozni ezzel a betegséggel.

 

A hólyaghurutra jellemző tünetek jellemzik ezt a kórképet, de a vizeletben nem mutatható ki kórokozó. A húgyhólyag befogadóképessége csökkent. A páciensnek gyakran van vizelési ingere, éjszaka is. A vizeletsugár gyenge, vizelés közben és után fájdalmak jelentkeznek a hólyagban és a medencében, előfordul, hogy vizelés közben a fájdalom alábbhagy. A páciensek arról is gyakran beszámolnak, hogy nemi aktus közben és akár 24 óráig azután fájdalmat éreznek. Ebben a szexuális praktikák változtatása, a férfi beleérző képessége és a legmegfelelőbb testhelyzet kiválasztása sokat segíthet. Figyelemre méltó tény, hogy az intersticiális hólyaghurutban szenvedőknél gyakoribb a fibromialgia (lágyrészreuma), az irritábilis bél szindróma vagy a krónikus fáradtság szindróma.

 

Az érintettek többsége - valószínűleg több mint 90%-uk - nő. Megjegyzendő, hogy e betegség előfordulása a férfiaknál is jóval gyakoribb, mivel a náluk gyakran felállított "nem bakteriális eredetű prosztatagyulladás" diagnózisa mögött olykor e betegség húzódik meg.

 

Ha a hólyagtükrözés során az urológus megtalálja a jellegzetes, Hunner-féle fekélyeket - a diagnózis egyértelmű. Esetenként a hólyag nyálkahártyájából vett szövetminta is segítheti a kezelőorvost. Utóbbi esetben ugyanis a nyálkahártyában olykor a hisztamint és egyéb, gyulladáskeltő anyagokat termelő hízósejtek szaporulatát lehet felfedezni. Ritkán az is előfordulhat, hogy az orvos nem talál tipikus, "objektívnak" mondható jeleket. A diagnózist ilyenkor csak az egyéb lehetséges kórokok kizárásával lehet felállítani: ha más betegségek egyértelműen kizárhatók, nem marad egyéb, mint az intersticiális hólyaghurut.

 

A talpreflexológiai kezelések pozitív hatással lehetnek a hólyagra

 

Az intersticiális hólyaghurut okairól nem sokat tudunk. A legtöbb orvos feltételezi, hogy többféle kóroki tényező állhat a hátterében: a hólyag nyálkahártyájának gyengesége, larvált fertőzések, idegi eredetű gyulladás vagy a hízósejtek fokozott aktivitása, autoimmun-folyamatok, vérellátási zavarok, hormonális változások.

 

 

A hólyag védőrétege helyreállítható?

Az olyan betegség, amelynek nem tudjuk az okát, igen nehezen kezelhető. Adnak pl. olyan gyógyszereket, amelyek segítenek helyreállítani a hólyag nyálkahártyájának belső, védő rétegét (pentosanpolyszulfát = PPS, chondroitinszulfát, glukózamin, hyaluronsav). De alkalmaznak olyan, rendkívül eltérő gyógyszereket is, mint pl. antidepresszánsokat, antihisztamint, ún. H2-blokkolókat és más gyulladásgátlókat, epilepszia elleni gyógyszereket, görcsoldókat és a legkülönfélébb fájdalomcsillapítókat, valamint a túl savas kémhatású vizelet elleni gyógyszereket. Olykor megkísérlik a különféle hatóanyagok keverékét közvetlenül a hólyagba juttatni, néha a "koktélba" helyi érzéstelenítőt is kevernek.

 

Természetesen mindeme eljárások nem veszélytelenek, lehetséges a mellékhatások kialakulása is (pl. a hólyagba juttatott gyógyszeres kezelésnél a fertőzés). Ez fokozottan érvényes a sebészeti megoldásokra is, mint pl. a hólyag tágítása, a fekélyek lézeres kezelése vagy kimetszése, vagy a hólyag teljes eltávolítása. Egyébként még utóbbi, radikális megoldás sem garantálja a panaszmentességet, mert az agyban kialakulhatott a fájdalom emléke, ami fantomfájdalmak formájában tovább fennállhat.

 

A hivatalos orvoslás által alkalmazott módszerek sokasága bizonyítja, hogy nincs egyetlen üdvözítő módszer. Éppen ezért a "nem ártani" (nil nocere) elvét kell szem előtt tartani - ami érthetővé teszi az alternatív módszerek utáni keresést.

 

 

Célzott oszteopátiás fogásokkal feloldható a kontrakció

Tapintható szöveti lelettől és terápiás céltól függően különféle masszázstechnikákat alkalmazhatunk. Intersticiális hólyaghurut esetén különleges technikát - az ún. myofaszciális technikát - alkalmaznak, amely a medence aljának izomzatára és kötőszöveteire irányul. A reflexzónamasszázs, mint pl. a kötőszöveti masszázs és esetleg a talpreflexológiai kezelések szintén pozitív hatással lehetnek a hólyagra. A kismedence krónikus fájdalmaira szintén ésszerű megoldást jelenthet az oszteopátia, mivel bizonyos kismedencei izmok folyamatos ingerületi állapotban lehetnek, amelyek fenntartják az idült fájdalmat. A megfelelő technikával feloldhatók az izomfeszülések vagy az esetleges triggerpontok.

 

További hatásos fájdalomcsillapítást jelent a TENS (bőrön keresztül történő elektromos idegi ingerlés). Az ehhez szükséges készülékek megvásárolhatók és otthon, önállóan alkalmazhatók. Az elektromos impulzusok "elnyomják" a fájdalmat. Az elektródákat az alhasra kell felragasztani, nőknek léteznek speciális, hüvelyi elektródák is. A kezelést naponta több alkalommal, egyenként 20-20 percig ajánlott elvégezni.

 

A medencében jelentkező fájdalmas görcsöket érdemes megpróbálni a biofeedback (biológiai visszacsatolás) módszerével enyhíteni. A terapeuta segítségével a páciens megtanulja ellazítani a medencei izmokat, a folyamatot egy képernyőn ellenőrizheti, amely jelzi az izmok feszességének alakulását. Az izomzat állapotától függően medencetréninggel is enyhíthetők a panaszok. Ez különösen akkor hatásos, ha olyan tünetek is jelentkeznek, amelyek a gát működésének zavaraira utalnak. Idesorolható a gyakori vizelési inger, a gyenge vizeletsugár, a vizelettartási képtelenség (inkontinencia), a nemi aktus fájdalmassága, az irritábilis bél vagy a krónikus székrekedés. Hasonló a helyzet a hólyagtréninggel: javul a vizelési inger kontrollja. A cél a gyenge hólyagizmok erősítése, ezzel a hólyag befogadóképességének fokozatos növelése. A hólyagtréning ellenjavallata az aktuális hólyaghurut, gyulladás.

 

 

Kerülni kell az irritáló hatású élelmiszereket

Az intersticiális hólyaghurutra nincsenek általánosan érvényes diétás javallatok. Minden érintettnek ajánlatos étkezési naplót vezetnie, és megfigyelni, hogy mely élelmiszerek fogyasztása erősíti a panaszait, illetve melyek az ártalmatlannak tűnő ételek, italok. Különös figyelmet érdemelnek azok az élelmiszerek, amelyekről régóta tudott, hogy irritálják a hólyagot: az érett sajtok, a tejföl, a csokoládé, az alma, a grépfrút és általában a citrusfélék, a rebarbara, a rozskenyér és a kovászolt kenyér, a pácsóval készült húskészítmények, a dió- és mogyorófélék, a csípős fűszerek, a tartósítószerek, az alkohol és a nikotin. Ezzel szemben a legtöbb páciens jól tolerálja a burgonyát, a rizses ételeket, a zöldséget, a húst és a tyúkhúst.

 

A megfelelő hőháztartás leghatásosabban szaunázással érhető el

 

Intenzív vita zajlik a savtartalmú élelmiszerekkel kapcsolatban, noha korántsem igaz, hogy a savtartalmú élelmiszerek automatikusan savas vizeletet eredményeznek, amely irritálná a hólyagot. Ha azonban egyes élelmiszerekkel negatív tapasztalatokat gyűjtöttünk, érdemes a jövőben kerülni azokat, másfelől lúgosító hatású étrendi kiegészítőkkel megpróbálni semlegesíteni a savakat.

 

 

A tömjén az intersticiális hólyaghurutnál is ígéretes

Az öngyógyításban különleges helyet foglalnak el a gyógynövények. Várhatóan a jövőben komoly jelentőségre tehetnek szert a tömjénből készült gyógyhatású készítmények. Ezek javasolt dózisa naponta 3x300-400 mg. Hatóanyagai fontos, gyulladást serkentő és fenntartó anyagok, pl. a leukotriének termelődését gátolják szervezetünkben.

 

A népgyógyászatban hólyaghurutra a ma is kedvelt és valóban hatásos áfonyalevet adták, de ez intersticiális hólyaghurut esetében nem ajánlható, mert ez a panaszokat akár jelentős mértékben erősítheti is.

 

A kínai gyógynövény-terápia még a standardizált gyári készítmények formájában is hatásosnak bizonyult a páciensek mintegy 50%-ánál. Az alternatív fájdalomcsillapítási módszerek között elterjedt az akupunktúra.

 

A stresszoldás mindig, a pszichoterápia olykor szükséges

Mivel az intersticiális hólyaghurut tüneteit a stressz gyakran súlyosbítja, feltétlenül ajánlhatók a különféle stresszoldó technikák. A betegség súlyosságától és az egyéni tetszéstől függően szóba jöhet az autogén tréning, a progresszív izomrelaxáció, a biofeedback, a jóga, a taj-csi vagy a légzésterápia. A szaunázás, a sport és a lazító masszírozás szintén sokat segíthet a testi-lelki ellazulásban. Egyes esetekben a beszédterápia vagy a hipnoterápia is eredményes lehet. Ha a krónikus fájdalom súlyos emocionális zavarokat, lelki elváltozásokat eredményezett, amelynek öngyilkossági gondolatok, depresszió a következménye, elkerülhetetlen a pszichoterápia.

 

 

A standard diagnosztikai és terápiás módszerek áttekintése

A diagnosztika során a vizsgáló orvos elsősorban a vizelet- és vérminták alapján tájékozódik:

 

A vizeletvizsgálat magába foglalja a fehérjék, a nitrit (a baktériumok anyagcsereterméke), a cukor, a vörös- és fehérvérsejtek, baktériumok és más kórokozók kvalitatív és kvantitatív meghatározását. Mikroszkóp alatt bizonyos kristályokat is keresnek, amelyek utalhatnak vesekőre.

 

A vérvizsgálat gyulladásos markerekre (vérsüllyedés, C-reaktív protein [CRP], a fehérvérsejtek száma), a cukorbetegségre, valamint más anyagcsere-betegségekre
utaló jelek vizsgálatára terjed ki, valamint vizsgálják a veseműködést is.

 

A vizeletfolyás zavarait urodinamikus vizsgálatokkal lehet objektiválni: a páciens a hólyagját egy mérőtölcsérbe üríti, és mérik az egységnyi idő alatt ürülő vizelet mennyiségét. Bizonytalan diagnózis esetén egyéb eljárásokat is alkalmazhatnak, pl. ultrahang-diagnosztikát vagy hólyagtükrözést (cystoscopia).

 

Nagyon valószínű, hogy tévesen, túl gyakran állítják fel a bakteriális hólyaghurut diagnózisát. Ezzel az a probléma, hogy az ebből származó terápiás lépések, nevezetesen az antibiotikus kezelés korántsem ártalmatlanok. Mellékhatásként jelentkezhet allergia, vagy károsodhat az oly fontos bélflóra, másfelől az antibiotikumok kritikátlan alkalmazása jelentős mértékben hozzájárulhat rezisztens baktériumtörzsek elszaporodásához, így amikor valóban szükségessé válik az antibiotikumok adása, azok már nem, vagy nem kellő mértékben segítenek.

- dr. ki -
XIV. évfolyam 2. szám

Címkék: felfázás, hólyag, hólyaghurut

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.