Betegségek A-tól Z-ig

Időskori izomsorvadás

Az időskori esések leggyakoribb oka az izomgyengeség

Az orvosi sarcopenia kifejezés a görög sarx (hús) és a szintén görög penia (hiány) szavakból ered, és az idősebb korban jelentkező fokozott izomsorvadást jelenti. Megfelelő mozgásprogrammal és fehérjékben gazdag étkezéssel lassítható, illetve megállítható a folyamat.


Az elasztikus szalaggal otthonunkban is eredményesen edzhetjük izmain

 

Az izomtömeg sorvadása sokáig észrevétlen marad, mivel hétköznapi teendőinket a bennünket körülvevő „technikai komfort” jelentősen megkönynyíti: például liftek, elektromos emelők, háztartási gépek stb. Ezen kívül az izomsorvadást többnyire elfedik az egyre vastagabbá váló zsírpárnák.

 

Még az amúgy egészséges emberek is 50 éves koruktól kezdve évente kb. 1,5 százalékot veszítenek izomtömegükből és izomerejükből. Ez a folyamat 70 éves korban már évi 3 százalékra gyorsul. Ez azt jelenti, hogy 80 éves korunkra eredeti, fiatalkori izomtömegünknek kb. 30-50 százalékát elveszítjük. Ennek messzemenő következményei vannak a hétköznapi élet minden területén: főképp a biztonságos, stabil állást és járást érinti a folyamat, ami jól magyarázza, miért esnek el olyan gyakran az idősek.

 

Az izomzatot nagy részben kötőszöveti sejtek alkotják, amelyek támasztékként szolgálnak, részben a tulajdonképpeni izomsejtek, amelyek lehetővé teszik a mozgást. Utóbbiakat alapvetően fehérjék alkotják. E sejtek felépítése és megtartása több tényezőtől függ, a genetikai hatások mellett a táplálkozás is nagyon fontos szerepet játszik. Testünknek szüksége van a szöveteit alkotó anyagokra, fehérjékre, ásványi anyagokra, vitaminokra és energiára. Ezeken túlmenően megfelelő mennyiségű, saját előállítású hormonra, például tesztoszteronra és ösztrogénre (a férfi és női nemi hormonok), valamint a növekedésért felelős hormonra (STH) és inzulinra is. Az izomzat építéséhez és megtartásához ugyanakkor megfelelő intenzitású mozgás és működő beidegzés is nélkülözhetetlen.

 

Az időskori hiányállapotok kedveznek az izomsorvadásnak

Egyelőre nem sikerült a sarcopenia valamennyi okát maradéktalanul kideríteni. Általában egyszerre több tényező együttes érvényesülése tehető felelőssé, idősebb korban azonban nem ritka jelenség a hiányállapotok kialakulása. A nemi hormonok termelődése fokozatosan csökken, és a táplálkozással gyakran nem jut kellő mennyiségű fehérje és vitamin a szervezetbe, ráadásul az illető nem is mozog eleget. Utóbbi oka általában egyéb betegségekkel, például fájdalmas ízületi kopással, gerincbántalmakkal, szívelégtelenséggel vagy agyvérzés utáni mozgási problémákkal függ össze. A legújabb kutatások eredménye szerint a fiatal és az idős szervezetben a fehérjeszintézis nagyon hasonlóan zajlik, azonban időskorban a fehérjék lebontása jelentősen felgyorsul.

 

A statisztikák szerint az időskori esések leggyakoribb oka az izomgyengeség. Ugyanez a helyzet a bizonytalan járással és az egyensúlyzavarokkal is. Mivel sok elesés végződik csonttöréssel, majd ebből következő kórházi tartózkodással, a jelenség nem kis költséget ró az egészségügyi ellátórendszerre is. Az érintetteket további szövődmények fenyegetik, például vénás trombózis az ágyban fekvés miatt, ami ugyanakkor tüdőembóliát, tüdőgyulladást is okozhat – ez utóbbiak mindegyike életveszélyes állapot, különösen időskorban.

 

 Az időskori izomsorvadás legtöbbször együtt jár a csontritkulással

 

Az időskori izomsorvadás gyakran már az anamnézis felvételével, valamint a beteg megtekintése, megtapintása során megállapítható. Az orvosi vizsgálat keretében megállapítják a testtömegindexet, valamint lemérik a felkar, az alkar és a lábszár körfogatát. A 31 cm-nél kisebb lábszárkörfogat esetén már izomsorvadásra kell gyanakodni. Emellett segíthetik a diagnózist különféle funkciós tesztek: megállapítják bizonyos izmok erejét, mozgékonyságát, valamint az egyensúlyi testhelyzet megtartásának képességét.

 

A „Timed Up & Go Test” keretében azt az időt mérik, ami ahhoz szükséges, hogy a páciens felálljon egy székről, majd megtegyen három métert, és visszaüljön a székre. Ha ez a művelet 4 másodpercnél tovább tart, kritikus a helyzet, 20 másodpercnél hosszabb idő esetén pedig már jelentős mértékben korlátozott mozgásról beszélhetünk.

 

 

Többféle teszt létezik az izomgyengeség megállapítására

A „Chair Rising Test” során a páciens karfa nélküli széken ül, majd megkérik, hogy ötször egymás után álljon fel olyan gyorsan, ahogy csak tud, és felálláskor mindkét lábának kinyújtva kell lennie, mielőtt újra leül, kézzel pedig nem segítheti a mozgást. A normálisnak tekinthető időtartam 11 másodpercnél kevesebb.

 

A tandemállásnál legalább 10 másodpercig úgy kell tudni állni, hogy a lábfejek egy vonalon, egyik a másik előtt helyezkednek el. Ez azt jelenti, hogy az egyik lábfej eleje (az ujjak vége) a másik lábfej sarkával érintkezik.

 

A tandemjárás során nyolc lépést kell megtenni úgy, hogy egyik lábfejet szorosan a másik elé teszi a páciens, amikor lép. E tesztek elvégzéséhez nem csak izomerő, de ügyesség és egyensúlyérzék is szükséges. Végül is a hétköznapokban e tényezők együttesére van szükségünk, a puszta izomerő nem elég.

 

A többféle teszt létezése jól mutatja, hogy a szakértők nem egyeztek meg, ezek közül melyik a legmegfelelőbb, nem létezik „szuperteszt”, amivel mindent azonnal világosan meg lehetne állapítani. Ezek pusztán eszközök, amelyek megerősíthetik az orvos gyanúját, és az izomgyengeség mértékét képesek tükrözni.

 

Az időskori izomsorvadás legtöbbször együtt jár a csontritkulással (oszteoporózis) is. Ennek magyarázata, hogy a testben folyamatosan zajló szövetépítéssel párhuzamosan folyik a szövetek lebontásának kifinomult rendszere is. Normális esetben az építő és bontó folyamatok egyensúlyban vannak egymással.

 

 Az életkornak és az egyéni teljesítményszintnek megfelelő mozgásprogram nélkülözhetetlen az izomsorvadás kezelésében
 

A bontó folyamatok túlsúlya egy, a testben keletkező transzmitterrel (RANK-ligand) magyarázható, amely az izmokon és a csonttömegen is érezteti hatását. Ezt a transzmittert az ösztrogén és a tesztoszteron (amely a testben részben ösztrogénné alakul) nevű nemi hormonok gátolják funkciójában. Ma már létezik egy speciális hatóanyag is, amely ezt a gátlást mesterséges módon is lehetővé teszi.

 

A csontok és az izmok kölcsönösen hatással vannak egymásra, többek között a csont felületére az inak által gyakorolt húzó hatás révén. Ez a legerősebb inger, ami az új csontlemezkék keletkezését indukálja a csontok belsejében. A folyamatban fontos szerep jut a D-vitaminnak is. A kalciummal, foszfátokkal és fehérjével együtt ez a vitamin erősíti a csontok stabilitását. Sokrétű hatással van az izmokra is: az izomzatban zajló fehérjeszintézis fokozódik, ugyanakkor a rostok funkcióját a kalcium javítja. A kutatások szerint az alacsony D-vitamin-szint már fiatalkorban is hozzájárul a zsírok beépüléséhez az izomzatba. Ez a jelenség az időskori izomsorvadásnál is megfigyelhető.

 

Az izomsorvadás és a csontritkulás közötti szoros kapcsolat a terápia szintjén is közös vonásokat feltételez. A régi bölcsesség szerint, aki pihen, berozsdásodik. Ezért az életkornak és az egyéni teljesítményszintnek megfelelő mozgásprogram nélkülözhetetlen az izomsorvadás kezelésében.

 

Az izmok terhelésének célja alapvetően az izmok megerősítése, ugyanakkor az inak tapadási helyein a csontban fontos csontépítési ingerek keletkeznek. A testedzésnek mindig az ún. „aerob teljesítménytartományban” kell maradnia. Ez azt jelenti, hogy az izmok anyagcseréje úgy zajlik, hogy közben megfelelő oxigén áll rendelkezésre anélkül, hogy tejsav termelődne. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy csak annyi terhelést alkalmazunk, amely mellett lihegés nélkül tudunk beszélgetni.

 

Az edzést ideális esetben szakképzett személyi edző vagy gyógytornász felügyeletével kell elsajátítani, majd a továbbiakban otthon egyedül is lehet gyakorolni. A szakértők az idősebb embereknek hetente 5-ször 30 perces testmozgást javasolnak. Ebbe beszámítható a házi- és a kerti munka, a lépcsőn járás, a séta és a gyaloglás.

 

A járás fenntartása szempontjából különösen fontos a négyfejű combizom (musculus quadriceps femoris) edzése, erősítése. Ez főképp ergométeres edzésekkel, vagy – ha az egyensúlyérzék még jó – kerékpározással történik.

 

Mivel az izomzat javarészt fehérjékből áll, az izomtömeg megtartásához nélkülözhetetlen a fehérjék fogyasztása. Ez alól csak az idült  veseelégtelenségben szenvedők képeznek kivételt

 

A táplálkozásnak az izomsorvadásban szintén fontos szerepe van. A fiatalok vegyes táplálkozására inkább a túl sok fehérje jellemző, időskorban azonban inkább ennek az ellenkezője igaz. Mivel az izomzat javarészt fehérjékből áll, az izomtömeg megtartásához nélkülözhetetlen a fehérjék fogyasztása. Különösen fontosak az elágazó aminosavláncok, amelyeket szervezetünk nem tud saját maga előállítani: a leucin, az izoleucin és a valin. Ezeket esszenciális aminosavaknak is hívjuk. Az idősek fehérjebevitelét illetően nem az általánosan érvényes 0,8 g/testsúly kg, hanem inkább az 1-1,5 g/testsúly kg fehérje javasolt. Ezekben az értékes fehérjékben különösen gazdagok a hús, a hal és a tejtermékek.

 

A szükséges mennyiségű fehérje elfogyasztása különösen fontos, ha nem csak az izomzat megtartásáról, hanem az elsorvadt izomzat ismételt felépítéséről, növesztéséről van szó. Ez alól csak az idült veseelégtelenségben szenvedők képeznek kivételt, akiknél betegségük kapcsán kell korlátozni a napi fehérjeadagot.

 

Az étrendi kiegészítőkkel történő kalciumpótlás csak akkor szükséges, ha étrendünk nem tartalmaz kellő mennyiségű kalciumot, például ha valaki nem szereti a zöld színű főzelékféléket, vagy tejérzékeny, ezért nem fogyaszthat tejet, tejterméket.

-dr.ki.-
XVIII. évfolyam 5. szám

Címkék: anti-aging, időskor, izomgyengeség, izomsorvadás

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.