Betegségek A-tól Z-ig

Idült kiszáradás

    Számos betegség és probléma mögött egy viszonylag egyszerű ok húzódik meg, az emberek nem isznak megfelelő mennyiségű vizet. Ezt a tényt a gyógyítók már évek óta hangsúlyozzák, és az utóbbi időben már az érintettek is rájöttek a kijelentés igazságtartalmára.


     

    Nem mindig könnyű eligazodni a különböző nézetek között, hogy ténylegesen mennyi legyen a napi vízfogyasztásunk. Az is vitatott kategória, hogy konkrétan csak a vízfogyasztást mérjük, vagy kissé tágabb értelemben napi folyadékfelvételről beszéljünk-e. Azt le kell szögeznünk, nem mindegy, hogy milyen folyadékot veszünk magunkhoz. A tágabb értelemben vett fogalom a vizet, a gyümölcs- és zöldségleveket ugyanúgy magában foglalja, mint az üdítőitalokat, a kávét, illetve a szeszes italokat. A tiszta víz, illetve minden más formában felvett folyadék biológiai és bioenergiai hatása eltérő. Korábban a vízről a szervezet biokémiai folyamataiban csak mint oldószerről és a különböző anyagok szállító közegéről beszéltek. Azonban mára egy újabb szerepkör csatlakozott ehhez a két funkcióhoz. A víz energetikai és informatikai szerepe.

     

    A víz ugyanis energetikai tényezőként viselkedve hidroelektromos szerepet játszik a nagy energiájú kötéseket tartalmazó vegyületek kialakulásában. Így lehet az ozmotikus folyamatok motorja, valamint képes megszabadulni az általa oldatban tartott anyagoktól, és átjutva a sejthártyán a sejtbe hatolhat. Ez a képessége azért lényeges, mert így akkor is megakadályozhatja a sejtek kiszáradását, ha a sejteknek sem tápanyagokra, sem makro- és mikroelemekre nincs aktuálisan szüksége.

     

    Természetesen fontos az is, hogy bizonyos anyagokat oldott formában vigyünk be szervezetünkbe, mert így könnyebb az emészthetősége és a felszívódása. Ehhez nem csak a víz nyújt segítséget, ehhez a feladathoz alkalmazhatjuk a gyógyteákat, a gyümölcs- és zöldségleveket. Az utóbbi időben ezeknek a fogyasztása örvendetesen nő is. Amit újra meg kell tanulnunk, az a vízivás. A szénsavtól, fertőtlenítőanyagoktól és más kémiai szennyeződésektől mentes tiszta víz fogyasztása. Hazánk gazdag a különféle ásványvizekben, de ezekben eltérő összetételben és mennyiségben számos oldott ásványi anyag van. Azok a legjobbak, amelyek szénsavmentesek és az oldott ásványi anyagok szintje alacsony bennük. A különböző vízben oldott anyagok ugyanis lekötik a víz hidroelektromos energia potenciáját, ami számos következménnyel jár a szervezetben. Például emésztési energiavesztéssel.

     

    A mennyiségi kérdéssel kapcsolatban az általános vélekedés a napi kettő-három literben határozza meg az optimális mennyiséget. Ez szorosan összefügg a táplálkozás egyéb összetevőivel. Minél koncentráltabb, azaz "hagyományos" az étkezésünk, annál több vízre van szükségünk. Az sem mindegy, hogy a napi vízbevitel hogyan oszlik meg, az étkezések előtt mindig meg kell növelnünk az elfogyasztott víz mennyiségét (3-5 dl).

     

    A vízivás csökkenésében szerepet játszik a szomjúságérzet elvesztése is. Életmódunk és táplálkozási szokásaink miatt a szomjúságérzet már gyermekkorban is gyengülhet, de időskorban egyértelműen drasztikusan romlik. Ez azért veszélyes, mert ez a szervezet egyik vészjelző rendszere. Ha testünk nem jut elegendő mennyiségű vízhez, kialakulnak azok a kezdetben enyhe tünetek, amelyek az örökletes genetikai információknak megfelelően bizonyos szervekben funkcionális vagy kisfokú élettani elváltozásokat okoznak. Ha még ezeket a tüneteket sem hozzák összefüggésbe a vízhiánnyal, akkor beindulhat egy ördögi folyamat, mert a kezelésre - tünetektől függően - savkötőket, gyulladáscsökkentőket, antibiotikumokat, szteroidokat írhatnak fel a betegeknek. Az eredmény: a tünetek a gyógyszerszedésének idejére csökkennek vagy megszűnnek, ám mivel a kiváltó okot nem szüntettük meg, növelni kell a gyógyszerek dózisát. Később ennek ellenére a panaszok mélyülnek, sokasodnak és más szervekre is kiterjednek.

     

    Mivel a szervezet érzékeny vízelosztó rendszerrel rendelkezik, a legfontosabb szervek (agy, szív, máj, csontvelő, belső elválasztású mirigyek) a test más részein tárolt vízből részesülnek az izmok, a bőr, az emésztőrendszer rovására. A vízelosztás szabályozásának alapját a hisztamin - raas (renin-angiotenzin- aldoszteron system) - vasopresszin hormonok alkotják. A stresszre, külső sérülésre, illetve vízhiányra a szervezet a hisztamintermelés növelésével válaszol. Ez helyi bővérűséget és duzzanatot, valamint fájdalmat okozhat. Mivel a tüdő ereit szűkíti és hörgők görcsét kiváltja, asztmatikus rohamokat is előidézhet. A raas és a vesopresszin a keringő vérmennyiség csökkenése és a vesén átáramló csökkent vérmennyiség hatására érösszehúzó és vérnyomásemelő hatást vált ki. Vagyis vízhiány esetén elsődlegesen allergiás, asztmatikus tünetek, reumatikus ízületi fájdalmak, szívtájéki fájdalmak, migrén jelentkezhet, illetve kialakulhat vastagbélgyulladás is. Ezekben az esetekben, főleg ha az okot időben sikerül tisztázni, a fokozott mennyiségű vízfelvétel lényeges javulással, tartós tünetmentességgel, bizonyos esetekben teljes gyógyulással is járhat.

     

     

    A dehidráció és az emésztési fájdalmak

    A kiszáradás tünetei általában az emésztőszervekben, azon belül is a gyomorban jelentkeznek először. A megnyilvánulás lehet gyomorégés vagy különböző intenzitással gyomortáji fájdalom. Utóbbi először csak reggel éhgyomorral észlelhető nyomásra. Ugyanakkor a hiányos emésztés okozta kellemetlenségek - puffadás, teltségérzet - már korábban felhívhatná a figyelmet az elégtelen vízfelvételre.

     

    A különböző tápanyagok emésztéséhez vagy savas, vagy bázikus közeg szükséges. A gyomorban savas közegben folyik a fehérjék emésztése. Ehhez a sósav és a pepszin bő vizes oldatára van szükség. A gyomor nyálkahártyáját vastag, nagy víztartalmú nyálka borítja. A jól hidratált nyálkahártya sejtjei nátrium-bikarbonátot választanak ki, amely természetes pufferként viselkedve meggátolja, hogy a sósav a nyálkahártya felületével érintkezzen. Ugyanakkor a sósav és a nátrium- hidrokarbonát sóképződéshez vezet, és a túl sok só megváltoztatja a nyálka víztartó képességét. Az étkezések előtt elfogyasztandó 3-5 dl víz rövid időn belül szinte átmossa a nyálkát és regenerálja annak eredeti, jó vízkötő képességet biztosító struktúráját.

     

    Egészen más a helyzet a nyombélben. Itt már bázikus, lúgos közegben folyik az emésztés. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy nagy mennyiségű vízfelvételre van szükségünk, mert a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartásához is megfelelő mennyiségű vízre van szükség. Arról nem is beszélve, hogy ez segít abban is, hogy a gyomorból a nyombélbe jutó táplálék könnyen, gyorsan és egyenletesen elkeveredhessen az epével és a hasnyálmirigy, valamint a bélsejtek termelte lúgos kémhatású emésztő folyadékkal. Amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű víz, akkor az emésztetlen zsír a vastagbélben lerakódva rosszindulatú daganatot okozhat, míg az emésztetlen fehérjék rothadásos, a cukorszerű anyagok erjedéses diszpepsziát okoznak gázképződéssel.

     

     

    Dehidráció, vérnyomás és koleszterin

    Már az általános részben is említettük, hogy az optimális vérnyomás szabályozásában rendkívül fontos szerepe van a raas és vasopresszin hormonoknak. A dehidráció kevesebb és sűrűbb vér keringését jelenti a vérerekben. Ha a folyadékhiány miatt csökken a vérnyomás, a már szintén említett hisztamin is belép a képbe, hiszen a sejtekben fokozottan termelődik. Sajnos kellő vízbevitel mellett sem tud a szervezet a szövetekben vizet raktározni. Ugyanakkor a túlzott folyadékfelvétel sohasem okoz gondot. A szervezet nagyon gyorsan képes a felesleges vízmennyiséget a vizeletelválasztás növelésével eltávolítani. Ezzel szemben, ha hiányos vagy kiegyenlítetlen a vízpótlás, a víz a sejtekből és a sejt közötti állományból a vérpálya felé indul el. Csakhogy a sejtek mindenképpen igyekeznek megtartani a sejtanyagcseréhez feltétlenül szükséges mennyiségű vizet. Ezt úgy érik el, hogy fokozzák koleszterintermelésüket, mivel a koleszterin kitűnő ragasztó-, tömítőanyagként alkalmas a sejthártya parányi réseinek betömésére és a vízkiáramlás megakadályozására. Ám a fokozott koleszterintermelés eredményeképpen a vér koleszterinszintje is magasabb lesz, és ez a ragasztó, tömítő tulajdonság az érfalaknál is jelentkezik. Ennek következményeivel pedig mindannyian tisztában vagyunk.

     

     

    Dehidráció, asztma és allergia

    Köztudott, hogy a kilégzés során vízgőzt lehelünk ki. Légzéses vízvesztésünk naponta kb. fél liter. Vízhiány esetén a hörgők és az alveolusok felületét szűkíteni kell a párolgásos vízveszteség csökkentése érdekében. A sejtek már említett hisztamintermeléssel és felszabadulással járó reakciója a tüdőben súlyos következményekkel jár, hiszen a hörgők görcsét okozza, ezáltal ugyan csökkenti a légző- és párologtatófelületet, vagyis megakadályozza a légzéses vízvesztést, ám a görcs asztmatikus roham kialakulásához is vezethet. Ez az az eset, amikor a víz nem pótolható más folyadékkal, hiszen a zöldség- és gyümölcsleveknek magas a káliumtartalma, ami elősegíti a hisztamintermelést. A másik gond, hogy kiszáradáskor a légutakban több nyálka termelődik, ami véd a kiszáradástól, viszont gátolja a légcserét, mert beszűkíti a légutakat. Normális vagy alacsony vérnyomás mellett a konyhasó mérsékelt mennyiségű növelése is meggátolja a hisztamintermelődést, mivel a konyhasó természetes antihisztamin.

     

    Dehidráció és reumatikus ízületi fájdalmak

    Az ízületet alkotó csontvégeket rugalmas, nagy víztartalmú porc borítja. Ennek feladata, hogy az egymáson elmozduló ízületi felületeket ellenállóvá, ugyanakkor puhává, kellően síkossá tegye. Az ízületet ízületi tok veszi körül. Ebben ízületi nedv található. Az ízületi tokot vízzel, a csontvelőn keresztül áramló vér látja el. Mivel a csontvelőben képződő vérsejtek fontossági sorrendben elsőbbséget élveznek a porccal szemben, vízhiányos időszakban a porc szomjazik. Ennek következtében a porcsejtek zsugorodnak, a porcréteg elvékonyodik és a mechanikai hatásokkal szemben kevésbé lesz ellenálló. Ha a folyamat súlyosbodik, a végeredmény a porc teljes kopása lehet. Ennek következtében a csontvégeket borító hártyában gyulladásos folyamatok indulnak meg, melyek erős fájdalommal járnak. A csontok vérellátása nem növelhető jelentős mértékben, mert az ellátó artériák tágulását akadályozzák azok a csontokon található lyukak, melyeken a vérerek a csont belsejébe lépnek.

     

    Az ízület vízpótlásának van még egy alternatívája, amikor az ízületi tokon keresztül zajlik ez a folyamat. Vízhiány esetén itt is a hisztamintermelés fokozódik, ennek következményeként helyi duzzanat, fájdalom, működészavar léphet föl. Folyadék lép ki az ízület üregébe, az ízületi tokba, ami az ízület megnagyobbodásával jár. Vagyis kezdődő ízületi fájdalmak esetén – természetesen más gyulladáskeltő ok kizárása mellett – a dehidratációra is figyelni kell.

    Dr. Pőcze Tibor - Deák krisztina
    XI. évfolyam 7. szám

    Címkék: dehidratáció, kiszáradás

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.