Betegségek A-tól Z-ig

Jó, ha tudjuk?

Vita a rákmegelőző programok hasznosságáról

A számok meggyőzőek, az utóbbi időben meghirdetett szűrőprogramoknak köszönhetően a hivatalos statisztikák szerint nagyon sok daganatos embernek sikerült megmenteni az életét. Azt is hallhattuk, hogy például az emlő rosszindulatú daganatának korai diagnosztizálásával a betegség már 90%-os eséllyel gyógyítható. Mégis akadnak olyan külföldi szakértők, akik kételyeket is megfogalmaznak. A magazin szerkesztői semmiképpen sem kívánják lebeszélni az embereket a szűrésről, a teljesség kedvéért azonban az alábbiakban összefoglaljuk a Tübingenben élő kutatóbiológus, dr. Christian Weimar érveit.  


Szerinte számos korai felismerési módszert illetően nem léteznek kellő megalapozottságú tudományos bizonyítékok, felmérési eredmények. Azok a tanulmányok, amelyek propagálják a korai felismerést szolgáló vizsgálatok elvégzését, bizonyos tudományos, szakmai kritériumoknak nem felelnek meg maradéktalanul. Amelyek pedig tudományosan megalapozottnak tekinthetők, arra a következtetésre jutottak, hogy a tesztek sok esetben nem jelentenek valódi előnyt, vagy akár veszélyesek is lehetnek.

 

A daganatok korai felismerése az érintettek szempontjából nem jár valódi előnnyel. Ez csak akkor lenne így, ha a diagnózis következtében két feltétel teljesülne: a betegre kevesebb szenvedés várna, és – átlagosan tekintve – később halnának meg. Az első feltétel – néhány kivételtől eltekintve – nem teljesül, utóbbiról a jelenlegi adatok vagy nem beszélnek, vagy csak hozzávetőleges következtetéseket engednek meg.

 

A megelőzés problémája, hogy a tumorokat gyakran nem észlelik időben, illetve
hamis riasztás esetén sok pácienst fölöslegesen rémítenek halálra

 

Minden statisztika, amely a terápia sikerességét, illetve a diagnózis felállításának időpontjától számítva a beteg túlélési idejét dolgozza fel, alapvető bizonytalansági tényezőt tartalmaz: mégpedig azt, hogy milyen régóta élt a páciens együtt daganatával, mielőtt az orvos diagnosztizálta volna azt. Ha a „túl későn felismert” esetben a beteg néhány hónap múlva meghal, ellenben a „korán felismert” esetekben ugyanaz a terápia három, négy évvel meghosszabbítja a beteg életét, akkor – hogy kissé pongyola kifejezéssel éljünk – „nem kunszt” eredményt felmutatni. A korán felismert betegek kellemetlen terápiák, félelemérzet jegyében telő ideje lehet, hogy nem hosszabb, mint a későn jövők latenciában telt ideje, amit nem terhelt betegségtudat és halálfélelem. Ha ez így van, akkor viszont a korai felismerés nem az életet, hanem a betegséget, illetve a betegségtudatot hosszabbította meg.

 

Ami természetesen nem minden esetről mondható el, például ha a korán felismert rákbetegséget sikerül véglegesen meggyógyítani.

 

De olyan vizsgálati módszerek, amelyekkel kimutatható, hogy a rákot megelőző állapotból agresszív, nagyon rosszindulatú daganat fog-e kifejlődni vagy sem, a mai napig nem léteznek. Legalábbis csak valószínűségi mutatókat tudunk említeni, pontos előrejelzés nincs. Ez azért sajnálatos, mert pontosan a röviddel az áttétképződés előtt álló daganatok korai felismerése esetén jelentene a szűrés és az azt követő műtét valódi segítséget.

 

A napjainkban alkalmazott módszerek pontossága nem kielégítő: részben nem ismerik fel a valóban rosszindulatú szöveti elváltozásokat, részben meg a jóindulatú elváltozásokat is rosszindulatúnak minősítik. Más szavakkal: a negatív szűrési eredmény egyes esetekben téves, aminek következtében a páciens – tévesen – biztonságban érzi magát. Ha ellenben a teszteredmény rossz hírt közöl – az előfordulhat, hogy hibás. Természetesen minden egyes daganattípust és minden módszert külön-külön kell vizsgálni és értékelni, mégis elmondható, hogy átlagosan 10 pozitív teszteredményből 1 valóban megalapozott. Ez azt jelenti, hogy a pozitív eredményt kapó páciensek 80-90%-át feleslegesen ijesztgetik. Ráadásul a kellemetlen további vizsgálatokkal is megterhelik őket. A prosztatadaganatokat jelző PSA-faktor különösen bizonytalan, ezért gyakran jelez pozitív eredményt, amit tűbiopsziás mintavétel követ, hogy a vizsgáló orvos megerősítse a pozitív teszteredményt.

 

Bizarrnak tűnő MRI-felvétel, amelyen minden szerv látható. A mai napig nem sikerült igazolni, hogy az ilyen jellegű felvételekkel valóban életeket lehet megmenteni

 

Az egyik fontos érv szerint a korán felismert daganatok kevésbé intenzív kezelést igényelnek, ezért a terápia is olcsóbb. Ez valószínűleg igaz is a később rosszindulatúvá fajuló daganatok esetében. A felismeretlenül is ártalmatlan daganatok azonban nem csak a páciensnek okoznak szenvedést, de a társadalombiztosítót is komoly költségekbe verik.

 

A később tévesnek bizonyuló vagy kétes eredmé­nyek eldöntését szolgáló vizsgálatok is óriási összegeket emésztenek fel. Persze, ha az élet meghosszabbításáról van szó, nem szabad csak anyagi szempontok alapján dönteni. Azonban tudjuk, hogy anyagi eszközeink korlátoltak. A haszontalan szűrésekkel elpocsékolt pénzekből azonban sok egészségmegőrző programot finanszírozhatnánk, amelyekkel sokkal több életet menthetnénk meg.

 

Mindenki csökkentheti a rák kialakulásának veszélyét azzal, hogy lemond a dohányzásról, többet mozog és egészségesen táplálkozik. Természetesen ezzel még nem zárható ki teljesen a rák kialakulása.

 

Forrás: BIO 2005/1.

V. T.
XIII. évfolyam 2. szám

Címkék: daganat, korai diagnózis, rák, rákbetegség, rákmegelőzés, rosszindulatú daganat

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.