Betegségek A-tól Z-ig

Kemoterápia: érvek és ellenérvek

A rák gyógyításában első helyen áll a műtét. Ezután gyakran felmerül a kérdés: végezzenek-e kemoterápiát vagy sem? Az onkológusok általában a beteg gyors döntését sürgetik, és azt sugallják pácienseiknek, hogy a kemoterápiával jelentősen javítható az életminőség. Az érintettek azonban helyesen teszik, ha nem sietik el a döntést, és akár több oldalról is tájékozódnak, mielőtt döntést hoznának.  


A korai rákdiagnosztikai eljárásokról az orvosok mindenütt sokat vitatkoznak

 

A műtét mellett a kemoterápia és a sugárkezelés az onkológiai terápia alappillére. Mivel ezeknek rövid és hosszú távon is kellemetlen mellékhatásai vannak, már jó ideje heves és érzelmektől sem mentes viták kereszttüzében állnak. A kemoterápia melletti vagy ellenében hozott döntés szemléleti változásokon ment át az elmúlt néhány évben.

 

A rákkezelésben alkalmazott kemoterápia egy sor hatóanyaggal történik. Ezek ún. citosztatikumok – erősen mérgező vegyi, ásványi vagy növényi eredetű hatóanyagok –, amelyek gátolják, vagy legalábbis fékezik a sejtosztódást. Mivel a rákos sejtek az egészséges sejteknél gyorsabban osztódnak, rájuk erősebb hatást gyakorol a kemoterápia, azonban az egészséges és daganatos sejtekre gyakorolt hatás mégsem különbözik egymástól olyan mértékben, hogy a kemoterápiát célzottan, csak a rosszindulatú sejtekre lehessen irányítani. A mellékhatások különösen testünk gyorsabban osztódó, megújuló sejtjeit érintik, mint pl. a csontvelőt, amely a vörös- és fehérvérsejteket termeli, valamint a nyálkahártyákat és a hajhagymákat alkotó sejteket.

 

Sajnos az sem biztos, hogy a rosszindulatú sejtek egyáltalán reagálnak a kemoterápiára, ugyanis lehetnek rezisztensek a hatóanyagokra, illetve a megismételt kezelések hatására kialakulhat a gyógyszerrel szembeni rezisztencia. Éppen ezért gyakori, hogy több kemoterápiás készítményt kombinálnak egymással. Egyre több rákspecialista ismeri be, hogy a legtöbb daganatos megbetegedésben, különösen előrehaladott stádiumban, a kemoterápiát a „locsolókannaelv” szerint alkalmazzák, és ezzel a kezelt betegeknek mindössze 25%-ánál lehet eredményt elérni.

 

 

Egyértelmű hatás csak néhány daganattípusnál mutatható ki

Valóban létezik néhány kórkép, amelyekben a kemoterápia javítja a túlélési esélyeket: bizonyos gyermekkori ráktípusokban, a vérképző szervek rosszindulatú megbetegedéseiben (leukémia), néhány szervi daganatfajta esetében (pl. hererák), vagy a kötőszövetek egyes betegségeiben (néhány szarkóma).

 

Ha összeomlik a szervezet immunrendszere, a tumorsejtek akadálytalanul
szaporodhatnak. A képen egy neuroblasztóma látható

 

A legtöbb esetben azonban csak kiegészítő kezelésként jöhet számításba. A kemoterápia hatásossága kérdéses a nyelőcső, a pajzsmirigy, a hasnyálmirigy, az epehólyag és máj, valamint a vese, a húgyhólyag, a bőr és a tüdő rákos megbetegedése esetén. Előrehaladott emlőrák esetén is meglehetősen szkeptikusak a szakértők a kemoterápia hatásosságát illetően. A Deutsches Äzrteblatt (Német Orvosi Folyóirat) lapjain prof. dr. Dieter Hölzel epidemiológus egy évvel ezelőtt feltette a kérdést, vajon az emlőrák előrehaladott stádiumában a kemoterápia valóban javítja-e a túlélési esélyeket, és statisztikai módszerekkel kimutatta, hogy az elmúlt 20 esztendőben erre a kérdésre nem született pozitív válasz.

 

Míg a 70-es években mindössze 5 kemoterápiás hatóanyag volt engedélyezve, a ma piacon lévő készítmények száma megközelíti a negyvenet. A citosztatikumok világszerte olyan gyorsasággal szaporodnak és terjednek, mint maga a rák a betegek szervezetében. Az elmúlt tíz év alatt megfigyelt 300%-os forgalomnövekedés a kemoterápiás gyógyszerek piacán statisztikai szempontból a terápiás hatékonyság alig értékelhető javulását hozta.

 

A szervezet öngyógyító erejét nem szabad alábecsülni. A képen a makrofágok (falósejtek) éppen egy ráksejtet fognak körül és próbálják elpusztítani

 

Tekintettel a sok mellékhatásra, elengedhetetlen, hogy alaposan tájékozódjunk a tervezett kemoterápia céljáról és várható eredményéről. Helyes, ha a döntést nem kizárólag a kezelőorvos sürgetésére és nyomására hozzuk meg. Az ilyenkor hangoztatott statisztikai adatok és valószínűségi számítások nehezen ellenőrizhetők a beteg részéről. Az akut mellékhatások, mint pl. a rosszullét, hányinger és hányás, étvágytalanság, valamint a hosszú távú károsodások minden készítmény esetében eltérőek. Sok páciens arról számol be, hogy kezelőorvosa felületesen, néhány szóban tájékoztatta őket a várható mellékhatásokról és a kezelés várható eredményéről.

 

 

Ne engedjük át a döntés jogát az orvosnak!

E cikk célja nem az, hogy elbizonytalanítsuk azokat, akik alapos megfontolás után a kemoterápia mellett döntöttek. Hangsúlyozzuk, hogy egyes esetekben a kemoterápia határozottan pozitívan befolyásolhatja a betegség lefolyását! Azonban a döntést minden esetben az érintettnek kell meghozni – természetesen az orvossal folytatott konzultáció alapján. A kezelőorvos úgy segíti, támogatja betegét a legjobban, ha egyenjogú felnőttként kezeli, és elfogadja, ha a beteg gondolkodási időt kér döntése előtt.

 

A rákszűrés hasznát és kockázatát minden egyes rákfajtánál egyénileg kell megítélni. Úgy tűnik, ebben az orvosok már egyetértenek

 

Ha a páciens úgy gondolja, hogy csak a kemoterápia biztosítja számára a legjobb gyógyulási esélyeket, akkor helyesen teszi, ha vállalja a kezelést. Ebben az esetben fontos a szilárd, megingathatatlan elhatározás. Ezzel elkerülhető, hogy egy esetleges kiújulás esetén a beteg saját magát vádolja helytelen döntéséért. Egyébként: az elviselhetetlen mellékhatások miatt minden betegnek joga van, hogy bármikor megtagadja a kemoterápia alkalmazását!

 

 

Tesztelhető a kemoterápia hatásossága?

Kívánatos lenne egy módszer, amelynek segítségével a kezelés megkezdése előtt tesztelni lehetne, hogy a daganat valóban reagál-e az alkalmazott kemoterápiára. Mindez az antibiotikumok esetében már régóta lehetséges. Legalább ilyen helyes lenne annak vizsgálata, hogy a rákos sejtek ismételt kezelés során nem válnak-e rezisztenssé az alkalmazott gyógyszerre. Létezik erre egy eljárás, az ún. kemoszenzitivitás-teszt, amely megmutatja a daganatszövet érzékenységét a hatóanyagra. Ezt szövetminta alapján végzik laboratóriumban. Több citosztatikumot lehet tesztelni, annak érdekében, hogy melyik kombinációtól várható a legjobb hatás. A hosszú távú prognózisok szempontjából a teszt eredményeit óvatosan kell értékelni. A meglehetősen drága vizsgálatot az orvosok a legritkább esetben rendelik el, inkább a páciens kérésére történik meg, és költségeit a betegbiztosítók sajnos Németországban sem térítik.

 

Helyes életmóddal mindenki sokat tehet azért, hogy elkerülje a rettegett betegséget

 

A másik lehetőség az ún. génchipek alkalmazása, amelyekkel kapcsolatban, legalábbis emlőrákos esetekben, megszülettek az első eredmények. A Német Rákkutatási Központ szakemberei közül prof. dr. Peter Lichter és kutatócsoportja, valamint dr. Andreas Schneeweiss, a Heidelbergi Egyetemi Nőgyógyászati Klinika docense 2006-ban olyan specifikus génaktivitási profilt azonosítottak, amelyekkel azonosíthatók azok a daganatok, amelyek bizonyos terápiás sémák hatására rövid távon teljes mértékben eltűnnek. A hosszú távú hatásokra egyelőre várnunk kell.

 

A harmonikus családi élet, a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok tudatos ápolásával karbantarthatjuk ellenálló képességünket

 

A kemoterápia lehetséges mellékhatásainak enyhítésére létezik az ún. regionális kemoterápia is. Az általában alkalmazott infúziós vagy injekciós, tehát az egész szervezetre kiterjedő alkalmazással ellentétben e módszer során a hatóanyagot csak a daganat helyére és környékére adagolják. Ezzel maximalizálható a hatóanyagoknak a daganatra adott pusztító hatása, ugyanakkor minimálisra csökkenthető az egész szervezetre gyakorolt mellékhatások mértéke: elkerülhető a vérkép romlása, a nyálkahártyák gyulladása és a hajhullás. Ezt a módszert főként akkor alkalmazzák, ha a tumor még nem szóródott a szervezetben. A regionális kemoterápiának több variánsa létezik: a hatóanyagot vagy közvetlenül a daganatba adják be, vagy a rák által megtámadott üreges szervbe (pl. a húgyhólyagba), vagy katéter segítségével a rákos területet ellátó artériákba fecskendezik. Utóbbi esetben gyakran, bizonyos időre, mesterségesen elzárják az ereket (embolizáció), hogy a hatóanyag minél tovább a tumorban maradjon. Utóbbi módszert kemoembolizációnak nevezik. Viszonylag jó eredménnyel alkalmazható májrák vagy a végtagok kötőszöveteiben kialakuló daganatok (szarkómák) esetében. Pozitív eredményeket lehet elérni vele a kismedencei daganatok, emlőrák, hasnyálmirigyrák, feji és nyaki rákok, valamint kis helyre korlátozódó tüdőáttétek eseteiben. A kezelés kórházban történik, és kb. egy hétig tart. A katéter behelyezése körülményes, és viselete is okozhat kellemetlenségeket. Ezt a módszert csak specializált központokban végzik, és a költségek térítése is problémákba ütközhet.

 

 

Kiegészítő kezelésekkel csökkenthetjük a mellékhatásokat

Ha az ún. szisztémás kemoterápia mellett döntöttünk, a mellékhatásokat megfelelő kiegészítő kezelésekkel csökkenthetjük. Az egyik legjellemzőbb mellékhatás a vérkép romlása, ez a fehérvérsejtek számának csökkenését jelenti, ami által gyengül a szervezet immunrendszere, ilyenkor fogékonyabbá válunk fertőzésekre. Ez a mellékhatás megfelelő mértékben csökkenthető, ha a kezelés megkezdése előtt echinacea (kasvirág)-kivonatot vagy más immunmodulátort, pl. fehérfagyöngy-, esetleg csecsemőmirigy-kivonatot adunk a betegnek. A fagyöngy-, ill. csecsemőmirigy-kivonat injekciózását azonban a kemoterápia előtt 2-3 nappal meg kell szakítani, és csak a kezelések befejezését követő néhány nap múlva szabad folytatni. A vérkép normalizálódásának gyorsasága az alkalmazott kezelés intenzitásától, időtartamától függ. Az enyhe, kiegészítő kemoterápiák után néhány hét alatt, az intenzív kemoterápiákat követően azonban több év eltelhet, mire normálissá válik a vérkép.

 

 Az 50 év feletti férfiak jelentős hányada prosztatarákban szenved, ám ma már az érintetteknek csak töredéke hal bele betegségébe

 

A kemoterápiás készítmények irritálják az agyban található hányásközpontot. Az akut panaszok a hányingertől az órákig tartó hányásig terjedhetnek. Ilyenkor érdemes a következő homeopátiás gyógyszereket alkalmazni: Tabacum C30 vagy Nux vomica C30, naponta 3-4 golyócskát, naponta többször. Ilyenkor fontos, hogy a beteg könnyen emészthető táplálékot egyen és tartózkodjon az édességektől. A levendula és az ánizs illata csillapíthatja a hányingert, szintén sokat segíthetnek a relaxációs gyakorlatok, vagy a figyelem elterelése beszélgetéssel, olvasással, zenehallgatással.

 

  

Az alternatív medicina módszereit a diagnosztika és a terápia szintjén is figyelembe kellene venni. A rák ugyanis nem lokális történés, hanem az egész szervezet betegsége

 

A kezelések alatt, de főként utána sok folyadékot kell inni, hogy ezzel meggyorsítsuk a káros hatóanyagok mielőbbi távozását a szervezetből. Erre különösen alkalmasak a bizonyos gyógynövényekből készült teák (máriatövis, benedekfű) vagy növényi préslevek. A kiválasztás támogatására alkalmasak bizonyos homeopátiás növények is: Sulfur D6 (4 golyócska, naponta többször) és/vagy Okoubaka D2 (naponta 3x8 golyócska, kb. két hétig). A kímélő diéta, sok folyadék és ülőfürdők ilyenkor sokat segítenek, különösen, ha a beteget emésztési zavarok és húgyúti fertőzések kínozzák.

 

Forrás: Naturarzt 2006/12.

-dr. ki-
XIII. évfolyam 2. szám

Címkék: daganat, kemoszenzitivitás-teszt, kemoterápia, kemoterápia hatásossága, kemoterápia mellékhatása, rák, rákkezelés, rákszűrés, rákterápia

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.