Betegségek A-tól Z-ig

Kezelési stratégiák prosztatarák esetén

Műtét, megfigyelés, kivárás?

    A szakorvosi irányelvek az orvostudománynak egy adott betegségre vonatkozó aktuális tudásszintjét tükrözik, ami alapján terápiás ajánlásokat adnak a praktizáló orvosnak. Rendszeresen aktualizálják őket, és csupán ajánlások, az egyes orvosoknak nem kötelező minden esetben előírásszerűen követni őket. Lássuk, ennek tükrében mi a helyzet a prosztatarákkal.


     

     

    A rák úgynevezett multifaktoriális betegség, azaz létrejöttében nem egy, hanem több tényező játszik szerepet. A tapasztalatok és a kutatások szerint a kiváltó okok közül az egyik legfontosabb tényező az életmód. Noha az egészséges életmód sem jelent abszolút védettséget a rák ellen, a betegség kialakulásának valószínűségét – a prosztatarák esetében is – jelentősen csökkenti. Ami az életmódot illeti, lényegében mindig ugyanazok, a szinte már unalomig ismételt tényezők a főbűnösök. Dohányzás, túlsúly, vörös húsok rendszeres fogyasztása és mozgáshiány.

     

    A prosztatarák (prosztatakarcinóma) az összes diagnosztizált rák 25,4%-át teszi ki, és ezzel a férfiak leggyakoribb rákbetegsége. Ez részben azzal is összefügg, hogy (pl. a 80-as évekkel összehasonlítva) sokkal intenzívebb lett a szűrés. Néhány szűrővizsgálat (pl. a PSA-teszt, amely az ún. prosztataspecifikus antigén szintjét méri a vérben), akkoriban még nem állt rendelkezésre. E feltételezést támasztja alá az is, hogy az utóbbi években egyre több korai stádiumban tartó prosztatarákos esetet diagnosztizálnak. Az érintett betegek átlagos életkora 69 év. A halálozási ráta az összes rákos esetre kivetítve – tehát nem csupán a prosztatarákosokra értve – 11,3%, ezzel a második, ugyanakkor 3,1%-kal az összes, tehát nem csak rákkal összefüggő halálesetek szempontjából a hatodik helyen áll.

     

    Ezek a számok igen drámaiak és félelmet keltők, ugyanakkor a prosztatarák kockázatával élő férfiaknak mindössze igen csekély hányadánál jelentkeznek tünetek. Lényegében csak ők szorulnak kezelésre. Figyelemre méltó a prosztatarákban megbetegedettek számaránya az összes megvizsgált személy létszámához képest (prevalencia). Nemzetközi kitekintésben a prosztatarák kockázata Dél-Európából Észak-Európa felé haladva jelentősen emelkedik. A svéd populáció prevalenciája 100 000 személyenként 175,2 beteg (175,2/100 000), Németországban ez a szám 107,1/100 000, a görögöknél mindössze 34,2/100 000. Vajon ez a jelentős különbség az életmóddal, vagy a napsugárzással kapcsolatban álló D-vitamin-szinttel magyarázható? Évekkel korábban hasonló eltérés mutatkozott kontinensünk északi és déli része között a szklerózis multiplex (SM) prevalenciájában is.

     

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin júliusi lapszámában olvashatják!

    –dr.ki–
    XXV. évfolyam 7. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.