Betegségek A-tól Z-ig

Kortizon: mi szól ellene és mellette?

Nem csodaszer, és nem ördögtől való

Talán nincs még egy olyan gyógyszercsoport, amelyről úgy megoszlanának a vélemények, mint a kortizonról. Van, akinek áldott csodaszert jelent, amely megszabadítja a reumától vagy a bélgyulladás kínjaitól. Mások szemében viszont valóságos ördögi praktika az alkalmazása, hiszen elnyomja a szervezet saját szabályozó folyamatait. Ez utóbbi páciensek inkább betegségük súlyos következményeit is vállalják, csak ne kelljen ilyen gyógyszereket szedniük. A kortizon előnyeinek és hátrányainak higgadt mérlegelése azonban egészen másként néz ki.


 

A kortizonnak rettegett mellékhatásai vannak: osteoporosis, szürke hályog, gyomorfekély, magas vérnyomás és még sok egyéb

 

Két vesénk szélén kalapszerűen ülnek meg a mellékvesék. A mellékvesékben szintetizálódik több lépésben a koleszterinből többek között a progeszteron nevű nemi hormon, a 11béta-Hydroxycortison, amelyet kortizolnak is neveznek. Emellett még számtalan hasonló felépítésű és hasonló hatású vegyület létezik, amelyet összefoglalóan kortizon néven emlegetnek. Ez a név a mellékvese latin elnevezéséből (cortex = kéreg) származik.

 

Ha a kortizon nevet meghalljuk, a legtöbben a kortizol szintetikusan előállított vegyületeire gondolunk. Holott némi jóindulattal a kortizonterápiát természetgyógyászati eljárásnak is nevezhetjük, mivel természetes vegyületet, illetve annak elvben ugyanolyan hatású, csekély módosítással előállított mesterséges változatait alkalmazza. A természetgyógyászat azonban arra törekszik, hogy helyreállítsa a szervezet saját szabályozó folyamatait. Ezzel szemben a kortizonterápia inkább az immunrendszer és a gyulladások "elnyomását" célozza.

 

Gyulladásgátló és az immunrendszert befolyásoló hatása mellett a kortizonnak azonban még úgynevezett glukokortikoid hatásai is vannak, azaz befolyásolja a szénhidrát-anyagcserét, amennyiben serkenti a cukor (és a zsírsavak) felszabadulását. Mint stresszhormonnak ez része a természetes hatásának. Veszély esetén a mellékvesekéreg fokozott mennyiségben választ ki olyan stresszhormonokat, mint az adrenalin, a noradrenalin és a kortizon, mert ezek arra szolgálnak, hogy ellássák a szervezetet a várható testi megterhelés menedzseléséhez (fuss el, vagy harcolj!) szükséges cukorral és zsírral. Tartós stressz esetén, mint ezt a kortizonnal végzett hosszadalmas terápia is mutatja, ez az elvben nagyon hasznos mechanizmus negatívba fordul: a cukor és a zsír állandó túlkínálatából olyan megbetegedések alakulnak ki, mint a cukorbaj, a megemelkedett koleszterinszint vagy a túlsúly. Ezzel egyidejűleg korlátozódik a fehérje-anyagcsere. Ez ad magyarázatot a hosszú távú terápia olyan mellékhatásaira, mint az izomsorvadás vagy a csontritkulás.

 

Mindezen túlmenően a kortizonnak mineralokortikoid hatásai is vannak, azaz befolyásolja elektrolitjaink (vérsók) összetételét. A kortizon serkenti a vesékben a kálium és a magnézium kiválasztását, valamint a nátrium újbóli felvételét a vizeletből. A kortizon tehát hozzájárulhat a kálium- és magnéziumhiányhoz, ami ödémák kialakulásához vezethet, elsősorban a lábon.

 

A hormontermelés szigorú napi ritmust követ

A test kortizonjának termelését komplex folyamatok szabályozzák. A hipotalamuszban, a köztiagy központjában CRH (kortikotrop hormon) választódik el, amely arra serkenti a hipofízist, hogy ACTH-t (adreno-kortikotrop hormon) bocsásson ki a vérbe. Ez megint csak arra ösztönzi a mellékvesekérget, hogy kortizont termeljen, illetve azt a véráramba juttassa.

 

A természetes kortizontermelést szigorú cirkadián, napi ritmus szabályozza. Kora reggel, 3 és 9 óra között a legmagasabb vérünk kortizonszintje, ezért javasolható, hogy a kortizont rögtön felkelés és ne reggeli után vegyük be. Ha a reggeli kortizonszedés a természetes csúcsot utánozza, akkor kevesebb mellékhatásra kell számítani, és a szervezet saját kortizontermelésére gyakorolt hatása is csekélyebb.

 

 

A gyógyszerszedést ne szakítsuk meg, hanem fokozatosan állítsuk le

A mellékvesekéreg fokozatosan csökkenti saját kortizontermelését, amennyiben több mint hét napon át kívülről a szervezet szükségletét meghaladó mennyiségű kortizont észlel. Ha azután ezt a külső bevitelt hirtelen-váratlan leállítják, a szervezet saját kortizontermelése nem áll vissza egyik pillanatról a másikra, és akut kortizonhiány áll elő, ami akár életveszélyes is lehet. A kortizonadagolás hirtelen leállításának másik veszélye az úgynevezett rebound-jelenség. Ennek során éppen az ellenkezője áll elő annak, mint amit tulajdonképpen kezelni akarunk. Ha például az ekcémás beteg leállítja kortizontartalmú krémjének használatát, a bőre sokkal gyakrabban gyulladhat be, mint egyébként. Hasonlóképpen a bélgyulladásos beteg, ha elhagyja a gyógyszerét, akut problémája nagy valószínűséggel gyorsabban jelentkezik újra.

 

Mindebből az következik, hogy ha valaki hosszabb ideig tartó kortizonszedés után le akar állni a gyógyszerrel (természetesen orvossal való egyeztetést követően), akkor ezt lassan tegye, hogy ne idézzen elő új veszélyeket.

 

 

A mellékhatásokat Cushing-szindrómaként írták le

A kortizon-túltermelés tüneteit elsőként H. W. Cushing (1869-1939) amerikai orvos írta le. A mellékvesekéreg jóindulatú daganata esetén túlzott mennyiségben képződik kortizon, és emiatt fellépnek a tipikus kortizon-mellékhatások, ugyanazok, mint amelyeket hosszú távú kezelés esetén is megfigyelhetünk. Éppen ezért ezt a jelenséget Cushing-szindrómának hívják. A legfontosabb tünetek a következők: izomgyengeség és -sorvadás, csontritkulás, lassú sebgyógyulás, striák (terhességi csíkok a hason), kerek arc, zsírfelszaporodás a nyak környékén, akne, zöld és szürke hályog, cukorbaj, vérképzési változások és immungyengeség, szőrösödés.

 

Ha valaki hosszabb ideig tartó kortizonszedés után le akar állni a gyógyszerrel, akkor ezt lassan tegye, hogy ne idézzen elő új veszélyeket

 

Ahhoz, hogy ezek a tünetek felbukkanjanak, át kell lépni az úgynevezett Cushing-küszöböt, amelynek mértéke az egyes kortizontermékektől függően változik, Prednisolon esetében körülbelül 7,5 mg-nál húzódik. Ezt általában standard alapanyagként és viszonyítási alapként is használják. Kortizol esetében a küszöb négyszerte magasabb.

 

Cushing-küszöb:

Prednison 7,5 mg

Prednisolon 7,5 mg

Kortizol 30 mg

Triamcinolon 1,5 mg

Dexamathason 1,5 mg

Betamethason 1 mg

 

Csak ha a kortizont hosszabb időn át (hetekig-hónapokig) naponta az említett küszöb fölötti mennyiségben szedjük, akkor kell hosszabb távú mellékhatásokkal számolni.

 

 

A nélkülözhetetlentől az értelmetlenig: minden a betegségtől függ

Vannak olyan helyzetek, amikor a kortizon, mondhatni, nélkülözhetetlen:

 

• Mellékvese-gyengeség esetén (Addison-kór), amikor a szervezet nem képes elegendő mennyiségű kortizont termelni, ezért ezt feltétlenül kívülről kell bejuttatni. Ilyenkor hiánybetegségről van szó. A betegség kortizonnal való kezelése inkább ahhoz hasonlít, mint amikor pajzsmirigyhormont kell szedni a pajzsmirigy alulműködése miatt, semmint ahhoz, amikor a gyulladáscsökkentő kortizont olyan betegségekre írják fel, mint a reuma vagy a bélgyulladás. Az Addison-kór érintettjei számára ez a különbség nem mindig egyértelmű, ezért feltétlenül fel kell őket világosítani arról, miért is fontos számukra a kortizon.

• Elsősegélyként nagy dózisban kortizon­injekciót adnak például szklerózis multiplex akut rohama esetén, ha nem uralható spray-vel, vagy anafilaktikus sokknál (életveszélyes allergiás reakció). Ilyenkor nincs értelme félni a valóban nagy dózisú, de egyszeri kortizon­adagtól, mivel ettől semmiképpen nem alakulnak ki olyan mellékhatások, mint a kisebb dózisú, de tartós terápiánál.

 

 

Inkább kisebb adag kortizon, mint visszafordíthatatlan ízületi károsodások

Igazándiból a kortizonterápia jelentette csapdák képezhetik vita alapját. Ámde ha egy betegség egyértelműen nem gyógyítható természetgyógyászati módszerekkel, gyógyszerekkel viszont igen, akkor nem szabad a betegnél az időt vesztegetni.

 

Itt van például a gyulladásos bélbetegség: egy akut roham több mint tíz, részben véres székletürítéssel egy nap alatt természetgyógyászati módszerekkel a legritkább esetben uralható. Mégis előfordul, hogy a beteg inkább csonttá soványodik és életveszélyes állapotba került, semmint "gonosz" kortizont szedjen. Ezeket az embereket általában dogmatikus természetgyógyászok tették neurotikusan fixálódottá, de annyit többnyire velük is meg lehet értetni, hogy egy rövid távú kortizonterápia csillapíthatja a gyulladásos tüneteket, és utána jöhetnek a természetgyógyászati kezelések.

 

Gyulladásos reuma esetén is szükséges lehet a kortizonkezelés, mert akut reumás roham ellen mit sem ér az egyébként nagyon is hasznos homeopátia. Ha egy reumás csak három év elteltével fordul orvoshoz, akkorra már visszafordíthatatlan ízületi elváltozások alakultak ki nála, és a vérsüllyedése is nagyon magas, ami azt jelzi, hogy az addig alkalmazott terápia nem volt megfelelő. Bizonyos reumatikus megbetegedéseknél elegendő a minidózis (3-5 mg kortizon) is ahhoz, hogy a gyulladást meg lehessen fékezni. Ez jóval az említett Cushing-küszöb alatt van, azaz nem kell számolni komoly mellékhatásokkal.

 

Mindez azt jelzi, hogy sok páciens jobban fél a kortizon esetleges veszélyeitől, mint a betegsége nagyon is valós kockázataitól. Ilyenkor érdemes a betegnek és a terapeutának valamiféle megállapodást kötnie, például megegyezni abban, hogy folytatják a természetgyógyászati terápiát, de ha a páciens testsúlya 50 kg alá esik, vagy a vérsüllyedése nem javul, akkor más kezelési lehetőségeket, például kortizont is felvesznek a szóba jöhető eljárások listájára.

 

 

Ellenjavallatok, kereszthatások, mellékhatások

A következőkben említett pontok csak a hosszú tavú kortizonkezelésre vonatkoznak.

Ellenjavallatok

A hosszú tavú kortizonkezelés kizárandó a következő betegségek bizonyos fajtainál: krónikus hepatitisz, gyomor-bél fekély, csontritkulás, zöld hályog. Ezenkívül ne vegyük be oltás előtt nyolc és utána két héttel, mivel csökken az immunrendszer hatékonysága, emiatt az oltás veszelyesebb lehet.

Kereszthatások

Más gyógyszerekkel:


• A kortizon rontja a véralvadásgátlók hatását, ezzel megnöveli a trombózisveszélyt.

 

• ACE-gátlókkal (vérnyomáscsökkentők egy fajtája) vagy malária-, illetve reumaellenes szerekkel együtt szedve megnöveli a szívizom megbetegedésének veszélyét.

 

• Az aszpirin és más fájdalomcsillapítók eseten kortizon hatására nő a gyomor- és bélfekély vagy gyomorvérzés veszélye.

Mellékhatások

A cikkben említettek mellett fellephetnek a következők: alvászavar, idegesség, fejfájás, hangulatingadozás. Megnőhet az étvágy, ami hízáshoz vezethet. Mivel nő a vércukorszint, nő a cukorbaj esélye is. Nem utolsósorban a kortizon gátolja az immunvédelmet, ezert lehetséges, hogy gyakoribbak lesznek a fertőzések.

- dr. ki -
XV. évfolyam 6. szám

Címkék: hormonhatások, kortizon

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.