Betegségek A-tól Z-ig

Légzéstípusok

Saját légzéstípusunk ismerete és stabilizálása rendkívüli mértékben erősíti életenergiánkat

A terluszollógia tudománya szerint minden ember vagy belégző, vagy kilégző típus. Ha a természet adta típusunknak megfelelően élünk, azzal automatikusan egészségünket is erősítjük, közérzetünket is javítjuk. Ám a tartósan típusidegen légzés károsíthatja egészségünket.  


Hogy az erőt a be- vagy a kilégzésből merítjük-e, velünk született légzéstípusunk határozza meg

 

A légzéstípusok felfedezője, Erich Wilk (1915-2000) egy parasztcsalád sarja volt, aki gyermekkora óta figyelte, leste a természetet, a természetben zajló folyamatokat. Megállapította, hogy a Nap és a Hold hatással van az anyagcserére és a növekedésre: a Hold horizontálisan tágító, a Nap vertikálisan összehúzó, szűkítő hatású. A születés pillanatában a Nap és a Hold hatnak agyunk légzőközpontjára, és attól függően, hogy melyik hatása érvényesül erőteljesebben, eldől, hogy ki milyen légzési típust képvisel.

 

Wilk a felfedezését hosszas kutatómunkával támasztotta alá, majd kiérlelt formában kezdte tanítani. Dr. Charlotte Hagena és dr. Christian Hagena felkarolták Wilk munkásságát, és alkalmazták terápiás munkájukban. Ők alkották meg a terluszollógia fogalmát. Ennek lényege, hogy két alapvető természeti erő, a Nap (sol) és a Hold (luna) folyamatosan ellentétes hatást fejt ki a Földre (terra). A légzéstípusokról szóló tanítás lassan kezd beszivárogni a legkülönbözőbb területekre: az orvoslásba, a fizikoterápiába, a légzés- és mozgásterápiákba, a jógába, a tajcsi-be és főképp a logopédiába, valamint az ének-zene oktatásba.

 

A Nap és a Hold hatása születéskor meghatározza alkatunkat

A légzéstípusokról szóló tan a légzés két fő fázisa - a belégzés és a kilégzés - alapján két alapvető embertípust különböztet meg:

A belégzőnél a Hold tágító hatása dominál, ez vezérli a mellkas mozgását, ezért a belégzés aktív folyamatát egy passzív kilégzés követi (lunáris légzéstípus).

 

A kilégzőnél a mellkas mozgásában a Nap összehúzó hatása érvényesül erőteljesebben. Ennek hatására a mellkas összehúzódása aktívabb, erőteljesebb, mint a belégzés (szoláris légzéstípus). A természet egyik fontos alapelve, hogy az erős impulzust mindig egy gyengébb követi: az erős izom-összehúzódást az izom ellazulása.

 

A légzéstípusunknak megfelelő életmód és viselkedés fontos feltétele egészségünknek, fizikai, szellemi és lelki harmóniánknak, teljesítőképességünknek. Születésünk pillanatában eldől, hogy ki melyik típushoz fog tartozni, és ez egész életünkre szól.

 

 A Nap és a Hold ellentétes erői befolyásolják légzésünket, ezen keresztül pedig közérzetünket

 

A belégző típus azzal, hogy aktívan szívja be a levegőt, feszültséget, tónust, erőt generál. A mellkasa a külső bordaközi izmok aktivitásának hatására megnyílik, kitágul. A rekeszizom szintén kitágítja a mellkast. Ennek hatására az egyént eltölti a tér és az energia érzése. A tágasság érzését az elengedés követi, amely nem követel meg semmilyen plusz aktivitást.

 

A kilégző típus ezzel szemben feszültséget ad le, mert a kilégzésben aktívabb. Eközben mellkasa a belső bordaközi izmok aktivitásának hatására összeszűkül. A rekeszizom megemelkedik. A belégzés passzívan követi ezt a fázist azáltal, hogy a kilégzéskor keltett izomtónus ellazul.

 

Wilk azt állította, hogy kiszámítható, adott pillanatban éppen a Nap vagy a Hold ereje érvényesül-e erőteljesebben. Kidolgozott egy táblázatot, amelynek segítségével bármely születési időpontról megállapítható, hogy a Hold vagy a Nap gyakorolt-e éppen erősebb hatást bolygónk atmoszférájára.

 

A Hold elliptikus pályája miatt azonban egyes napokat illetően nehezebb pontos számítást végezni, nevezetesen akkor, amikor a két arányszám különbsége 6,6 százaléknál kisebb, és nullához közelít. Ebben az esetben mindkét erő (a tágító és az összehúzó) körülbelül egyformán erős, ezért az ekkor született személy légzéstípusa nem állapítható meg: ezt a speciális típust „univerzális típusnak” nevezik. E típusra jellemző, hogy gyakran nem kötelezi el magát egyik ritmushoz sem, rendszeresen vált egyikről a másikra. Nekik a légzéstanban képzett terapeuta segíthet a lényüknek legmegfelelőbb légzéstípus megtalálásában.

 

 

Önmagunk megfigyelésével is megállapítható, melyik típushoz tartozunk

Azonban számítgatás és táblázatok nélkül is megállapíthatjuk, melyik légzéstípushoz tartozunk. Ha mozgásunkat és természetes légzésünket megfigyeljük, megállapíthatjuk, hogy inkább ki- vagy belégzéskor fejtünk-e ki nagyobb erőt. A belégző típusnak aktív belégzésre van szüksége ahhoz, hogy energikusabb legyen, a kilégző típusnak inkább aktív kilégzésre. Figyeljük meg légzésünket például egy súlyos tárgy felemelése közben. Az erőfeszítést inkább a be- vagy a kilégzés segíti?

 

Testünk járás közben is egyértelműen jelez. A belégző kicsi, gyors léptekkel halad, lába erőteljesebben a sarkára érkezik, és általában bal lábbal lép ki, amikor elindul. Felsőteste kissé előrehajol, ágyéki gerince kissé domborodik. Karjait járás közben lazán lengeti, fejét felemeli.

 

A kilégző nagy, ráérős léptekkel halad, jobb lábbal lép ki. Sarka csak könnyedén érintkezik a talajjal, mert testsúlyát azonnal a lábfej első részére helyezi át. A felsőtest egyenes, gerincoszlopának ágyéki szakasza kissé homorú. Karjait csak kismértékben lengeti járás közben.

 

A légzéstípus tesztelésében az alábbi gyakorlat is segíthet: Kezünket tegyük kinyújtott ujjal a szemünk elé úgy, hogy a tenyér a föld felé nézzen. Most, ezt a kéztartást megtartva, távolítsuk kezünket az arcunktól, hogy annak távolsága a szemünktől kb. 10 cm legyen. Ekkor kezünk a látótérnek csupán egy kis területét foglalja el. Ha látni szeretnénk a kitakart részt, két lehetőség közül választhatunk: vagy fejbiccentéssel a tenyerünk alatt nézve, vagy a fejet kissé hátradöntve, a kézfej felett pillantva. Mindkét fejmozdulat egy légzési impulzust aktivál: a fejbiccentés kilégzést, a fej hátradöntése belégzést. E két fejmozdulat közül az egyik mindenki számára könnyebbnek, természetesebbnek tűnik a másiknál (lásd a keretes szöveget is).

 

 

A helyes légzés jó közérzetet eredményez

Erich Wilk mindkét légzéstípus számára kidolgozott gyakorlatokat, amelyek rendszeresen alkalmazva támogatják, erősítik, stabilizálják az egyén légzéstípusát. A gyakorlatok eleinte meglehetősen egyszerűnek tűnnek, de figyelni kell azok pontos, precíz kivitelezésére, mert a legkisebb eltérés vagy hiba ellentétes hatást válthat ki. Ezért érdemes a gyakorlatokat szakavatott tanártól, terapeutától elsajátítani.

 

A légzéstípusunknak megfelelő életmód és viselkedés fontos feltétele egészségünknek 

 

Saját légzéstípusunk ismerete és stabilizálása rendkívüli mértékben erősíti életenergiánkat, javítja közérzetünket, szellemi, testi és lelki egészségünket. A saját légzésritmusunknak megfelelő élet nem csak erőkifejtés, hanem már fekvés, ülés vagy állás közben is megkönnyíti életünket, segít bennünket abban, hogy ösztönösen felvegyük a típusunknak megfelelő testtartást és mozgást. Ennek az élet számos területén vannak pozitív következményei. Tudatosulhat bennünk, miért preferálunk, illetve miért utasítunk el bizonyos dolgokat (mozgásformák, testtartás, sport, pihenési formák stb.), és ezt a másik ember részéről is jobban el tudjuk fogadni.

 

 

A stressz az ellentétes típusnak megfelelő viselkedést és mozgást erősítheti meg

A légzéstípusokról szóló tanítás szerint az alábbi példa szereplője születése óta belégző típus. A hosszan tartó stressz miatt azonban az ellentétes, kilégző légzésformát vette fel. Egy nehéz életszakasz negatív tapasztalatai rögzültek izomzatának működésében, beszűkítve a mellkas tágulási képességét. Ezért eredeti, természetes, aktív belégzése természetellenesen passzívvá vált. Ezzel szemben kilégzése aktívabb lett. A terápia során ismét megtanult saját, veleszületett típusának megfelelő módon lélegezni. Szelíd kopogtató masszázzsal, valamint a bordaközi izmok nyújtásával izmai fokozatosan ellazultak, légzése is lazábbá vált. Az ezt követő légzésgyakorlatok hatására egész mellkasa mozgékonyabbá vált, így ismét aktívan, erőteljesen tudott belélegezni. A mellkas tágulási képessége, rugalmassága lehetővé tette a passzív kilégzést is. A természetes légzésritmussal párhuzamosan visszatért az életkedve és javult általános közérzete is. A hangja - néhány célzott gyakorlat hatására - ismét megerősödött, megszűntek a garatban érzett kellemetlenségek is.

 

A mellkas mobilizálását célzó későbbi gyakorlatok egyike az ún. „pálcagyakorlat” volt, amely végezhető ülve vagy állva is. Ehhez egy 1,20 m hosszú pálca (egy seprűnyél) szükséges, amelyet a gyakorló mindkét végénél megmarkol és a felsőteste körül körbemozgat. Idővel és kellő gyakorlással a mozgás rádiusza egyre bővül, és a mozgásban részt vesz a mellkas is. Ez a gyakorlat segít megnyitni a mellkast, fokozza az izomzat rugalmasságát. Ha nem felejtettük el, hogy megfigyeljük a természet megnyilvánulását saját testünkben, és engedjük érvényesülni saját alkatunk tulajdonságait, nem fenyeget annak veszélye, hogy a veleszületett légzéstípusunkkal ellentétes légzésformát vegyünk fel. A társadalom, a kultúra és életfeltételeink azonban sajnos gyakran kibillentenek bennünket természetes harmóniánkból, és saját mintáink helyett felvett vagy ránk erőltetett idegen mintákat sajátítunk el és kezdünk követni.

 

 

Rossz közérzet esetén érdemes ellenőrizni légzésünket

Bizonyos keretek között az alkalmazkodás persze szükséges és érdekes lehet, már pusztán azért is, mert toleranciánkat és rugalmasságunkat is edzi, erősíti. Ha az „ellentétes típusú” tapasztalatok után el tudunk lazulni, visszatérünk saját, velünk született légzéstípusunkhoz, akkor nem történik semmi baj. Ha azonban tartósan fáradtnak, kimerültnek, kedvetlennek érezzük magunkat, érdemes viselkedésünket a légzés szempontjából megvizsgálni, és szükség esetén saját típusunknak megfelelően korrigálni.

 

Gyakorlatok a légzéstípus megállapításához

Két, fekve végzett légzésgyakorlattal is megállapíthatjuk, melyik légzéstípusba tartozunk. Mindkettőt közvetlenül egymás után kell elvégezni.

Légzésgyakorlat aktív belégzéssel (lunáris típus)

A levegőt hanyatt fekvésben (ez a testhelyzet a belégzésnek kedvez) aktívan, az orrunkon keresztül szívjuk be, úgy, hogy halljuk is a belégzést. Amikor a mellkas elérte a legnagyobb befogadókapacitását, egy nagyon rövid szünet következik, ezután nyitott szájjal engedjük ki a levegőt és passzívan lélegezzünk ki, ne erőltessük a levegő kifújását. A mellkas automatikusan összeesik, felvéve a kiinduló helyzetet, hogy ismét aktív belégzés következhessen. A mellkas a belégzés közben megemelkedik, miközben a hasfal teljesen ellazul. A megfeszített hasizmok ugyanis akadályoznák a mellkas tágulását. Ezt a gyakorlatot 8-10-szer egymás után elvégezzük, majd rövid szünetet tartunk, amit ismét egy aktív belégzés követ, ami után a beszívott levegőt addig tartjuk a tüdőnkben, amíg az kellemesérzés (ez általában 20 másodperc).

Légzésgyakorlat aktív kilégzéssel (szoláris típus)

Hason fekve (ez a testhelyzet a kilégzésnek kedvez) aktívan lélegezzünk ki. Közben ügyeljünk,hogy a kilégzés egyenletes legyen, ne erőltessük a levegő kifújását. Kifújás közben „f” hangot hallatunk. A kilégzés végén egy pillanatnyi, kb. fél másodperces „átváltási szünet” jön, amely után a belégzés következik az orron keresztül passzív módon. A levegő beáramlik a tüdőbe, de most nincs átváltási szünet, a belégzés azonnal kilégzésbe megy át. Ekkor a mellkas összeszűkül. A levegő passzív beáramlása során ez az összeszűkülés felenged. A gyakorlatot 8-10-szer ismételjük, majd rövid szünet után aktívan kifújjuk a levegőt, és a tüdő „ürességét” addig fenntartjuk, várva a belégzéssel, amíg az kellemes érzés. E két gyakorlat után általában jól érezhető, tapasztalható, hogy melyik légzéstípushoz tartozunk, melyik gyakorlat közben éreztük magunkat kellemesebben.

-vörös-
XVII. évfolyam 12. szám

Címkék: légzés, légzéstípusok

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.