Betegségek A-tól Z-ig

Légzőszervek és a tüdő spirituális szemmel

A tüdő a kozmikus erőterek energiatranszformátora

A tüdő és a felső légutak komplex működési egységet alkotnak a szív- és érrendszerrel. Bármelyik tényező változása az egész rendszer változását jelenti. Betegségmegelőzésben vagy a már bekövetkezett baj gyógyításában ezért is fontos a holisztikus szemlélet. Ennek ellenére ebben a cikkben elsődlegesen a légzőszervek és a tüdő megbetegedésére szeretnék koncentrálni.


A tüdő által gyűjtött és tárolt energia segítségével befolyásolhatjuk a vegetatív idegrendszer működését is

 

Az okokról a nyugati orvostudomány és a természetgyógyászat sok tekintetben hasonlóan vélekedik. A testidegen fizikai és kémiai anyagok jelentőségét és a légúti nyálkahártyát károsító hatását mindkét szemlélet fontosnak tartja. Természetgyógyászati szempontból azonban külön hangsúlyoznám, hogy a szem, a tüdő és a gyomor azok a szervek, melyek a legközvetlenebb módon kerülnek kapcsolatba környezetünkkel. Sajnos a bőr az állandó takarás miatt jórészt elveszítette ezt a fontos kapcsolattartó szerepét.

 

A légutak közvetítésével kerülünk közvetlen kapcsolatba a gáz halmazállapotú környezettel, de a légzőrendszer a kozmikus energiák transzformálójaként is fontos szerephez jut. A tüdő a kozmikus erőterek energiatranszformátora és a termék a prána. A pránát felfoghatjuk transzcendentális és spirituális kivetülésnek a fizikai síkon. Amikor erdőben járunk és szinte önkéntelenül mélyeket lélegzünk, úgy érezzük, hogy fáradságunk, rosszkedvünk egyszerre elmúlt, rejtett erők szabadulnak fel bennünk. Ez az a kozmikus energia, ami csak rajtunk keresztül tud fizikai síkon kifejeződni.

 

A tüdő által gyűjtött és tárolt energia segítségével befolyásolhatjuk a vegetatív idegrendszer működését is. A légzésritmus felgyorsítása, illetve a légzésszünet és légzésvisszatartás meghosszabbítása szimpatikus tónust vált ki. Ez a vészhelyzet idegrendszeri jellemzője. A légzésritmus lassítása, a kilégzés elnyújtása nyugalmi, paraszimpatikus tónust eredményez. Arra nem is kell részletesebben kitérni, hogy a vegetatív idegrendszer állapotváltozása a teljes szív- és keringési rendszer minőségét megváltoztatja, valamint igazodik a szervezet előtt álló feladatok teljesítésének igényeihez.

 

A kínai akupunktúra tanítása szerint a meridiánokban keringő energia, a csi keringését az egymással szemben álló poláris erők, a jin és jang tartják fenn. Ha e tanítás fényében vizsgáljuk a tüdőt, akkor lényeges egyezéseket találunk a nyugati fiziológia tételeivel. A meridiánok kapcsolódása meghatározott módon történik. A jin tüdő jang párja a vastagbél, a két meridián a kéz ujjain kapcsolódik. Van azonban jin-jin kapcsolata is a tüdőnek - ez a máj. Itt a meridiánok kapcsolódásának helye a mellkas. A tüdő-vastagbél kapcsolat a gáznemű mérgező anyagok és a méregtelenített salakanyagok eltávozási helyeinek szoros kapcsolatát mutatja. A jin-jin (tüdő-máj) kapcsolat a méregtelenítés legfőbb szervének és a kiválasztás lényeges szervének és a hozzájuk tartozó meridiánok és energetikai pontok összefüggését reprezentálja.

 

Rekedtség, torokgyulladás esetén érdemes zsályateával gargalizálni

 

A légzéscserében, a légzésben az egész légzőszervrendszer részt vesz. Ez vezeti be a gáz halmazállapotú anyagokat a szervezet belsejébe. Helyzeténél fogva közvetlenül ki van téve a testidegen anyagok hatásának. A légúti hurutok és gyulladások esetében rögtön szembeötlő, de az már kevésbé nyilvánvaló, hogy a daganatos elváltozások hátterében is nagyon gyakran antiallergén anyag, porbelégzés, füstköd, dohányfüst, sugárzó energiák, de olyan mechanikai sérülések is állhatnak, melyek tartós hideg hatására léptek fel. Ezek az anyagok helyi izgató hatásukkal ún. vazomotoros reakciók révén indítanak el gyulladásos folyamatokat. Az enyhébb hurutok kialakulásában lehet szerepe a szervezet egyes részei lehűlésének. Főképpen a lábak lehűlése reflex útján az erek összehúzódását eredményezi a felső légutak nyálkahártyájában - annak ellenálló képessége így csökken, és megnyílik az út a kórokozók előtt. A hideg ezen túl fokozza a nyálkahártyák felületére történő salakkiválasztást is. Ezek a salakanyagok kitűnő táptalajul szolgálnak a baktériumoknak.

 

A légutak gyulladása váladékképződéssel jár. A váladék, nyálka, nyák hígabb és sűrűbb lehet. A hígabb viszonylag könnyebben válik és távozik köhögéssel. A sűrű tapadósabb váladék nehezen szakad föl, köhögéskor mellkasi fájdalom is jelentkezhet, valamint a sűrű köhögési rohamok kimerítőek. A felső légúti gyulladásos folyamatoknál súlyosabb kórfolyamatok jelzői a kisebb hörgők, illetve a tüdőhólyagocskák gyulladásos elváltozásai vagy a légzőfelületek összetapadása.

 

Még egy kiváltó okról feltétlenül meg kell emlékeznünk: ez a helytelen légzés. Nagyon fontos, hogy a belélegzett levegő a tüdő minden hólyagocskájába eljusson. A nyugodt, mindennapi légvétel során ez nem történik meg, mert ilyenkor ún. felső légzéssel lélegzünk, a ki- és belélegzett levegő mennyisége hozzávetőlegesen 500 milliliter levegő belélegzését, illetve távozását jelenti. Ennek a mennyiségnek alig van jelentősége a légcserékben, lényegében a felső légutakat és a nagyobb hörgőket érinti. Ahhoz, hogy tüdőnk több levegőt tudjon befogadni, erőltetett kilégzésre van szükség, melynek során mintegy 1500 milliliter tartalék levegő távozik. (A teljes kilégzés után még a tüdőben hozzávetőlegesen 1200 milliliter levegő marad, melyet gyakorlott jógázó 600 milliliterre tud csökkenteni.) A legtökéletesebb légzés a jógalégzés. A teljes jógalégzés egyesíti a háromféle légzéstípust, az alsó vagy hasi, a közép- vagy mellkasi és a felső légzést. (Hasi légzéskor a tüdő alsó része is megtelik levegővel, a rekeszizom kiegyenesedik, ennek következtében a hasi szervek erős mechanikai ingert kapnak, a hasfal kissé előredomborodik, mindez paraszimpatikotóniát eredményez a vegetatív idegrendszerben.)

 

A helyes légzés elsajátítása érdekében ismernünk kell a légzés fázisait: így beszélünk kilégzésről (a jógában a récsaka), az ezt követő légzésszünetről (szunjaka), belégzésről (puraka) és az ezt követő légzésvisszatartásról (kumbaka). A fázisok hosszát képlettel fejezhetjük ki: az egyszerű jógalégzés alapképlete belégzéssel kezdve 2:1:4:1, vagyis a belégzés időtartama fele a kilégzésének. A valóságban a kilégzés utáni légzésszünetet hosszabbnak érezzük, mert tüdőnkből lassabban távozik a levegő. Ez passzív folyamat, de a kilégzőizmok segítségével gyorsíthatjuk. A légzés akaratunktól független folyamat, de tudatosan befolyásolható. A szabályozás alapja a perifériáról a légközpontba bejövő ingerek összessége, amik az oxigénellátottságról és a sejtek sav-bázis egyensúlyáról ad tájékoztatást.

 

Az előbb már említést tettünk a köhögésről, ami a légúti betegségek legfontosabb és leggyakoribb tünete. A diagnózis felállításában magában a köhögés minősége, milyensége, gyakorisága sokat segít. Fontos tünet még a rekedtség, ez főképp a gége megbetegedését jelzi. Előfordulhat még nehézlégzés, légszomj, fulladásérzet, ami a légzőszervi megbetegedések mellett szívelégtelenség miatt is felléphet. A leggyakrabban előforduló légúti betegségek a mindennaposnak tekinthető meghűléses betegségek. Ezek zömmel a felső légutakra szorítkoznak, hurutos jellegűek és heveny lefolyásúak, lázzal, rossz közérzettel, kezdetben száraz, majd hurutos váladék felszakadása után nedves köhögéssel járnak. Ameddig kizárható a másodlagos baktériumtevékenység (felülfertőződés), a természetes gyógymódok hatásosak és indokoltak. Ugyanakkor gyermekeknél és időseknél ajánlott az orvosi beavatkozás is. Ugyanez igaz a hosszan elhúzódó, idültté váló tünetekre, amelyek súlyosabb elváltozások alapjai lehetnek. Kialakulhat tüdőgyulladás, tüdőtágulat, asztma vagy az ún. krónikus obstruktív tüdőbetegség (copd).

 

A hagyományos terápiában is fontos szerepe van a nyálkaoldóknak és a köhögéscsillapítóknak. Az enyhébb esetekben jól hasznosíthatók a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények, amelyek balzsam, csepp, inhalálószer formájában is elérhetők, és részben a tüneteket csökkentik, részben erősítik a szervezet immunrendszerét, ellenálló képességét. Ugyancsak jelentős szerepe lehet a légúti betegségek gyógyításában a homeopátiának. Mivel az eltérő tünetek miatt a választható terápiák száma és köre rendkívül bőséges, ezeket itt részletesen nem ismertetném. Csupán annyit szeretnék jelezni, hogy a gyógyításnak ez a szelídebb, mellékhatások nélküli módja a felső légúti hurutos megbetegedések teljes spektrumában alkalmazható, érdemes a lehetőségeknél ezt is számításba venni. Ugyanakkor az öngyógyszerelés e téren is okozhat problémát, a problémával érdemes homeopátiával foglalkozó orvosokat felkeresni.

 

A kiegészítő fitoterápiás kezelések elsősorban a köhögéscsillapításra, gyulladásgátlásra és nyálkaoldásra koncentrálnak. A teakeverékek közül érdemes megemlíteni azt, amelyik két rész lándzsás útifüvet, egy rész fehér mályvagyökeret, egy rész martilapuvirágot, egy rész cickafarkat és egy rész papsajt mályvát tartalmaz. A köhögéscsillapításra kiválóan alkalmas keverékben három rész kakukkfűhöz két rész ökörfarkkóró-virágot, két rész ánizst, két rész kankalingyökeret és egy rész édesgyökeret adjunk. Rekedtség, torokgyulladás esetén érdemes zsályateával gargalizálni. Mellbedörzsölésre gyermekeknek már féléves kortól ajánlott mélyviasz vivőanyagban az eukaliptusz, menta, zsálya, levendulaolaj, kámfor.

 

A kiegészítő fitoterápiás kezelések elsősorban a köhögéscsillapításra, gyulladásgátlásra és nyálkaoldásra koncentrálnak

 

A tüdő betegségei között picit bővebben kell foglalkoznunk az asztmával. Az asztma nyugati orvoslásban történő megítélése az elmúlt évtizedek során folyamatosan változott és fejlődött. Olyan rohamokban jelentkező nehézlégzésről van szó, amelyet krónikus gyulladásos állapot, a tüdőhólyagocskák funkciócsökkenése okoz. Nagyon gyakran allergiás alapon fejlődik ki. A megelőzésben éppen ezért nagyon fontos az allergének kerülése, a fertőzött gócok felkutatása, megszüntetése, illetve az immunrendszer erősítése, karbantartása. A tüdő óriási felület, összességében mintegy hetven négyzetméter (egy teniszpályának megfelelő nagyságú terület). Ez az érintkezési felület a külvilággal kényszerűséget is hordoz magában, mivel kénytelenek vagyunk lélegezni és kénytelenek vagyunk másokkal egyazon levegőt szívni. Thorwald Dethlefsen Út a teljességhez című könyvében az asztma kialakulásának pszichés lehetőségeit is felvázolja:

 

1. Az adás és kapás egyensúlyának felbomlása – az asztmás mindig többet akar kapni, miközben adni keveset vagy semmit. Légzése is ennek megfelelően alakul.

2. Aki mindig csak kapni szeret, az állandó szorongással küzd, hogy megkap-e mindent. Állandó védekező állásba helyezkedik, félti, óvja a magáét.

3. Akit hatalomvágy fűt, az önmaga jelentőségét igyekszik hangsúlyozni, egyúttal palástolni akarja kiszolgáltatottságát, bizonytalanságát. Ez fokozza belégzésének intenzitását, hogy a kitáguló mellkas minél nagyobb tekintélyt sugározzon.

 

Fenti felsorolásnak megfelelően az asztma kezelésében feltétlenül szükség van félelmeink, illetve esetleges pszichés problémáink őszinte feltárására, bevallására és kiküszöbölésére. Ha pszichénk egyensúlya helyreáll, az nagy lépés a teljes szervezet megbomlott energiaáramlási rendszerének helyreállításához.

 

Összefoglalva az eddigieket, a légzőszervek, légzőszervrendszer együttesének természetgyógyászati eszközökkel történő kúrájában a következőkre van szükség:

 

1. A helyes légzés megtanulása. A leginkább ajánlott a jógalégzés.

2. A test megtisztítása. Meg kell szabadulnunk a felesleges anyagoktól, normalizálni kell a bélműködést, a testsúlyt.

3. A légzés megfigyelése. Ha terhelésre nem a légzési levegő mennyisége növekszik, hanem azonnal a légvételek szaporodnak, az rossz testi kondíciót jelent. Megfelelő tréninggel elérhető - legalábbis mérsékelt terhelés mellett -, hogy első lépésben a légzés mélysége növekedjen. Mindig a tökéletes kilégzésre helyezzük a hangsúlyt. Környezetünkben helyezzünk el figyelemfelkeltő táblákat a következő feliratokkal: lélegezz ki, lélegezz be.

4. Fitoterápia.

5. Inhaláció. Alkalmazható a megelőzésben, a lassan fokozatosan kialakuló hurutos állapot megszüntetésére.

6. Meditáció. Relaxáció vagy shavászana. A teljes ellazulás, a tudat kiürítése után felesleges anyagi és szellemi terhek felismerése, lerakása.

7. Reflexzóna-terápia – talpmasszázs. Megelőzésre és általában csak a rohammentes időszakban ajánlott.

8. Akupresszúra. A hagyományos akupunktúra és akupresszúra alapján az asztma a vesét és a tüdőt érintő energiaáramlási zavar.

9. Bioenergiai egyensúly kialakítása. Az energiahiányos csakrák feltöltése, az egyenetlenül felhalmozódó, megrekedt energiatorlódásos pontok megszüntetése. (Energiaelvétel, szétterítés.)

Dr. Pőcze Tibor
XI. évfolyam 12. szám

Címkék: légutak, légzés, spiritualitás, tüdő

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.