Betegségek A-tól Z-ig

Malária: a szegények pestise

Trópusi járvány és az utazók réme

    Ha napjaink legelterjedtebb járványos betegségéről kérdeznénk az embereket, a legtöbben nem a maláriára gondolnának. Pedig egyetlen más fertőző betegség sem szed annyi áldozatot, mint ez. Világszerte 300-500 millió a fertőzöttek száma, és évente legalább kétmilliónyian halnak bele a betegségbe. Ugyanakkor az utazóknak feleslegesen drámai módon ecsetelik a helyzetet, és sokukat valós ok nélkül mellékhatásokkal terhes gyógyszeres kezelésnek vetnek alá, a megelőzésre hivatkozva.


    A malária Afrika nagy részében óriási egészségügyi probléma. A képen egy  csádi kórházban fekvő beteg asszony látható. A közép-afrikai ország erősen  fertőzött területnek számít

     

    Míg a huszadik században a legtöbb elterjedt járványos betegség ellen sikerült kifejleszteni hatásos oltóanyagot vagy gyógyszert, a malária, az egyik legveszedelmesebb járványos kór ellen továbbra sincs igazán hatékony ellenszerünk. A malária napjainkban kereken száz ország lakosságát, az emberiség kb. 40 százalékát érinti. Egyfelől a vörösvértestekben megbújó kórokozóhoz nehéz hozzáférni, de ami a legnagyobb probléma, hogy a betegség főképp a trópusi, szubtrópusi, tehát a szegény országokat sújtja.

     

    Régebben – tévesen – úgy vélték, hogy a lázas betegség fő oka a „rossz levegő” (olaszul mal aria). Valójában egy önálló mozgásra képes egysejtű (protozoon), a plazmódiumok fajába tartozó élőlény a kórokozó, amit a szürkületkor és éjszaka aktív Anopheles szúnyog (maláriaszúnyog) terjeszt.

     

    Éjszakai fertőzés: amikor a szúnyog kétszer csíp

    A fertőzött vérből a szúnyog által kiszívott éretlen állapotú kórokozó a szúnyog testében fejlődik tovább, majd kb. két héttel később, egy újabb szúrás alkalmával ún. sporozoit formájában jut a következő áldozat testébe. A kb. egyhetes inkubációs idő után kezdődik a tulajdonképpeni fertőzés:

     

    Az injekciós tűvel vagy vérátömlesztéssel történő fertőzés nagyon ritka 

     

    A vérkeringésbe jutva a kórokozó először a májsejtekbe fúrja magát, majd itt fejlődik érett élőlénnyé, amely sok kis kórokozót (merozoitok) tartalmaz. A gazdasejtként szolgáló májsejt elpusztul, ekkor a kórokozók ismét a vérbe jutnak, ahol magas lázzal járó immunreakciót váltanak ki, majd a vörösvértestekbe fúródnak. Itt tovább szaporodnak, majd gazdasejtjüket elpusztítva és a vérbe jutva újabb vörösvértesteket fertőznek meg.

     

    A vörösvértestek és azok maradványai a hajszálerek falaira tapadva az érintett szövetek (pl. agy, tüdő, vese)vérellátását is elzárhatják.

     

    A merozoitok egy kis csoportja éretlen sejtekké alakul át, amelyek egy újabb szúnyogcsípés alkalmával jutnak a szúnyog testébe, ahol sporozoitokká fejlődnek.

     

    A betegség főképp a trópusi, szubtrópusi, tehát a szegény országokat sújtja 

     

    Az injekciós tűvel vagy vérátömlesztéssel történő fertőzés nagyon ritka, bár elméletileg lehetséges, azonban a fertőzöttekkel való érintkezés teljesen veszélytelen. A malária által sújtott területek felnőtt lakossága általában részben immúnis a maláriával szemben. Viszont a térségbe rendszeresen utazóknak tudniuk kell, hogy a lezajlott fertőzéssel megszerzett immunitás néhány év múltán megszűnik.

     

    Európában évi kb. 12 000 esetet regisztrálnak, a tendencia azonban csökken. Általában az utazók, de egyes esetekben a repülőterek közelében lakók érintettek, akiket megszúrnak a repülőgépeken behurcolt maláriaszúnyogok. A betegség lefolyása első ránézésre influenzára emlékeztet fejfájással, végtagfájdalommal, hátfájással, didergéssel, hasmenéssel, émelygéssel, ingadozó vérnyomással, levertséggel, gyors pulzussal és lázzal. Az influenzával ellentétben azonban többhetes váltóláz alakul ki: néhány órán át tartó, szabályos időközönként fellépő heves lázrohamok, amelyeket 2-3 napos szünet szakít meg. Jellemző továbbá a vörösvértestek elpusztulása miatt a vérszegénység (anémia), a máj és a lép duzzanata, súlyos esetekben a keringési zavar, ami akár sokkig fokozódhat.

     

    A máj érintettségének mértékétől függően kialakulhat sárgaság is. Az elpusztult vörösvértestek törmelékei által előidézett érelzáródások okozhatnak különböző szervi tüneteket is például a vesékben (veseelégtelenség), az agyban (görcsrohamok, kóma, halál), a belekben (hasmenés), a tüdőben (tüdőödéma). Normális esetben, ha a beteg megfelelő gyógykezelésben részesül, a betegség súlyosabb szövődmények nélkül gyógyul.

     

    A térségbe rendszeresen utazóknak tudniuk kell, hogy a lezajlott fertőzéssel  megszerzett immunitás néhány év múltán megszűnik 

     

    A diagnózis a vér mikroszkópos vizsgálatával történik (a vért a lázas fázisban kell levenni). A fehérvérsejtek (leukociták) és a fertőzött vörösvértestek száma dönti el, mennyire súlyos a beteg helyzete. Léteznek utazóknak kínált gyors tesztek is, de ezek nem teljesen megbízhatók.

     

    Szúnyogháló, szúnyogriasztás és malária elleni szerek

    A malária elleni küzdelemben a legfontosabb a megelőzés. Ez a szúnyogok elleni küzdelemmel kezdődik. Mivel a szúnyoglárváknak állóvízre van szükségük, a malária elterjedése szoros kapcsolatban áll a tavakkal, tócsákkal, pocsolyákkal, mocsarakkal, víztározókkal és esővízgyűjtő hordókkal. Mivel a szúnyogok a kikelési helyüktől legfeljebb néhány kilométerre távolodnak el, az állóvizekrőlés különféle víztárolási eszközökről való lemondással, a mocsarak lecsapolásával, kiszárításával jelentősen korlátozható a szúnyogok száma, sőt az adott területről teljesen ki is lehet őket irtani.

     

    A szúnyoglárvák elleni küzdelem is nagyon ígéretes. A tiszta víz, az egészséges hal- és kétéltűpopuláció képes a lárvák számát kordában tartani, csakúgy, mint az egészséges ökoszisztéma, az ahhoz tartozó, rovarokat irtó madárállománynyal, denevérekkel és hüllőkkel. Ezen túlmenően bizonyos baktériumokat (Bacillus thuringiensis israelensis, röviden: Bti) is rá lehet permetezni repülőgépekről a vizekre. Ezek a baktériumok a lárvák számára halálos mérget termelnek.

     

    Lehetőleg a kalandvágyó utazók is csökkentsék a kockázatokat

    Ezzel szemben a gyakran emlegetett tervek, miszerint génmanipulált vagy radioaktív besugárzással sterilizált hím szúnyogokat bocsátanának szabadon, beláthatatlan ökológiai következményekkel járnának, és kevés sikerrel kecsegtetnek. Ugyanez vonatozik a rovarirtó vegyszerekre, pl. piretroidokra vagy a korábban alkalmazott DDT-re is. Ezek nem csak az embert károsítják, de hosszabb távon a szúnyogok természetes ellenségeinek elpusztítása által a szúnyogok szaporodásának kedveznek.

     

     A fertőzöttekkel való érintkezés teljesen veszélytelen

     

    Különösen fontos lehet az egyéni védekezés. Hosszú, világos ruházat, a nyílászárókon és a fekhelyek felett elhelyezett szúnyoghálók. A bőrre felvihető szúnyogriasztók is távol tartják a rovarokat. Igaz, utóbbiak az irritáló hatású hatóanyagok miatt hosszabb időtávon (pl. hónapokig) nem ajánlhatók.

     

    Ha valaki utazni szeretne, tájékozódjon úti céljának érintettségéről. Vannak-e alternatív lehetőségek? Utazhat-e esetleg a száraz évszakban az esős évszak helyett? Mindenkinél legyen malária elleni gyógyszer. Vigyázat, ezeket hamisítják, tehát lehetőleg ne a trópusi országban, hanem európai gyógyszertárból szerezze be őket! A gyerekeknek és a legyengült szervezetű embereknek nem ajánlott a malária által sújtott területekre utazni. Az egész területeket, tartományokat, szövetségi államokat egységesen malária által fertőzöttként feltüntető térképek félrevezetőek. Helyesebb, ha szűkebb úti célunkról részletesebben tájékozódunk.

     

    Jelentős kockázat:

    • sok fertőzött szúnyog,

    • esős évszak,
    • felvidékek, sík területek,
    • lápos, mocsaras területek, tavak környéke,
    • hosszabb ott-tartózkodás (hetek, hónapok, vagy ennél is hosszabb időszakok).

     

     A betegség lefolyása első ránézésre influenzára emlékeztet

     

    A pánikkeltés következménye: gyógykezelés betegség hiányában

    A malária elleni hatóanyagok egysejtűek elpusztítására alkalmas antibiotikumok (antiprotozoikumok), amelyeket vagy megelőzésre – a fertőzött területen tartózkodás előtt és alatt szedve –, vagy a betegség gyógykezelésére alkalmaznak. Mindegyikre jellemző, hogy súlyos mellékhatásokat okozhatnak. A trópusi betegségekre szakosodott orvosok által ajánlott, megelőzést célzó kezelés az egészséges szervezetet – feleslegesen – toxikus anyagoknak teszi ki. Ez a gyakorlat az antibiotikumokkal kapcsolatban a kórokozóknál a hatóanyagokkal szembeni ellenálló képesség kialakulásához vezetett, amit már a hatvanas években megfigyeltek és leírtak.

     

     

    Az antibiotikumok megelőzésre alkalmatlanok

    Alapvetően leszögezhető, hogy az antibiotikumok – a malária elleni gyógyszerek is – néhány kivételtől eltekintve nem alkalmasak a betegségek megelőzésére, sem a több hónapon vagy éven át történő alkalmazásra, még ha ismételt fertőzésre kerülne is sor. A malária elleni szerek nagyvonalú alkalmazása a már említett mellékhatások mellett világszerte a kórokozónak a hatóanyagokkal szembeni rezisztenciájához vezetett.

     

    Míg a gyógyszerek profilaktikus célú szedése kérdéses és vitatott, a már kialakult maláriafertőzést gyógyszeresen kell kezelni, lehetőleg trópusi betegségekre szakosodott orvos által, hogy elkerüljük a súlyos szervkárosodásokat, illetve a gyógyulás elhúzódását. Fontos tudni, hogy a homeopátiás gyógyszerek sem a malária megelőzésére, sem kezelésére nem alkalmasak!

     

    A kezelés szempontjából döntő jelentőségű az időben felállított diagnózis. Aki tehát – akár hónapokkal egy trópusi utazást követően – influenzaszerű tüneteket tapasztal magán, azonnal forduljon orvoshoz.

     

    Ha a betegség szövődményektől mentesen zajlik, elegendő a chloroquin nevű hatóanyaggal történő kezelés. Mint minden antibiotikumot, ezt sem szabad túl korán abbahagyni, hogy biztosan elpusztíthassa a szervezetben megbúvó összes kórokozót.

     

    A diagnózis a vér mikroszkópos vizsgálatával történik 

     

    A növényi eredetű artemisin nevű hatóanyag (és a vele azonos nevű gyógyszer) a közelmúlt nagy felfedezése a malária elleni küzdelemben. Olcsó hatóanyag lévén valóságos áldás lehet a szegény, fejlődő országok számára. Egyelőre azonban meg kell várni, hogy kiderüljön, vajon a kórokozó nem válik-e vele szemben ellenállóvá. A közeljövőben várható néhány malária elleni védőoltás megjelenése is, amelyek a klinikai tesztekben igen ígéretesnek bizonyultak. Az RTS nevű vakcina a publikációk szerint képes lehet a betegség gyakoriságát a felére csökkenteni. Itt is az idő adja majd meg a választ, vajon valóban kellő mértékben képes-e az oltóanyag immunizálni a lakosságot, illetve hogy vannak-e a vakcinának mellékhatásai.

     

     

    A malária különböző formái és kórokozói

    Malaria tertiana (Plasmodium vivax és Plasmodium ovale)

    Ez az egyetlen malária, amely a mérsékelt égövön is előfordul, korábbi századokban Európa lápos területein honos volt. Hirtelen jelentkező lázrohamokban nyilvánul meg, amelyek általában jóindulatúan zajlanak, legfeljebb 3-4 óráig tartanak és 48 óránként ismétlődnek. Három hét alatt a betegség kezelés nélkül is gyógyul. Ha a beteget nem kezelik, a fertőződéstől számított 2-5 éven belül kiújulhat a betegség. A fertőzés lappangási ideje 12-18 nap.

    Malaria quartana (Plasmodium malariae)

    Ez a malária legenyhébb formája, amelyre viszonylag enyhébb lázrohamok jellemzők. A láz 4-5 órán át tart, és 72 óránként ismétlődik. A beteg általában 8 hét múlva gyógyul. Kezelés hiányában egy éven belül előfordulhat visszaesés. Lappangási idő: 8-14 nap.

     

    A gyerekeknek és a legyengült szervezetű embereknek nem ajánlott a malária  által sújtott területekre utazni

     

    Malaria tropica (Plasmodium falciparum)

    Ez a malária legveszedelmesebb megjelenési formája (a halálesetek 80 százalékáért ez felelős), általában erre a betegségre gondolunk, amikor a maláriát emlegetjük. A láz hirtelen jelentkezik és nagyon magas. Időtartama és ismétlődése rendszertelen (ezért gyakran nem ismerik fel a betegséget időben). Kezelés hiányában gyakori a tünetek kiújulása, s a fertőzöttek 30 százaléka belehal a szövődményekbe (főképp keringési elégtelenség vagy veseelégtelenség). Lappangási idő: 7-15 nap.

     

     

    A malária kezelésére, illetve megelőzésére alkalmazott gyógyszerek

    Amennyiben a gyártó nem ad más utasítást, a hatóanyagokat alkalmazzák a fertőzés megelőzésére és a kialakult betegség kezelésére egyaránt.

     

    Kinin: A kínafa kérgének hatóanyaga a legrégibb ismert maláriaellenes hatóanyag. A korábbi századok trópusi utazói, kalandorai és kutatói Tonic Watert ittak (kinint tartalmaz) a betegség kezelésére. A kinin azonban mérgező hatású (fejfájást, émelygést, a szervek működésének zavarait okozza), ezért ma csupán gyógykezelésre alkalmazzák, megelőzésre nem. Önállóan nem használják, inkább más gyógyszerekkel kombinálják.

     

    Chloroquin: Egy kininszármazékról van szó, amely igen hatásos, és sokkal jobban tolerálható, mint a kinin. Több évtizede az egyik legfontosabb maláriaellenes szer. Megelőzésre is ajánlják (az utazást megelőző 1-4 héten kell elkezdeni az adagolását). Az ellentétes híresztelésekkel szemben a chloroquin a legtöbb malária kórokozóval szemben ma is hatásos. Ismert mellékhatásai: bőr-, szem-, gyomor-bél rendszeri zavarok.

     

    Mefloquin: A chloroquinnal szemben rezisztenssé vált kórokozókat is képes elpusztítani, de jelentős neuropszichiátriai mellékhatásokat okoz: félelem, depresszió, hallucinációk, alvászavarok, szédülés, levertség. Ezek bizony nem a gondtalan utazás jellemzői, ha a betegség megelőzéséről lenne szó...

     

    Mivel a szúnyoglárváknak állóvízre van szükségük, a malária elterjedése szoros kapcsolatban áll a tavakkal, tócsákkal

     

    Proguanil: Korábban a chloroquinnal kombinálva alkalmazták, mára azonban elavultnak számít. Az atovaquone nevű hatóanyaggal kombinálva azonban ismét alkalmazzák. Mellékhatásai: bőr- és gyomor-bél rendszeri panaszok.

     

    Atovaquone: A proguanillal kombinálva ma egyaránt használatos megelőzésre és gyógykezelésre. Más maláriaellenes gyógyszerekkel összehasonlítva viszonylag kevés mellékhatással jár (fejfájás, hasmenés, hányás), és egyelőre nem alakult ki vele szemben a kórokozóban rezisztencia.

     

    Doxycyclin: Ez egy régóta jól ismert és elterjedt, széles hatásspektrumú antibiotikum, főképp baktériumok ellen, de a malária elleni profilaxisban is hatásosnak bizonyult. Sajnos jellemzőek rá az antibiotikumoknál gyakori mellékhatások: gyomor-bél rendszeri panaszok, a bőr fokozott fényérzékenysége, ami trópusi utakon nem kifejezetten előnyös.

     

    Artemisin: Növényi eredetű, kevés mellékhatással rendelkező hatóanyag, amelyet az egyéves üröm (Artemisia annua) leveleiből vonnak ki. Elpusztítja a plasmodium által megfertőzött vörösvértesteket. Manapság a több hatóanyaggal szemben is ellenálló (multirezisztens) Malaria tropica eseteiben alkalmazzák. Előállítása olcsó, így a szegény országoknak is esélyük lehet rá, hogy beszerezzék.

     

    Artemeter: Az artemisin félszintetikus rokona, amely azonban jobban felszívódik és hasznosul. Gyors lebomlása miatt az artemisin és annak származékai nem alkalmasak megelőzésre, csupán gyógykezelésre.

    V.T.
    XVIII. évfolyam 8. szám

    Címkék: malária, trópusi járvány

      Aktuális lapszámunk:
      2019. augusztus

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.