Betegségek A-tól Z-ig

Mellkasi szorítás

Fel a fejjel, és tovább!

    Angina pectoris: mellkasi szorítás. Oka, hogy a szívizomzat nem kap elegendő vért. Az angina pectoris jelezhet közelgő szívinfarktust is, de nem feltétlenül annak a jele, hogy életünk hátralévő részét rokkantként kell leélnünk.  


     

    Ez a betegség lassan, alattomosan alakul ki, válik életünk részévé, ezért az elején észre sem vesszük:

     

    Enyhe húzást éreztem a mellkasomban, azt gondoltam, rosszul feküdtem az éjjel.

    Vagy: Nem bírtam szuflával, mire felértem a negyedik emeletre, de még biztosan nem voltam teljesen túl a megfázáson.

    Vasárnap tenisz? Ezen a héten inkább nem!

     

    Nem akarunk tudomást venni róla, de egyszer eljön az igazság pillanata. Tény, hogy korai stádiumban nem könnyű diagnosztizálni az angina pectorist. A jellemző, mellkasi szorító fájdalom, ami kisugárzik a bal karba, egészen a bal kéz kisujjáig, valójában nem is annyira tipikus: noha az érintettek háromnegyede valóban érez bal oldali mellkasi fájdalmakat, csak 40%-uknál sugárzik ki a fájdalom a bal vállba, és még kevesebben számolnak be a kisujjig kisugárzó fájdalomról.

     

    Azt is mondhatjuk, hogy a praxisban ellentétes tapasztalatot figyelhetünk meg: minél pontosabban írják le a „tipikus” tüneteket, annál valószínűbb, hogy a beteg valamit eltúloz, dramatizál, valahonnan olvasott, felszedett tüneteket értékel túl.

     

    Van elég tévedési lehetőség: nem ritka, hogy a bal váll ízületi betegségeit tévedésből szívgyógyszerekkel kezelik. Még az erős gyomortáji puffadás is utánozhatja a mellkasi szorítás vagy akár a szívinfarktus tüneteit.

     

     

    A szívbajokat nem lehet fájdalomcsillapítóval kezelni

    Azonban fordítva is tévedhetünk: ha a valódi szívbetegséget véletlenül vállízületi betegségnek nézzük és reumaellenes gyógyszereket adunk, még nagyobb baj történhet.

     

    A vérnyomásmérés, a pulzus tapintása, az EKG, a szívultrahang és az anamnézis együttesen többé-kevésbé világos képet ad a beteg állapotáról. Igazán objektív diagnózist azonban csak szívkatéterezéssel lehet felállítani. Ilyenkor lágyéktájon egy katétert vezetnek be, amelyet az aorta mentén felvezetnek a szívbe, ahol kontrasztanyagot adnak be a szív koszorúereibe, amelyeket ezek után képalkotó eljárással meg lehet vizsgálni.

     

    Azonban utóbbi vizsgálati módszer nem olyan veszélytelen, mint egy vérvizsgálat. Noha a katéterezés a kardiológusok számára rutinvizsgálat és a komplikációk száma – egy vérrög elindítása, vagy érelzáródás előidézése – egy százalék alatt van, senki sem szeretne ebbe az egy százalékba tartozni.

     

    Az angina pectoris oka a szív koszorúerein kialakult szűkület. Ezek az erek látják el a szívizmokat oxigénnel és tápanyagokkal, amelyekre nagy szükségük van, hiszen óriási munkát végeznek: nyugalmi helyzetben napi 7000 liter, tehát kb. 7 tonna vért pumpálnak, terhelés esetén ez akár napi 15 tonnáig fokozódhat.

     

     

    Az angina pectorisban szenvedő betegek nincsenek otthoni ücsörgésre ítélve. Ilyenkor a testmozgás nem csak engedélyezett, hanem egyenesen kötelező. A rendszeres edzés ugyanis természetes bypassokat (kerülő ereket) hoz létre

     

    Az érszűkület lehet mechanikus jellegű. Lerakódások vagy az érfalak szklerotikus elváltozásai következtében az erek átmérője szűkül, kevesebb vért tud továbbítani. Az ilyen szűkület általában állandó, kiszámítható panaszokat idéz elő, főként terhelés hatására. Ezt a formát „stabil angina pectorisnak” nevezzük.

     

    Az „instabil” forma az erek görcsös összehúzódásával függ össze. Ezeket nem feltétlenül fizikai terhelés, hanem stressz idézi elő, és derült égből villámcsapásként, hirtelen és váratlanul is fellép. Nehezebben kezelhető és veszélyesebb is, mert gyakrabban vezet szívinfarktushoz.

     

    Ha egy eret a lerakódás vagy egy elszabadult vérrög elzár, vagy a görcs olyan sokáig húzott össze egy érszakaszt, hogy ott megalvadt a vér, akut veszély alakul ki az oxigénhiányos szívizom szempontjából. Ha a vérellátás teljesen megszűnik, az ér által ellátott izomterület elhal, ilyenkor beszélünk szívinfarktusról.

     

     

    Infarktusgyanú: inkább feleslegesen hívjuk ki a mentőt, mint hogy késő legyen

    A szívinfarktus kezelésének sikere azon az időn múlik, amely alatt a páciens a megfelelő szakellátó intézménybe eljut. Tehát diagnosztikai bizonytalanság esetén is mentőt kell hívni. Inkább feleslegesen, mint hogy egyszer késő legyen.

     

    A figyelmeztetések és a megelőzés terén kitüntetett szerepet játszik a koleszterin (helyesen inkább koleszterol), egy zsírnemű anyag, ezen belül az LDL-koleszterin (low density lipoprotein). Utóbbi az a koleszterinfajta, amely kevésbé sűrű és fehérjeburok veszi körül, a vér vizes közegében pedig könnyen avasodik. Ezt az anyagot mindenütt nagyobb mennyiségben megtaláljuk a szervezetben, ahol az erek sérülnek.

     

     

    Kockázati tényezők: a szokásosak

    A hosszabb ideig fennálló magas vérnyomás kétségtelenül komoly kockázati tényező. A perifériás erek összehúzódásával járó magas vérnyomás azt jelenti, hogy a szívnek folyamatosan nagyobb ellenállással szemben kell dolgoznia, nagyobb az oxigénigénye és hamarabb kifárad. Ráadásul az évekig fennálló nagyobb nyomás károsítja az érfalakat, ezeket a károkat pedig a szervezet így vagy úgy kijavítja, ami hegesedéssel, szűkületek kialakulásával jár. Éppen ezért a fiatalabb korban jelentkező magas vérnyomást feltétlenül kezelni kell. Idősebb korban már nem a magas vérnyomás az előidéző, hanem a szűkült erek átjárhatóságát célzó próbálkozások. Éppen ezért a túlságos vérnyomáscsökkentés káros is lehet.

     

    A túlsúly, a cukorbetegség és a mozgásszegény életmód kétségtelenül károsak. Azonban még kevésbé tetszik a szívünknek, ha a tüdőt naponta kátránnyal, korommal és füsttel terhelem, és a szív koszorúereit nikotinnal szűkítjük.

     

     A szívinfarktus (és az angina pectoris) többfelé jelentkezhet fájdalom formájában (kék zónák). A tankönyvekben leírt, tipikusnak tartott, bal vállba irányuló sugárzás nem általános

     

    Érdekes és eddig figyelembe nem vett kísérletet folytattak a San Diegó-i Egyetem kutatói (Kalifornia). Érelmeszesedés következtében elhalálozott páciensek boncolása során kiderítették, hogy a betegek aortájának falában kivétel nélkül nagyon alacsony volt a szilícium-dioxid. Talán dr. Schüssler 1874-ben megsejthetett valamit, amikor ezt az anyagot homeopátiás hígításban a korai öregedés tünetei ellen kezdte alkalmazni.

     

    Az angina pectoris és a szívizomgyengeség (szívelégtelenség) szorosan összetartozik.
    A szív egy kétütemű motorhoz hasonlítható: beszívás (diasztolé) és munkafázis/kipufogás (szisztolé). A szisztolé során a szívizmok az őket ellátó ereket is összepréselik, így azokban egy pillanatra erősen lelassul a keringés. A legtöbb vér a diasztolé, azaz a szívizmok elernyedése során áramlik a koszorúerekben. Ha a szív gyengül, a szisztolé a diasztolé rovására meghosszabbodik, mert ilyenkor a szív erőlködik és nem rövid, erőteljes lökésekkel löki, hanem lassan, erőlködve préseli a vért az aortába. Ez megrövidült diasztolét, egyúttal rövidebb ideig tartó vérellátást jelent a szívizmok szempontjából.

     

    A terápia nem csak a „nagyágyúkra” támaszkodik

    Természetesen minden terápia a kiváltó okok megszüntetésével kezdődik. Tehát azonnal abba kell hagyni a dohányzást, és helyes diétára kell áttérni. Fontos a testmozgás és ápolni kell a lelket is. Persze a terápiát a betegség súlyosságához mérten kell kialakítani. A skála széles, és a homeopátiás kezeléstől a gyógynövényeken keresztül a bypass-műtétig terjed. Azonban verébre nem kell azonnal a legnagyobb ágyúval lőni.

     

    A homeopátia, amint azt feltalálója, Samuel Hahnemann látta, nem az indikáció, hanem a páciens egyéni szimptómái alapján találta meg a megfelelő gyógyszert. Éppen ezért nem lehet mindenkire érvényes, általános gyógyszerajánlást tenni. Tény azonban, hogy ilyen esetekben gyakran rendelnek a homeopaták cactust, lachesist, spigeliát, aconitumot vagy arnicát, olykor komplex keverék formájában.

     

    A Schüssler-féle biokémia a homeopátia különleges formájának tekinthető. E rendszerben főként az 5. számú (kalium phosphoricum) készítményt ajánlják az idegek stabilizálása érdekében, valamint a 7. számú Schüssler-sót (magnesium phosphoricum) a szív aktiválására és az általános ellazulás érdekében.

     

    A fitoterápiában egy füvesasszony felfedezése hozott áttörést a szívbetegségek kezelésében. Ez a gyógyító felfigyelt rá, hogy a gyűszűvirág (digitálisz) vízhajtó, szívműködést javító hatású, ezért a növény hatóanyaga a kardiológiában ma is az egyik legfontosabb gyógyszer.

     

    A mai gyógynövényes orvoslásban a szívbetegségek kezelésében első helyen a galagonya (crataegus) áll. A növény levelei, virágzata és hajtásai javítják a szív vérellátását, a szívizmok teljesítményét. Hatását még a természetes gyógymódokkal szemben oly kritikus hivatalos orvoslás is elismeri.

     

    Az „éjszaka királynője” (cactus grandiflorus) nevű kaktusz, amint neve is elárulja, éjszaka bontja ki csodálatosan szép virágát, a belőle készült gyógyszer eredményesen alkalmazható a szívszorítás kezelésében.

     

    A májusi gyöngyvirágtól (convallaria majalis) nem véletlenül óvták a kertben játszó gyermekeket, ugyanis erős, szívre ható glikozidokat tartalmaz, hasonlókat, mint a digitálisz vagy a strophantus fajok. Hatása a jól ismert és a mai napig használt digitáliszhoz hasonló, sajnos mára kiment a divatból.

     

    A modern kardiológia inkább a szív tehermentesítésére helyezi a hangsúlyt az erősítés helyett. Tekintettel az anginás panaszok hátterében húzódó szívizomgyengeségre, ajánlatos erősítő terápiát alkalmazni, ami úgy tűnik, talán lassan kezd ismét népszerűvé válni a szakorvosok körében is.

     

    Nagyon fontos, de sajnos gyakran figyelmen kívül hagyott szempont a különféle hatóanyagok hatásidejében megmutatkozó eltérés, ami egy naptól egy hétig terjedhet. Éppen ezért nagyon fontos, hogy tapasztalt szakember alkalmazza az adott készítményt, és rendszeresen ellenőrizze annak hatását.

     

     

    Van-e értelme a koleszterincsökkentőknek, béta-blokkolóknak, ACE-gátlóknak?

    A hivatalos orvoslás tehermentesítő terápiájának klasszikus gyógyszere a béta-receptor-blokkoló, röviden béta-blokkoló hatóanyagok csoportja. Ezek az szívizom idegi receptorait („antennáit”) blokkolják. Ennek hatására az agyból nem jut el a parancs a szívhez, hogy gyorsabban dobogjon (pl. terhelés vagy izgalom, stressz hatására). Mivel a szív nyugodtabban dobog, nem alakul ki hirtelen oxigénhiány és annak jellegzetes tünetei, panaszai. Ez elsősorban tüneti kezelés, oki gyógyulást nem eredményez.

     

     

    A vérnyomás csökkenthető az angiotenzin nevű anyag termelésének blokkolásával. Sajnos a vérnyomás csökkenésével az agyi keringés is romlik.

     

    Azt pedig sokan kétségbe vonják, hogy a koleszterinszint csökkentése valóban annyi hasznot hoz-e, amennyit remélnek tőle.

     

    Ballon, stent, bypass – amit a sebészek tehetnek

    Ha az orvos a galagonyától kezdve a gyógyszerezés széles skáláján át nem ér el eredményt, a sebészet nyújthat megoldást. Az utóbbi évtizedekben olyan fejlett eljárásokat dolgoztak ki, amelyekkel a beteg élete jelentősen meghosszabbítható, életminősége javítható.

     

    A ballon-dilatáció lényege, hogy a lágyéknál katétert vezetnek a hasi aortán keresztül a szívbe. A katéteren keresztül felvezetnek egy felfújható ballont a szív koszorúereihez. Mindez állandó röntgenellenőrzés alatt történik. Ha megfelelően sikerül elhelyezni a ballont, felfújják, így kitágítva a beszűkült érszakaszt. Hogy minden így is maradjon, a sebész egy kis csövecskét (stent) helyez el ezen a helyen. Az eljárás valóban jelentős javulást eredményez.

     

    Ha a szűkületek nem annyira a vastag, inkább a vékonyabb koszorúerekben találhatók, bypass-műtétet végeznek. Ehhez egy távolabbi helyről egy rövid vénaszakaszt metszenek ki, és ezzel hidalják át a beszűkült szakaszt, mintegy kikerülve azt.

     

    Sajnos hozzá kell tennünk, hogy mindeme korszerű eljárások ellenére sok páciens a műtét után viszonylag hamar ismét panaszokkal küzd.

     

    Mindegy, milyen módszerrel sikerült enyhíteni a panaszokat, fontos a páciens állandó félelmeit enyhíteni. Aki akár átmenetileg is gyógyszert kényszerül szedni vagy műtétre szorul, annyira fél, hogy nem mer dolgozni járni, sétálni, sőt szeretkezni sem, így lemond az életet megszépítő dolgokról és a gyógyulásról. Ugyanis a munka, a szerelem és az élet edzi, tornáztatja a szívet. Természetesen ezt lehet módszeresen is tenni, pl. eljárhatunk speciális, szívbetegeknek kifejlesztett tornára. A rendszeres tréning természetes bypassokat segít kiépíteni, amelyek jobban és tovább bírják, mint a sebészileg elhelyezettek. Éppen ezért nagyon fontos elv: fel a fejjel és tessék élvezni az életet!

    V.T.
    XIII. évfolyam 7. szám

    Címkék: mellkasi szorítás

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.