Betegségek A-tól Z-ig

Miért nem oltatom be magam H1N1 ellen?


 

Dr. Kürti Katalin

Homeopata gyermekgyógyász, a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület elnöke

 

Lehetne mondani, hogy sok oka van annak. Legfőképpen azonban az, hogy nem félek a betegségtől, az oltástól azonban tartok. Általában minden oltástól, ettől is. Gyermekkoromban az egyik oltás után napokig nem tudtam lábra állni.

 

Az emberi szervezet meglehetősen érzékeny, finoman hangolt műszer, mely igen jól működő öngyógyító mechanizmusok birtokában van. Nagyon meggondolandó, hogy testünket milyen hatásoknak tesszük ki. Az egészségmegőrzés módszerei a szervezet energetikáját kiegyensúlyozzák, ezáltal fokozva az öngyógyító mechanizmusok aktivitását.

 

Jelen világunkban az oltás egyike azon tényezőknek, melyek nem egészen így hatnak.

 

Homeopátiás gyermekorvosként dolgozva gyakran találkozom a szervezet egyensúlyvesztésével az oltás beadását követően. Lehet, hogy egy-egy betegséggel szemben ideig-óráig, tehát átmenetileg védettebbek leszünk, de ezért hosszabb távon immunrendszerünk egészének alul- vagy túlműködésével fizethetünk. Ez pedig krónikus betegségek kialakulásához vezethet. Pályám kezdetén az ekcéma, az asztma, az allergia, a hiperaktivitás, a figyelemzavaros tünetegyüttes stb. összehasonlíthatatlanul ritkább diagnózis volt, mint manapság. Az említett kedvezőtlen változásokért természetesen nem kizárólag az oltások felelősek. De az egyre nagyobb számú és az egyre korábbi életkorban beadott oltások is okolhatók a kialakult helyzetért. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy soha és semmi ellen ne oltsunk, de normálisnak tekinthető-e az a helyzet, hogy manapság szinte minden ellen oltani akarnak? Nem inkább azon kellene munkálkodni, hogy a szervezetet erősítsük, az immunrendszer működését harmonizáljuk, hogy megtanuljunk bízni saját szervezetünkben, hogy tudatában legyünk annak, hogy képesek vagyunk megbirkózni a betegségekkel, mi több, talán arra is lehetőségünk van, hogy egészségünket megőrizzük?

 

Az is meggondolandó, hogy a lelkünket milyen hatásoknak tesszük ki. Tudományosan igazolt tény, hogy a félelem, illetve az általa gerjesztett stressz gyengíti az immunrendszert. Azt miért nem halljuk, vagy legalább azt is, hogy hányan gyógyultak meg az influenzából, hogy többségében enyhén zajlik a H1N1-es fertőzés? Csak az a hír, hogy hányan haltak meg?

 

Igen, meg kell teremteni a megelőzés többféle lehetőségét, de azt mondani, hogy a betegség elkerülésének egyedüli módja az oltás…?!

 

Miért nem lehet úgy közelíteni az egészség-betegség kérdéséhez, hogy a döntés felelőssége az egyéné? Az oltást választja, vagy ha úgy látja jónak, más megelőzési módot alkalmaz?

 

Ami engem illet, tiszteletben tartom pácienseim döntését. És nem érzem felelőtlennek magam emiatt. Aki oltatja magát, annak homeopátiás kivezető szert ajánlok az oltás esetleges mellékhatásainak kivédésére, enyhítésére, aki meg nem akarja beoltatni magát, annak a megelőzés más útjait javaslom. Ja, és legfőképpen arra biztatom őket, hogy ne féljenek.

 

A jelenleg kialakult oltani vagy nem oltani helyzetről Karinthy jut eszembe. A „Szeretem az állatot” című írását ajánlom mindenki figyelmébe. A buta nyusziról szól, aki nem akarja megérteni, hogy a gazdája jót akar neki. A buta nyuszi a végén már remeg a félelemtől, a gazdi pedig szidja „azt az ostoba, makacs, szamár fejét, amivel nem akarja megérteni, hogy csak meg akarom simogatni”.

 

Tehát én nem oltatom magam. Bízom abban, hogy nem leszek beteg, ha pedig mégis, akkor megbirkózom vele.

 

Igaz, nem ülök tétlenül. Az életmód, a mozgás, a helyes étrend, a vitaminok szedése mellett, hát igen, nem tagadom – homeopátiás szereket is használok.

 

Dr. Szőke Henrik

Gyermekgyógyász, antropozófus orvos

 

H1N1, azaz HiNNi vagy nem HiNNi, ez itt a kérdés…

 

Nem véletlen, hogy a nyilvánosság „hisztériának” nevezi a jelenlegi helyzetet. A szó olyan felfokozott érzelmi állapotot jelent, mely valós (szervi) elváltozások nélküli „túlreagálással”, tudati homályállapottal és gondolkodási képtelenséggel jár.

 

Őszi-téli fertőzéseket kb. 2000 kórokozó okozhat. Senki sem tudja biztonsággal megmondani, hogy a szezonban kit mely vírus, baktérium fertőzött meg. Ha pedig keressük, hogy épp melyik az, csak azt találjuk meg, amit keresünk. Amit nem keresünk, arra nem akadunk rá. Ez nyilvánvalóan téves következtetésekhez vezethet. Így van ez most a járvány súlyosságát sugalló számokkal is.

 

Mindazonáltal, ha a H1N1-tesztekkel találunk is valamit, az jelenleg, úgy tűnik, nem kellően biztos: mind pozitív, mind negatív irányban tévednek a tesztek.

 

Egy angol vizsgálat szerint olyan közösségekben, ahol felüti a fejét az újinfluenza-járvány, az összes „még” egészséges gyerek egyharmada már védett. Vagyis már van a vérében ellenanyag, és nem fog megbetegedni. A járvány során a gyerekeknek csak a fele fertőződik meg. Tíz gyerekből összesen csak egy lesz beteg.

 

Felnőttközösségeket vizsgálva hasonló eredményekre jutottak: épp a veszélyeztetettnek vélt idősebb korosztály – 50 felettiek – 40 százaléka már a járvány előtt védett. Ehhez kapcsolódik, hogy holland egyetemi kísérletek bizonyítani látszanak a közismert tapasztalatot: a kiállt betegségek jobban védenek, mint az oltások. Sőt az oltások akadályozzák a sokoldalú, tartós, természetes immunitás kialakulását, mert csak részleges (humorális) immunitást váltanak ki, és akadályozzák a teljes (sejtes) immunválasz kibontakozását. Az ún. „heteroszubtipikus immunitás” által egy szezonális influenza kihordása után más, súlyosabb influenzákra is védettebb az egyén. Oltás után azonban gyakrabban és súlyosabban betegszik meg.

 

Az influenzaoltás a felnőttek vérében kb. 50 százalékban vált ki antitestképződést. Ezen embereknek kb. fele lesz klinikailag is védett. Tehát várhatóan minden negyedik oltott felnőtt lesz egy fertőzés ellen biztosan védett. Ez a védettség csak két hét leforgása után alakul ki. Így a járvány közepén adva külön szövődményeket okozhat az oltást követő két hétben, ha közben a vadvírussal is fertőződik az illető – aminek nagy a lehetősége.

 

274 tanulmányt áttekintve dr. Jefferson (Cohrane) szerint az influenzaoltás hatékonyságának bizonyítékai szakmailag nem elég megbízhatóak.

 

Két év alatti gyerekeknél úgy tűnik, az oltás hatékonysága nem jobb, mint a placébóé. Ez annak tulajdonítható, hogy immunrendszerük olyan érettségi szintű, hogy az oltásban lévő antigének nem váltanak ki kellő ellenanyag-termelést.

 

Csak Németországban eddig az oltás után harmincan haltak meg. Argentin és új-zélandi adatok azt mutatják, hogy a már lezajlott szezon enyhébb volt, és összesen kevesebben haltak meg. A H1N1 tehát, úgy tűnik, egy enyhébb formájú influenza, és ráadásul enyhíti a szezonális influenzát – megelőzve azt, csökkenti annak kiterjedését.

 

Úgy tűnik, jóval gyorsabban, erőteljesebben terjed a pánik, mint maga a vírus.

Mindezek eddig nem győztek meg arról, hogy az oltás mindenkinek feltétlenül szükséges.

 

 

Hajdu Ráfis Gábor

A Nyitott Kapu Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnöke

 

A H1N1-kampány a korszerű egészségügy kórtünete. Az egészségteremtés valódi összefüggéseit elvesztő orvoslásé, amely egyre növekvő rémülettel figyeli a világot, és mivel nem érti, ezért kétségbeesetten kontrollálni szeretné azt. Félelmében másokban kelt félelmet, és kapaszkodik – jelen esetben – a védőoltások mindenhatóságának illúziójába. Ez a félelem az, amely a védőoltásból, ebből az egyes esetekben hatékony eszközből irreális, csodatévő mítoszt fabrikált. A csodák pedig vonzó dolgok. Ezért a mítosz talaján gyökeret vert az oltóanyaggyártás virágzó üzlete.

 

Az üzlet pedig üzlet. Megy a maga törvényei szerint. Jelen esetben a járványból, a fertőző betegségből él. A haszonra törekszik, más nem nagyon érdekli. Ha nincs forgalom, igyekszik forgalmat generálni. Ha nincsenek járványok, újabb és újabb kórokozókat keres, amelyek ellen oltást készíthet. És ha az emberek nem félnek eléggé, hogy oltsanak, hát megteremti az oltáshoz szükséges félelmet is.

 

A recept persze nem új. A félelem mozgatórugóját évezredek óta használják a politikai és gazdasági hatalom birtokosai. Félreértés ne essék, nem az üzlettel van a baj.

 

A baj azzal van, hogy az üzletet kontrollálatlanul beengedték a gyógyítás szent területeire. A baj azzal van, hogy a tudomány – az oly nagy becsben tartott természettudomány –, amelynek éberen kellene őrködnie a gyógyítás tisztaságán, elvesztette éleslátását és irányító szerepét ebben az iparágban. Mozgásterét ma már csak és kizárólag az üzlet határozza meg. És a képlet a visszájára fordult.

 

Persze akár vállat is vonhatnánk, látva mindazt, ami zajlik, ha nem a saját bőrünkről lenne szó. De a védőoltás nem tréfadolog. Komoly immunológiai beavatkozás. Menthet életet, de adott esetben ölhet, béníthat, károsíthatja az immunrendszert. Érdemes komolyan vennünk azt is, hogy a járványügy lassanként teljesen elveszíti tudományos függetlenségét, és szervezeteit, orvosait bekebelezik az oltóanyaggyártók. Nem véletlenül zajlanak korrupciós botrányok a H1N1-kampány körül világszerte.

 

Úgyhogy nekünk sem kell különösebb magyarázatot keresnünk a magyar kampány visszásságaira. Nincs miért, amikor egyes szakembereink neve hol az Omninvest, hol az ÁNTSZ bérlistáján bukkan fel. Így válik érthetővé, hogy ha már oltásra bírták őket, miért nem juthattak hozzá a kisgyermekek és a terhes anyák a számukra egyedül elfogadható higanymentes subunit vagy split vakcinákhoz. Így történhetett meg, hogy ezeket a külföldi oltóanyagokat egyszerűen nem engedték be az országba, helyettük a magyar teljesvírus-vakcina kapott engedélyt kisgyermekek számára, noha eddig tilos volt ilyennel oltani. 10 gyermeken tesztelve így lett ebből a 70-es évek gyártási színvonalán létrehozott, higannyal és alumíniumvegyületekkel terhelt, rendkívül korszerűtlen oltóanyagból „magyar csúcsvakcina”.

 

A korrupció azonban több mint veszélyes ezen a területen. Mert járványügy nincs lakossági bizalom nélkül. A világ lassanként napirendre tér majd a WHO és a CDC két-három évente induló pánikrohamai felett. Elmúlik ez is, ahogy elmúlt a SARS és a madárinfluenza-járvány 150-400 millió ember halálát jósoló apokaliptikus víziója. Tavaszra elmúlik a H1N1-hisztéria is. Nincs miért tovább, az üzlet már megköttetett.

 

De azért ne csüggedjünk. Lesz folytatás. A sertésinfluenzával a történet még nem ér véget. Információink szerint a WHO már tervezi az új, 2011-es világjárványt. A hírek szerint ló- vagy szamárinfluenza lesz. Esetleg mindkettő. És szabadon lehet választani, ki melyik rizikócsoportba sorolja önmagát…

 

Dr. Simoncsics Péter

Integráló orvos

 

Amikor az őrület, a H1N1 „sertésinfluenza” médiacunami elkezdődött, a legnagyobb külföldi televízióállomások azzal a látomással traktálták a nézőket, hogy akár 50 millió ember is áldozatául eshet az új járványnak!

 

Az őrületbe kergetett világnépességben azóta egy-két ezer ember valóban meghalt (a hat és fél milliárdból). Óriási többségükben egyéb, súlyos betegségben szenvedők. A hagyományos, szezonális, A1-es vírus nyomán lényegesen többen hagyták el ezt a világot. Az influenza pedig normál körülmények között három-négy nap alatt lezajlik. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni Spanyolország egyik leghíresebb orvosának, a magyar származású Francisco Kovácsnak a tömör véleményét, aki szerint „egy nem létező problémára találtak ki oltást”.

 

Néhány „egészségesnek mondott” fiatalabb ember is áldozatul esett ugyan az „influenzatípusú” tüneteknek, de én saját tapasztalatból tudom, hogy az egyetemes orvoslás diagnosztikai módszerei nyomán kóros elváltozást nem mutató emberek a kínai vagy az energetikai diagnosztika szerint már nagyon komoly egészségkárosodásban szenvedhetnek.

 

A helyzet abszurditását híven mutatja az egyik közvélemény-kutató felmérése, amely szerint hazánkban a kormánypárti szimpatizánsoknak mintegy 73 százaléka, míg a legnagyobb ellenzéki párt támogatóinak mindössze 18 százaléka oltatná be magát. Tragikomikus a „felelős” politikusaink ez irányú szócsatája is.

 

Eltekintve a – nyilván nagyon komoly szerepet játszó – politikai és profitmaximáló játszmáktól, vagy az interneten cirkáló népirtási, nanocsip-beültetési hírkavalkádtól, szeretnék természetesen bizonyos tények mentén maradni.

 

Azt hiszem, önmagában sokat mondó, hogy a Medical Tribune című orvosi folyóirat a rengeteg ellentmondás tisztázására szakmai kerekasztalt kívánt szervezni, azonban a legilletékesebb, az ÁNTSZ vezetője nem vállalta benne a részvételt, így a vélemények ütköztetése elmaradt.

 

A kérdéskört érdemes folytatni gyermekeinkkel, a jövő generációjával. Dr. Sebő Zsuzsanna gyermekgyógyász a hálón többek között a következőket tudatja: eddig 3 éves kor alatt teljes vírus beadása szigorúan tilos volt, most ezt a határt 6 hónapra vitték le. A hivatalos közlés szerint 40, 3–18 éves gyermeken tesztelték az oltóanyagot. Szakmailag ez a betegszám semmilyen érdemleges információra nem jogosít. A tesztelés során sem a hatékonyságról, sem a hosszú távú mellékhatásokról nem esett szó. Tekintettel arra, hogy tojásban tenyésztett vírusról van szó, tehát fehérje jellegű anyagot adnak be, nagyon valószínű, hogy az egyre szaporodó gyermekkori autoimmun-betegségek, allergiák, asztmák, gyulladásos bélbetegségek hátterében a halmozott oltásoknak szerepe kell, hogy legyen. Az orvosi kamara háziorvosi szekciójának nyilatkozata szerint éppen ezért a tojásfehérjére érzékenyeknek az oltást tilos beadni! Persze felmerül a kérdés, hogy a tej- vagy egyéb fehérjékre érzékenyek számára nincs veszély? További érdekesség, hogy az Országos Gyógyszerészeti Intézet a 3 éven alatti gyermekek oltását is engedélyezte – amint saját fülemmel döbbenten hallgattam –, miután 10 (!) gyermeken kipróbálták az oltóanyagot, és „kevesebb szövődmény alakult ki, mint a felnőtteknél”. Hogyan lehet tíz gyerek után statisztikai mérleget vonni? Mi az, hogy „kevesebb”, és egyáltalán mik a szövődmények? Azt hiszem, a magyar gyermekek amúgy is elképesztő módon „túl vannak oltva”. Ennek veszélyeit nem csak a fehérje jellegű komponensek jelentik, hanem az is, hogy az oltóanyagot higanytartalmú vegyülettel, thiomersallal tartósítják. A higany pedig olyan idegméreg, amelynek hosszú távú negatív hatásait – különösen halmozott oltások esetén – nemigen érdemes tagadni. Amerikai kutatások szerint a higany az idegszövetben felválthatja a cinket, és a központi idegrendszerre kifejtett késői káros hatásai nagyon valószínűek. Például összefüggésbe hozták az autista gyerekek számának komoly emelkedésével is.

 

Ugyancsak Sebő doktornőtől tudom, hogy egész sejtes vakcinával eddig tilos volt beoltani a terhes nőket, most viszont ők az első célcsoport! (A Magyarországon használt oltóanyagban olyan vírus van, amelyből kivonják a hialuronsavat, és a maradék RNS egy oltásra kiváltja az immunreakciót. A nyugati országokban vírustöredékeket adnak be, így két oltás szükséges az immunválasz kialakulásához.) Ebben a tekintetben is nagyon nehéz tisztán látni, még az orvosoknak is. Czeizel Endre, a méltán elismert orvos-genetikus például azt mondja, hogy a vírus bizonyítottan nem hat közvetlenül a magzatra, de az influenzával járó magas láz fokozza bizonyos fejlődési rendellenességek kockázatát, így ő minden várandós anyát beoltatna a H1N1 ellen. Vajon akkor miért küldik a szülészek a várandós anyákat Czeizel professzorhoz, hogy adja írásba az oltás veszélytelenségét, és ő adja be az injekciót?

 

Jelen voltam ezzel szemben a pécsi egyetem nőgyógyászprofesszorának nagyszerű előadásán, amelyben az egyes gyógyszerek magzatkárosító hatásairól volt szó, és ő a kismamáknak se nem javasolja az oltást, se le nem beszéli őket. Úgy érzem, mindenkiben felmerül a kérdés, milyen meggondolásból hárítják át – a szé­ les körű információval szakmájuk okán rendelkezni hivatott – szakemberek ilyen, az anya és a gyermek egészségét egyaránt döntően befolyásoló elhatározást a laikusokra?

 

Azóta, hosszú hónapok kínos-keserves vajúdása után megszületett a Szülész-nőgyógyász Szakmai Kollégium állásfoglalása, amely a várandós kismamák – mint elsődlegesen veszélyeztetett csoport – beoltását javasolja a H1N1 ellen. A „kiemelt veszélyeztetés”-hez azért annyi élettani tényt érdemes hozzáfűzni, hogy a terhességi hormonváltozások megemelik a csecsemőmirigyben az ún. szabályozó T-immunsejtek aktivitását. Ezek a védősejtjeink azok, amelyek azt a TH2 típusú immunválaszt erősítik, vagyis elsődleges feladatuk a gyulladásos jellegű folyamatok gátlása, megfékezése.

 

Ugyanilyen, igencsak komoly kétségekre okot adó az a tény, hogy a vállalatok tömeges oltásainál minden dolgozónak alá kell írnia egy listát, amelyben kijelenti, hogy önkéntesen oltatta magát, majd egy nyilatkozatot, amelyben tudomásul veszi, hogy lehetnek szövődmények. Az előírás szerint például, ha valaki a szezonális és a „pandémiás” vírus ellen is beoltatja magát, akkor azt különböző oldali karba kell adni, hogy „meg tudjuk állapítani, melyiktől származik a szövődmény”.

 

Egyéb kétségeim is vannak még, de a lényeges kérdés egyedül az, hogy ilyen elképesztően zavaros szituációban a holisztikus szemléletű orvos mit tud jó szívvel ajánlani a hozzá fordulónak? Hippokratész volt az első mintegy 2500 évvel ezelőtt, aki azt az elképzelést hangoztatta, hogy a test képes az önszabályozásra. Megszívlelendő az is, amit a 19. század legnagyobb feltaláló zsenije, Thomas Edison mondott (még a mindent elárasztó gyógyszeripar térhódítása előtt): „A jövő orvosa semmilyen gyógyszert nem fog használni, hanem pácienseiben érdekeltséget fog kelteni a testükre történő gondos figyelemre, a táplálkozásra, a betegségek okaira és azok megelőzésére.”

 

Az igazi megelőzés a saját kezünkben van. Mindenekelőtt ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni, mert a félelem önmagában leviszi energiaszintünket, blokkolja energiakeringésünket és bénítja immunrendszerünket. Bizonyítottan karbantartja ezzel szemben az immunrendszert a rendszeres sportolás, a jó minőségű szénsavmentes ásványvíz napi legalább 1 liternyi fogyasztása, 500–1000 mg C-vitamin, a mágnesmező-terápia, az alga- és ginszengkészítmények, a friss gyümölcsök és zöldségek rendszeres fogyasztása. A homeopátiás szerek közül az Echinacea, a Galphimia, a Vincetoxinum és a Zincum Valerianum a leginkább ajánlott – általában alacsony potenciában. Ez utóbbiak valamelyikének vagy kombinációjának szedését minden kismamának a terhesség első három hónapjában melegen ajánlom. Influenzás tünetek jelentkezésekor érdemes rögtön nagyobb mennyiségű gyógyteát – saját tapasztalatom szerint akár napi 3-4 litert is – fogyasztani kakukkfűből, citromfűből, apróbojtorjánból, bodzából. Orvosi tanácsot kikérni természetesen jól jöhet, de legyünk tisztában azzal, hogy a megelőzést, vagyis egészségünk sorsát a természet mindenekelőtt saját hatáskörünkbe utalta!

 

 

Dr. Ládi Szabolcs

Kutatóorvos

 

Egy orvosi beavatkozás tervezésekor az elsődlegesen mérlegelendő szempont mindig az, hogy a beavatkozás várható előnye nagyobb-e, mint az azzal járó kockázat. Tegyük mérlegre a tényeket, és nézzük meg, hogy mit tartalmaz a mérleg két serpenyője.

 

Minden évben 1 milliárd ember betegszik meg influenzában és 0,5–1 millió ember hal meg a járvány következtében világszerte, mégsem akarnak minket ilyen médianyomás alatt, kampányszerűen beoltani, és nem rendel el a WHO 6-os fokozatú járványriadót, amely – kevesen tudják – azt jelenti, hogy a WHO-nak joga van az egyes országok kormányait akár kötelező oltás elrendelésére is utasítani, az oltást megtagadókat pedig hatóságilag összegyűjteni és karanténba zárni.

 

A jelenlegi halálozási mutatókat alapul véve kiszámolható, hogy a kampány és az oltás költségei számszerűleg azt jelentik, hogy egyetlen emberélet megmentése kb. 200 millió forintba kerül a kormánynak – ha tényleg hatásos a vakcina, ami vezető virológusok szerint szintén kérdéses. Felvetődik a kérdés, hogy tényleg ennyire szeretnek bennünket, vagy más áll a háttérben?

 

Léteznek szakmai körökben olyan aggályok, amelyek a vakcina biztonságos voltát kérdőjelezik meg: nem volt elég idő a tesztelésére, mindössze 160 felnőttön és 40 gyereken tesztelték. Az oltóanyag teljes és nem hasított (split) vírust tartalmaz, amelyeket korábban tilos volt gyerekeknek beadandó oltásban használni. Ezeknek az aggályoknak azonban a szakemberek inkább magánbeszélgetésekben és nem hivatalos közleményekben adnak hangot, mivel az egészségügyi kormányzat kilátásba helyezte az oltást nyilvánosan ellenző orvosok szankcionálását. Emlékezzünk vissza a járvány kezdetén csírájában elfojtott szakmai kollégiumi állásfoglalásokra. Tény, hogy a már évtizedek óta használt kötelező védőoltások beadása után is előfordulnak súlyos, néha halálos szövődmények, idegrendszeri zavarok (a védőoltások higanytartalma meggyőző összefüggésbe hozható a gyermekkori autizmus kialakulásával), ezért érthető egyes orvosok kritikus hozzáállása. Az is ismert, hogy 1976-ban egy kampányszerű sertésinfluenza-vírus elleni védőoltás 25 ember halálát és 500 lebénulását okozta az USA-ban: ezek után felelőtlenség volna mérlegelés nélkül beadni az oltást. De tegyük félre az aggályokat, tételezzük fel, hogy tökéletesen biztonságos az oltóanyag, és vizsgáljuk meg, hogy valóban képes-e ez az oltóanyag megfelelő védelmet biztosítani egy világjárvány esetén.

 

A jelenlegi oltóanyag nem a mostani járványt okozó ún. „vad típus”-ból készült, hanem egy az 1930-as években az USA-ban izolált törzsből. Amikor a hatóságok nyilatkoztak, hogy az oltóanyag az előzetes vizsgálatokban hatékonynak bizonyult, az mindössze annyit jelent, hogy azzal a genetikai szerkezetű törzzsel szemben hatékony, amelyből az oltóanyag készült. Ez azért elvárható, különben nem nevezhetnénk védőoltásnak.

 

Az influenza vírusának mutációs rátája olyan nagy, hogy gyakorlatilag egy éven belül olyan genetikai változáson eshet át, amely a néhány hónappal korábbi változatból kifejlesztett oltóanyagot is hatástalanná teszi. Erre maga az élet szolgáltatja a legjobb példát: az 1918-as nagy spanyolnáthajárvány idején azok, akik áprilisban megbetegedtek a vírus első hullámától (amelynek halálozása 18 százalékos volt a fiatal felnőttek körében) és meggyógyultak, a vírus második hullámának érkezésekor, októberben újra megbetegedtek és sokan meg is haltak (a fiatal felnőttek halálozása 50 százalékos volt). Mit jelent ez? Pontosan azt, hogy az áprilisi fertőzés átvészelése és a védettség kialakulása (egy betegség átvészelésekor általában erősebb védettség alakul ki, mint amit a védőoltás biztosít) semmiféle védelmet nem jelentett az októberi vírus érkezésekor, amely az áprilisi törzs mutációjával jött létre.

 

Még akkor is, ha feltételezzük, hogy a jelenleg beadott 80 éves törzsből készült oltóanyag képes védelmet nyújtani egy 2009-es törzs okozta fertőzéssel szemben, abban biztosak lehetünk, hogy ha kialakul a vírusnak egy olyan mutációja, amely az 1918-as járványhoz hasonlóan képes fiatal, életerős emberek millióinak halálát okozni (mert kialakulhat), az ellen a jelenlegi oltás semmiféle védelmet nem jelent. Mintha egy karddal a kezünkben, biztonságban, mosolyogva várnánk az atomtámadást.

 

Graeme Laver, a világ egyik legnevesebb virológusa, a biokémia és a molekuláris biológia professzora, aki több mint harminc évig foglalkozott az influenza vírusának kutatásával, óvatosan, de tökéletesen érthetően fogalmazott, amikor megkérdezték a véleményét a védőoltás beadásával kapcsolatban:

 

„A semminél jobb, és senkinek nem adnám határozottan azt a tanácsot, hogy ne oltassa be magát. De ne bízzanak abban, hogy sok haszna van.”

 

Az igazi veszélyt az jelenti, hogy a most beoltott százezrek, milliók hamis biztonságérzettel néznek az esetleges pandémia elé, amely ellen nem rendelkeznek a vérükben ellenanyagokkal. A beoltottak millióinak védettsége nem a saját kezükben, hanem a vírus kezében van. Holott léteznek olyan természetes módszerek, anyagok, amelyek hatékonysága nem a vírus genetikai változékonyságán múlik, hanem attól független. Ezek a módszerek nem az ún. szerzett immunitást manipulálják, mint a védőoltások, hanem az immunrendszerünk ősi, egyben leghatékonyabb részét, a természetes immunitást, amelynek hatékonysága nem függ a vírus genetikai változékonyságától. Az Egyesült Államok hadserege is használ egy olyan, élesztő sejtfalából kivont természetes anyagot (1-3,1-6 béta-glükán), amelyet azon alakulatainak biztosít, ahol biológiai fegyver bevetésére van esély. Erről hallgatnak a hírforrások. Ez az anyag patkánykísérletekben a lépfene (anthrax) kórokozójával szembeni ellenálló képességet tízszeresére emelte egészen kis, 1 mg/kg-os dózisban. A béta-glükánok, mivel térhálós szerkezetű glükózpolimerek, semmiféle mellékhatásokkal nem rendelkeznek, még a terápiás dózis százszorosának bevételekor sem. Ismertek más természetes anyagok, módszerek is, amellyel fokozhatjuk a természetes immunitás aktivitását – ezekről sem szól a média. Az 1918-as világjárvány idején is voltak olyan orvosok, akik ismerték ezeket a természetes módszereket (például Schimert Gusztáv), és akiknek a praxisában nem halt meg senki a járvány idején, szemben a sokszor 50 százalékos halálozási aránnyal. Miért éppen az életerős, fiatal emberek körében szedte a legtöbb áldozatot a spanyolnátha? Mert őket nem közvetlenül a vírus, hanem a saját immunrendszerük reakciója ölte meg! Ez az ún. „Systemic Inflammatory Response Syndrome” (SIRS) vagy „citokin vihar”. Ha a természetes immunitás gyenge és nem képes uralni és gyorsan felszámolni a fertőzést, a másodlagos immunválasz során a szerzett immunitás reakciója olyan heves lehet, hogy akár a tüdőszövet széteséséhez is vezethet. Általában ez a magyarázata a fiatal, korábban egészséges emberek hirtelen légzési elégtelenségének és halálának.

 

Szomorú volt hallani az országos tiszti főorvos nyilvános kirohanását, amelyben a honfitársaink egészségtudatosságra törekvő részét cinikusan „vitaminzabálók”-nak nevezte, egy olyan országban, amely több betegség tekintetében vezeti a világ halálozási listáit. Gyakorlatilag megdönthetetlen bizonyítékok utalnak a krónikus mikrotápanyag-hiányállapotok és a krónikus degeneratív betegségek összefüggéseire, amelyek következtében Magyarországon évente 50 ezerrel többen halnak meg rákban, szívbetegségben és más krónikus degeneratív betegségben, mint az európai átlag.

 

Ha ugyanolyan elszántan és határozottan lépnénk fel a degeneratív betegségek „járványával” szemben, mint ahogyan most az influenzajárvánnyal szemben tesszük, akkor az országunk egészségi állapotának tekintetében néhány év alatt sereghajtókból példaképekké válhatnánk.

tgym
XVI. évfolyam 1. szám

Címkék: H1N1, oltások, sertésinfluenza

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.