Betegségek A-tól Z-ig

Mikor kell kezelni a candidát?

Bélgombák esetén a diagnózis még nem betegség


Hasfájás, puffadás, levertség, gyakori fertőzések – ezeknek a tüneteknek számos lehetséges kiváltó okuk lehet. Hogy a gombás fertőzés-e a felelős, azt laborvizsgálatok mutathatják ki

 

Az elmúlt évtized folyamán mintha némiképp elcsitult volna a gombákról folytatott vita. Nyilvánvalóan mindkét „hadviselő fél” a fegyverszünet mellett döntött: miközben a hagyományos orvoslás legtöbb képviselője úgy véli, a Candida albicanshoz hasonló élesztőgombák minden ember bélrendszerében előfordulnak, és csak a súlyosan beteg emberek egészségét fenyegetik, addig más terapeuták attól tartanak, hogy ezeknek a gombáknak a puszta léte a szervezetben életveszélyes betegséget jelent. A valóság valószínűleg ebben az esetben is valahol a két vélemény között félúton található.

 

Vannak olyan tünetek és kórképek, amelyeknek igazi jelentőségét évtizedek óta tartó szakmai viták során sem sikerült egyértelműen tisztázni. Ezek közé tartozik a candida jelentette probléma. Elsősorban természetgyógyászok képviselik azt a meggyőződést, hogy ennek a kórokozónak a szervezetben való puszta léte is életveszélyes betegséget jelent: a kórokozók áthatolhatnak a nyálkahártyán, eljuthatnak a belső szervekbe és a páciens általános gombafertőzés miatt életét veszítheti. Ezzel szemben az orvostudománynak az a meggyőződése, hogy az élesztőgombáknak a bélben való előfordulása teljesen normális, részük az egészséges bélflórának. Előfordulásuk igazolása esetén tehát teljesen fölösleges bármiféle terápia, a megalapozatlan pánikkeltés csak a terapeuták zsebének hizlalását célozza. A valóságban azonban mindkét vélemény képviselői túllőnek a célon.

 

 

Az élesztőgombák gyakran nem okoznak panaszt

A székletben nemritkán előfordul a megnövekedett élesztőgomba-mennyiség, anélkül, hogy ez különösebb panaszokat okozna. Nehezen képzelhető el, hogy az ilyen lelettel rendelkezők mindegyike súlyos beteg volna, ahogyan ezt a 90-es években számos terapeuta olyan vehemensen hangoztatta. Valóban igazolható súlyos, részben halálos kimenetelű gombafertőzés immunhiányos állapotú pácienseknél, például kemoterápiában részesülő vagy AIDSes betegeknél. A többiek esetében azonban nem áll fenn életüket fenyegető veszély. Ugyanakkor számos panasz kiváltó oka lehet, vagy legalábbis közrejátszhat kialakulásában az élesztőgomba. Az összefüggést viszont mind ez ideig nem sikerült egyértelműen igazolni. Éppen ezért az orvostudomány „nem specifikusként” írja le a tüneteket. Mindazonáltal más olyan betegségek, mint a bélrák vagy a szívinfarktus legtöbb tünete is „nem specifikus”.

 

 

A candidának számos arca van, az ártalmatlantól a veszélyesig

A viszketés, az édességre való éhség és a változó széklet mellett gombafertőzés esetén gyakran lép fel viszkető pirosság a végbél körül. Tipikus panasz még a puffadás, de akár a Roemheld-szindróma is. Gombafertőzés gyanújára utal a krónikus fertőzési hajlam, főként a krónikus orrmelléküreg-gyulladás, a kimerültségi állapotok és a fáradtság. Számos érintett nem képes elviselni az alkoholt: ha valaki egy pohár pezsgőtől berúg, az túlterhelt májra utal.

 

A Candida albicans kedvező körülmények esetén kórokozóvá válik

 

Nagyon valószínű, hogy a gombásodás fennállása elősegíti az olyan allergiás reakciók kialakulását, mint a szénanátha, az allergiás asztma és a neurodermitiszhez hasonló allergiás bőrpanaszok. Ennek hátterében feltételezhetőleg azok a gombák által termelt mérgező anyagcseretermékek állnak, amelyek a bélfalon keresztül a szövetekbe jutnak.

 

A candida puszta diagnózisa önmagában keveset mond, mivel körülbelül 155-féle változata létezik, egészséges élesztőgombák is, mint amilyen például a sütőélesztő (Candida robusta), a kefirgomba (Cnadida kefyr), a sörélesztő (Saccharomyces cerevisiae) vagy a hasmenés esetén alkalmazott Saccharomyces boulardii. Tipikus kórokozónak számít ezzel szemben a Candida albicans (ez áll a gombás bélbetegségek kétharmadának hátterében) és a Candida glabrata, ez a főként a női hüvelyben előforduló gombafajta. A differenciálás fontos feladatát a laborban kell elvégezni.

 

A Candida albicans betegséget előidéző tulajdonságokat fejleszthet ki, például azt a képességet, hogy áthatol a nyálkahártyán és bizonyos kórképeket okoz. Speciális laborvizsgálatokkal megkereshetők ezek a faktorok, például a savas aszpartyltranszferáz (SAP). A szükséges kezelést azonban alapvetően a klinikai kép, azaz a fennálló tünetek határozzák meg.

 

Az élesztőgombáknak a bélben való elszaporodását a gyomor-bél rendszer miliőzavarai segítik elő. Ennek hátterében elsősorban az antibiotikumok állnak. A kortizonkészítmények is kedvező körülményeket biztosítanak a gombáknak, amennyiben gátolják az egészséges gombák fejlődését. Ez vonatkozik az inhalációs kortikoszterodiokra, amelyeket asztmagyógyszerként és gyomorsavblokkolóként alkalmaznak.

 

 

Gyakori okok: cukorbaj, antibiotikumok, stressz és édesség

A táplálkozás területén a tartósan magas cukor- és édességfogyasztás játszik fontos szerepet. Ebbe a kategóriába nemcsak a hagyományos konyhai cukor, a szacharóz tartozik, hanem a készételekben található különféle változatai is: glukóz, fruktóz, maltóz, maltrodextrin, glukózszirup. Egyedül a tejcukornak (laktóz) nincsen hatása a gombanövekedésre. A rostanyagokban szegény táplálkozás ugyancsak kedvezőtlen hatású. Ezen túlmenően vannak arra utaló adatok, hogy a nem megfelelő cink-, vas- és magnéziumellátás ugyancsak elősegíti az élesztőgombák elszaporodását, illetve a bélfalon való megtapadásukat.

 

Sokat tanácsos enni a következőkből: zsázsa, hagyma, fokhagyma. Ezek mind gombaölő tulajdonságúak

 

Ezenkívül serkenti még a gombás betegségek kifejlődését a cukorbaj, illetve a tartós stressz, valamint a krónikus fertőzések, a hormonális ingadozások, a fogak és egyéb más gócok, továbbá feltehetőleg a nehézfémterhelés  is. Az élesztőgombás fertőzésekre különösen fogékonyak a terhes nők.

 

 

A székletvizsgálat gyakran csak véletlenszerű leletet ad 

A gyakorlat az, hogy a mikrobiológiai székletvizsgálat keretében kutatják  az élesztőgombák meglétét. Ha azonban a lelet negatív, az még nem jelenti azt, hogy a fertőzés nem áll fenn, mivel a kórokozók igen egyenetlenül oszlanak el a székletben. Egyedül a pozitív lelet biztos. Az eredményesség megnövelhető, ha a beteg néhány nappal a mintavétel előtt almaecetet iszik (naponta háromszor egy-egy pálinkáspohárral, 1:1 arányban vízzel hígítva). Ennek hatására ugyanis az élesztőgombák kevésbé erősen tapadnak a bélfalra.

 

További vizsgálati  lehetőséget kínálnak a szájból, illetve a hüvelyből vett kenetek. A vérből végzett antitest-meghatározás krónikus gombafertőzéseknél nyújthat segítséget. Akut, de enyhébb candidafertőzés esetén az IgA és az IgM ellenanyag szintje megnövekszik a vérben, miközben az IgG szintje normális. Az IgG-antitestek megnövekedett szintje egyértelműen krónikus gyulladásra utal. A súlyos eset gyanúját mindhárom antitest állandó jelenléte kelti fel. Az esetleges terápiás módszereket azonban nem elsősorban a laborleletek alapján választják ki. Mindig a lelet és a beteg kórtörténete együttesen a döntő, tehát a terápiának is komplexnek kellene lennie. Minél jobban érzi magát a beteg, annál visszafogottabbnak kell lennie a gyógyításnak.

A viszketés, az édességre való éhség és a változó széklet gyakran gombafertőzés gyanúját kelti

 

A célzott kórokozó-legyőzés mellett jelentősen javítható a bélmiliő és az immunrendszer táplálkozás útján:

 

Mellőzni kell az izolált szénhidrátokat (cukor, édességek) és az élesztőt.

 

Sok rostanyagot kell enni, például hüvelyeseket, káposztaféléket és teljes őrlésű lisztből készült termékeket.

 

Sokat  tanácsos enni a következőkből: zsázsa, hagyma, fokhagyma. Ezek mind gombaölő tulajdonságúak.

 

A Candida albicans típusú élesztőgombák ellen harcolhatunk Saccharomyces boulradii típusú élesztőgombával is, de a mirrha is fékezi a  gombanövekedést.

 

Súlyosabb panaszok (például kifejezett fáradtság, gyakori fertőzések, főként az orrmelléküregek területén) esetén a beteg általában nystatint, azaz közvetlen gombaellenes szert kap. A széles körben elterjedt véleménnyel ellentétben ennél nem mesterséges vegyületről van szó, hanem biológiai anyagról, amelyet1950-ben nyertek ki először a Streptomyces noursei nevű, földben található baktériumból. Ez az anyag megbízhatóan kipusztítja az élesztőgombákat, de csak helyileg hat. Csak meglehetősen nagy adagok esetén jut át belőle egy kis mennyiség a bélfalon, és tud hatása az egész szervezetben kibontakozni. A nystatin előidézte élesztőgomba-pusztulás hatására azonban olyan gombamérgek szabadulhatnak fel, amely érzékeny embereknél bőrkivörösödést, de allergiához hasonlatos reakciókat is kiválthat. Ennek oka általában nem nystatintúlérzékenység, hanem az élesztőgomba szétesése. Ezeket a nemkívánatos mellékhatásokat kiegészítő májvédő hatású homeopatikus szerekkel akadályozhatjuk meg, például ilyen a Chelidonium D4 (vérehulló fecskefű). Segít a májborogatás is, amely meggyorsítja a szóban forgó gombamérgek lebomlását. Ehhez egy kendőt vagy szalmavirággal töltött zsákocskát nedvesítsünk meg és melegen tartva 20 percig hagyjuk a felhas jobb oldali részén. A borogatást takarjuk le egy frottírtörülközővel is, hogy ne csússzon el. A borogatást általában naponta alkalmazzuk, két-három héten át.

 

A nystatinoldatot és a tablettát két-három hétig párhuzamosan kell szedni, csak így érhető el biztosan az emésztőrendszer valamennyi szakasza. Az élesztőgombák azonban nemcsak a bélben fordulnak elő, nagyon gyakoriak például a szájban, főként a fogak közötti résekben. Ha a tablettákkal csak a bélflórát állítanánk helyre, akkor nem tudnánk megakadályozni a gombák szájból történő utánpótlását.

 

Az élesztőgombáknak a bélben való elszaporodását a gyomor-bél rendszer miliőzavarai segítik elő. Ennek hátterében elsősorban az antibiotikumok állnak

 

 

Az egészséges bélflóra felépítése megakadályozza a visszaesést

A kezeléshez csatlakozva a bélflórán is munkálkodni kell, hogy megakadályozzuk élesztőgombákkal való újbóli benépesedésüket. A cél a  bélbaktériumok egészséges keveréke. Ez egyénileg érhető el, esetleg székletvizsgálatot követően. Általában colibaktériumokat, tejsavbaktériumokat és bifidocsírákat tartalmazó készítményeket alkalmaznak.

 

Hosszabb távon érdemes elvégezni az immunrendszer általános erősítését. Néhány vizsgálat arra utal, hogy a bíbor kasvirág (Echinacea) általános immunerősítő hatásán kívül enyhe gombaellenes tulajdonsággal is bír. Ezért néhány hétig kiegészítésként Echinacea-készítményt is tanácsos szedni. Jó hatású a retek és zsázsa kombinációja. Plusz egészséges baktériumokat juttatnak a szervezetbe a tejsavval érlelt élelmiszerek, például a savanyú káposzta, a joghurt vagy a savanyított tej.

 

Ahogyan az im munrendszer egyéb zavarainál, úgy a gombás fertőzéseknél is fontos szerepet játszik a szelén és a cink.

 

Ezeknek a szervezetben meglévő szintjét teljes vérkép útján határozhatjuk meg. A rövid ideig tartó cink és/vagy szelén adagolás néhány héten át alkalmazható mindenféle vérvizsgálat nélkül is, hacsak nem áll fenn a vesefunkció korlátozottsága.

 

 

Óvakodjunk a fogkefe és törülköző közvetítette újrafertőzésektől!

A törülközők rendszeres cseréje és kifőzése mellett nagyon fontos, hogy a fogkefe útján történő újrafertőzést is megakadályozzuk. Számos adat utal arra, hogy a hagyományos szájfertőtlenítő szerek ilyenkor nem hatékonyak, de a 90 százalékos alkoholban vagy nystatinoldatban való fogkefeáztatás sem. Arról nem is beszélve, hogy ez utóbbinál maga a fogkefe is feloldódik. Részesítsük előnyben a fogszabályozók, szájzuhanyok számára kifejlesztett fertőtlenítőket. Azt is megtehetjük, hogy egyszerre több fogkefét használunk, és mindig hagyjuk őket teljesen megszáradni. Az élesztőgombák nagy ellensége a szárazság. A fogkeféket egyébként is tanácsos minden fertőzés után és háromhetente kicserélni, hogy megakadályozzuk az újrafertőzést.

 

Az élesztőgomba-fertőzés diagnózisa általában nem ad okot pánikra. Arra sincs szükség, hogy a beteg folyamatosan laborba szaladgáljon. A fertőzés nem feltétlenül jelenti azt, hogy a legkülönfélébb panaszokért ez a felelős. Hiába áll fenn a fertőzés, ha valaki jól érzi magát, nincsen szükség kezelésre. Ha azonban a laboreredmények és a bántalmak egybevágnak, akkor igen. A sikeres kezelés azonban időt és türelmet igényel.

 

Lehetséges okok:

Antibiotikumok

Szteroidok (inhalációs is)

Savblokkolók

Cukorbaj

Tartós stressz

Immungyengeség

Helytelen táplálkozás (sok cukor, kevés rost)

Kezelésre szoruló tünetek:

Viszketés

Édesség iránti vágy

Változó széklet

Végbéltáji ekcéma

Puffadás/Roemheld-szindróma

Fertőzésre való hajlam

Arcüreggyulladás

Alkoholtúlérzékenység

Kimerültség

A gombaellenes diéta fontos alkotóelemei:

Semmi cukor (csak laktóz)

Semmi édes gyümölcs, csak grépfrút és savanyú alma

Semmi élesztő: élesztővel készült kenyér

Gombaellenes szerek:

Nystatin

Saccharomyces boulardii

Mirrha

Zsázsa

Hagyma, fokhagyma

Teafaolaj

Itraconazol

   

M. L.
XIII. évfolyam 1. szám

Címkék: bélgombák, candida, candida albicans, Candida glabrata, élesztőgomba-fertőzés

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.