Gyakori megbetegedések
- Bőrbetegségek
- Emésztőrendszeri megbetegedések
- Fájdalmak – fájdalomcsillapítás
- Férfi egészségügyi problémák
- Fertőző betegségek
- Fül-orr-gégészeti betegségek
- Gyermekkori betegségek
- Ideggyógyászati megbetegedések
- Időskori megbetegedések – anti-aging
- Immunrendszer és nyirokkeringés
- Jó- és rosszindulatú daganatos megbetegedések – rák
- Mozgásszervi megbetegedések
- Nőgyógyászati betegségek
- Pszichiátriai betegségek
- Száj- és fogászati betegségek
- Szemészeti problémák
- Szív- és érrendszeri betegségek
- Táplálkozás, anyagcsere, hormonok
- Tüdő- és légúti megbetegedések
- Vese és a húgyutak betegségei
Ajánló
Mikor robban az időzített bomba?
A higany sejt- és idegméreg, amely 24 órában bombázza immunrendszerünket és savasítja amúgy is "elmérgesedett" szervezetünket
Az allergiákban, autoimmun-betegségekben szenvedők száma egyre nagyobb mértékben nő. A szervezet "feje tetejére állított" védekező rendszere - a mindennapok mérgező hatására - saját maga ellen folytat háborút, mivel már nem tud különbséget tenni ellenség és barát között.
A marburgi természettudományi intézetben 1994-ben 300 beteg bevonásával végzett kísérletek alapján megállapították, hogy az allergia és az amalgámtömések között egyértelmű összefüggés van. A nem szakszerűen elvégzett amalgámeltávolítás legtöbbször a panaszok fokozódásához vezetett, míg a szakszerűen, szakaszokban történő eltávolítás és az azt követő nehézfém-kivezetés határozott javulást eredményezett.
Az amalgám a környezet számára veszélyes hulladékként van nyilvántartva. Világszerte óvintézkedéseket tesznek, hogy az amalgámtömésekből származó higany ne kerüljön a vizeinkbe és a levegőbe. Érthetetlen, miért éppen a szájban van olyan biztos helyen, és miért éppen ott ne okozna kárt? Az amalgámtömésekből sokkal több higany rakódik le a szervezetbe, mint azt általában feltételezik. Dr. Daunderer müncheni toxikológus vizsgálatai szerint (nyálteszt alapján) az amalgámtöméssel rendelkezők nyálában a higany mennyisége a WHO ivóvíz-határértékének több ezerszeresét is meghaladhatja.
- A krónikus mérgezések következményeként tapasztalható károsodások megdöbbentőek. Lehetségesnek tartjuk, hogy csak Németországban évente ezrek halnak meg szívelégtelenségben és agyvérzésben amalgámmérgezés következtében. A legelkeserítőbb, hogy az amalgám káros hatásai miatt a társadalom legérzékenyebb tagjai, a kisgyermekek szenvednek a legjobban – mondta a müncheni toxikológus.
Drosch professzor állítása szerint az a mennyiség, ami felnőtteknél esetleg "veszélytelen", csecsemőknél masszív higanymérgezéseket okozhat. A mai környezetszennyezés mellett egyetlen amalgámtömés elég ahhoz, hogy a gyermekeknél asztmát vagy neurodermatitiszt váltson ki. A gyermekek allergiáit, különösképpen a neurodermatitiszt legtöbbször az anya szervezetéből (amalgámtöméseiből) származó nehézfémek, elsősorban a higany okozza. Sajnos a higany könnyen áthatol a méhlepényen, így az anya a terhesség és a szoptatás alatt higanytartalékának kb. 60%-át adja át elsőszülött gyermekének. A neurodermatitisz első kitörése az első himlő- vagy tetanuszoltás után következik be,mivel az oltás gyengíti az immunrendszert és újabb higanyt visz be a szervezetbe.
A felnőtteknél bizonyított, hogy a higany az amalgámtömésekből rágás (abrázió) és az amalgámtömések korróziója következtében az emésztőrendszerbe jut. A Max Plank Intézet igazgatója, Alfred Stock kémiaprofesszor kísérletei igazolták, hogy a higany kioldódik az amalgámtömésekből és a szervezet számára felvehetővé válik. Különösen kedvezőtlen a nagy rágófelületekre kiterjedő amalgámtömés, mivel a nagyobb felületről az anyag könnyebben lekopik. A káros hatást növeli a fogcsikorgatás és az agresszív (fluoros) fogpaszta is. A higanykiválás következtében károsodik a bélflóra és a bélhez tartozó immunrendszer, növekszik a bakteriális fertőzésre és az allergiákra való hajlam. A candida és egyéb gombás fertőzések jellemzően a nehézfémmérgezésből származnak. A gomba megköti a nehézfémet.
Ugyanakkor a belélegzett mérgező anyagok gyakran ezerszer erősebben hatnak, mint a lenyeltek vagy a bőrön keresztül felvettek, mivel a tüdőn át egyenesen a vérbe, illetve a szaglóidegeken keresztül az agyba kerülnek. A szervezet a belégzéssel felvett higany 82%-át az idegrendszerben raktározza. A higany szobahőmérsékleten elpárolog, és a higanygőz szagtalan, színtelen, íztelen idegméreg. Ezért a legveszélyeztetettebbek a fogorvosok, akiknek az agyalapi mirigyében ezerszer nagyobb higanykoncentrációt is találtak, mint a lakosság egyéb csoportjáéban.
A higany lerakódik a szerveinkben: a májban, a lépben, a vesében, az agyban, a csontokban stb. Káros hatását alattomosan, hosszú évtizedek során fejti ki. A vesék csak egy kis százalékot képesek kiválasztani. A szervezet viszont éveken, évtizedeken át kapja a higanyt, bár kis adagokban, de rendszeresen és kitartóan. Sajnos még hiányzik az a tudományos tapasztalat,mely képet nyújtana e méreg mindennapi káros hatásairól.
Ez az oka annak, hogy sokáig nem vették elég komolyan az amalgám tömések mérgező voltát. A higanyallergiát hamarabb elismerték, és a klasszikus allergiák közé sorolták. Ez a tünet azonban ritkább.
Az amalgám a szervezetben olyan, mint egy időzített bomba: észrevétlenül, hosszú ideig ketyeg. Rövid távon nem okoz specifikus tüneteket, hosszú távon a szervezet szabályozórendszereinek blokádja által befolyásolja az életműködéseket. Ez függ a szervezet nehézfém- telítettségi fokától és attól, hogy hány és milyen régi amalgámtömés van a szájban. Csakhogy több mint 150 éve az amalgámot a lyukas fogak tömésére használják - ennek eredményeként a lakosság 80-90%-a amalgámtömést hordoz a szájában. Ráadásul a mai modern világ emberét ez fokozottan érinti, mivel a higany felszabadulása az amalgámtömésekből a számítógép képernyője előtt dolgozó, az ionizáló sugaraknak hosszan kitett szervezetben fokozott.
A homeosztázis (a belső környezet) állandóságában nagy szerepe van a sav-bázis egyensúlynak. A higany sejt- és idegméreg, amely 24 órában bombázza immunrendszerünket és savasítja amúgy is "elmérgesedett" szervezetünket. Többek között ezeket a fogtömésekből származó savakat is nap mint nap közömbösítenünk kell. Így lassan, de biztosan fogynak ásványianyag-raktáraink, és ha jön a következő tünet, a csontritkulás, a köszvény, a reuma, akkor már mozgásunk is korlátozódik.
Professzor Stock szerint az orvosoknak erre komolyan oda kellene figyelniük. Valószínűleg egyszer majd megállapítják, hogy az amalgám fogtömések meggondolatlan bevezetése a fogászatba az emberiség elleni komoly vétség volt.
1990. január 1. óta minden fogorvosnak az amalgámot környezetszennyező anyagként kell(ene) kezelnie. A szájban minden fém veszélyes! Nem elég őket onnan eltávolítani, ki is kell vezetni a szervezetből!
Az amalgámmérgezés tünetei:
Pszichoszomatikus: |
Tünetek az egész szervezetben: |
|
• fáradtságszindróma | Immunrendszeri | Bőr és nyálkahártya |
• alvászavar | • immungyengeség | • allergiás kiütések |
• idegesség | • fertőződésekre való hajlam megnövekedése | • viszketés |
• ingerlékenység | • csontvelőbetegségek | • ekcéma |
• koncentrációképesség gyengülése, tanulási zavarok |
• autoimmun-betegségek | • hajhullás |
• depreszió |
• AIDS |
• neurodermattisz |
• szédülés | ||
• remegés | Neurológiai: | Ízületi és izom: |
• fokozott izzadás | • epilepszia | • izomgyengeség |
• kézremegés | • autizmus | • izomremegés |
• zsibbadás | • emlékezetzavar | • bénulások |
• fejfájás,migrén | • hiperaktivitás | • poliartritis |
• ellenőrizhetetlen érzelmi kitörések | • szklerózis multiplex | • ízületi és gerincfájdalmak |
• depresszió és dühkitörések (agreszió) jellegzetes váltakozása |
• Alzheimer-kór | • szívritmuszavarok |
• érzékelési zavarok: szem- és fülpanaszok | • Parkinson-kór | |
• beszédzavar | ||
Hormonrendszeri: | Vér: | |
Szájüregi: |
• pajzsmirigyproblémák | • vérszegénység |
• fogínygyulladás | • menstruációs zavarok | • leukémia |
• "amalgámtetoválás" az ínyen | • korazsülés | |
• afták | • meddőség | |
• nyálkahártyafekélyek | ||
• megnövekedett nyáltermelés | Bélrendszeri: | Tüdő: |
• nyelvégés | • gombás fertőzések (candidázis) | • bronchitisz |
• fémes szájíz | • colitis ulcerosa | • asztma |
• szájszag | • Morbus Chron | |
• ízérzékelési zavarok | • gyomornyálkahártya-gyulladás | • vesebetegségek |
• trigeminus neuralgia | • jó- és rosszindulatú daganatok | |
• arcüreggyulladás |
|
|
Dr. Rippel Emília
XI. évfolyam 5. szám