Betegségek A-tól Z-ig

Mit (nem) jelent számunkra Fukusima?

Csökkentsük az orvoslásban a fölösleges sugárterhelést!


 

A „sugárterhelés” szó hallatán manapság mindannyian a japán atomerőmű-katasztrófa következményeire gondolunk, holott közvetlen környezetünkben ennél sokkal fontosabb sugárzásforrások léteznek. Főként az orvosi diagnosztikában mind nagyobb mértékben alkalmazott, sugárzással járó eljárások terhelését vagyunk hajlamosak alábecsülni. Sokan félnek a tőlünk sok ezer kilométerre található erőmű sugárzásától, miközben minden aggodalom nélkül alávetik magukat egy teljes testre vonatkozó CT-vizsgálatnak, pusztán „egészségmegőrzési” célzattal. Mások ugyanakkor a sugártól való rettegésükben nem hajlandók elvégeztetni egy röntgenvizsgálatot, amely a CT-nél jóval kisebb terheléssel jár. Cikkünkben összegyűjtöttük a különféle diagnosztikai eljárásokra vonatkozó információkat.

 

A német fizikus, Wilhelm Conrad Röntgen (1845–1923) 116 évvel ezelőtt fedezte fel a róla  elnevezett röntgensugárzást, mely forradalmasította az orvosi diagnosztikát, 1901-ben  Nobel-díjjal is kitüntették érte. Módszerének köszönhetően először vált lehetségessé bepillantani az emberi testbe anélkül, hogy azt szikével fel kellett volna nyitni.

 

Míg a röntgenvizsgálat kezdeti időszakában magas sugárdózisokat alkalmaztak, manapság a kezdeti évek dózisának kevesebb mint egy százalékát használják. Az elv azonban ugyanaz maradt: a röntgensugarak keresztülhatolnak a testen, és a fényképezéshez hasonlóan megvilágítanak egy filmet. Mivel a test különféle struktúrái eltérő mértékben engedik át a sugarakat, a képen az árnyékok különféle szürke árnyalatok formájában ismerhetők fel. A csontok fogják le a legerősebben a sugarakat, ezért a röntgenképen fehérnek látszanának, míg a lágy részek sötétnek. A manapság használatos digitális röntgen is ugyanezen az elven alapul, csak film helyett elektronikus szenzorral dolgozik.

 

De vajon mennyire veszélyesek a röntgensugarak? Károsítóképességüket nem sokkal a felfedezésük után felismerték, mert az új módszer számos úttörője a saját egészségével fizetett értük. Az ionizáló sugárzás – ahová a radioaktív sugárzás mellett a röntgensugarak is számítanak – valamilyen anyagba ütközve fizikai-kémiai reakciókat vált ki, amelyek az élő szövetekben a sejtek működésének zavarához és ezzel változásokhoz vezethetnek. Az egészséges sejtek képesek számos károsodást helyrehozni. Ha azonban a sugárdózis különösen magas vagy az érintett szövetek különösen érzékenyek, akkor a természetes védelem kudarcot vall. Ezzel megnő az a kockázat, hogy az illető későbbi élete során rákban megbetegedjen.

 

Nem létezik egyértelmű „küszöbdózis”, amely alatt biztonsággal kizárhatók a káros következmények. a rák előfordulásának normális hullámzásai túl nagyok ahhoz, hogy megbecsülhessük az orvosi célzattal használt „alacsony dózis” hatását. A jó hír azonban az, hogy ha a kockázat magas volna, akkor azt egyértelműen igazolni lehetne.

 

A realitás és a valóság észlelése között néha óriási a távolság. Miközben Európában is sokan tartanak attól, hogy a japán katasztrófa akut következményekkel jár ránk nézve is, jóval kevesebbet tudnak a képalkotó diagnosztikai eljárások jelentette valódi sugárterhelés kockázatairól. Ez főként a komputertomográfiára jellemző, amelyet sokan mégis egészségmegőrzési módszernek tartanak

 

Alapszabályként elmondható, hogy a röntgenvizsgálat kockázatának kisebbnek kell lennie, mint az esetleges rizikónak. Minden felvételt orvosilag meg kell indokolni. Fel kellene tehát tenni a kérdést, egyes esetekben vajon nem zárható-e ki a röntgenvizsgálat, amennyiben nem áll fenn konkrét betegség gyanúja. És megfordítva: csonttörés esetén például többnyire kizárólag röntgenfelvétellel lehet biztos diagnózist adni. Az utóbbi években csökken a hagyományos röntgenképek száma, és helyet ad a még pontosabb képet alkotó, ugyanakkor jóval intenzívebb sugárzással járó komputertomográfiának.

 

 

Egy mellkasi CT sugárdózisa akár 500-szor is nagyobb lehet egy röntgenképnél

A komputertomográfia (CT) a röntgentechnikán alapul. A felvétel során a beteg egy vizsgálóasztalon fekszik, amelyet betolnak egy röntgencsőbe. Ez a vizsgálat rétegenként készít felvételeket, amelyek a számítógépes technika jóvoltából háromdimenziós képpé állnak össze. A vizsgálat előnye a nagy pontosság, főként az agyról, a mell- és hasüregről, a medencei szervekről, a gerincvelőről és a csontokról készíthető ily módon jó felvétel.

 

A hátránya a magas sugárterhelés: például egy mellkasi CT dózisa akár 500-szorosa is lehet egy normális röntgenképnek, és még mindig 50-szer nagyobb, mint egy mammográfiáé (a mellmirigyek állományának speciális röntgenvizsgálata).
A következő táblázat a szokásos vizsgálatok sugárértékeit mutatja, millisievertben (mSv) mérve:

Röntgen

fog kevesebb mint 0,01
csontsűrűség kevesebb mint 0,01–0,3
koponya 0,03–0,1
mellkas 0,02–0,08
hasüreg 0,6–1,1
gerinc 0,1–1,8
gyomor 6–12
mammográfia 0,2–0,6

 

Komputertomográfia (CT):

koponya –4
mellkas   6–10
gerinc 2–11
hasüreg 10–25


(Forrás: Német Szövetségi Sugárvédelmi Hivatal)

 

MRT: a drága alternatíva

Sok kérdéses esetben alternatívát jelenthet a  mágneses rezonancia tomográfia (MRT). A CTvel ellentétben ez nem sugarakkal, hanem mágneses mezőkkel és rádióhullámokkal dolgozik,  és mai tudásunk szerint nem terheli meg az  egészségünket. A vizsgálat lefolyása hasonlít a  CT-hez, ám az MR-csőben a felvétel hosszabb  ideig tart: testtájaktól függően 20-30 perc is  lehet, és sok pácienst zavar a nagy zaj is, amivel a gép működik. Az eljárás nagy előnye, hogy nincs szükség hozzá röntgensugarakra, nagyon pontos képet ad, főként a lágyrészekről, és bizonyos kérdéses esetekben nagyobbra értékelhető a CT-nél. Ugyanakkor az MRT kevésbé alkalmas csontok vizsgálatára, ezen kívül pedig meglehetősen drága eljárás.

 

 

Az ultrahangot probléma nélkül lehet gyakrabban alkalmazni

Az ultrahang vagy sonográfia nem hallható  hanghullámokkal dolgozik, amelyeket a különféle szöveti struktúrák eltérő módon vernek  vissza. Az ultrahang kockázatmentes eljárásnak számít, sok nő számára ismerős vizsgálat a terhesség idejéből. Alkalmas első vizsgálatnak  és egy betegség folyamatának ellenőrzésére akut hasi bántalmak, epekő, pajzsmirigy-, szív-,  vese- és húgyúti problémák esetén, illetve az  erek átjárhatóságának vizsgálatára. Ez utóbbi  esetben az orvos elsősorban az úgynevezett  doppler-sonográfiát alkalmazza, amellyel a  vér áramlási iránya ugyanúgy láthatóvá tehető,  mint az esetleges érszűkületek.

 

A pajzsmirigyben különösen gyorsan felszaparodik a radioaktív jód, ennek azonban csak a reaktor közvetlen közelében van igazi jelentősége

 

Az ultrahang mára a leggyakrabban alkalmazott diagnosztikai eljárássá vált. Mivel a vizsgálat a páciens számára sem terheléssel, sem fájdalommal nem jár, az eljárás gond nélkül megismételhető többször is. Bizonyos dolgok tisztázására azonban – például a rák diagnosztikájában – a pontossága nem elegendő, ezért ilyenkor további módszereket kell bevetni. A csontos struktúrák ábrázolására ugyancsak alkalmatlan az ultrahang.

 

A még ritkábban használatos és csak speciális diagnosztikára szolgáló eljárások, mint a szintigráfia vagy a pozitronemissziós tomográfia (PET) ugyancsak radioaktív anyagokat használnak.

 

A PET-eljárást eddig csak kivételes esetekben engedélyezték

A szintigráfia során enyhén radioaktív anyagot injekcióznak be a páciensbe, amely azután összegyűlik a vizsgálni kívánt területen. A test által újra leadott sugárzást speciális kamera fogja fel, és számítógép segítségével képpé alakítja át. A szintigráfia különösen alkalmas gyulladásos góckeresésre, illetve áttétek felderítésére a csontokban, de kérdéses esetekben a pajzsmirigy, a vesék, a szív és a máj diagnosztikájára is. A sugárterhelés a vizsgálattól függően változik, így például pajzsmirigy vizsgálata esetén nem magasabb egy röntgenfelvételénél, és a legtöbb vizsgálatnál alacsonyabb a CT-nél.

 

A még újdonságnak számító PET különösen költséges eljárás, amely csak bizonyos esetekben jöhet szóba a rák diagnosztikájánál, általában komputertomográfiával kombinálva mint PET-CT. A PET radioaktív anyagokat használ, hogy láthatóvá tegye a szervezet anyagcsere-folyamatait. Bizonyos tumorok és áttétek ily módon különösen jól felderíthetők.  Az eljárást egyelőre csak bizonyos esetekben finanszírozza a társadalombiztosítás.

 

Kérdezzünk orvosunktól!

Betegként az ember általában elfogadja az orvos javaslatát, ha az valamilyen képalkotó diagnosztikai eljárást javasol. Ennek ellenére nyugodtan rákérdezhetünk, létezik-e sugárzásmentes alternatíva. Sok felvétel kiváltható alapos testi vizsgálattal és kikérdezéssel. Sajnos erre a mindennapi praxisban egyre kevesebb idő jut.

 

 

Atombaleset Japánban - ne vegyünk be jódtablettát!

A japán atomkatasztrófa után sokan döntöttek úgy, hogy jódtablettát vesznek be. Az orvosok azonban nem tanácsolják a megelőzésként szedett jódtablettát, mert ez megnöveli a súlyos pajzsmirigy-megbetegedések veszélyét. Ha egy baleset során radioaktív jód lép ki egy reaktorból, akkor ez a jód belélegezve bekerülhet a szervezetbe és felhalmozódhat a pajzsmirigyben. Ezzel főként gyerekek és fiatalok esetében nő meg a pajzsmirigyrák kialakulásának veszélye.  A lakosság védelme érdekében évek óta speciális jódtablettákat tartanak készenlétben. Ezek a tabletták megakadályozzák a radioaktív jódnak a pajzsmirigyben való lerakódását, ha időben veszik be, tehát lehetőleg még azelőtt, hogy a szervezetbe bekerülne a radioaktív jód. A pajzsmirigy ugyanis így már telített lesz nem radioaktív jóddal, mire bejutna a légzéssel a radioaktív jód – ezt hívják jódblokádnak.

 

45 fölött több a mellékhatás

Kielégítő védelem kialakítására akkor is lehetőség van, ha a radioaktív jód kevesebb mint két órával korábban jutott be a szervezetbe. Egy napnál tovább azonban nem szabad várni, mivel addigra lelassul a radioaktív jód kiválasztása. A jódblokád azonban kizárólag a radioaktív jódtól véd, más radioaktív anyagoktól, így a céziumtól, a stronciumtól vagy a plutóniumtól nem.

 

A fukusimai reaktorkatasztrófa

 

A 45 évnél idősebbeknek nem javasolják a jódblokádot, mert náluk a mellékhatások rizikója nagyobb, mint az esetleges sugárártalomé. A kor előrehaladtával jelentősen csökken a sugárterhelés miatt kialakuló pajzsmirigyrák kockázata. A pajzsmirigy-túlműködésben (hipertireózis) szenvedő betegek is csak azután vegyenek be jódot, miután megbeszélték az orvosukkal. Más szakemberek azonban azt ajánlják, 45 fölött is van értelme a jódblokádnak, ha az illetőket megvizsgálták, hogy nem áll-e fenn náluk pajzsmirigy-működési zavar. A csernobili tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ott a pajzsmirigyrák még a 60 éveseknél is gyakrabban fordul elő.

 

Az ilyen jódblokádra azonban kizárólag akkor lenne szükség, ha radioaktív felhő területén tartózkodnánk. A hatóságok abból indulnak ki, hogy ez egy reaktorbaleset után csak az erőmű 100 km-es körzetében szükséges. Mivel a japán erőmű tőlünk sok ezer kilométerre fekszik, és a radioaktív anyagok koncentrációja a kiterjedéssel, illetve a lebomlással csökken, a jódblokádnak Európában nincs értelme.

 

 

Nem hasonlítható össze a normál jódtablettákkal

A jódblokádra használt tablettákat nem lehet összehasonlítani a strúma megelőzésére használatos, gyógyszertárban kapható készítményekkel. Ez utóbbiak 75 mikrogramm–2 mg közötti kálium-jodidot tartalmaznak, és nem alkalmasak jódblokádra. Ahhoz 65 mg káliumjodidot tartalmazó tablettákra van szükség. Általában egyetlen tabletta elég belőlük, mindenkinek a korához igazított dózisban. Ha egy baleset során radioaktív jód jut ki a környezetbe, az ott élők ingyen tablettát kapnak a hatóságoktól, ezt azonban csak a katasztrófavédelem utasításra kell bevenni.

 

 

A láncdohányzás rosszabb, mint a távoli reaktorkatasztrófa

A különféle forrásokból származó sugárzások összeadódva adják ki azt a terhelést, amely egy év alatt ér bennünket. Folyamatosan ki vagyunk téve a földsugárzásnak, a kozmikus sugárzásnak, valamint a természetes radioaktív kőzetek és gázok hatásának. Ezeknek az értékét millisievert/évben mérik (mSv/a). A természetes sugárzás nem haladhatja meg a 2,1 mSV/év értéket.

 

Az ehhez hozzáadódó, úgynevezett civilizációs sugárterhelés, amelyet az emberi tevékenység eredményez, körülbelül 1,91 mSV/a, és ennek oroszlánrészét az orvosi célú alkalmazások okozzák. Jelenleg sokan félnek a japán atomreaktorkatasztrófa okozta sugárzástól. Ez a veszély azonban rendkívül csekély. Még a csernobili katasztrófa idején, 1986-ban is csak 0,2 mSVtel nőtt meg Magyarországon a többletdózis. Összehasonlításként: a plusz sugárterhelés 100, a tévé előtt töltött óra után 0,01 mSv, egy 10 órás repülőútnál 0,1 mSv.

 

Aki dohányzik, az további, igen magas sugárterhelésnek teszi ki magát: napi 30 cigaretta elszívása az évi pluszterhelést 0,16–1,31 mSv-tel növeli meg. De egy amerikai vizsgálat ugyanekkora cigarettafogyasztás pluszsugárterhelését évi 13 mSv-re tette.

 

 

Az élelmiszerek sugárterhelése

Vadon termő gombák sugárterhelése

Európában még mindig találhatók olyan vadon termő gombák, amelyek a csernobili baleset óta nagy sugárterhelést mutatnak fel. Megszokott mennyiségben fogyasztva őket a pluszsugárterhelés elhanyagolható. Bizonyos gombák, így a barna tinóru sugárterhelése nagyobb lehet más, szintén vadon termő társainál. Mivel a vaddisznók elsősorban a föld alatt termő gombákat fogyasztják, amelyekben jobban felhalmozódik a cézium-137, a vaddisznóhús szennyezettebb más vadhúsoknál.

 

Bizonyos gombák,így a barna tinóru sugárterhelése nagyobb lehet más, szintén vadon termő társainál

Nem veszélyes a japán import

Sokan tartanak attól, hogy Japánból sugárszennyezett élelmiszer kerülhet az európai üzletekbe, az Európai Unió azonban megerősítette biztonsági intézkedéséit. Később csak akkor érkezhet élelmiszer az érintett területekről, ha Japánban szigorú kontrollvizsgálaton esett át. Ráadásul néhány specialitást (gombák, fűszerek, szószok, tea, alkohol) kivéve nem is nagyon érkezik japán élelmiszer Európába. Ennek ellenére bizonyos szervezetek a japán élelmiszerek importjának teljes leállítását javasolják.

Sz. L. Z
XVII. évfolyam 7. szám

Címkék: fukusima, sugárterhelés

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.