Betegségek A-tól Z-ig

Modern világ szindróma

"A hosszú ideig alacsonyan adagolt kémiai anyagok előbb-utóbb megzavarják az anyagcsere-folyamatokat..."


 

A holisztikus gondolkodás - ellentétben az analitikus gondolkodással - a szintézisre törekszik. Míg a hagyományos orvoslás és fogorvoslás a "per contraria" elv alapján csak a tüneteket próbálja "kiirtani" a kezelés során, és ezzel látszólagos gyógyulást idéz elő, addig a komplementer orvoslás és fogorvoslás a "per similia" alapján gyógyít. Mit jelent ez utóbbi? Azt, hogy mindennek, amivel "kint" a formák és a jelenségek világában találkozunk, annak a megfelelőjét megtaláljuk "bent" is és fordítva.

 

A makrokozmoszban teletömjük a Földet mindennel, amire már nincs szükségünk, különösen a nem feldolgozható műanyaggal. Holott a Föld segítene nekünk, ha nem terhelnénk mértéktelenül és megadnánk neki a lehetőséget a méregtelenítésre és a regenerációra. A nehézfémek terhelő hatása egyre inkább nehezedik a Földre és az emberekre egyaránt, és következményét tekintve gócként viselkedik.

 

Az ember még mindig úgy képzeli, ha a mérgező, agresszív anyagokat "jól elássa", akkor az nincs. Ugyanígy "söpri a szőnyeg alá" az emberiség az agresszióját is. Pedig az agresszív világ csak tükör, saját magunk tükröződünk benne. És mivel mi hoztuk létre, vállalnunk kell érte a felelősséget. A rendbetételhez időre van szükség, éppúgy, mint a betegségek egyes eseteiben. Fel kell ismerni a szabályozó módszereket, szanálni kell a "gócokat", hogy megadjuk a lehetőséget az önreguláció helyreállításához. A felismerés, az új módszerek kidolgozása mellett tudati változásra is szükség van, hogy saját felelősségünket felismerjük.

 

Az univerzumban semmi sem állandó, így a betegségek is folyamatos "fejlődésben" vannak. Sok betegség eltűnt, helyettük dramatikus gyorsasággal újabbak és súlyosabbak keletkeztek. A súlyosság alatt azt értem, hogy úgy tűnik, mintha a betegségek egyre komplexebbé válnának.

 

A betegség maga tünetegyüttes, ami nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem sok különböző kémiai anyag egyidejű hatására jelentkező túlérzékenységről van szó.

 

Ezek közé az anyagok közé tartoznak az oldószerek, műtrágyák, permetezőszerek, fémek, fertőtlenítő- és tisztítószerek, kozmetikumok, gyógyszerek, víz- és levegőszennyeződés, építőanyagok, irodaberendezések, bútorok, textíliák, dohányfüst vagy akár egy új szőnyeg is. A szervezet szenzibilizálódása következtében ez odáig fajulhat, hogy az illető természetes anyagokra, élelmiszerekre is hirtelen, erős tünetekkel reagál, sőt talán már "saját magát sem bírja", arra is autoimmun- reakciókkal válaszol.

 

A hosszú ideig alacsonyan adagolt kémiai anyagok előbb vagy utóbb megzavarják az anyagcsere- folyamatokat, károsítják az idegrendszert, a méregtelenítő szerveket, az endokrinrendszert. Idővel ún. "ökokollapszus" áll be,mivel a szervezet további károsító anyagot már nem visel el. Az immunrendszer kimerül, a legkisebb további terhelésre "túlcsordul a pohár".

 

 

Ezek az új betegségek korunkhoz méltóan, igen alattomosan alakulnak ki. Hosszú ideig nem adnak „életjelt” magukról, és amikor diagnosztizálják, rendszerint az immunrendszer már védekezésre képtelen. A diagnózist nehezíti, hogy az akut mérgezésekkel szemben ezek a környezetszennyező méreganyagok a tünetek kialakulásakor már nem mutathatók ki sem a vérből, sem a vizeletből, mivel addigra már régen elraktározódtak a szövetekben. További gond, hogy mindenkinél egyénileg zajlik le a folyamat, mindenki egyedi módon szenvedi végig az ugyanazon okokból eredő panaszokat. De van egy pár hasonlatosság, ezek közé tartozik:

 

- a teljesítőképesség gyengülése,

- a krónikus fáradtság, amin az alvás sem segít, a beteg már ébredéskor nagyon fáradt,

- az alvászavar, ami csak fokozza a fáradtságot,

- a krónikus abroncsszerű nyomás a fejen,

- az izzadás, - a vérkeringési és szívproblémák,

- a gyomor- és bélpanaszok, hasmenés és görcsök közvetlenül evés után,

- a látászavarok, - a koncentráció- és emlékezőképesség zavara stb.

 

Persze a tünetek csak nagyon súlyos esetekben jelentkeznek egyszerre, de ezek egyenként is elegek ahhoz, hogy az érintettek mindennapjainak életminőségét beszűkítsék.

 

Legtöbbször az anamnézis már gyerekkori allergiákra utal. A tünetegyüttes nagyon gyakran félelmekkel és depresszióval társul. Ezek azok az ún. "pszihoszomatikusnak" diagnosztizált betegek, akiket az orvosok azzal vigasztalnak, hogy "nincsenek egyedül" ezekkel a "civilizációs betegségeikkel". Azt tanácsolják nekik, hogy legjobb, ha megtanulnak élni a tüneteikkel, rosszabb esetben beutalják őket a pszichiátriára. Sok esetben rossz diagnózissal, hatástalan terápiának vetik alá őket, míg ha a beteg elég kitartó és még van hozzá ereje, "utánamegy a bajának" és megtalálja azt, aki megfejti számára a "rejtélyt".

 

A beteg "baja" hivatalosan nem létezik, nincs rá séma, az orvosi tankönyvek sem írnak róla.

 

Ez az a betegség, amelyet sem laborban, sem komputertomográfiával nem lehet azonosítani, hanem csak a tüneteken keresztül lehet diagnosztizálni.

 

Ezen eseteket a tünetekre koncentráló orvoslás már nem tudja megoldani. Ez a "modern világ szindróma", amit a klasszikus orvostudomány civilizációs betegségnek nevez. A baj az, hogy nem az okot keresi, hanem továbbra is a tünetek "gyógyításával" próbálkozik, vagyis a tünetet tekinti oknak. Sok esetben "kivágják" az okot, mondván, amit nem látok, az nincs. Pedig csak az tud megelőzni és gyógyítani, aki az okot ismeri. Sajnos a betegségek igazi okáról nagyon kevesen és keveset tudnak. Az emberek kívülről várják a "gyógyulást", ahelyett, hogy azt megvásárolnák vagy csak elfogadnák, jobb lenne, ha maguk is "dolgoznának" érte, s ha felismernék, hogy saját maguk idézik elő a betegségeiket direkt vagy indirekt módon. 1954-ig kb. 600 000 szintetikusan előállított kémiai anyagot dokumentáltak (Chemical Abstract Service), ma már a japánok 12 milliónál tartanak, de ami az egészségre és a környezetre való hatást illeti, majdnem semmit sem tudunk róluk.

 

A különös veszély abból adódik, hogy ezek a mérgek színtelenek, szagtalanok, a szervezetben elraktározódnak (depók). A legtöbb méreganyag a zsírszövetben és az idegszövetben raktározódik el. A két legfontosabb kiválasztó szervünk egyben a két legfontosabb méregraktározó szervünk, a máj a zsírban, a vese a vízben oldódó mérgek számára.

 

 

Manapság egyre gyakoribb a nehézfémmérgezés. Ez egy relatív új, "ember gyártotta" probléma. Nem egészen 200 éve kezdte az emberiség nagy mennyiségben a föld - addig a földkéreg alatt "biztonságban" lévő - kincseit kiaknázni, és ezzel együtt toxikus fémeket a föld felszínére hozni. Ezek szép lassan beépültek a táplálékláncolatba, és sok betegség okozóivá váltak.

 

A mindennapok méreganyagait és a környezetszennyező anyagokat lehetetlen elkerülni, de ha tudatosan a minimumra csökkentjük, és ügyelünk arra, hogy legalább ne hordozzuk a szánkban, súlyos betegségeket kerülhetünk el.

 

A nehézfémek

A nehézfémeket azért hívják nehézfémeknek,mert nehezebbek, mint a többi fémek. A nehézfémek csoportjába tartozik pl. a higany, az ólom, a kadmium, az arzén, a nikkel, a cink, a réz. Az alumínium a könnyűfémek közé tartozik, de a nehézfémekhez hasonló mérgező hatása miatt szerepel az alábbi felsorolásban.

 

Alumínium (Al)

Az alumínium felhasználása a mindennapi életben: Alufólia, csomagolás, dobozos italok, gyógyszerek, kozmetikumok (dezodorok, bébipelenkák, naptejek), főzőedények, konyhai segédeszközök, faimpregnáló szerek (Xylasan, Xyligen), fogászat (alacsony minőségű kerámiák).

 

Az alumínium hatása a szervezetre: Alumíniumpor belélegzése a tüdőn keresztül a véráram útján az agyba jut, és ott rakódik le. Ha nagyobb mennyiség jut a szervezetbe, az a májban, a fogak körüli csontban, az agyban és a herékben rakódik le. Az amalgám zavarja az alumíniumméregtelenítését,mivel ahhoz ugyanazokra az enzimekre van szüksége: ezért "visszatartja" az alumíniumot az idegekben. Az alumíniummérgezés fő tünete az emlékezetzavar, súlyos esetben az Alzheimer-kór.

 

Arzén (As)

Előfordulása a mindennapokban: Nyomokban az ivóvízben, a levegőben és egyes élelmiszerekben (burgonya, sárgarépa, cékla, padlizsán, tengeri halak). Vegyületeit használják rovarok és rágcsálók ellen; a fémfeldolgozó iparban; egyes gyógyszerkészítményekhez; kárpitosok tapéta, szőnyeg és kárpit védelméhez.

 

Az arzén sejtméreg, különösen a hajszálereket (kapillárisokat) károsítja. Hatását az ólom erősíti. A szervezetben a bőrben, a hajban, a körömben raktározódik. Idősebb emberek állcsontjában is megtalálható, mivel régen a fogászatban a gyökérkezelések során "fogidegölésre" használták.

 

Mérgezésre utaló jelek: bőrkeményedések a kézen, a lábon; fájdalmas bőrrepedések; "arzénszemölcs"; kicsi szürkésbarna foltok a bőrön, erősen töredező körmök; arzénpolineurozis; rák stb.

 

Az arzéntartalmú ivóvíz a világon 50 millió embert veszélyeztet. Sajnos sok más országgal együtt ehhez a rizikóterülethez tartozik Magyarország és Románia is.

 

Ólom (Pb)

Az egyik legrégebbi fém, amit a mindennapokban használtak. A gazdag rómaiak ólomedényekben tárolták az élelmiszert, a bort, hogy ne romoljanak meg. A római vízvezetékek ugyancsak ólomból voltak. Vannak történészek, akik a római császárok és főrangú polgárok degenerálódását a krónikus ólommérgezésre vezetik vissza. Egyébként Berlin vízvezetékeinek 30%-a a mai napig is ólomból van.

 

Manapság használják pl. akkumulátorgyártásnál, fegyvergyártásnál, színezőanyagként, sugárvédelemnél (röntgen), atomkutatásnál. A legtöbb ólmot környezeti szennyeződésként az ólomtartalmú benzinből származó kipufogógázból és a szemétégetéssel kapjuk. Szerves vegyületei, különösen az ólomtetraetil a benzinben megtalálhatók. A benzinhez halogéntartalmú anyagokat is adnak, ezek az ólommal szervetlen kötésben hagyják el a motort.

 

Az ólom erős vér-, ideg- és veseméreg. Mérgező hatását elsődlegesen a vesékre, a herékre, a bélrendszerre, az idegrendszerre és vérben levő hemoglobinra fejti ki.

 

Kis mennyiségek folyamatos felvétele igen veszélyes. Felezési ideje 20 év.

 

A szervezetben a májban, a vesében, a csontvelőben, a csontokban, a hajban és a fogakban (gyermekek tejfogaiban is) raktározódik. 

 

Terhesekre különösen veszélyes, mivel átjut a méhlepényen, károsítja az embriót is, spontán vetéléshez is vezethet. Sőt bejut az anyatejbe is, és így befolyásolja az újszülött agyi fejlődését. Gyermekeknél sok epileptikus roham erre vezethető vissza.

 

Kadmium (Cd)

A kadmium a szervezetünkbe kerülhet festékek, fémötvözetek, műanyagszínezékek (PVC), elemek (nikkel-kadmium) útján; szemétégetés során; barnaszén és koksz tüzelése folyamán; élelmiszerekkel. (Az emberek a napi élelemmel kb. 0,01-0,035 mg-ot vesznek magukhoz, a WHO szerinti kritikus határérték 0,01mg/kg/nap).

 

Foszfortartalmú műtrágyák is eredményezhetik szervezetbe jutásukat. Ugyanis a foszfortartalmú műtrágyák mobilizálják a kadmium gyökérbe jutását. A nem műtrágyázott földben nőtt növények gyökereinek kadmiumtartalma 3mg/kg, míg a foszfáttal műtrágyázottaké elérheti az 50 mg/kg-ot is. Ez bekerül az állatokba és erősen támadja a veséjüket, de bekerül a talajvízbe is, onnan tovább, és delikatesz rákok, tintahal stb. formájában visszakerül asztalunkra. További mérgezési lehetőség a fogászati kezelés, pl. a protézisek színezőanyaga. Rendkívül káros a dohányzás: egy átlagos dohányos 0,002-0,004 mg kadmiumot vesz magához.

 

 

A kadmium már igen kis mennyiségben "kizavarja" a kalciumot a csontból, így a csontok törékenyek lesznek. Károsítja a vesét, átjut a méhlepényen és magzati károsodásokat okoz.

 

Mérgező hatása visszavezethető enzimblokkoló tulajdonságára. Az enzimekben képes a cinket helyettesíteni és így az enzimeket hatástalanítani.

 

Az ólom erősíti hatását, és a vas, kalcium, D-vitamin hiánya elősegíti lerakódását.

 

Nikkel

A nikkel a szervezetbe kerülhet: élelmiszerekkel, fém főzőedényekből, fogászati fémötvözetekből, divatékszereken, textíliákon át és dohányzással. A nikkel mérgező hatása más fémekkel együtt keresztallergiákban jelentkezik.

 

A statisztika szerint a nők 20%-a nikkelre szenzibilizált.

 

Érdekességként megemlítendő a kétszínű euró aprópénzérme: Az egy- és kéteurós érmék sokkal nagyobb nikkelmennyiséggel terhelik a használókat, mint a máshol használt fémpénzek.

 

Frank Nestle bőrgyógyász nikkelallergiások bőrére 3 napig euróérméket ragasztott, 48 óra elteltével jelentkeztek az allergiás reakciók: vörösödés és hólyagok formájában. Az érmékből leadott nikkelmennyiség az EU-ban megengedett érték 320-szorosa volt, amikor már a farmernadrágok gombja és a melltartók kapcsa sem tartalmazhat nikkelt.

 

Higany (Hg)

Szobahőmérsékleten az egyetlen folyékony halmazállapotú fém. Különböző fémekkel puha "amalgámot" alkot. Higany található a hőmérőkben, a barométerekben, az elemekben, a faimpregnáló szerekben, a fertőtlenítőszerekben, a festékanyagokban (porcelán), de előfordul gyógyszerekben, sebfertőtlenítőkben, szemcseppekben, kenőcsökben vagy védőoltásokban. Az egyik legnagyobb veszély a fogászatban használt amalgám.

 

Higany kerül a levegőbe az erőművekből, a szemétégetőkből és a krematóriumokból is. Mára szertefoszlott az az illúzió, hogy a Föld sarkvidékei mentesek a környezetszennyeződéstől. Az Antarktiszon tíz méterrel a hó alatt is találtak higanyt, pedig ezen a vidéken még nagyon érzékeny műszerekkel is alig sikerült nehézfémeket kimutatni a levegőben. Kiderült, hogy a sarkvidéken élő madarakban és halakban található higany mennyisége az utóbbi időben megkétszereződött.

 

A higany megváltoztatja az örökítőanyagot (DNS-t). Idegméreg, elsősorban a központi idegrendszert, az agyat támadja. Autoimmun-betegségekhez vezet és átjutva a méhlepényen, károsítja a magzatot.

 

Különösen mérgezők a szerves higanyvegyületek. Japánban pl. a Minamata öbölben egy ipari szerencsétlenség tömeges mérgezést, 121 ember bénulási, látási-, és hallási zavarát okozta. Másik esetben egy műanyaggyárból került higanyszennyeződés a közeli folyókba. A tápláléklánc következtében emberek tucatjai haltak meg, de a méreg hatott az embriókra is, közülük sokan súlyos idegrendszeri betegségekkel születtek.

Dr. Rippel Emília
XI. évfolyam 4. szám

Címkék: anyagcsere, nehézfémek

Aktuális lapszámunk:
2020. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.