Betegségek A-tól Z-ig

Mozgásterápia Parkinson-kór esetén

Naponta elvégzett gyakorlatokkal erősítsük a testérzékelést

Miután felállították a Parkinson-kór diagnózisát, a betegnek minél hamarabb el kell kezdenie tornázni. A mozgásterápia mindig célzottan az előtérben álló tünetekre irányul. A kezdeti stádiumban a fő cél az erő és a kitartás megőrzése, illetve a testtudat javítása. A legjobb, ha valaki hasonló betegségben szenvedők csoportjához tud csatlakozni, mert a közös mozgás több örömet és motivációt ad. 


Különösen ajánlható sportág a nordic walking és a tánc. A nordic walking fokozza a kitartást, erősíti a szív- és keringési rendszert, és egyidejűleg edzi a járást, a testtartást és a koordinációs képességet. A koordináció - amely fontos eleme szinte valamennyi mindennapos mozgásformának - főként tánc közben csiszolódik hatékonyan, akárcsak a testérzés, a testtartás és az egyensúlyérzék. A mozgással kombinált fürdőterápia is jó megoldás. A 32-34 fokos víz oldja az izomgörcsöket, a víz felhajtóereje kíméli az ízületeket, míg a víz ellenállása lassan kivitelezett mozgásoknál biztonságérzetet ad. Mi­ előtt azonban a beteg e mozgásformák mellett dönt, mindenképpen beszélnie kell a kezelőorvossal, mert az alapbaj mellett fennálló egyéb kísérő betegség (például szívelégtelenség) kizár bizonyos mozgásféléket, például a vízi tornát.

 

 

Lazítógyakorlatok segítenek a remegés ellen

A megnövekedett izomfeszültség és a remegés ellen a fizioterápia különféle technikáival, illetve változatos lazítógyakorlatokkal vehetjük fel a harcot, mint amilyen például a progresszív izomlazítás, a Feldenkrais-módszer, az autogén tréning, a csi-kung vagy a taj-csi. A taj-csi gyakorlataival egyszerre erősítjük a testérzékelést, a láb erejét és az egyensúlyérzéket. Néhány érintett reikit is végez: ez a módszer aktivizálja az életenergiát, és ezáltal nemcsak ellazít, hanem át is segít a nehezebb szakaszokon.

 

 

Az ujjak mozgékonysága jelentősen csökken Parkinson-kór esetén. Segítenek a csi-kung golyókkal végzett gyakorlatok

 

A csoportos kínálatot célzott, mindig az éppen fennálló tünetekre irányuló fizioterápia egészíti ki. Bár a Parkinson-kórnak nincsen speciális kezelési technikája, a következő célok a fontosak: edzeni és megtartani a mindennapos mozgásfolyamatokat; erősíteni és támogatni az általános mozgékonyságot; könnyű terhelést jelentő tréninggel lendületben tartani a szív- és keringési rendszert; optimalizálni az egyensúlyérzéket, illetve támogatni az önállóságot és emelni az életminőséget.

 

 

Személyre szabott program: tartózkodjunk a túl­erőltetéstől!

A hosszú távú sikert a rendszeresség és a fokozatosság biztosítja. Ezért van szükség arra, hogy a gyógytornásszal végzett munka mellett minden beteg összeállítsa saját, otthon végezhető gyakorlatcsomagját, amelynek azután állandó helyet talál a napirendjében, de legalább hetente ötször elvégzi. A program semmiképp se jelentsen túlerőltetést. A gyakorlás időpontját egyéni ízlés szerint válasszuk meg, de ha mindig ugyanakkor tornászunk, akkor könnyebb beleilleszteni a napirendünkbe. Elegendő napi 20-60 perc. Ne feledkezzünk meg arról, hogy nem valamiféle versenyről van szó, a lényeg, hogy a mozgás örömet szerezzen.

 

A következőkben bemutatott gyakorlatok más- és máshová helyezik a hangsúlyt. Az 1. és a 2. az általános mozgékonyságot fokozzák, míg a 3. és a 4. a testtartást javítják.

 

 

Rendszeres otthoni edzéssel tartsuk meg a mozgékonyságot

1-2. gyakorlat: Egyenes háttal üljünk le kényelmesen és biztonságosan egy székre vagy hokedlire. A jobb karunkat vigyük a bal csípőnkhöz (1. ábra), a jobb kezünket lazán szorítsuk ökölbe. A vállunkat lazán engedjük le. Most a jobb karunkat olyan messzire, amennyire csak tudjuk, nagy mozdulattal emeljük fel és nyújtsuk ki (2. ábra). Mozgás közben nyissuk ki a kezünket, a mozdulat végén a tenyér előrenézzen, az ujjak legyenek széttárva. Nézzünk bele a kinyitott tenyerünkbe. Utána a kart újra vigyük a csípőnkhöz, és lazán szorítsuk ökölbe. 10-20 ismétlés után a másik oldal edzését ugyanígy végezzük el.

 

3. gyakorlat: Üljünk egyenes háttal egy székre, a két karunkat úgy keresztezzük, hogy a kezünk a másik karon nyugodjon (3. ábra). A szemünkkel fixírozzunk egy pontot vagy tárgyat egyenes irányban, hogy a fejünk nyugodtan a középvonalban maradjon. A vállöv kicsi, finom körkörös mozdulataival mozgassuk meg a vállunkat jobbra és balra, folyamatos, ritmikus ütemben. A medence és a fej közben maradjon nyugodtan és függőlegesen, a térdünk se mozogjon. Lassan fokozzuk a sebességet és a mozgás kiterjedését. A mozgást egy-két percig végezzük, utána tartsunk fél perc szünetet. Ügyeljünk rá, hogy a légzésünk szabad és folyamatos maradjon.

 

4. gyakorlat: Háton fekve húzzuk fel mind a két lábunkat (4. ábra). A karunkat U formában tegyük a fejünk mellé, vagy fektessük végig a testünk mellett. Most emeljük meg a fenekünket, hogy a comb, a fenék és a hát alsó szakasza egy vonalba kerüljön. Néhány nyugodt légvétel erejéig tartsuk meg a pozíciót, majd lassan ereszkedjünk vissza a földre. Egy-két légvétel erejéig tartsunk szünetet, majd újra emelkedjünk fel. Feltétlenül ügyeljünk a nyugodt légzésre!

 

       1. gyakorlat   2. gyakorlat   3. gyakorlat       4. gyakorlat                   5. gyakorlat

 

5. gyakorlat: Lépést formálva álljunk egy ajtóba, és az alkarunkat és/vagy a kezünket jobb és bal oldalon nyugtassuk az ajtókereten (5. ábra). A testsúlyt helyezzük az elöl lévő lábra, és a mellkasunkat előrefelé toljuk ki az ajtó síkjából. Ekkor mindkét karunkban, illetve a vállunkban nyújtó érzést tapasztalunk. Lassan fokozzuk a feszültséget, lélegezzünk egyenletesen, és tartsuk meg a nyújtó pozíciót 30-60 másodpercig. Háromszor ismételjük.

A finom mozgásokat is edzeni kell

Az ujjak mozgékonysága jelentősen csökken Parkinson-kór esetén, amin kétféle gyakorlattal is segíthetünk. Az egyik gyakorlat során két csi-kung golyót forgassunk egymás körül az egyik kezünkben. A másik gyakorlat alkalmával a hüvelykujjunk hegyével sorra érintsük meg az adott kézen a többi ujjunk hegyét, miközben két mozdulat között nyújtsuk ki az ujjainkat. Először a két kézen egyenként végezzük el a gyakorlatot, azután a két kézzel egyszerre.

 

A mindennapos mozgásfolyamatok is problémát jelenthetnek a Parkinson-kóros beteg számára, mivel az olyan automatikus mozdulatok, mint a felállás, a leülés vagy a lefekvés is kieshetnek a betegség előrehaladtával. A hátizmok fokozódó merevsége tovább nehezíti a mozgást. Ezeket a mozdulatokat tehát tudatosan kell naponta többször megismételni, hogy újra gördülékenyen és magabiztosan tudja végezni azokat a beteg.

 

 

A "megdermedés" jelenségét is kicselezhetjük

Az angol freezing, azaz megdermedés szóval azt a jelenséget írják le, amikor az ember el szeretne indulni, de a lába mintha odaragadt volna a földhöz. Máskor az fordul elő, hogy az illető irányt szeretne változtatni vagy keskeny helyen átmenni (például egy ajtón), és hirtelen nem tud továbbmenni. Az érintettek saját megfigyelései, de a vizsgálatok is azt mutatják, hogy ez a blokádjelenség külső ingerforrások alkalmazásával oldható fel. Ilyenkor a következők segíthetnek:

 

• A speciális „freezing-bot”, amelynek a fogója alatt olyan mechanizmus rejlik, amit ha megnyomunk, a földtől öt centi magasságban egy kis keresztrúd ugrik ki, és szolgál optikai jelként.

 

• Egy lézeres mutatópálca, amellyel fénypontokat rajzolhatunk a földre, és ezekre léphetünk. (Világosban nem működik!)

 

• Egy egyszerű sétabot, amelyet megfordíthatunk, és akkor a fogója optikai szignálként működik. A fogantyú ilyenkor lehetőleg egyenes legyen, ne görbe.

 

• Egy colstok, amellyel kinyitva előremutathatunk.

 

• Megkönnyíti a mozgás beindulását a comb ütögetése is.

 

• Egy metronóm, amely ütemet ad (akusztikus segítség, mivel ilyen esetekben zavart szenvedett a lépésritmus belső ritmusérzéke).

 

• További akusztikus segítséget jelenthet a walkman vagy az mp3-lejátszó, amely megfelelő zenét játszik, lehetőleg négynegyedes ritmusban

 

• A saját magunknak kiadott erőteljes parancs – például egy-kettő, egy-kettő! vagy jobb-bal, jobb-bal! – szintén hatásos lehet.

 

Ez csak néhány a lehetőségek közül. A legjobb többféle megoldást kipróbálni, hogy kiderüljön, melyik válik be a leginkább. Fontos minden esetben megőrizni a nyugalmunkat! Először arról győződjünk meg, hogy az egész talpunkon állunk, nem csak a lábujjainkon. Utána teljesen tudatosan helyezzük a testsúlyunkat az egyik lábra, majd a másikra. A tehermentesített lábat utána mindig előretehetjük.

 

A családtagok számára is fontos, hogy ilyen helyzetekben megőrizzék a nyugalmukat. Ha idegesek lesznek, nyugtalanságuk a betegre is átragad, és akkor még kevésbé megy majd nekik a mozgás.

 

Fontos, hogy ne húzzuk vagy lökdössük a beteget! Jobban tesszük, ha oldalról mellállunk, és óvatosan irányítjuk, amint a testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezi. Miközben segítünk neki előretolni az egyik lábát, adjunk optikai ingert is, amely megkönnyíti az első lépés megtételét. A mozgás elindulását könnyíti meg a tisztán hallható akusztikus jel is, például egy-kettő!, bal-jobb! vagy emeld meg a térded! Néha az is segítséget jelent, ha a beteggel együtt elkezdünk közösen énekelni.

 

 

Az elesést okos elővigyázatossággal előzhetjük meg

A betegség gyakori tünetei közé tartozó egyensúlyzavar megnöveli az elesés esélyét.

 

A rendszeresen elvégzett egyensúlygyakorlatok és az úgynevezett védőlépések begyakorlása mellett léteznek további egyszerű módszerek, amelyekkel megelőzhető az esés.

 

Először is elemezzük alaposan azokat a helyzeteket, amikor korábban elestünk. Ez lehetővé teszi, hogy megváltoztassuk a magatartásunkat, és a jövőben elkerüljük az ilyen szituációkat.

 

Ügyeljünk arra is, hogy mindig a lábunkat jól fogó, biztonságos cipőt viseljünk.

 

Számoljuk fel a lakásban azokat a helyeket, ahol megbotolhatunk (például a padlón heverő tárgyakat, a veszélyt jelentő szőnyegeket stb.), továbbá vigyázzunk, hogy ne járjunk vizes, csúszós talajon. Végezetül járás közben ügyeljünk rá, hogy a sarkunkról gördüljünk el.

 

Ha mégis gyakrabban esünk el, mint korábban, akkor be kell vezetnünk néhány biztonsági intézkedést. Otthon az éles bútorszegélyeket párnázzuk ki, szereljünk fel karfákat, a bútorokat úgy toljuk el, hogy legyen elég mozgástér közöttük, és ha lehetséges, számoljuk fel a küszöböket. A sérülésveszélynek leginkább kitett testrészeket úgy védhetjük, hogy a csípőnkre, a térdünkre és a könyökünkre ütésvédőt teszünk.

 

Sajnos a Parkinson-kór még nem gyógyítható. Ha azonban a beteg a gyógyszeres terápia mellett minél hamarabb megkezdi a rendszeres mozgástréninget, akkor a testfunkciók romlása legalábbis lelassítható, és az életminőség javítható. 

- mörk -
XVI. évfolyam 2. szám

Címkék: idegrendszer, mozgásterápia, Parkinson-kór

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.