Betegségek A-tól Z-ig

Nagy kérdés: oltani vagy nem oltani?

Va­ló­ban olyan sok­fé­le vé­dő­ol­tás­ra van szük­sé­günk, mint amennyit ál­ta­lá­ban elő­ír­nak, ja­va­sol­nak? Több-e a hasz­nuk, mint a ká­ruk? Va­ló­ban az or­vos­tu­do­mány leg­na­gyobb vív­má­nyai kö­zé tar­to­zik-e az im­mu­ni­zá­ció? Er­re a kér­dés­re ki-ki a leg­jobb tudása, lel­ki­is­me­re­te sze­rint ad­hat­ja meg a vá­laszt. E cikk min­­-de­ne­set­re a vé­dő­ol­tá­sok el­le­nér­ve­it gyűj­ti cso­kor­ba.


Sokan nem gondolunk utána, milyen veszélyekkel is járhat az ol­tás, és el­fe­led­ke­zünk ar­ról is, hogy nem a kó­ro­ko­zó a hi­bás, ha­nem a táp­talaj. A meg­fe­le­lő vé­de­ke­zés te­hát az im­mun­rend­szer erő­sí­té­se

 

„Nem tu­dom, nem ijesz­tő hi­bát kö­vet­tem-e el és nem va­la­mi ször­nyű­sé­get hoz­tam-e lét­re” – Edward Jen­ner mond­ta eze­ket a sza­va­kat nem sok­kal ha­lá­la előtt. Az an­gol or­vos, aki 1796-ban
ki­fej­lesz­tett ta­lál­má­nyá­val, a him­lő el­le­ni vé­dő­ol­tás­sal az ily mó­don tör­té­nő im­mu­ni­zá­ció út­tör­őjé­nek szá­mít. Ma is so­kan akad­nak, akik két­ség­be von­ják a vé­dő­ol­tá­sok hasz­nos­sá­gát. Úgy vé­lik, nincs itt más­ról szó, mint a gyógy­szer­gyá­rak óriá­si üz­le­té­ről, és egy­faj­ta új gyar­ma­to­sí­tás­ról.

 

Az an­gol is­ko­lá­sok ol­va­só­köny­ve­i­ben több­nyi­re ott áll a tör­té­net a bá­tor an­gol or­vos­ról, aki 1796-ban fel­fe­dez­te a fe­ke­te­him­lő el­le­ni cso­da­szert. Ar­ról már nem szól­nak a köny­vek, hogy mi­u­tán ter­hes fe­le­sé­gét is be­ol­tot­ta, az asz­szony se­bek­kel bo­rí­tott tes­tű, ha­lott gyer­me­ket ho­zott a vi­lág­ra. És ar­ról sem, hogy egyé­ve­sen be­ol­tott fia meg­ma­radt ezen a szel­le­mi fej­lő­dé­si szin­ten, és hú­szé­ve­sen meg­halt.

 

Az ilyen rész­le­te­ket csak a vé­dő­ol­tá­so­kat el­len­ző köny­vek­ben és új­sá­gok­ban ta­lál­hat­juk meg, vagy azok­nak a szü­lő­cso­por­tok­nak az in­ter­ne­tes ol­da­la­in, akik­nek a gyer­me­kei sú­lyos szö­vőd­mé­nye­ket szen­ved­tek a vé­dő­ol­tá­sok­tól.

 

 

Öt ha­lá­le­set a ha­tos ol­tás után

Amió­ta 2000 őszén be­ve­zet­ték a hat­fé­le ha­tó­a­nya­got tar­tal­ma­zó He­xa­vac és In­fan­trix Ha­xe vak­ci­ná­kat, az Eu­ró­pai Unió ál­la­mai­ban öt kis­gye­rek halt meg az ol­tást kö­ve­tő­en. A gye­re­kek 4 és 23 hó­nap kö­zöt­ti­ek vol­tak, az ol­tás idő­pont­já­ig egész­sé­ges­nek szá­mí­tot­tak, jól­le­het az érin­tett öt gye­rek kö­zül há­rom­nak a csa­lád­já­ban már elő­for­dul­tak epi­lep­szi­ás ese­tek. Ez az ol­tá­sok ese­té­ben ri­zi­kó­fak­tor­nak szá­mít. A négy el­hunyt né­met gye­rek­nél a bon­co­lás agyö­dé­mát ál­la­pí­tott meg. A ha­lá­luk­hoz ve­ze­tő be­teg­ség fo­lya­ma­tá­ról nem kö­zöl­tek rész­le­te­ket, az vi­szont az ol­tó­a­nyag en­ge­délyez­te­té­se­kor is is­mert volt, hogy a vak­ci­na ma­gas lá­zat (40 fok fö­lött) okoz­hat.

 

A gye­re­kek már ki­csi­kor­uk­ban öt-hat­fé­le be­teg­ség el­len kap­nak vé­dő­ol­tás

 

A ha­lá­le­se­tek el­le­né­re az eu­ró­pai gyógy­szer-en­ge­délye­ző ha­tó­sá­gok nem lát­nak in­do­kot az ol­tó­a­nyag új­ra­ér­té­ke­lé­sé­re. A né­met ha­tó­sá­gok már a leg­se­bez­he­tőbb cse­cse­mő­kor­ban is ajánl­ják a hat­szo­ros vak­ci­nát, mi­köz­ben kri­ti­kus or­vo­sok el­ta­ná­csol­nak a több­szö­rös vak­ci­nák hasz­ná­la­tá­tól, mi­vel a fel­té­te­le­zett vé­dő­ha­tást ke­vés­bé kom­plex ol­tó­a­nya­gok­kal is el le­het ér­ni. Egy­re gya­ko­rib­bak a vé­dő­ha­tást meg­kér­dő­je­le­ző kri­ti­kai han­gok is, mi­vel a le­het­sé­ges ká­rok nem­rit­kán na­gyob­bak, mint az ol­tás­sal elér­he­tő le­he­t­sé­ges elő­nyök.

 

A rossz ta­pasz­ta­la­tok gya­kran ve­zet­nek a ho­me­o­pá­tiá­hoz

Egy fia­tal nőn­él ko­ráb­ban nem ta­pasz­talt, gya­ko­ri kö­zép­fül­gyul­ladások lép­tek fel, mi­u­tán be­ol­tat­ta ma­gát in­flu­en­za el­len. Mi­u­tán meg­szü­le­tett a kis­lá­nya, in­for­má­ció­kat sze­re­tett vol­na kap­ni a vé­dő­ol­tá­sok elő­nyei mel­lett a hát­rá­nyai­ról is, de a gyer­me­kor­vo­suk er­re nem volt haj­lan­dó, ezért or­vost cse­rél­tek. A kis­lány meg­kap­ta az elő­írt ol­tá­so­kat, és utá­na mo­to­ri­kus fej­lő­dé­si za­va­rok lép­tek fel ná­la, ame­lyek az or­vo­sok vé­le­mé­nye sze­rint ugya­núgy le­het­tek az ol­tás, mint a csá­szár­met­szés kö­vet­kez­mé­nyei. Az anya vé­gül ho­me­o­pa­ta gye­re­kor­vos­hoz for­dult, és úgy dön­tött, le­mond a ka­nya­ró-mumpsz-ru­be­ola vé­dő­ol­tás­ról, mi­vel ezek a be­teg­sé­gek, ha egy­ál­ta­lán meg­kap­ja őket a kis­lány, ho­me­o­pa­ta sze­rek­kel jól ke­zel­he­tők.

 

Mi­ért ol­ta­nak már ki­csi­ket?

A he­pa­ti­tis-B olyan be­teg­ség, amely ne­mi élet, il­let­ve vér­rel va­ló érint­ke­zés út­ján ter­jed. Va­jon mi­ért olt­ják be el­le­ne ak­kor a kis­gye­re­ke­ket? Vi­lá­gos: azért, mert a ka­ma­szok nem men­nek el az or­vos­hoz, ezért in­kább a ki­csik­nek ad­ják, aki­ket a szü­leik visz­nek el. (Ná­lunk 14 éves kor­ban ad­ják a he­pa­ti­tis B ol­tást – a Szerk.)

 

Ha­son­ló a hely­zet a ru­be­olá­val. Ez kis­gye­re­kek­nél ár­tal­mat­lan kór, ám ha ter­hes anyák kap­ják meg a ter­hes­sé­gük el­ső há­rom hó­nap­ja alatt, mag­za­ti ká­ro­so­dás­hoz vagy a mag­zat el­ha­lá­sá­hoz ve­zet­het. Azaz a kis­lá­nyo­kat kel­le­ne ol­ta­ni el­le­ne, de csak serdü­lő­kor­ban, ha ad­dig nem es­tek át a be­teg­sé­gen. Ám a ru­be­ola el­le­ni ol­tást megint csak ki­csi ba­bák – köz­tük a kis­fi­úk is – kap­ják meg, kom­bi­nált ol­tó­a­nyag for­má­já­ban.

 

 

Be­ol­tas­sam-e a gye­re­ke­met?

Igen – mond­ják a ha­tó­sá­gok. Az im­mu­ni­zá­ció­val fog­lal­ko­zó sza­kem­be­rek sze­rint csak ak­kor küzdhe­tünk le ered­mé­nye­sen egy fer­tő­ző be­teg­sé­get, ha el­le­ne az át­ol­tott­ság elé­ri a 95 szá­za­lé­kot. Ez­zel az em­be­re­ket a sú­lyos be­teg­sé­gek okoz­ta szö­vőd­mé­nyek­től akar­ják el­ső­sor­ban meg­vé­del­mez­ni. Ilyen kom­pli­ká­ci­ók pél­dá­ul a tü­dő­gyul­la­dás, a kö­zép­fül­gyul­la­dás, a kö­tő­szö­vet-gyul­la­dás, a ma­gas láz és a ma­ra­dan­dó ká­ro­so­dá­sok.

 

Az afri­kai gye­re­kek­nek adott ka­nya­ró­ol­tás kö­vet­kez­té­ben a be­ol­tott gye­re­kek húsz szá­za­lé­ka meg­halt

 

Nem – mond­ja sok ho­me­o­pa­ta és ter­mé­szet­gyó­gyász or­vos. Le­he­tő­leg ne, mi­előtt a gye­rek há­ro­mé­ves len­ne, és fő­ként ne szi­go­rú ol­tá­si rend sze­rint. Megint csak ne, ha a gye­rek im­mun­rend­sze­re egyéb­ként is sú­lyos ter­he­lés­nek van ki­té­ve, pél­dá­ul a fog­zás alatt, vagy a fer­tő­zé­sek­kel feny­ege­tő őszi és ta­va­szi hó­na­pok­ban. Ak­kor se, ha fen­náll a gya­nú­ja a ce­re­brá­lis za­var­nak. Ezt ki­vált­hat­ják pél­dá­ul szü­lé­si kom­pli­ká­ci­ók, fe­kvé­si za­va­rok (pél­dá­ul far­fe­kvés), or­to­pé­diai za­va­rok (pél­dá­ul lábál­lá­si de­for­má­ci­ók, csí­pő­fi­cam, sko­lió­zis). Szin­tén kü­lö­nös óva­tos­sá­got igé­nyel az izom­reny­he­ség, a fo­ko­zott nyál­el­vá­lasz­tás, a cse­cse­mő­kó­li­ka, a szék­re­ke­dés és a kü­lön­fé­le fej­lő­dé­si za­va­rok is. Ve­szé­lyez­te­tet­tek azok a gye­re­kek is, akik­nek a csa­lád­já­ban elő­for­dul­tak már ideg­rend­sze­ri és ke­dély­za­va­rok.

 

To­váb­bi el­len­ja­val­la­tok:

 

• fel­ső lé­gú­ti fer­tő­zé­sek, láz, has­me­nés,

• al­ler­gia, aszt­ma,

• der­ma­tó­zis, ek­cé­ma, he­lyi bőr­fer­tő­zé­sek,

• an­ti­bio­ti­kum- vagy kor­ti­zon­ke­ze­lés,

• görc­skész­ség és neu­ro­ló­giai be­teg­sé­gek,

• sár­ga­ság a szü­le­tés után, alul­táp­lált­ság,

• túl­zott re­ak­ció egy ol­tó­a­nyag­ra,

• éret­len im­mun­rend­szer (ne az ol­tá­si rend­re, ha­nem a gye­rek­re fi­gyel­jünk!)

 

A szü­lő­cso­por­tok azt ta­ná­csol­ják, csak ak­kor ol­tas­suk be a gye­re­ket, ha a le­het­sé­ges ká­ro­so­dás­ért az or­vos fe­le­lős­sé­get tud vál­lal­ni.

 

 

Ol­tá­si hí­rek a nagy­vi­lág­ból:

A ka­nyaró­ví­rust nem ér­de­kli a vé­dő­ol­tás

Nem iga­zol­ha­tó min­den két­sé­get ki­zá­ró­an, hogy a vé­dő­ol­tá­sok va­ló­ban vé­de­nek a be­teg­sé­gek­től. Ja­pán­ban nem­ré­gi­ben több di­ák is ka­nya­rót ka­pott, és ki­de­rült, hogy a 86 be­teg kö­zül 61 be volt olt­va. Más jár­vá­nyok ese­tén is be­bi­zo­nyo­so­dott, hogy a be­ol­tot­tak akár még fo­gé­ko­nyab­bak is le­het­nek a fer­tő­zés­re.

 

A természetgyógyászok azt ajánlják, hogy hároméves kor alatt ne ol­tas­suk be a gye­re­ke­in­ket - Egész sor olyan be­teg­ség lé­te­zik, amely fen­nál­lá­sa ese­tén az ol­tás el­len­ja­vallt: pél­dá­ul al­ler­gia, szé­na­nát­ha, aszt­ma, neu­ro­der­mi­tisz

 

A gyógy­szer­cé­gek ezt szí­ve­sen ma­gya­ráz­zák az­zal, hogy az ol­tó­a­nyag pont az el­len az adott törzs el­len nem volt elég ha­tá­sos, vagy hogy az ol­tást nem is­mé­tel­ték meg kel­lő­en gya­kran.
És el­len­szer­ként ter­mé­sze­te­sen a sa­ját, még ha­té­ko­nyabb ol­tó­a­nya­gu­kat ajánl­ják.

 

 

Húsz­szá­za­lé­kos ha­lá­lo­zá­si arány tö­me­ges ol­tá­sok­nál

A fej­lő­dő or­szá­gok­ban a be­ol­tott gye­re­kek kö­ré­ben ma­gas ha­lá­lo­zá­si arányt reg­isz­trál­tak a 90-es évek­ben al­kal­ma­zott tö­me­ges ol­tá­sok so­rán. A WHO-nak le kel­lett ál­lí­ta­nia a tö­me­ges ol­tá­si pro­gra­mo­kat, mi­u­tán a be­ol­tott afri­kai gye­re­kek húsz szá­za­lé­ka meg­halt. Az üggyel kap­cso­lat­ban el­hang­zott még a né­pir­tás vád­ja is, de a gyógy­szer­gyá­ra­kat az­zal is meg­vá­dol­ták, hogy ol­tó­a­nya­gaik­kal a gyar­ma­to­sí­tás új for­má­ját va­ló­sít­ják meg.

 

 

Au­tiz­mus az ol­tást kö­ve­tő­en

Az Uta­hi Ál­la­mi Egye­tem (USA) 2002-ből szár­ma­zó vizs­gá­la­ta egyér­tel­mű össze­füg­gést mu­ta­tott ki az au­tis­ta gye­re­kek köz­pon­ti ideg­rend­sze­ri sé­rü­lé­sei és a ka­nya­ró-mumpsz-ru­be­ola (MMR) ol­tás kö­zött. Az ol­tás nyo­mán bi­zo­nyos an­ti­tes­tek ter­me­lőd­nek, és az au­tis­ta gye­re­kek hat­van szá­za­lé­ká­nál na­gyon ma­gas volt ezek­nek az an­ti­tes­tek­nek az ará­nya. En­nek a cso­port­nak a 90 szá­za­lé­ka még au­to­an­ti­tes­te­ket is ki­fej­lesz­tett, ame­lyek a sa­ját tes­tük el­len irá­nyul­nak. Az au­tis­ta gye­re­kek­nél ezek az úgy­ne­ve­zett mye­lin­hü­ve­lye­ket, az ide­gek vé­dő­ré­te­gét tá­mad­ták meg.

 

Az egész­sé­ges gye­re­kek szer­ve­ze­té­ben sem MMR-tí­pu­sú an­ti­tes­te­ket, sem au­to­an­ti­tes­te­ket nem ta­lál­tak. Eb­ből ar­ra le­het­ne kö­vet­kez­tet­ni, hogy az au­tiz­mus az im­mun­rend­szer­nek az MMR-ol­tás­ra adott túl­zott re­ak­ció­já­nak le­het a kö­vet­kez­mé­nye.

 

 

Az aku­punk­tú­rás me­ri­di­á­no­kat kö­rül­be­lül öte­zer éve is­mer­jük. Ha ol­tó­a­nya­gok, mér­gek stb. blok­kol­ják mű­kö­dé­sü­ket, be­teg­sé­gek ala­kul­hat­nak ki

 

A Di-Per-Te ol­tás (difté­ria-szamár­kö­hö­gés-te­ta­nusz) ese­té­ben is fen­náll­hat le­het­sé­ges össze­füg­gés az ol­tás és az au­tiz­mus, il­let­ve a ce­re­brá­lis bé­nu­lás kö­zött. An­gliá­ban az MMR-, il­let­ve Di-Per-Te ol­tás miatt ká­ro­so­dott gye­re­kek szü­lei pert foly­tat­nak az adott vak­ci­nák elő­ál­lí­tói el­len.

 

Szé­na­nát­ha mint nem kí­vánt ol­tá­si re­ak­ció

A szé­na­nát­ha va­la­mi­kor is­me­ret­len be­teg­ség­nek szá­mí­tott. El­ső­ként 1819-ben ír­ták le An­gliá­ban, ahol az em­be­rek ak­kor­ra már kap­cso­lat­ba ke­rült­ek a vé­dő­ol­tás­sal. A XX. szá­zad kez­de­tén még vi­szony­lag ke­vés eset for­dult elő Eu­ró­pá­ban is, el­ső­sor­ban in­kább a fia­ta­lok­nál. Ez jól össze­vág az­zal, hogy ak­ko­ri­ban az em­lé­kez­te­tő ol­tá­so­kat 12 éves kor­ban ad­ták.

 

Ahogy el­kezdték ol­ta­ni a kis­ba­bá­kat, a szé­na­nát­ha mind fia­ta­labb kor­ban lé­pett fel. És fő­ként azok­ban a tár­sa­dal­mi ré­te­gek­ben, ahol az ol­tás a le­gel­ter­je­de­tebb volt.

 

 

Cu­kor­baj Hib-ol­tás miatt

A tu­do­má­nyos elis­mert­ség­nek ör­ven­dő Au­to­im­mu­nity cí­mű lap 2002-ben tet­te köz­zé egy hé­t­é­ves, 200 ezer gye­rek­re ki­ter­je­dő fel­mé­rés ered­mé­nyét. Azok­nak a gye­re­kek­nek a cso­port­já­ban, aki­ket négy­szer ol­tot­tak Ha­e­mop­hi­lus me­nin­gi­tis el­len, 26 szá­za­lék­kal ma­ga­sabb volt a cu­kor­baj elő­for­du­lá­si ará­nya. Az in­zu­lin­füg­gő cu­kor­be­teg­ség több­nyi­re há­rom-négy év­vel az ol­tás után lé­pett fel. A vizs­gá­lat­sor­ozat ve­ze­tő­je ki­je­len­tet­te: ered­mé­nye­ik sze­rint egyér­tel­mű össze­füg­gés áll fenn az ol­tá­si terv és a cu­kor­baj kö­zött.

 

 

Hi­gany és for­mal­de­hid rej­tő­zik az am­pul­lák­ban

Az ol­tó­a­nya­gok több­nyi­re for­mal­de­hi­det tar­tal­maz­nak, amely rák­kel­tőn­ek szá­mít. A thio­mer­sal, amely szer­ves hi­gany­kö­tés, olyan gya­nú­ba ke­ve­re­dett, hogy szív­be­teg­sé­ge­ket és ideg­rend­sze­ri fej­lő­dé­si za­va­ro­kat idéz­het elő, ezen­kí­vül al­ler­gi­ás re­ak­ció­kat is ki­vált­hat. Már a cse­cse­mők­nek ké­szült több­szö­rös vak­ci­na is egy fel­nőtt na­pi adag­ját tar­tal­maz­za.

 

 

Az ál­la­to­kon, pél­dá­ul Rhe­sus-maj­mo­kon tesz­telt ol­tó­a­nya­gok ve­szé­lye­sek le­het­nek az em­ber­re néz­ve

 

Nem ve­szély­te­len az ugyan­csak gya­kran hasz­nált alu­mí­ni­um-hi­dro­xid sem – össze­füg­gés­ben le­het az Alzhei­mer-kór ki­ala­ku­lá­sá­val. Egy fran­cia ta­nul­mány az ol­tás és egy új­faj­ta izom­be­teg­ség, az úgy­ne­ve­zett ma­kro­fá­gi­kus myo­fa­sci­li­tis kö­zöt­ti össze­füg­gés­re mu­tat rá.

 

Ma­jom­ví­ru­sok a po­lio­vak­ci­ná­ban

Az ol­tó­a­nya­go­kat nem­rit­kán ál­la­ti sej­tek­kel ter­mel­te­tik. A po­lio­ol­tás elő­ál­lí­tá­sá­hoz a ví­ru­so­kat ma­jom­ve­sék­ben sza­po­rí­tot­ták, ám ezek­ben a szer­vek­ben gya­kran for­dul elő az SV 40 ne­vű ví­rus, amely a maj­mo­kra ve­szély­te­len, az em­be­ri szer­ve­zet­ben azon­ban rák­kel­tő le­het. Az SV 40 ví­rus­ra már ma­gá­ban a po­lio­vak­ci­ná­ban is rá­akad­tak, ám még ezu­tán is el­tar­tott egy ide­ig, amíg 1961-ben vég­re meg­vál­toz­tat­ták a gyer­mek­bé­nu­lás el­le­ni vak­ci­na elő­ál­lí­tá­si mód­ját.

 

A HIV-ví­rus a po­lió­hoz ha­son­ló­an Rhe­sus-maj­mok­ból szár­ma­zik. Már an­nak a gya­nú­ja is fel­me­rült, hogy össze­füg­gés áll fenn az AIDS el­ter­jedt­sé­ge és a po­lio­ol­tás kö­zött.

 

 

Vissza­vont ol­tó­a­nyag

A be­ol­tott gye­rek bél­csa­va­ro­dást ka­pott, csak mű­tét­tel tud­ták meg­men­te­ni az éle­tét. Az egész­ség­ügyi ha­tó­sá­gok most 25 ezer dol­lá­ros kár­té­rí­tést kény­te­le­nek fi­zet­ni a csa­lád­nak. nyolc ha­lá­le­set hoz­ha­tó össze­füg­gés­be a Ro­ta-s­hi­eld ne­vű ol­tó­a­nyag­gal, 10 ma­ra­dan­dó ká­ro­so­dás, 63 élet­ve­szé­lyes kom­pli­ká­ció és össze­sen 664 be­je­len­tett sú­lyos ol­tá­si szö­vőd­mény.

 

Egy évig és há­rom hó­na­pig volt az ol­tó­a­nyag az ame­ri­kai pia­con, az il­le­té­kes ha­tó­sá­gok is aján­lot­ták al­kal­ma­zá­sát. Az aján­lást alá­író bi­zott­ság nyolc tag­ja kö­zül négy igen szo­ros anya­gi kap­cso­lat­ban állt az­zal a cég­gel, amely a szó­ban for­gó vak­ci­nát ki­fej­lesz­tet­te.

 

 

A gyer­mek­be­teg­sé­gek ér­tel­me

Jür­gen Bernhardt né­met or­vos és ter­mé­szet­gyó­gyász sze­rint a vé­dő­ol­tás hi­bás meg­kö­ze­lí­tés. Úgy vé­li, a gyer­mek­be­teg­sé­gek­re szük­sé­günk van meg­fe­le­lő fej­lő­dé­sünk­höz. Klasszi­kus ho­me­o­pa­ta pra­xi­sá­nak ré­szét ké­pe­zi az ol­tá­si ká­ro­so­dá­sok ke­ze­lé­se.

 

Egy-egy gyer­mek­be­teg­ség tú­lé­lé­se sze­le­pet je­len­tett az em­ber éle­te­re­je számá­ra. Sze­le­pet, ame­lyen át meg­sza­ba­dul­ha­tott sok örök­lött és szer­zett be­teg­ség­től. Gya­kran ta­pasz­tal­juk, hogy az át­élt ka­nya­ró vagy bá­rány­him­lő után a be­teg­sé­gek­re va­ló haj­lam el­tű­nik, az aszt­ma hir­te­len ja­vul, az ek­cé­ma meg­szű­nik. Ezen­kí­vül az is meg­fi­gyel­he­tő, hogy a gye­re­kek szel­le­mi fej­lő­dé­se is hir­te­len len­dü­le­tet kap.

 

Az úgy­ne­ve­zett tu­do­má­nyos or­vos­lás te­vé­keny­sé­ge so­rán ki­zá­ró­lag a bak­té­riu­mok, gom­bák és ví­ru­sok meg­sem­mi­sí­té­sé­re össz­pon­to­sít. Va­la­mennyi di­ag­nosz­ti­kai és ke­ze­lé­si mód­szer ezt a célt szol­gál­ja. Nem cso­da hát, hogy eb­ből a szem­pont­ból kö­ze­lí­tik meg a gyer­mek­be­teg­sé­ge­ket is, anél­kül, hogy fi­gye­lem­be ven­nék az em­ber fej­lő­dé­sé­ben ját­szott mé­lyebb je­len­tő­sé­gét. A klasszi­kus ho­me­o­pá­tia sze­rint vi­szont a gyer­mek­be­teg­sé­gek az em­ber leg­fon­to­sabb fej­lő­dé­si lép­csői kö­zé tar­toz­nak. A gye­rek­nek meg­ha­tá­ro­zott fej­lő­dé­si fo­ko­kon kell ke­resz­tül­men­nie, hogy jó egé­szségben ké­szül­hes­sen fel az ön­ál­ló élet­re. Eh­hez se­gí­tik hoz­zá a gyer­mek­be­teg­sé­gek. Mennyi­re ve­szé­lye­sek a gyer­mek­be­teg­sé­gek?

 

 

A gyer­mek­be­teg­sé­gek erős­sé tesz­nek min­ket. A láz és a ki­üté­sek pél­dá­ul a test egész­sé­ges re­ak­ciói, ezért nem sza­bad őket el­nyom­ni. A gyer­mek­be­teg­sé­gek­nek meg­van a ma­guk ér­tel­me, sze­le­pet je­len­te­nek az em­ber éle­te­re­je számá­ra

 

A ha­gyo­má­nyos or­vos­tu­do­mány több­nyi­re csak a gyer­mek­be­teg­sé­gek ve­szé­lye­i­re hív­ja fel a fi­gyel­met. Köz­ben el­fe­lej­tik, amit nagy­ma­má­ink még tud­tak: ezek a ba­jok egy meg­ha­tá­ro­zott ci­klust kö­vet­nek. Elő­ször jön a ma­gas láz, majd a ki­ütés. Utá­na a láz csil­la­po­dik, de a be­teg­ség csak kö­rül­be­lül há­rom-négy hét alatt mú­lik el tel­je­sen.

 

A ret­te­gett szö­vőd­mé­nyek csak ak­kor lép­nek fel, ha ezt a ter­mé­sze­tes fo­lya­ma­tot meg­sza­kít­juk, pél­dá­ul láz­csil­la­pí­tók­kal vagy a tel­je­sen fö­lös­le­ge­sen adott an­ti­bio­ti­ku­mok­kal. A vi­ták­ban ar­ra sen­ki nem tér ki, mi­lyen ve­szé­lyek­kel jár a be­teg­ség fo­lya­ma­tá­nak meg­sza­kí­tá­sa. Bi­zo­nyá­ra azért nem, mert ak­kor ki­de­rül­ne, hogy a szö­vőd­mé­nyek több­sé­gét ép­pen ma­ga a gyógy­ke­ze­lés idé­zi elő.

 

To­váb­bi pro­blé­mát je­lent, ha nem ala­kul ki bőr­ki­ü­tés, pél­dá­ul azért nem, mert a pá­ciens
éle­te­re­je túl­sá­go­san gyen­ge. A szer­ve­zet ilyen­kor egy­sze­rű­en nem ké­pes ar­ra, hogy ki­üté­se­ket pro­du­kál­jon. En­nek oka gya­kran a ko­ráb­bi vé­dő­ol­tá­sok­ban vagy a ko­ráb­bi gyer­mek­be­teg­sé­gek tu­da­tos el­nyo­má­sá­ban rej­lik. Ilyen­kor se­gít­het a ho­me­o­pá­tia, amennyi­ben meg­fe­le­lő ho­me­pa­ta szer út­ján elő­se­gí­ti a ki­üté­sek ki­ala­ku­lá­sát.

 

Év­ti­ze­dek óta azt pro­pa­gál­ják, hogy a gyer­mek­be­teg­sé­gek el­le­ni vé­de­ke­zés egyet­len ha­tá­sos mód­sze­re a vé­dő­ol­tás. En­nek bi­zo­nyí­té­ka­ként azt em­lí­tik, hogy a vak­ci­nák be­ve­ze­té­se óta ezek a ba­jok je­len­tő­sen vissza­szo­rult­ak. Va­ló­já­ban azon­ban a vé­dő­ol­tás ho­me­o­pa­ta szem­pont­ból néz­ve egyi­ke az em­be­ri és ál­la­ti szer­ve­zet­be va­ló leg­sú­lyo­sabb és leg­dur­vább be­avat­ko­zá­sok­nak. Az iro­da­lom te­le van ké­tes ese­tek leí­rá­sá­val. A ká­ros kö­vet­kez­mé­nyek az elő­i­dé­zett be­teg­sé­gek­től a tes­ti és szel­le­mi fej­lő­dé­si za­va­ro­kig ter­jed­nek.

 

Ho­gyan se­gít­het a ho­me­o­pá­tia?

Nem is­mert szé­les kör­ben, hogy az ol­tá­si szö­vőd­mé­nyek ho­me­o­pa­ta mód­sze­rek­kel jól gyó­gyít­ha­tók, még sú­lyos ese­tek­ben is. Ez azon­ban jól kép­zett ter­apeutát kí­ván. A ho­me­o­pá­tia nem az ol­tá­si ká­ro­so­dást ke­ze­li, ha­nem a hát­rá­nyai miatt szen­ve­dő em­bert. Ezek az ese­tek 90 szá­za­lék­ban mély­re­ha­tó ho­me­o­pa­ta kon­sti­tú­ci­ós ke­ze­lést igé­nyel­nek, mert az ol­tás már ko­ráb­ban meg­lé­vő gon­do­kat is moz­gó­sí­tott.

 

A klasszi­kus ho­me­o­pá­tiá­ban min­dig csak egyet­len gyógy­szert al­kal­maz­nak. En­nek ered­mé­nye­ként ré­gi be­teg­sé­gek is vissza­tér­nek, pél­dá­ul ki­ütés, kö­zép­fül­gyul­la­dás, nát­ha. Ezek gyó­gyu­lá­si re­ak­ci­ók, sem­mi­kép­pen sem sza­bad őket ke­zel­ni, de ha még­is, ak­kor ezt csak ta­pasz­talt ter­apeuta te­he­ti. A klasszi­kus ho­me­o­pá­tia jó­vol­tá­ból már szá­mos ol­tás miatt ká­ro­so­dott em­ber nyer­te vissza az egész­sé­gét.

 

 

Ho­lisz­ti­kus kon­sti­tú­ci­ós ter­ápia az im­mun­rend­szer erő­sí­té­sé­re

A né­met dr. Ge­org Kne­issl bel­gyó­gyá­sza­ti és gyer­me­kor­vo­si mun­ká­ja so­rán a vé­dő­ol­tá­sok kri­ti­ku­sá­vá vált. He­lyet­tük a ha­gyo­má­nyos kí­nai or­vos­lás, a ho­me­o­pá­tia és egyéb ter­mé­szet­gyó­gyá­sza­ti mód­sze­rek be­ve­té­sét ja­va­sol­ja az im­mun­rend­szer erő­sí­té­sé­re.

 

Az ol­tá­sok ered­mé­nye­ként ki­ala­ku­ló ká­ro­so­dá­so­kat a hi­va­ta­los or­vos­tu­do­mány nem is­me­ri el, mi­vel lét­re­jöt­tük ha­gyo­má­nyos mód­sze­rek­kel ne­he­zen iga­zol­ha­tó. Lé­te­zik azon­ban olyan di­ag­nosz­ti­kai el­já­rás, amellyel igen: fre­kven­ci­ák­kal és re­zo­nan­cia­je­len­sé­gek­kel. Min­den tárgy, min­den élő­lény és min­den szín sa­ját fre­kven­ciá­val és rez­gés­spek­trum­mal ren­del­ke­zik. A ho­lisz­ti­kus or­vo­sok­nak van egy sor spe­ciá­lis ener­gia­am­pul­lá­juk, ame­lyek a leg­fon­to­sabb mér­gek, ví­ru­sok, bak­té­riu­mok, gom­bák és ol­tó­a­nya­gok fre­kven­cia­tar­to­má­nyát tar­tal­maz­zák. Ezek­nek az am­pul­lák­nak a rez­gés­tar­to­má­nyát egy meg­fe­le­lő ké­szü­lék se­gít­sé­gé­vel ré­teg­ről ré­teg­re, szerv­ről szerv­re ke­resz­tül­su­gá­roz­zák a tes­ten, és ér­té­ke­lik re­zo­nan­cia­je­len­sé­ge­it. A bio­re­zo­nan­cia-ké­szü­lék se­gít­sé­gé­vel azu­tán meg­ál­la­pít­ha­tó a ter­he­lés ide­je és fo­ka. Ha min­den le­het­sé­ges be­teg­ség, kó­ro­ko­zó, su­gár­ter­he­lés, ol­tá­si blo­kád el­le­nőr­zé­sét elvég­zik, alap­jai­ban ért­he­tő meg kró­ni­kus be­teg­sé­gek ke­let­ke­zé­se. És min­dig fel­buk­kan­nak is­mét­lő­dő min­ták.

 

Mi­u­tán az or­vos a kró­ni­kus be­teg­sé­gek elem­zé­se so­rán új­ra és új­ra ugya­na­zok­ba az ol­tá­si blo­ká­dok­ba bot­lott, szisz­te­ma­ti­kus vizs­gá­la­ti mód­szert dol­go­zott ki, amely ho­lisz­ti­kus ol­tá­si ta­ná­csa­dást tesz le­he­tő­vé. Pá­cien­sei vizs­gá­la­ta so­rán ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tott, hogy a vé­dő­ol­tá­sok 5-30 szá­za­lék­ban já­rul­nak hoz­zá ezek­nek a ki­ala­ku­lá­sá­hoz.

 

 

 

Dr. Ge­org Kne­issl hang­sú­lyoz­za, hogy nem le­het a ha­tá­ro­zat­lan szü­lők­nek egy­for­ma, ál­ta­lá­nos ta­ná­csot ad­ni, mert min­den gye­re­ket egyé­ni­leg kell ke­zel­ni. Az or­vos a hoz­zá for­du­ló­kat meg­is­mer­te­ti azok­kal az ér­vek­kel is, ame­lyek a vé­dő­ol­tá­sok el­len szól­nak, így a szü­lők ár­nyal­tab­ban tud­ják ki­ala­kí­ta­ni ál­lás­pont­ju­kat, és meg­ala­po­zot­tab­ban dönt­het­nek. A leg­fon­to­sabb tud­ni­va­ló azon­ban, hang­sú­lyoz­za dr. Kne­issl, hogy a be­teg­ség ki­ala­ku­lá­sá­ért so­ha nem a kó­ro­ko­zó a fe­le­lős, ha­nem a táp­talaj, azaz az esen­dő szer­ve­zet. Ez a mon­dás Lo­uis Pas­teur­től, a mi­kro­bio­ló­gia aty­já­tól szár­ma­zik, és igaz­ság­tar­tal­má­ról a kö­vet­ke­ző ál­ta­lá­nos meg­fi­gye­lé­sek se­gít­sé­gé­vel va­la­mennyi­en meg­győ­ződ­he­tünk:

 

• Nem min­den­ki be­teg­szik meg ak­kor sem, ha in­flu­en­za­jár­vány van. Szám­ta­lan­szor ke­rü­lünk kap­cso­lat­ba kó­ro­ko­zók­kal anél­kül, hogy bár­mi ba­junk es­ne.

• Nem min­den­ki kap her­pesz­ki­ü­tést, ha ide­gen po­hár­ból iszik.

• A ví­rus­sal fer­tő­zött kul­lancs csí­pé­sét el­szen­ve­dő em­be­rek­nek csak 6 szá­za­lé­ka be­teg­szik meg agy­hár­tya­gyul­la­dás­ban, a töb­bi 94 szá­za­lék egész­sé­ges ma­rad.

 

A ve­szély min­dig azo­kat feny­ege­ti, akik­nek gyen­ge a szer­ve­ze­tük. A cél te­hát nem az kell le­gyen, hogy meg­véd­jük ma­gun­kat a kó­ro­ko­zó­tól, an­nak min­den koc­ká­za­tá­val és mel­lék­ha­tá­sá­val együtt, ha­nem hogy olyan erős­sé tegyük az im­mun­rend­sze­rün­ket, amely el­le­náll a kó­ro­ko­zók tá­ma­dá­sá­nak.

 

Né­me­tor­szág­ban a gye­re­kek tú­lon­túl sok­fé­le vé­dő­ol­tást kap­nak: hé­té­ves ko­ru­kig nem ke­ve­sebb mint 29-fé­lét! Nem­csak ma­ga a szám el­gon­dol­kod­ta­tó, ha­nem az a tény is, hogy ezek több­sé­ge sok­szo­ros vak­ci­na. Fel­me­rül a kér­dés, va­jon a né­hány he­tes, véd­te­len cse­cse­mő éret­len szer­ve­ze­tét nem feny­ege­ti-e ve­szély, ami­kor egy­szer­re akár hat­fé­le ol­tás­sal kell meg­bir­kóz­nia? Az or­vos te­hát azt ta­ná­csol­ja, ne ad­ja­nak a gye­re­kek­nek több­szö­rös ol­tá­so­kat, és fő­leg ne né­hány hét­tel a szü­lés után. A vizs­gá­la­tok sze­rint az ol­tá­si szö­vőd­mé­nyek je­len­tő­sen csök­kent­he­tők, ha az agy éré­si fo­lya­ma­tá­nak le­zá­ru­lá­sa, azaz a har­ma­dik éle­tév után ad­ják be a vak­ci­ná­kat. Egyéb­ként meg­győ­ződé­se, hogy a ko­ráb­bi év­szá­za­dok nagy jár­vá­nyait nem a vé­dő­ol­tá­sok szo­rí­tot­ták vissza: sze­rin­te a va­ló­di oko­kat a hi­gi­é­ni­ás vi­szo­nyok, a la­kás­kö­rül­mé­nyek és a táp­lál­ko­zás ja­vu­lá­sa, va­la­mint az eb­ből ere­dő erő­sebb im­mun­vé­dett­ség je­len­tik. Ez a fo­lya­mat az ol­tá­sok­tól füg­get­le­nül a vi­lág min­den tá­ján meg­fi­gyel­he­tő.

 

 

Négylábú barátaink is túl sok védőoltást kapnak manapság. Homeopata szempontból nézve a fejlődésükbe való legsúlyosabb beavatkozásnak számít

 

Sze­rin­te az is két­sé­ges, hogy a vé­dő­ol­tá­sok va­ló­ban meg­vé­dik a gye­re­ke­ket. Ép­pen el­len­ke­ző­leg: a töm­ges ol­tá­sok ha­tá­sá­ra a meg­be­te­ge­dés gya­ko­ri­sá­ga sok­szo­ro­sá­ra emel­ke­dik, és a kór az ol­tott gye­re­kek­nél sok­kal sú­lyo­sabb le­fo­lyá­sú. A gyer­me­kor­vo­si gya­kor­lat pe­dig azt mu­tat­ja, hogy gye­re­kek nem­rit­kán meg­kap­nak olyan be­teg­sé­ge­ket, ame­lyek el­len ko­ráb­ban be­ol­tot­ták őket. Ol­tás után ugyan ki­mu­tat­ha­tó meg­fe­le­lő mennyi­sé­gű an­ti­test a vér­ben, ezek azon­ban az im­mun­rend­szer­nek csak egy kis ré­szét kép­vi­se­lik. Egy gyen­ge szer­ve­zet ké­pes le­het ar­ra, hogy an­ti­tes­te­ket ter­mel­jen, ugya­n­ak­kor nincs ab­ban a hely­zet­ben, hogy si­ke­re­sen ve­gye fel a har­cot a kó­ro­ko­zók­kal.

 

Az ol­tá­sok nem ké­pe­sek ar­ra, hogy blok­kol­ják az em­be­ri test ma­ga­san szer­ve­zett irá­nyí­tó- és sza­bá­lyo­zó­rend­sze­rét. Ezt a va­la­mennyi élet­fo­lya­ma­tun­kat irá­nyí­tó, bo­nyo­lult „szá­mí­tó­gé­pes rend­szert” a kí­nai or­vos­tu­do­mány már öte­zer év­vel eze­lőtt leír­ta, ezek az aku­punk­tú­rás me­ri­di­á­nok. Eze­ken ke­resz­tül fo­lya­ma­tos in­for­má­ció­cse­re zaj­lik. Ha ol­tá­sok, mér­gek, élel­mi­szer-ada­lék­anya­gok és egyéb meg­ter­he­lő ké­miai sze­rek ma­rad­nak a nyi­rok­rend­szer­ben és olyan ki­vá­lasz­tó­szer­ve­ink­ben, mint a máj vagy a bél, ak­kor blok­kol­ják eze­ket a ve­ze­té­ke­ket. Ilyen­kor funk­ció­za­va­rok ala­kul­nak ki, és ha ezek hosszan tar­ta­nak, ak­kor be­teg­sé­gek fej­lőd­het­nek ki.

 

Min­den em­ber bi­zo­nyos gyen­ge pon­tok­kal jön a vi­lág­ra, eze­ket az őse­i­től örö­köl­te. Ha ezek a gyen­ge pon­tok ge­ner­áció­kra vissza­me­nő­leg mond­juk a hör­gő­ket érin­tik, az utód is nagy eséllyel ezek­re a ba­jo­kra lesz haj­la­mos. Ezt is­mer­te fel Sa­mu­el Hah­ne­mann, a ho­me­o­pá­tia meg­ala­pí­tó­ja. Az ál­ta­la ki­fej­lesz­tett mód­szer­rel a ter­mé­szet­gyó­gyász ki­egyen­sú­lyoz­za eze­ket a gyen­ge pon­to­kat. Ezen­kí­vül a meg­fe­le­lő ho­me­o­pá­ti­ás kon­sti­tú­ci­ós sze­rek ké­pe­sek fel­szá­mol­ni olyan ter­he­lé­se­ket, ame­lye­ket mér­gek, gom­bák, su­gár­zá­sok és ha­son­ló dol­gok okoz­tak. Le­épí­tik az oly­kor már az élet el­ső hó­nap­jai­ban ki­ala­kult me­ri­di­án­blo­ká­do­kat. A leg­jobb vé­de­lem ugya­nis, ha meg­óv­juk és fej­leszt­jük tes­tünk ter­mé­sze­tes sza­bá­lyo­zó­me­cha­niz­mu­sát és mé­reg­te­le­nít­jük a szer­ve­ze­tet.

 

 

A leggya­ko­ribb ol­tá­si szö­vőd­mé­nyek

• Kró­ni­kus im­mun­gyen­ge­ség: az ol­tá­sok kö­vet­kez­mé­nye­ként a gye­re­kek­nél nem­rit­kán vissza­té­rő kö­zép­fül­gyul­la­dás fi­gyel­he­tő meg. To­váb­bi, is­mert kö­vet­kez­mé­nyek: al­ler­gia, szé­na­nát­ha, aszt­ma, neu­ro­der­mi­tisz.

 

• En­cep­ha­lo­pat­hia: az ol­tá­sok ká­ro­sít­hat­ják az agyat, kü­lö­nö­sen ve­szé­lyez­te­tet­tek a há­rom év alat­ti gye­re­kek. Az ő agyuk ugya­nis még nem fej­lő­dött ki tel­je­sen, egy-egy gyul­la­dás­ra nem ugya­núgy re­agál­nak, mint a na­gyobb gye­re­kek, ha­nem gya­kran agyö­dé­ma ala­kul ki ná­luk. Le­het­sé­ges kö­vet­kez­mé­nyek: ex­trém eset­ben ha­lál, egyéb­ként a szel­le­mi, be­széd- és mo­tor­ki­su fej­lő­dés le­ál­lá­sa vagy vissza­fo­gott­sá­ga. A vi­sí­tór­oha­mok – több­nyi­re igen éles hang­gal – a kül­ső je­lei az ilyen sú­lyos ká­ro­so­dá­sok­nak.

 

• Pszi­chi­kai za­va­rok és ma­ga­tar­tás-pro­b­lé­mák: az ol­tá­so­kat el­len­ző or­vo­sok eze­ket is ol­tá­si szö­vőd­mé­nyek­nek tart­ják. Ide­tar­to­zik pél­dá­ul a hi­pe­rak­ti­vi­tás vagy az apá­tia, a ma­ga­tar­tás-vál­to­zá­sok és az au­tiz­mus kli­ni­kai ké­pe. A vé­dő­ol­tá­sok kö­vet­kez­mé­nye­ként fel­lép­het­nek kü­lön­fé­le ideg­sé­rü­lé­sek, epi­lep­szia, szkle­ró­zis mul­ti­plex, meg­nö­ve­ke­dett görc­skész­ség, alu­szé­kony­ság, bé­nu­lá­sok és cu­kor­baj is.

M.L.
X. évfolyam 4. szám

Címkék: oltás

Aktuális lapszámunk:
2020. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.