Betegségek A-tól Z-ig

Ne vegyük félvállról a lépünket!

    A modern orvoslásban a lép nem számít létfontosságú szervnek, és ennek megfelelően nem jut neki túl sok figyelem. A hagyományos természetgyógyászatban azonban központi szervnek számított, és ezt a szerepét néhány irányzatban máig megtartotta, illetve visszanyerte. A kimerültségi állapotok vagy súlyos fertőző betegségek utáni immungyengeség kezelésében elért gyakorlati eredmények is azt mutatják, hogy érdemes a lépre több figyelmet fordítani.


     

    Lépünk, ez a bab formájú szerv a hasüreg bal felső részében helyezkedik el. A súlya körülbelül 150 gramm, méretét pedig régebben a 4711-es számmal adták meg: 4 cm vastag, 7 cm széles és 11 cm hosszú. Azóta már azt is tudjuk, hogy a nagyobb termetű embereknél elérheti a 13-15 cm közötti méretet is. Ennek főleg a sportolóknál van jelentősége: mivel a lép fertőzések után megduzzad, és ilyen esetekben terhelés hatására könnyebben megrepedhet, amíg vissza nem nyeri az eredeti alakját, addig nem szabad sportolni. Régebben a 12 cm-es lépet már duzzadtnak nyilvánították, ám ilyenkor egy 190 cm magas sportolónak elég sokáig kellene várnia, amíg újra edzhetne. A sportolók még egy okból ismerik a lépet: ez a szerv ugyanis állandóan vért tárol. Megnövekedett fizikai terhelés esetén a lép összehúzódik és vért juttat a vérkeringésbe. Ezt az összehúzódást az jelzi, hogy az oldalunkban szúró fájdalmat érzünk.

     

    A szervet kötőszöveti tok veszi körül, amelyből egyfajta gerendarendszer húzódik a lép belsejébe. A tulajdonképpeni lépszövet ezek között oszlik el: nagy vérerek és szemek (a piros pulpa), és közöttük elszórva kis fehér foltok (a fehér pulpa). A lép megszűri a vért, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a nyirokmirigyek megszűrik a nyirokfolyadékot. Egyben a nyirokrendszernek is tagja. A mai álláspont szerint felnőtt embernél a lép a következő funkciókat tölti be:

     

    - lebontja az elöregedett vörösvértesteket (körülbelül egy százalékukat naponta),

    - lebontja az alvadási végtermékeket, valamint az immunkomplexeket és a mikroorganizmusokat,

    - tárolja a vérlemezkéket, amelyeket megnövekedett igény esetén bocsát ki,

    - képez, tárol és serkent bizonyos immunsejteket és antitesteket.

    A három elsőként említett feladatot a vörös, míg az immunfunkciót a fehér pulpa látja el.

     

     

    Nélkülözhető-e szervezetünk számára a lép?

    A hagyományos orvostudomány számára a lép legmeglepőbb tulajdonsága a nélkülözhetősége: ha eltávolítják, például baleset következményeként előállt léprepedés vagy súlyos lépduzzanat miatt, a feladatait átveszik más szervek, például a máj, a csontvelő és a nyirokrendszer. Ugyanakkor ilyenkor, főként a kezdeti időkben, különféle komplikációk lépnek fel: megnövekedett fertőzésveszély, véralvadási zavarok, általános levertség. A laboreredmények bizonyos antitestek és immunsejtek csökkenését mutatják. Ezenkívül az érintett gyorsabban öregszik és problémái lehetnek a hormonszabályozással.

     

    Az ókoriak úgy képzelték, hogy a lép (pirossal) közvetlen összeköttetésben áll a gyomorral. Ez a feltételezés az újkorig tartotta magát (az ábra az 1545-ös évből származik). A nyilvánvaló anatómiai tévedések ellenére a klasszikus testnedvtan nem tűnt el teljesen

     

    A lép megduzzadása számos fertőző betegségnél megfigyelhető. Valamikor ezt főként malária és tífusz esetén tapasztalták. Manapság nálunk inkább az olyan betegségeknél fordul ez elő, mint a kanyaró, a májgyulladás vagy a Pfeiffer- féle mirigyláz (mononukleózis). A lép azonban olyan súlyos krónikus betegségeknél is megduzzad, mnt a leukémia vagy a májzsugor. Ami egyébként a mononukleózis (ami kezdetben gyakran nyakfájással járó anginához hasonlóan jelentkezik) után általában megállapítható, az más, lépduzzanattal járó betegségekre is áll: a páciensek igen levertek, fáradtak, akár depressziósak is, hiányzik belőlük a lendület, és a szokottnál hajlamosabbak a fertőzésekre.

     

    A "fekete epe" szervét nehezen tudták leírni

    Terápiaként ilyen esetekben homeopátiás, spagirikus vagy antropozófikus gyógyszerek, illetve állati lépből készült kivonat rendelhető. Ezeknek a szereknek a megértéséhez tegyünk egy kis kirándulást az orvostudomány történetébe!

     

    A hippokratészi orvoslás alapját (amely az ókori Görögországtól a XIX. századig meghatározta az orvostudomány gyakorlatát) a négy testnedvről (vér, nyák, epe, fekete epe), illetve ezek egészséges vagy kóros keveredéséről alkotott tanítás képezte. Ennek a "humorálpatológiának" a keretében valamennyi testnedvhez hozzárendeltek bizonyos tulajdonságokat és szerveket. A fekete epe (melanchole) esetében - amely a testnedvek közül a legkevésbé hasznos, és a legnagyobb megbetegítő hatása van - ez a lép volt. Ennek a szervnek a feladata volt kiválasztani a tisztátalan testnedvet. Ha ez nem sikerült, felszaporodott a fekete epe vagy lépdugulás lépett fel, ennek lett a következménye a depresszió (melankólia).

     

    Amit a hippokratészi orvoslás lép alatt értett, az semmiképpen sem az a szerv volt, amelyet mi ezen a néven ismerünk. Itt mutatkoznak meg a keleti orvoslással való párhuzamosságok: a kínai orvoslás számára (amelyben a lép központi szerepet játszik) maga a szerv és a valódi anatómia teljesen alárendelt szerepet kap.

     

     

    Hildegard orvosságai meglepően jók voltak

    A már említett humorálpatológián alapul a Hildegard-medicina is. Hildegard von Bingen felfogásában a lép ugyancsak központi szerepet játszott. Gondolkodása azonban manapság nehezen követhető, ezért még újkori újrafelfedezője, dr. Gottfried Hertzka is kérdőjelet tett számos, Hildegard által megnevezett lépprobléma és lépgyógyszer mögé, és azt mondta, a szereket "érdemes kipróbálni", és néha "meglepően jó eredményt hoznak".

     

    A Hildegard-medicina alaptétele kimondja, hogy a nyers koszt árt a lépnek és ezzel együtt az embernek. A meg nem emésztett táplálékdarabkák túlterhelik a lépet, és ezért az nem képes megfelelően elválasztani a tisztát a tisztátalantól. A Hildegard-medicina egyik ismert lépkészítménye a pörkölt gesztenye, amely lépfájdalmakra, duzzanatra és lépgyengeségre jó. Az nem biztos, hogy ez a javaslat magától Hildegardtól származik-e, ám a gyakorlatban, például a legyengült betegek lábadozási időszakában nagyon jól bevált.

     

    Viszonylag kijózanító manapság egy pillantást vetni a fitoterápiára: a lépet hagyományosan gyakran kezelték együtt a májjal, méghozzá a "vértisztítás" jegyében. A természettudományos gyógynövénytan ezeket a részben humorálpatológiai meghatározottságú elveket nem igazolta, és ennek megfelelően sok lépgyógynövényt kiszortírozott.

     

    Mégis fontos megemlítenünk az éplevelű gímpáfrányt (Phyllitis scolopendrium), amely páfrányféleséget régebben bronchitis, tuberkulózis, krónikus bélhurut és persze lépbajok ellen is rendeltek. Az e gyógynövényt tartalmazó legutolsó készítmény 2003-ban tűnt el a német piacról. A más elbírálás alá eső homeopátiában és antropozófikus orvoslásban használnak még néhány lépgyógyövényt, például a gímpáfrányt (Asplenium scolopendrium) vagy a guminövényt (Grindelia robusta). Az első azonban a Hildegard-medicina készítményei között is előfordul.

     

    A homeopatikus lépgyógyszer

    A homeopata szereket köztudomásúan a beteg egyéni tünetei alapján rendelik. Éppen ezért óvatosan kell bánni az általános "homeopatikus lépgyógyszer" kijelentéssel. Mégis erre a névre tarthatna számot a kalánfürt (Ceanothus americanus), amely az Egyesült Államok keleti partján őshonos, és teaadalékként, illetve hashajtóként szolgált, mielőtt 1870-ben felfedezte volna a homeopátia. Mély potenciálban (például D4) beválik lépduzzadás esetén, főként maláriánál. Szóba jöhet még a fogyás és a depresszív hangulat, illetve a gyakorlatban vérzéscsillapító hatása bizonyosodott be.

     

    Ugyancsak a lép kezelésére szolgál a China officinalis, például a léptájék fájdalma vagy szúrása esetén, de duzzanatkor is. Mivel a China a homeopátia legnagyobb kimerülési szere, itt is visszatalál a hagyományos lépterápiához.

     

    A komplexekkel dolgozó homeopátiában olyan lépszerek léteznek, amelyeket a már említett szerekből kevernek, de szóba jöhet még a Ceanothus synergon vagy az Ailgeno spag. Mivel az említett összetevők lefedik a lépfájdalmakon és - duzzanaton kívül a fertőzés utáni kimerültséget, erőhanyatlást és immungyengeséget is, ezért jól beválnak a Pfeiffer-féle mirigyláz és vérszegénység esetén is.

     

     

    A tisztítás a Paracelsus-féle orvoslás alapelve

    A Paracelsusra visszavezethető alkémisztikus orvoslás, más nevén spagyrika szintén fontos szerepet tulajdonít a lépnek. Parcelsus ugyan szigorúan leszámolt a humorálmedicina saját korában ismert változatával, ugyanakkor átvette a tisztítás és salaktalanítás központi elméletét. A tisztának a tisztátalantól való elválasztása az ő felfogása szerint is a lép feladata.

     

    Így néz ki a lép valódi anatómiája és finomszerkezete. A vörös pulpa kiszűri és tárolja a vért, a fehér átveszi az immunrendszer funkcióit

     

    A splenetik nevű spagyrikus szer alkémiailag előkészített tisztítószereket (borkő, antimon- szulfid) egyesít kalcium-karbonáttal. Ez alkalmas kimerültségkor, főként betegség után, de általános gyengeség, lelassult anyagcsere és csökkent immunvédelem esetén is. Adják ezenkívül leukémiánál, illetve a vérképző szervek más rosszindulatú megbetegedése vagy annak megelőző állapota esetén.

     

    A Paracelsus-féle orvoslás egy másik központi elve szerint a lép a Szaturnuszhoz és az ólomhoz rendelhető hozzá. Alkémiai formájában az ólomnak az a feladata, hogy serkentse a lépműködést és meggyógyítsa a "lépbetegségnek" számító melankóliát. Ennek értelmében a spagyrikus potenciálú ólom "életelixírnek" számít erőtlenség, lelassult anyagcsere, vérszegénység és leukémia esetén.

     

    A lép mint közvetítő

    Ezekkel az elvekkel rokon vonásokat mutat az antropozófikus orvoslás. A Lien/plumbum készítmény a homeopatikus Lien bovis D5-öt Plumbum D29-cel kombinálja. Ezt többek között lépmegnagyobbodás, leukémia és a vörösvértestek túlzott elszaporodása esetén alkalmazzák. Ehhez képest a Lien comp. a mezei katángot (Cichorium intybus) és a mezei zsúrlót (Equisetum arvense) kombinálja, a gyerekek megnövekedett fertőzési hajlama és a kemoterápia miatti immungyengeség esetén.

     

    Rudolf Steiner, az antropozófia megalapítója a lép egyik fő funkcióját abban látta, hogy a táplálékfelvételhez és az anyagcseréhez szükséges ritmust közvetíti olyan természetesen ritmikusan működő szervektől, mint a légzés vagy a vérkeringés. A lép ennek során magától oldja meg a feladatot, kivéve, ha a teljesen szabálytalan étkezés vagy az állandó evés túlságosan megterheli. Így például ez a helyzet azoknál a gyerekeknél, akik megállás nélkül nassolnak. Ilyenkor a terápia fő célja dietetikai, azaz valamiféle rendszert vinni az életbe és a táplálkozásba. Az antropozófiára mindig is jellemző ritmikus törekvést a Plimbum D30 egészítheti ki.

     

    Steiner tisztában volt vele, hogy bár maga a szerv nélkülözhető, funkciói nem. Az antropozófikus orvoslás lépgyógyszerei éppen ezért nem magának a szervnek a problémáira koncentrálnak, például a lépduzzantra, hanem a szerv "szellemi" közvetítő funkciójára. Így a különféle lépmasszázsoknak, valamint a meghatározott táplálkozási ritmusnak az egészséges ösztönt kell segíteniük: azt az érzést, hogy ki tudjuk választani, mely táplálékok hasznosak a szervezetünk számára.

     

     

    Fehérje mint immunstimulátor

    A disznólépből készült kivonatokatmár az 1950-es évek óta alkalmazzák orvosi célokra. A fehérje-építőköveket (peptidek) tisztítás és koncentrálás után tabletták vagy injekciók formájában használják. Általánosságban véve erősítik az immunrendszert, főként az úgynevezett ölősejtek aktivizálásával. Ebben az értelemben alkalmazzák legyengült immunrendszerű betegeknél, például kemoterápia vagy sugárkezelés után, de testi vagy lelki eredetű kimerültség esetén is.

     

    A természetgyógyászat tehát fontos szerepet tulajdonít a lépnek, bár a különféle irányzatok más és más eljárásokat használnak. A gyakorlatban az is problémát okozhat, hogy a lépkezelés csak a teljes kezelés egyik oszlopát jelenti. Ennek ellenére érdemes erre az oszlopra támaszkodni, például fertőző betegségek utáni kimerültség, immungyengeség és krónikus fáradtság esetén.

    - dr. ki -
    XI. évfolyam 12. szám

    Címkék: lép

      Aktuális lapszámunk:
      2017. július

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.