Betegségek A-tól Z-ig

Nedves éjszakák

A víz engedetlen útjairól

Az éjszakai gyakori vizelés, de főként a folyékony végtermék ágyba engedése csecsemőkortól aggastyánkorig valószínűtlenül sok szülőnek, nagyszülőnek okoz komoly, igen nehezen befolyásolható pszichés terhet. Azt, hogy mennyire az élet igazi fűszerei közé tartozik a normál vízháztartás, azok értékelik igazán, akiknek az éjszakájuk a vizelettel kapcsolatos teendők ellátásával szomorodik el, s akiknek álmát szó szerint a vízáradat mossa el. Mivel az ezirányú problémák okozati és hosszan tartó megoldása az egyetemes orvoslásban sokszor nem keresztülvihető, feltétlenül érdemes áttekintenünk azokat a lehetőségeket, amelyeket e téren az alternatív orvoslás kínál számunkra.  


A víz naplemente után, a szervezetünkben megtett „sötét” útjait” alapvetően két nagy tünetcsoportban tekinthetjük át, s ezek az éjszakai vizelés (a nocturia), valamint az akaratlan vizeletengedés, az inkontinencia. Az első könnyen szövődhet a másik tünetegyüttessel, vagy súlyosbíthatja azt. „Minősített esete” a bevizelésnek az éjszakai ágybavizelés, az enuresis nocturna, amely döntően a gyermekkor és a serdülőkor problémája, s ahol a funkcióharmonizáló („természetes”) gyógymódoktól a legnagyobb segítség várható.

 

Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a vizelet-visszatartás képességének hibája életkortól, mozgásképességtől, testi gyengeségtől függetlenül kóros állapot. Az „el nem engedéshez” ugyanis nem csak az alsó húgyutak ép működése szükséges, hanem megfelelő mentális állapot, mozgáskészség, motiváció és kézügyesség is. Ezeknek a tényezőknek a figyelembevételével, a tünetek tartama, klinikai megjelenése vagy élettani háttere alapján, általában két nagy csoportját különítik el a „gátlástalan vizeletnek”, az átmeneti és a rögzült, krónikus formát.

 

Átmeneti inkontinenciát okozhat húgyúti fertőzés, amikor is a vizelés olyan sürgető, hogy az illető nem éri el a toalettet. Az utóbbi időkben igen elszaporodtak – főleg fiatal nőknél – az olyan esetek, amikor a vizeletvizsgálat is negatív, és a Chlamydia nevű kórokozó tartja fenn a kóros állapotot (a partnerrel történő folyamatos viszontfertőzés miatt).

 

A toalett relatív messzesége okozhat gondot mozgáskorlátozottság, helyzetváltoztatásra bekövetkező vérnyomásesés, ijedség, félelem, csökkent látás vagy rossz cipők esetében is.

 

Időseknél a húgyutak sorvadással együtt járó húgycső- és hüvelygyulladása, a hólyagkapacitás csökkenése, a szívelégtelenség, a perifériás vénás elégtelenség, a csökkent vérfehérjeszint. Az átmeneti inkontinenciát okozó faktorok közül azonban a legfontosabbak a szintetikus gyógyszerek. Garmadával vannak azok a készítmények, amelyek mellékhatási között az átmeneti, majd sokszor krónikussá váló vizeletengedetlenség is szerepel. Ilyenek a vízhajtók (ezek közé tarozik az alkohol és a koffein is!), az antihisztaminok, vérnyomáscsökkentők, nyugtatók, antidepresszánsok, narkotikus fájdalomcsillapítók, egyes szívszerek stb.

 

Tartós inkontinencia esetén az előidéző okok súlyosak, régen fennállók, degeneratív jellegűek, s következésképp a kezelés számára is nehezen hozzáférhetőek. Ilyen esetek állhatnak fenn a hólyagizomzat kelleténél erősebb görcsbe rándulásai miatt hólyagkő, hólyagrák, krónikus hólyaggyulladás, Alzheimer-kór, Parkinson-kór, sclerosis multiplex esetén, agyvérzés utáni állapotban.

 

Az elégtelen erősségű, renyhe hólyagizomzat miatti elcsöpögés műtéti vagy baleseti sérülések után, porckorongsérv, valamint olyan beidegzési zavarok esetén fordulhat elő, amelyet alkoholizmus, cukorbetegség, B-vitamin-hiány, mérgezés idézett elő.

 

Rögzült vizeletcsöpögést okozhatnak még a kismedencei rögzítő szalagok lazulásával járó hüvely-, méh- vagy végbélelőesés (esetleg a hólyagnyakot is felfüggesztő műtét), de a prosztata megbetegedései is.

 

Átmeneti inkontinenciát okozhatnak a szintetikus gyógyszerek

 

A hagyományos kínai orvoslás által „tisztátalan vizek”-nek nevezett végtermék fenti kóros kiürülési körülményeinek megjavításában is sokoldalúan segíthetnek a természetes gyógymódok. Mindenekelőtt a megelőzéssel, az energiaállapot, illetve ennek következtében az anyagcsere általános vagy célzott javításával, a gyógyszerszükséglet csökkentésével, a lelki állapot pozitív megváltoztatásával. Az ilyen jellegű működészavarok közül azonban leginkább az a kóros tünetcsoport szorul támogatásra, amely a gyermekek körében „hódít”, s amelynek a hatékony, oki kezelése a legtöbb nehézséget okozza a nyugati jellegű orvoslás számára. Ez pedig az éjszakai ágybavizelés, az enuresis nocturna, vagy ahogy az angolok és németek mondják, „ágynedvesítés” (Bed-wetting, Bettnaessen).

 

A gyermekek zöme 2-3 éves korára megtanulja szabályozni a széklet-, 3-4 éves korára pedig a vizeletürítést. Ennek ellenére a négyévesek mintegy 30%-a, a hatéveseknek pedig l0%-a nem képes éjszaka visszatartani a vizeletét. Annak a ténynek az ismeretében, hogy a vizeletürítés mechanizmusa ugyanazokból a gerincvelői szelvényekből – többnyire a IV-V. keresztcsontiból – kapja a beidegzését, mint a székürítés, nem meglepő, hogy a háromévesek 16-17%-a, a négyéveseknek pedig 1%-a éjszakai székleteresztő. (Ezt a kimutatható ok nélküli salakanyag-eltávolítási anomáliát hívják encopresisnek.)

 

Az enurezis többnyire csak a megkésett érés jele – fiúknál ezért gyakoribb, mint a lányoknál -, és többnyire spontán megszűnik. A háttérben csak az esetek 1-2%-ában sikerül valamilyen szervi okot kimutatni, bár öröklési hajlam is szerepet játszhat. A „nem kimutatható kórok” azonban lehet rossz szoktatás, a szülők zaklatott élete, a rendszertelenség, a dicséret elmaradása, az álmoktól, sötétségtől, elszakadástól való félelem – elsősorban óvodába, iskolába kerüléskor –, stresszhelyzetek stb. Ha a már szobatiszta gyermek válik éjszakai nedvesítővé, akkor a családi vagy egyéb környezetben beállt komoly negatív változás, hurutok, esetleg cukorbetegség lehet a háttérben.

 

A „kellemetlenség” megoldására kifejlesztettek egy olyan készüléket, amely már néhány csepp vizeletet is érzékel, és felébreszti a gyermeket, így ő idejében ki tud menni a WC-re.

 

A készülék a vizsgálatok szerint 60-70%-ban hatásos, de hosszú hetekig-hónapokig kell használni – az utolsó bevizelés után is legalább három hétig. Az általános gyermekgyógyászati gyakorlatban azonban sokszor már egészen kisgyermekkorban nyugtatókkal, altatókkal szándékoznak megoldani a helyzetet, amelynek többnyire csak a mellékhatásai jelentkeznek markánsan.

 

A funkcióharmonizáló terápiák – a szeretetteljes légkör megteremtése, a nagyfokú odafigyelés, rendszeresség mellett – általában gyors, megbízható és tartós eredményt produkálnak. A gyakorlatban a leghatásosabbnak a hagyományos kínai orvosláson alapuló technikák és a homeopátia – beleértve az „elektromágneses homeopátiát”, a biorezonanciát is – bizonyultak, külön-külön és együttesen alkalmazva is.

 

A hagyományos kínai orvoslásban mindenekelőtt a víz elemhez tartozó szer és zsiger, vagyis a vese és a hólyag funkcióköre felelős a „vizek irányításáért”. Ha a vese csije elégséges, akkor a nyitás és a zárás folyamata megfelelő lesz. A „nyitás” a felesleges, „zavaros” folyadék bajmentes eltávolítását, míg a „zárás” a szükséges, ”tiszta” folyadék megőrzését és keringtetését jelenti. Ha a vese csije elégtelen, akkor az egyéb, vese-energiapáholyhoz kapcsolódó működészavarok – csont- és fogfejlődési zavarok, vérképzési, szexuális fejlődési zavarok, az ágyéktáj és a térd fájdalmai, gyengesége, memóriagyengeség, önbizalomhiány stb. – kíséretében jelentkezhetnek a vizelet-visszatartás problémái.

 

Az utóbbi időkben főleg fiatal nőknél elszaporodtak azok az esetek, amikor is a Chlamydia nevű kórokozó tartja fenn a kóros állapotot a partnerrel történő folyamatos viszontfertőzés miatt

 

A vese uralja a „két jint” – a húgycső és a végbél nyílásait, vagyis már az ősi Kínában is megértették, hogy a vizelet- és a székürítés zavara nem véletlenül jár együtt. A vese jin hiánya inkább nappal, a jang hiánya pedig inkább éjszaka okoz fehérnemű-, illetve ágynedvességet. Ha a vesék eredeti esszenciája (jingje) elégtelen, ami örökletes gyengeséget jelent a mi gondolatkörünkben, akkor általában együtt jár a vizelési és székelési zavar – főleg a hajnali hasmenés – a hallás zavaraival. A vese jingje ugyanis „a fülben virágzik”, s a nagyothallás, süketség, fülzúgás a kínai orvoslásban ilyen eredetű. Nem véletlen, hogy a pisilés megakadásakor a folyó víz hangját hívjuk segítségül!

 

A víz elemhez tartozó zsiger, a vese jang párja a húgyhólyag. „A hólyagé a folyadékok visszatartásának és azok kiválasztásának alárendelt, illetve helyi funkciója” – írja a Su Wen 8. fejezete az időszámítás előtti 5-6. századból. A szerves folyadékok a lép, a tüdő, a vese és az ún. hármas melegítő funkciói révén jönnek létre. Ez utóbbiba beletartozik a vese, a máj – amely szabaddá teszi a víz útjait –, a vastagbél, a vékonybél és a hólyag energiatermelő, folyadékelosztó-feldolgozó funkciója. Az ősi könyvek azt írják, hogy a hólyag a végső, „tisztátalan” folyadékot az alsó melegítő alsó csatornájából, a vékonybélből kapja. Ha a hólyag csije elégtelen, elveszti ellenőrzését a zavaros vizek felett, vagyis kórosan gyakori vizelés vagy önkéntelen vizelés lesz az eredmény.

 

A hagyományos kínai orvoslás általában három fő tünetképét különíti el az éjszakai bevizelésnek.

 

Az első esetben a vese és a hólyag – néha az egész „alsó melegítő” – energiahiányáról, „hidegségről és ürességről” beszélnek az ősi tanok. Ilyenkor a fent említett vese-funkcióköri zavarok mellett fáradékonyság, fázékonyság, hideg végtagok, hidegtől való irtózás, halovány arc, halvány nyelv, világos és bőséges vizeletürítés jelezheti a baj forrását. Ez a leggyakoribb ok, s ilyenkor erélyes tonizálásra van szükség moxával vagy lágylézerrel. Általában a keresztcsont lyukainál elhelyezkedő „csontpontokat” használjuk, de jó hatású a vesemeridián 3. és 4. pontja – a belbokák mögött –, és az elülső középvonalban elhelyezkedő fogantatási meridián 3. és 4. pontja (1, illetve 2 hüvelykujj szélességnyire a szeméremcsont felett).

 

A másik gyakori tünetképet a tüdő és a lép csijének ürességeként említik. A gyakori vizelés mellett a környezethez való alkalmazkodás problémái, a végtagok gyengesége, étvágytalanság, lágy, vékony széklet, fáradékonyság, kevés folyadékigény, csökkent mozgásigény, halvány nyelv, pihegő légzés jelezheti a kóreredetet. Ezek a gyermekek legtöbbször anyjukkal kapcsolatos érzelmeikben nem fejlődnek igazán, s a túlzott ragaszkodás, az elválástól való félelem vezeti tévútra tisztázatlan vizeiket. Ezekben az esetekben a moxa- és lágylézerkezelés mellett nagyon jó testi-lelki hatású lehet, ha a mama e szervek háti Shu pontjait (a III. és a XI. háti csigolya mellett), az előbb említett keresztcsonti pontokat (hólyag 31-34.), a Ren Mai 3.és 4. pontját, valamint a farkcsont végénél lévő pontot naponta megmasszírozza. Tapasztalataim szerint e célra igen alkalmas az ilang-ilang és a muskotályzsálya illóolaja.

 

Az éjszakai ágybevizeléstől szenvedő gyermekek esetében a háttérben legtöbbször a szülők zaklatott élete, a rendszertelenség, a dicséret elmaradása, stressz húzódnak meg

 

A harmadik „önkéntelen önürítő” tünetképet úgy mondják Távol-Keleten, hogy a nedvesség és a hőség befészkelte magát a májba. Ilyenkor valóban a máj szerv szokott érintett lenni, jóllehet esetleg ez a nyugati diagnosztikai eljárásokkal még nem mutatható ki. A tünetképet rossz szagú, sötét vizelet, állandó izgatottság, idegesség, fogcsikorgatás, vöröses arc, élénkvörös ajkak, nyelv jellemzi. Ilyen esetekben akupunktúrával vagy masszázzsal szórjuk szét a májba befészkelt kóros energiát és hőséget (például a 2. ponton, az első és második lábközépcsont elülső végénél). Ebben az esetben – ugyanúgy, mint az előzőeknél is – mindig segítségül hívhatjuk a homeopátiát. Érdemes még megemlítenünk, hogy az akupunktúrában van speciális „éjszakai bevizelés pont” is, a kéz és a láb kisujjának tenyéri, illetve talpi felszínén, a második ujjredőben, amelynek mágnesgolyós vagy tűszúrásos kezelésével a kínai orvosok 90% feletti tartós gyógyulási arányról számoltak be.

 

A homeopátiában az enurezis nocturna egyik legfőbb gyógyimpulzusadója az Equisetum. Főleg azokban az esetekben jó hatású, amikor a gyermek az alvás első fázisában ok nélkül, szinte megszokásból pisil be, vagy amikor rosszat álmodva teszi ezt. Az Equisetum-gyerek energiahiányos, fázékony, közömbös, kedvetlen. Felületes szunyókálásnál a „dolog” nem nagyon történik meg, de a gyakori rossz álmok, a jobb oldalon való fekvés, a mozgás, a telt hólyagon való hasonfekvés vagy érintés rontja az állapotot.

 

Az első álom alatt bekövetkező eresztés esetén jó szolgálatot tehet a Causticum, a Sepia és a Kreosotum is. A fertőzésre is gyanús esetekben, mint amilyen a fentebb leírt máj-hőség-nedvesség szindróma, a Causticum, a Magnesium phosphoricum, a Kalium phosphoricum vagy a Carduus marianus lehet a megfelelő szer. Ezek közül a Causticum a nagyon gyakran használt szer. Az elalvás első fázisában, stresszhelyzetekben, fizikai erőkifejtésre, nevetésre vagy köhögési rohamok „eredményeként” megtörtént eseménysorozat kapcsán hatásos. A Causticum-gyerek általában beteges kinézetű, igen érzékeny, ingerlékeny, fél a sötétségtől, a haláltól, a szellemektől, az idegenektől, a nyilvános szerepléstől. A tünetek jó meleg ágyban, meleg, párás időjárás esetén javulnak, hideg, szeles időben, fizikai vagy szellemi erőfeszítésre romlanak. A bevizelés leggyakrabban éjszaka 3 és 4 óra között történik meg, ami tervezhetővé teszi a gyermek felébresztésével történő normális vizelést.

 

Rögzült vizeletcsöpögést idézhetnek elő a kismedencei rögzítőszalagok lazulásával járó hüvely-, méh- vagy végbélelőesések

 

A harmadik, sokszor és eredményesen használt szer az ágybavizelés megállítására a Kreosotum. Ez a gyerektípus jellemzően igen fáradékony, a fizikai és szellemi munka egyaránt gyorsan kimeríti. A kínai tünetegyütteseknél említettük, hogy ez a vese jingjének nagyfokú hiányával kapcsolatos. Mivel ez az esszencia a csontok és fogak őre is, a Kreosotum-gyerek fogai feketésen elszíneződnek, hamar töredeznek, kilyukadnak. Az energiahiány másik jele, hogy a fogfájás vagy az egyéb emésztési tünetek meleg ital fogyasztására javulnak, mint ahogy az ágybavizelés is meleg hatására gyérül. A fogínyek fájdalmasak, duzzadtak, sötétvörösek lehetnek, s a legkisebb érintésre véreznek. A Kreosotum-gyerek általában nyűgös, ingerlékeny, nyugtalan, s a rossz álmok és történések emlékképei miatt esténként nagyon nehezen lehet megnyugtatni és ágyba küldeni. A bevizelés az éjszaka első felében, a túlságosan mély, „kimerültségi alvás” idejében vagy álmok hatására következik be. A bevizelés gyakorisága jó meleg szobában, ágyban, gyengédség, simogatás, ölelés hatására lényegesen csökkenhet, míg nem elég finom érintésre, hidegre, fogzás idején megszaporodhat.

 

Ha a bevizelés gyakorisága teliholdkor szaporodik, akkor a Cina vagy a Psorinum lehet hasznos.

 

Összefoglalva az elmondottakat, vegyük figyelembe, hogy az éjszakai ágybavizelés a gyermek szellemi-lelki-testi strukturális fejlődésével kapcsolatos problémakör, amelyet igazán megérteni és tartósan, gyorsan rendbe hozni elsősorban holisztikus, az egész egyéniséget számba vevő módon tudunk. Ha ezt a szülők, nagyszülők magukban tudatosítják, akkor az átlagon felüli odafigyeléssel, szeretettel, a legkisebb eredmény után is megtett dicsérettel nagyon előnyösen tudják ezt a tünetegyüttest befolyásolni.

 

Mindehhez nyújt hathatós, gyors és megbízható segítséget a funkcióharmonizáló terápiák egyre bővülő eszköztára.

Dr. Simoncsics Péter
IX. évfolyam 10. szám

Címkék: éjszakai vizelés, vízháztartás

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.