Betegségek A-tól Z-ig

Nehézfémterhelések

Honnan jönnek, és mit tehetünk ellenük?

Szervezetünkbe nap mint nap kerülnek nehézfémek: a levegőből, a vízből és az ételeinkből. A következményei magas vérnyomás, szívinfarktus, neurológiai megbetegedések és egyéb bántalmak lehetnek. Cikkünkből kiderül, milyen tesztek léteznek kimutatásukra, és milyenek eljárások a méregtelenítésre.


 

A magas vérnyomás manapság népbetegségnek számít. Arról azonban kevesen tudnának felvilágosítást adni, vajon szenvednek-e ólom- vagy higanyterhelésben. Ennek a fő oka az, hogy a problémát maguk az orvosok sem ismerik, így számos civilizációs betegség megelőzésének, illetve oki kezelésének lehetősége kihasználatlan marad.

 

Ebben az a paradox, hogy a témáról számos tekintélyes egyetem és kutatóintézet készített már tanulmányt, amelyek a káros nehézfémek hatásait egészen molekuláris szintre lemenve elemzik. Ezeknek a felismeréseknek az áttétele az orvosi praxisokba azonban elmarad. A krónikus nehézfémterhelés igazolása és terápiája még mindig kivételes esetnek számít, csak kevés orvos foglalkozik vele. Holott az első hírek az ólomterhelés és a magas vérnyomás esetleges összefüggéseiről 1886-ból származnak, míg egy 2006-ban készült amerikai tanulmány azt bizonyította be, hogy az ólom a magas vérnyomás mellett szív- és érrendszeri megbetegedéseket is okozhat.

 

Mit okozhat a szervezetbe került ólom és higany?

Minden egyes európai szervezetébe minden áldott nap átlagosan 200 mikrogramm ólom kerül az ivóvízzel, a táplálékkal és a levegővel. Ez az ólom nem választódik ki azonnal, hanem hosszabb időn át szaporodhat a szervezetben. A felezési ideje, azaz amennyi idő alatt az atomok fele széthullik, az ólom esetében 20-30 év.

 

A friss levegőn végzett rendszeres mozgás aktivizálja a vérkeringést és hozzájárul a szervezet méregtelenítéséhez 

 

A legtöbb ólom a csontokban halmozódik fel. A csontátépülés és -leépülés idején, például a változás korában a csontokban évtizedek óta halmozódó ólom viszonylag rövid idő alatt visszakerül a test többi részébe. Ez magas vérnyomáshoz, depresszív hangulatokhoz és további panaszokhoz vezethet.

 

De nemcsak az ólom, hanem a higany is a különleges mérgek közé tartozik. Egy 2001-ből származó tanulmány szerint már viszonylag kis mennyiségű higany is toxikus hatást gyakorol a szervezetre. Több mint 7000 ember leleteinek értékelése után a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy már a viszonylag kis higanyterhelés is megnöveli a halálozási esélyt magas vérnyomás, szív-, tüdő- és vesebetegség miatt.

 

 

Hogyan regenerálódtak a beszűkült szívkoszorúerek?

Akadt olyan eset, amikor a súlyos szívkoszorúér- szűkület miatt bypass-műtétre váró páciensről egy nehézfémterhelés-terápiával foglalkozó rendelőben kiderítették, hogy súlyos ólom-, higany-, bárium-, nikkel- és rézterhelésben szenved. Ezenkívül túl magas homociszteinszintet állapítottak meg nála, amely ellen azonnal folsavat és B-vitaminokat adtak neki. A nehézfémektől való megszabaduláshoz speciális vegyületeket, úgynevezett kelátképzőket kapott, valamint ásványi anyagokat. A károsult szívizom helyreállítására oxigenizált vérkezelésben és a vér UV-besugárzásban részesült, és hat hónappal később a kontroll azt igazolta, hogy megszűnt a koszorúerek szűkülete.

 

A krónikus terhelés veszélyei

Sok ember azt hiszi, hogy ha nincsenek amalgámtömései, akkor a maga részéről mindent megtett azért, hogy elkerülje a higanymérgezést. Ez azonban tévedés, mivel a halakban is nagyon sok higany található. A legnagyobb veszélyben a gyerekek és a termékeny korú nők forognak. A gyakori halfogyasztás tehát akár növelheti is a szív- és érrendszeri megbetegedések, illetve a méhen belüli károsodások veszélyét. Amerikai tudósok 2002-ben azt igazolták, hogy a gyakori halfogyasztás Európában megnövekedett higanyterheléshez és emiatt emelkedett szívinfarktus-veszélyhez vezet.


 

A környezeti mérgek egyre jobban megterhelik a szervezetünket, bár gyakran észre sem vesszük 

 

Hiába szabnak meg a hatóságok határértékeket a halak higanytartalmáról, ha nem tudjuk, hogyan hat ekkora mennyiségű higany az ivóvízben lévő ólommal, az oltóanyagokban lévő alumíniummal és a foszfortartalmú műtrágyával kezelt zöldségekben lévő kadmiummal társulva az emberi szervezetben. Az egészségre még nem káros határértékek meghatározásánál ugyanis jellemzően csak azt az egyetlen mérgező anyagot veszik figyelembe, holott inkább szabály, mint kivétel, hogy valakinek amalgámtömései vannak, ólmozott vizet iszik, higanyos halat és nikkeles csokit eszik, alumíniumos fogpasztával mos fogat és titántartalmú dezodort használ. Mindebből olyan kölcsönhatások és egymást erősítő folyamatok alakulhatnak ki, amelyeknek teljes hatókörét még nem ismerjük.

 

Abból indulhatunk ki, hogy a különféle nehézfémek egyidejű és krónikus bejuttatása a szervezetbe már fennálló betegségeket ronthat vagy lappangó kórokat előhívhat. Mindennapi életünkben számtalan lehetőségünk van arra, hogy kapcsolatba kerüljünk nehézfémekkel, a legutóbbi hírek szerint még a (Kínából származó) gyerekjátékokban is előfordulnak.

 

Fém: élelmiszer-adalékanyagok

Számos élelmiszer-adalékanyag tartalmaz potenciálisan toxikus fémeket, ezeket különféle E-számokkal jelölik. A szakemberek véleménye megoszlik arról, mennyire kockázatosak ezek az anyagok. Ha el akarjuk kerülni a fölösleges fémbevitelt, a következő szempontokat tarthatjuk szem előtt.

Alumínium

Az E 173 jelű alumíniumot drazsék és cukorkák ezüstös színezésére használják. Az E 520–523 számok olyan alumíniumkötéseket jelölnek, amelyek a kandírozott, kristályos vagy cukorbevonatú gyümölcsöknél és zöldségeknél használatosak. Az E 520 savszabályozóként szolgál. Mindezen vegyületekkel főleg az asztmásoknak és allergiásoknak tanácsos vigyázniuk, mert allergiás reakciót válthatnak ki.

 

 Manapság riasztóan magas a tengeri halak higanytartalma. A tudósok szerint a rizikócsoportba tartozók inkább ne egyenek belőlük

 

Az E 541, nátrium-alumínium-foszfát mesterséges sütőpor például lisztes készételekben. Ez is okozhat allergiás reakciókat.

 

Az alumínium nátriummal, káliummal és kalciummal alkotott vegyületei édességekben és rágógumiban, konyhasóban és száraz élelmiszerekben fordulnak elő. Az E 559-es számú kaolin színezékek alkotóeleme. Ez utóbbiakat nem tartják veszélyesnek, mert ép bélnyálkahártya esetén nem szívódik fel a szervezetben.

Réz

Az E 141 klorofillos rézvegyület, amelyben a réz zöld festékanyagként fordul elő likőrökben, rágógumiban, jégkrémben és édességekben. A réz is kiválthat allergiás reakciót.

Titán

Az E 171 jelű titán-dioxid fehér színezőanyag, előfordul például sütemények bevonatában és számos gyógyszerben. Megtalálható a magnéziumban és egyéb ásványianyag- készítményekben, valamint több táplálékkiegészítőben.

Ón

Az E 512 jelű ón mesterséges antioxidánsként csak konzervekben használható, és ott problémamentesnek számít.

 

A krónikus migrén mögött nehézfémterhelés húzódhat meg. A legújabb tudományos felismerések szerint az Alzheimer-kór kialakulásában a környezeti mérgek és a nehézfémek is szerepet játszanak

Egyéb

Az E 558 jelű betonit olyan vulkáni kőzet, amely kis mennyiségben arzént és ólmot is tartalmazhat. Ezek azonban ép bélnyálkahártya esetén nem szívódnak fel. Ez utóbbi kijelentéssel gyakran találkozhatunk, ám angol szakemberek már 1996-ban kimutatták, hogy a fémtartalmú élelmiszer-adalékanyagok az egész testből felszívódhatnak. A tudósok a bélnyálkahártya bizonyos fehérvérsejtjeiben titán-dioxidot, alumínium-szilikátot és egyéb szervetlen mikrorészecskéket találtak. Érzékeny betegeknél ezek krónikus gyulladást és csomószerű kinövéseket okozhatnak, úgynevezett granulómákat. Ezért ezeknek a mikrorészecskéknek a további vizsgálatára van szükség.

 

 

Nanorészecskék - a legújabb probléma

Ezek közé tartoznak az úgynevezett nanorészecskék, azok a mesterségesen előállított anyagok, amelyeknek a mérete 100 nanométer vagy kisebb, akár az atom méretéig (0,2 nm). Állhatnak fémből, mint a titán-oxid vagy a platina, valamint elemi szénből és egyéb anyagokból.

 

A nanorészecskék az orr, a hörgők, a bél nyálkahártyáján és a bőrön át, illetve injekciók formájában juthatnak a szervezetbe. Belégzést követően például eloszolhatnak az egész légzőrendszerben. Annyira kicsik, hogy áthatolnak a légzőszervek sejtjeinek falán, és bejutnak a vérbe vagy a nyirokkeringésbe, majd onnan tovább a szívbe, a csontvelőbe, a lépbe, a nyirokcsomókba és további érzékeny szervekbe. Ugyanez vonatkozik a bőrön vagy a bél nyálkahártyáján át bejutott nanorészecskékre. Megfigyelték eljutásukat az idegrendszerbe is, sőt, akár az agyba, az orron és a szaglóidegen át.

 

 Nanorészecskék útján átléphető az vér-agy gát, így a gyógyszerek könnyebben célba érnek. De ennek a megoldásnak is vannak veszélyei

 

A kutatók egyfelől azon dolgoznak, hogy nanorészecskékkel tudatosan lépessék át a vér-agy gátat, például azért, hogy gyógyszert juttassanak el közvetlenül az agyba. Másfelől ugyanez vonatkozik arra is, hogy a test nyitott és védtelen ezeknek az ultrafinom részecskéknek a toxikus hatásával szemben. Olyan felfogás is van, hogy olyan anyagok, amelyek egyébként ártalmatlanok, mérgezővé válhatnak, ha átalakulnak ultrafinom nanorészecskékké. Megnövekedett felületük miatt ugyanis rendkívül reaktívak biológiailag, ezért nagy potenciált hordoznak magukban gyulladáskeltő és oxidáció-elősegítő tulajdonságként, ami szabad gyökök képződéséhez és a mitokondriumok károsodásához vezethet.

 

A nanotechnológiának az emberre és a környezetre gyakorolt hatásaival még nem vagyunk teljesen tisztában. Sok tudós éppen ezért széles körű alkalmazásuk előtt kielégítő információkat követel, ami az egészségre vonatkozó kockázatokat illeti. Azt azonban elég nehéz lesz bebizonyítani, mennyiben járul hozzá az ultrafinom titán, platina vagy cink az érelmeszesedés, a leukémia vagy a szklerózis multiplex kialakulásához, a kockázat jó részét tehát a fogyasztónak kell viselnie.

 

Az ólom és a higany nemcsak magas vérnyomást, hanem súlyos idegrendszeri betegségeket is okozhat, nem állítja meg sem a vér-agy gát, sem a vér-agyfolyadék gát. A nehézfémek szabad gyököket teremtenek, és ennek következtében károsítják az erek falát és az agy vérellátásának önszabályozását. Ez oda vezethet, hogy ezek a természetes gátak átjárhatóbbá válnak, és ezért további nehézfémek és idegmérgek jutnak az idegrendszerbe. Ez már csak azért is veszélyeket rejt magában, mert tudjuk, hogy szinte minden fém felvétele a központi idegrendszer zavarát idézheti elő, a következők szerint:

 

• alumínium: demencia, Parkinson-kór, emlékezet-, koncentrációs és mozgászavarok,

• arzén: perifériás idegkárosodás, paresztézia, organikus pszichózisok, skizofrénia,

• ólom: depresszió, öngyilkosság, teljesítménycsökkenés (figyelemzavarok, a vizuális intelligencia beszűkülése, emlékezetzavarok, elsősorban nehézségek bármi új megtanulásánál), kimerültségi állapotok, zavartság, nyugtalanság, agresszió, pszichózisok, hallucinációk, perifáriás polineuropátia,

• réz: mozgászavarok, intelligenciavesztés egészen a demenciáig,

• mangán: koordinációs zavarok, járási bizonytalanság, beszédzavarok, étkezési zavarok, felindultsági állapotok, agresszió, alvászavarok, Parkinson-kór,

• nikkel: fejfájás, szédülés, álmatlanság,

• higany: intelligenciacsökkenés, beszédzavarok, nyugtalanság, agresszió, látás- és hallászavarok a látómező beszűkülésével és részleges süketséggel, polineuropátia, izomgyengeség, szklerózis multiplex, 

• szerves ón: agyödéma, hányinger, hányás, szédülés, látászavarok, görcsök, feledékenység, fáradtság, érdektelenség, fejfájás, alvászavarok.

 

 

A vadhúsban számos területen magas az ólomszennyezettség. Ugyanez vonatkozik azokra a szárnyasokra, amelyeket ólomtartalmú halliszttel etetnek

 

Alzheimert okoznak-e a nehézfémek?

A nehézfémek nemcsak a migrén kiváltójaként jöhetnek szóba, hanem a mindeddig megmagyarázhatatlan eredetű Alzheimer-kór egyik tényezőjeként is. Szervi szinten a betegség az agyállomány leépülésében jelenik meg, és annyi bizonyos, hogy nem örökletes. Ezért jönnek szóba nagyon komolyan külső tényezők, mint a betegség előrehaladásáért felelős faktorok. Ezek közé számítanak az idegrendszeri fertőzések, a környezeti mérgek és a nehézfémek. Fő kiváltó oknak már hosszabb ideje az alumíniumot tartják, amely az érintett betegek agyában fellelhető. A legújabb felmérések szerint azonban egyéb nehézfémek is szóba jönnek.

 

Egyes vélemények szerint az Alzheimer-kórért az amalgámtömésekből és az oltóanyagokból a szervezetbe jutó higany felelős, együtt az ólommal, kadmiummal és egyéb idegrendszeri méreganyagokkal együtt. A nehézfémek az agydaganatok kialakulásában is szerepet játszhatnak. Egy felmérés szerint ilyen páciensek agyában lényegesen nagyobb volt az ólom, a kadmium és a higany szintje, mint az egészségeseknél.

 

A szklerózis multiplex lehetséges okai

A szklerózis multiplex (SM) a központi idegrendszer primer gyulladásos megbetegedése, amelynek során gócszerűen szétrombolódik az agy és a gerincvelő velőrésze, és az egészséges szövet helyébe később elhegesedő szövetrészek lépnek. A gyulladásos gócok a központi idegrendszer több helyén alakulnak ki, általában kisebb vérerek közvetlen közelében. Tönkremehet a nagyobb idegek védőrétege is. A betegség általában rohamszerűen halad előre, de krónikussá is válhat. Ez gyakran vezet látóideg-gyulladáshoz, téves érzékeléshez, járászavarokhoz, beszéd- és nyelési problémákhoz, valamint előrehaladott állapotban bénuláshoz és teljes ápolásra szorultsághoz.

 

 

A kandírozott gyümölcs alumíniumvegyületeket tartalmazhat. A fogpasztákban gyakran van alumínium, amely allergiás reakciót válthat ki és kölcsönös kapcsolatba léphet más fémekkel

 

A betegség okai még nem tisztázottak egyértelműen, de komoly jelek mutatnak arra, hogy kialakulásában komoly szerepet játszhatnak a nehézfémek. Statisztikai vizsgálatokban kapcsolatot mutattak ki a szennyvizek és a folyók vizének fokozódó nehézfém-szennyezettsége és az SM gyakoribbá válása között. Egy másik felmérés szerint ugyanilyen következményekkel járhat a talaj ólom-, nikkel- és cinkterhelése, valamint az ivóvíz túl alacsony szeléntartalma.

 

Egy további vizsgálat azt bizonyította be, hogy az olyan SM-betegeknél, akiknek fémtartalmú töméseik vannak, alacsonyabb a vörös -vértestek és a fehérvérsejtek száma, alacsonyabb a hemoglobinszint és a pajzsmirigyhormonok szintje is, mint akiknél ilyen tömések nincsenek. Ezen kívül az előbbieknél 12 hónap leforgása alatt 33,7 százalékkal több roham, illetve állapotrosszabbodás lépett fel, mint az utóbbiaknál. De más vizsgálatok is kimutatták, hogy az SM-betegek állapota javult, miután eltávolíttatták amalgámtöméseiket.

 

Hogyan segíthetjük méregtelenítő szerveink munkáját?

A napi nehézfémterhelés ellen sokat tehetünk, ha aktívan segítjük méregtelenítő szerveink – a máj, a vesék, a nyirokrendszer, a tüdő és a bőr – mindennapos munkáját. A természetgyógyászatnak valóságos kincsesháza van erre nézve a gyógynövényekben, az ásványi anyagokban, tinktúrákban, teákban, homeopatikus és spagirikus szerekben. Emellett ismer egy sor úgynevezett kivezető módszert is. 

 

Az amalgám mint fogtömő anyag sok higanyt tartalmaz. Viták kereszttüzében áll, ez mennyire veszélyezteti az egészségünket

 

A spagyrikus gyógyszerekkel végzett méregtelenítő eljárás úgy növeli meg a nehézfémek kiválasztását, hogy közben nem fokozza az értékes ásványi anyagok és nyomelemek kiürülését. Ennek során négy különböző, a gyógyszertárban kapható készítményről van szó, amelyek egy meghatározott terv szerint követik egymást, és 45, illetve 90 napos program keretében méregtelenítik a májat, a veséket és a kötőszövetet.

 

Ezen túlmenően fontos a méregtelenítő szer vek védelme a szabad gyököktől. Ezeknek a képződése ugyanis a nehézfémek káros hatásának egyik fő mechanizmusa. Hatásukra romboló tulajdonságú láncreakció pusztíthatja el a sejtfalat, a mitokondriumokat, a sejtmagot és a sejtek örökítő anyagát. A szabad gyökök elleni védelemről a következő mikrotápanyagok gondoskodnak:

 

- B2-vitamin: segíti a májat a káros anyagok méregtelenítésében.

- Antioxidatív hatású.

- Segíti a gluthation regenerációját.

- B6-vitamin: serkenti az alumínium kiválasztását.

- E-vitamin: csökkenti az ólomnak a kötőszövetben való felhalmozódását.

- Csökkenti a higany neurotoxikus hatását.

- Kalcium: megakadályozza az ólom és a kadmium felszívódását a bélből.

- Magnézium: fontos az egészséges sejtosztódáshoz.

- Hiánya esetén fokozódik az alumínium felszívódása.

- Szelén: a gluthation- peroxid nevű enzim alapvető része, amely fontos sejtvédő szerepet tölt be.

- Cink: megnöveli a higany és az ólom kiválasztását.

- Fontos alkotóeleme 200 enzimnek, amelyek elnyomják a nehézfémek hatását.

- Alfa-liponsav: feloldja az olyan fémekkel kialakult komplexeket, mint az arzén, az ólom, a kadmium és a higany, és ezeket kioldja a sejthártyából és a szövetekből.

- Glutamin: a bél nyálkahártyájának védelmében szerepet játszó aminosav.

 

 

 A higany legnagyobb kibocsátója a szén elégetése 

 

Hogy az ellátás lehetőleg megfelelő legyen és elkerüljük a túladagolást, tanácsos az egyéni szükségletet megállapítani. Erre szakosodott laboratóriumok is léteznek. A jó ortomolekuláris ellátottság megnehezíti a nehézfémek felszívódását, csökkenti a szabad gyökök káros hatását és javítja a mérgező fémek kiválasztását.

 

 

Hogyan mutatható ki a nehézfémterhelés?

Erre többféle módszer is létezik, a hajtól a vér vagy a vizelet vizsgálatáig, de a higanyt még a körömből is ki tudják mutatni. Mivel a haj, a vizelet és a köröm a szervezet egyfajta "kinövését" jelenti, a szervezet méregtelenítési munkáját is tükrözi. Ily módon azonban csak korlátozott lehetőség nyílik a test nehézfémterhelésének kimutatására. A vérvizsgálatról tudjuk, hogy elsősorban az akut terhelésről nyújt felvilágosítást, azaz hogy az elmúlt órákban érte-e ilyen terhelés a szervezetet. Arra azonban nem enged következtetni, mi történik a bekerült nehézfémekkel, és mennyi rakódik/ rakódott le a csontokban, a májban, a vesékben, az agyban és a zsírszövetben.

 

A teljes nehézfémterhelés kimutatásának egyik lehetősége az úgynevezett provokációs teszt. Ekkor a páciens kelátképzőket vesz be, olyan gyógyszereket, amelyek "„kiúsztatják" a szervezetből a nehézfémeket. Ezt követően a kiválasztott fémeket a vizeletből elemzik.

 

Kelátképzők a káros nehézfémek ellen

A komplex- vagy kelátképzőket jellemzően injekció formában vénásan vagy infúzióban juttatja be az orvos a szervezetbe. Természetesen, mint minden gyógyszerezésnél, itt is figyelembe kell venni bizonyos szabályokat, például az ásványianyag- és nyomelem-háztartást ellenőrizni kell és megfelelően egyensúlyba hozni.

 

Szinte senki nem tudja, szervezetét mennyire terhelik meg a
nehézfémek. Jelenlétük bizonyos tesztekkel mutatható ki

 

Ezeknek a gyógyszereknek az az előnyük, hogy a szervezet anyagcseréjében szinte nem vesznek részt, azaz nem lépnek semmiféle reakcióba a szervezet saját fehérjéivel és egyéb szöveteivel. Ugyanakkor következetesen megkötik a vérben vagy a szövetekben található nehézfémeket, és viszonylag gyorsan kiválasztják azokat a vesén keresztül. Azaz nem a szervezet méregtelenítő munkáját segítik, hanem maguk méregtelenítik a szervezetet, jelentős megkönnyebbülést idézve ezzel elő. Mert bár természetesen nem minden betegségért a nehézfémek a felelősek, a holisztikus orvoslás egyszerűen nem hagyhatja figyelmen kívül a nehézfémterhelés jelentette problematikát.

 

Honnan származik az ólom és a higany?

Az ólom szerves és szervetlen sók formájában fordul elő a természetben. Gyakran található meg a porban és a csapadékban. A fő kibocsátói a kohók, az ólommal dolgozó gyárak (elemgyártás, fémfeldolgozás) és a lövészet. A terhelés jó része az élelmiszerekből származik. Csökkenése az ólmozott benzin európai betiltása után vált megfigyelhetővé.

 

A higany az egyetlen olyan fém, amelyszobahőmérsékleten folyékony halmazállapotú. Hőmérőkben és barométerekben alkalmazzák, ezen kívül előfordul lámpákban, neoncsövekben, katalizátorokban és speciális elemekben. Higanyvegyületek
vannak a gombaölőszerekben és növényvédőkben is. Az emberi szervezet számára
a legnagyobb jelentősége az amalgámtöméseknek van. A higanyfelvételnek több mint
a fele manapság a halfogyasztásból ered.

 

Kelátképzők nehézfémmentesítésre

EDTA (etiléndiamintetraecetsav): olyan hatóanyag, amelyet körülbeül 70 évvel ezelőtt fejlesztettek ki az ólomtól való méregtelenítésre. Manapság az iparban a nehézfémek okozta szennyeződések esetén alkalmazzák. Az orvoslásban az EDTA véralvadásgátló szerként szolgál vérpróbákban vagy kontaklencsék fertőtlenítőjeként.

 

 

A zöld színezőanyagok, például a likőrökben, gyakran tartalmaznak rezet

 

A nátrium-EDTA-val végzett infúziós kezelést EDTA-kelátterápiának is nevezik. Jó eredménnyel alkalmazzák már évek óta a szív, a láb és az agy vérellátási zavarai esetén. A vizsgálatok eredményei szerint a páciensek 87 százaléka profitál a kezelésekből. Tüneteik csökkennek vagyeltűnnek, például elkerülhetővé válnak operációk.

 

Egy másik, szintén igen hatásos kelátképző a DMPS (dimercaptopropánszulfonsav), amely az adatok szerint megköti nemcsak a higanyt és az ólmot, hanem alkalmas az arzén-, a réz-, az antimon-, a króm- és a kobaltterhelés megszüntetésére is.

 

A DMPS főként a sejtek közötti térben és a vérben köti meg a nehézfémeket. Pozitív tapasztalatok vannak vele migrén, hajhullás, allergia, fertőzési hajlam, terméketlenség, vérkeringési zavarok, cukorbaj, lupus, pikkelysömör, ekcéma, poliartritisz, Parkinson-kór és szklerodermia esetén.

M. L.
XIV. évfolyam 4. szám

Címkék: higany, környezeti mérgek, méregtelenítés, nanorészecskék, nehézfémterhelés, ólom

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.