Betegségek A-tól Z-ig

Neurodermatitisz: a vért és a csit kell támogatni a hko szerint

Bőrbetegségek kezelése a hagyományos kínai orvoslás módszerével

    A hagyományos kínai orvoslás (hko) a testet és a szellemet egységes, egymástól elválaszthatatlan egészként kezeli. E szemlélethez igazodik minden betegség, így a bőrbetegségek kezelése is. A terápia történhet akupunktúrával, akupresszúrával, csi-kung gyakorlatokkal és  táplálkozásterápiával. Mindezen eljárások  az éltető csi szabad áramlását hivatottak biztosítani.


     

    A neurodermatitisz, korrektebb nevén atópiás ekcéma főként gyermekkorban jelentkezik, jellemzően allergiahajlam talaján. A tipikus tünetek főként a könyökhajlatban és a térdhajlatban, valamint a nyakon és arcon jelennek meg: a bőr kipirosodik és nagyon viszket. A neurodermatitisz az allergiás bőrbetegségek csoportjába tartozik. Hosszabb távon az érintett bőrterület megvastagszik, kiszárad és hámlik. A betegség szinte elviselhetetlen viszketéssel jár, ami jelentős mértékben befolyásolja a páciensek életminőségét.

     

    A nyugati medicina főként kortizontartalmú készítményekkel, olajos fürdőkkel, valamint zsíros, hidratáló hatású krémekkel, kenőcsökkel kezeli az atópiás ekcémát. A hagyományos kínai orvoslás egészen másképp tekint e kórképre: a kínai gyógyászatban nem a kór játssza a főszerepet, hanem a test mechanizmusainak összjátéka, továbbá a csi-nek nevezett életerő harmonikus, akadálymentes áramlása (lásd a hko alapfogalmait bemutató keretes szöveget). A hko képekben írja le a betegségeket. Például: aki megfázott, annak tünetei olyanok, mintha éppen aktuálisan hideg környezetben tartózkodna (didereg, folyik az orra stb.).

     

    E szemszögből érthető, miért nevez meg a kínai orvoslás olyan kórtényezőket, mint a szél, a nedvesség, hőség, nyálka stb. Ha mindezt az atópiás ekcémára alkalmazzuk, a bőr vörössége a hőségre, forróságra emlékeztet, a viszketés pedig a szélre enged asszociálni, amely nyugtalanul és szünet nélkül fel-alá vándorol.

     

    A hko a fenti, úgynevezett külső kórtényezők mellett ismer ún. belső tényezőket is: ezek a düh, a bánat, a túlzott öröm, a rágódás és a félelem. Ez nem azt jelenti, hogy az érzelmek közvetlenül betegséget idéznek elő, sokkal inkább arról van szó, hogy a sokáig elfojtott érzelmek idővel zavarokat okoznak a szervezet, ill. egyes szervek, szervrendszerek működésében.

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin augusztusi lapszámában olvashatják!

     

    –V. T.–
    XXV. évfolyam 8. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. augusztus

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.