Betegségek A-tól Z-ig

Neurodermitisz

A terápiának a stresszre kell irányulnia

A neurodermitisz a leggyakoribb bőrbetegségek közé tartozik. A hat évesnél fiatalabb gyerekeknek több mint tíz százaléka szenved a kiütéssel és heves viszketéssel járó tünetektől. Az orvosi írásokban mindig azt olvashatjuk, hogy ennél a betegségnél nem lehetséges az oki terápia. Cikkünk arról szól, hogyan lehetséges a neurodermitiszt pszichoszomatikai kiindulásból, dietetikai támogatással meggyógyítani, pontosabban szólva rávenni arra, hogy magától meggyógyuljon.


Egy 56 országban 460 ezer gyerekkel elvégzett vizsgálat azt az eredményt hozta, hogy nem áll egyenes arányosságban a környezeti terheléssel (előfordul ugyanis a fejlődő országokban is), ugyanakkor a nyugati élet formával jellemezhető országokban gyakrabban lép fel. A környezeti terhelés tehát nem lehet az első rendű oka a bőrbetegségnek, mint ahogyan ezt egyébként gyakran feltételezik. Milyen szerepet játszik viszont akkor a nyugati életforma? Egyes kutatások szerint ennek fő jellemzői a stressz és a túlterheltség. Általánosságban véve elmondható, hogy a gyenge és közepes stressz az élettevékenységet serkenti és segíti, míg ezzel szemben az erős és a legerősebb stressz gátolja, sőt megakadályozza.

 

Ha ezeket az információkat (és egyéb kutatási eredményeket) alkalmazzuk a neurodermitiszre, akkor kialakulása a következőképpen írható le:

 

• 1. fázis: erőteljes inger éri a szervezetet, amely először kudarcot vall és képtelen cselekedni - túl kevés stresszhormon képződik, az immunvédelem összeomlik.

 

• 2. fázis: ellenreakcióként megnő a stresszhormonok szintje és az immunteljesítmény. A sokkot kapott gyulladásos sejtek az egészséges bőrbe vándorolnak, ahol gyulladást alakítanak ki. Amíg azonban tart a stressz, elfedi az olyan tüneteket, mint a viszketés vagy a gyulladás.

 

• 3. fázis: mihelyt a stressz alábbhagy, láthatóvá válik a kialakult betegség: néhány percen belül heves viszketés lép fel, majd egy-három napon belül következik a bőrgyulladás. A panaszok este, hétvégén vagy a szabadság kezdetekor súlyosbodnak, te hát mindig olyankor, amikor a stressz csökken.

 

 

A kezdetet többnyire egy traumatikus válás jelenti

Milyen stresszinger okozza a neurodermitiszt? Alapvetően bármilyen erős stresszinger szóba jöhet, a gondos elemzések azonban azt mutatják, hogy a neurodermitisz első fellépését többnyire valamilyen traumatikus válásélmény előzi meg. Ezt már az 50-es években megfigyelték. Az érintettek betegségét kiválthatja például az anya és gyerek elválása a szülés után (például császármetszés miatt), a szoptatás után, a szülők válása, egy barátság megszakadása, egy kedves állat elveszítése, költözködés, szakítás az első szerelemmel, a szülői ház elhagyása és hasonlók.

 

Életünk során valamennyien szerzünk válásélményeket, de nem mindannyiunknál fejlődik ki neurodermitisz. Ez a reakció csak akkor lép fel, ha az érintett túlságosan érzékenyen reagál, túlterheli őt a helyzet, mivel a probléma számára megoldhatatlan, vagy legalábbis annak tűnik.

 

Ha a traumatikus élmény eltárolódik a hosszú távú emlékezetben, akkor a jövőben is rányomja bélyegét az illető viselkedésére: többségük nem tanul meg elválni, egy kisebb részük pedig olyan helyzetben is a válás mellett dönt, amikor arra nem lenne szükség. Mindkét magatartásforma stresszt idéz elő, és újra aktivizálja a betegséget. A válási és ezzel együtt a kötődési problematika áttevődik a kontaktszemélyre is, például az anyára vagy az apára, felnőttkori szituációkban pedig az élettársra.

 

A szervezet öngyógyításra van programozva. Éppen ezért a gyulladásos sejtek jeleket küldenek a közti agyba, hogy az serkentse a test immunrendszerét az öngyógyítás érdekében. Ehhez stresszre van szükség, amely fokozza az immuntevékenységet, és amely az agyból hullámokban bocsátódik ki. A stressz azonban újra aktivizálja a viszketést és a bőrgyulladást is.

 

 

Egyszer barátságos, másszor váratlanul tombolni kezd

Hogy az érintett újra és újra a hullámokban támadó stresszhormonok hatása alá kerül, és ezzel betegségét szándéka ellenére tudattalanul önmaga idézi elő, az megmutatkozik impulzív, környezete számára nem ritkán megmagyarázhatatlan magatartásában. Ezt a körülötte élők - elsősorban az anya - otthoni környezetben tapasztalhatják: a csecsemő, aki békésen anyja ölében, újra és újra váratlanul ordítani kezd. A kisgyerek hirtelen valamit követelni kezd, még hozzá azonnal, különben jön az irtózatos bőgés, heves vakarózási rohamoktól kísérve. A nagyobb gyerek vagy kamasz rajtaütésszerűen idegeskedni kezd, minden látható indok nélkül. A másokkal való kapcsolatában (többnyire házon kívül) az érintett sokszor elnyomja az érzéseit, túlzottan alkalmazkodóan viselkedik (megengedi, hogy mindent elvegyenek tőle, nem védekezik, nem bízik senkiben), és ezzel megint csak stresszhatás alá kerül.

 

Ha az ember nagy nyomás alatt áll (határidők stb.), akkor biztosra vehető a teljes kimerülés. Ne engedje, hogy idáig fajuljon a helyzet

 

Ha a neurodermitisz hosszabb időn keresztül fennáll, akkor a megfelelő mennyiségű stresszt jelentő egyéb ingerek is neuro dermitiszre jellemző tüneteket váltanak ki, például a hőség, a hideg, a fogzás. A kellemetlen álmok szintén stresszt okoznak, és az álom legyőzésével erőteljes viszketés jelentkezik. Kórokozókra, allergénekre és káros anyagokra a szervezet stresszreflexszel reagál, amelyet neurodermitiszre jellemző panaszok követnek.

 

A környezeti tényezők másodlagos szerepet is játszhatnak. Ugyanígy a harag, a düh, a szorongás, de az öröm is, amikor megnöveli a stresszhormonok szintjét, és ezzel kiváltja a kellemetlen tüneteket.

 

 

Az egészségesek magatartása gyakran megerősíti a vakarózást

"Megerősítők" hatására a neurodermitisz rögzül. A megerősítés elve magatartás-kutatásból ismert: ha egy bizonyos cselekvést megfigyelnek, akkor azt támogatják. Ha például az érintett vakarózik, az egészségesek pedig ezt végignézik és megpróbálják az illető figyelmét elterelni, akkor ez azt jelenti, hogy kiemelt figyelmet szentelnek neki. Az egészségesek ilyen módon, öntudatlanul, de megerősítik a vakarózást.

 

A megerősítő azt éri el, hogy az érintettnek újra és újra (öntudatlanul) vakarózhatnékja támad. Végül aztán már tudatosan vagy célzottan vakarózik, hogy elérjen valamilyen előnyt (például mások odafordulását). Ez a magatartás a betegség mechanizmusához tartozik, és már a beteg csecsemők is alkalmazzák. Ez a nehezen megérthető jelenség a közti agy és az agytörzs dominanciáján nyugszik, azaz olyan törzsfejlődésileg korán kifejlődött agyterületeken, amelyek meghatározzák az emberi viselkedést, és az előnyök előtérbe helyezésére vannak beprogramozva.

 

 

Csökkenteni kell a stresszt és hozzászokni a stresszhelyzetekhez

A pszichoszomatikus megalapozottságú terápiás modell a stresszre épül, de figyelembe veszi az érzelmeket is (elsősorban a szorongást, főként a szeparációs szorongást) és a megerősítőket is. Gyógyszereket és krémeket csak az akut rohamok esetén alkalmaz.

 

A betegnek meg kell változtatnia stresszes magatartását, méghozzá a több nyugalom és kiegyensúlyozottság irányába. A kevésbé fontos tevékenységeket le kell építenie, a még megoldatlan problémáiban döntéseket hoznia. A környezeti terhelés okozta stressz (zaj, fény, dohányzás stb.) szintén csökkentésre szorul. A háziállatoktól az allergiateszt eredményétől függetlenül csak akkor kell megszabadulnia, ha azt tapasztalja, hogy a velük való érintkezés után tünetei rosszabbodnak.

 

ErŒ­tel­jes visz­ke­tés, el­sősor­ban a kö­nyök- és térd­haj­lat­ban, a nya­kon és a fej­bőrön – az érin­tett gye­re­kek emiatt gyakran aludni sem tudnak

 

Mindez azonban önmagában nem elegendő. További intézkedésekre is szükség van: célzott stresszoltás tréninggel (például válástréning, alvástréning stb.) az érintett megtanulja, hogy a stresszt kiváltó helyzetekhez hozzászokjon, így azok ne idézzenek elő nála tüneteket. Ezen kívül lazító módszerekkel a stresszt kiváltó ingerekre adott reakcióját drasztikusan csökkentik, és olyan reményteljes alapérzést idéznek elő nála, amely segíti a gyógyulást, és a tudattalan szintjén a szeparációs szorongás ellen hat.

 

 

Szabad vakarózni!

A kontaktszemély, a partnerek és a család megtanulja, hogy a beteg egészséges magatartásmintáját célzottan erősítsék figyelemmel és bátorítással, és a betegséget elősegítő magatartást ne vegyék figyelembe. A megerősítő magatartás mechanizmusának ismeretéből az a következtetés is adódik, hogy a neurodermitiszes betegnek szabad vakaróznia! A kontaktszemély korrigálhatja a betegséget segítő magatartásmódot, ez azonban többnyire csak a tudattalan szinten történhet, testbeszéd útján, amelyet a kontakt személynek meg kell tanulnia. Segítségként a táplálkozást is átállítják (lásd keretes írásunkat).

 

 

A táp­lál­ko­zás át­ál­lí­tá­sa se­gí­ti az ön­gyó­gyí­tást

Bár az em­lí­tett ter­ápi­ás mo­dell­ben nem a táp­lál­ko­zást te­kin­tik a neu­ro­der­mi­tisz tu­laj­don­kép­pe­ni oká­nak, az át­ál­lí­tás még­is elő­nyö­sen hat a gyó­gyu­lá­sra.

 

A táp­lá­lé­kok pro­vo­ká­ci­ós tu­laj­don­sá­gait vizs­gá­ló tesz­tek ki­mu­tat­ták, hogy a te­hén­tej és a tyúk­to­jás sár­gá­ja a leggya­ko­ribb al­ler­gé­nek kö­zé tar­toz­nak, ezért ke­rül­ni ta­ná­csos a te­jet és a tej­ter­mé­ke­ket, il­let­ve a to­jást és a to­jás­tar­tal­mú ter­mé­ke­ket. Ezen­kí­vül az érin­tet­tek egy ré­sze rosszul re­agál a sav­tar­tal­mú élel­mi­sze­rek­re is, pél­dá­ul az édes­sé­gek­re, ezek is ti­lal­mi lis­tá­ra ke­rül­nek.

 

Ha a bőr ál­la­po­ta az al­ler­gén- és sav­men­tes dié­ta mel­lett ja­vul, ak­kor a koszt meg­tart­ha­tó. Ha rom­lik, bár a stresszt is ki­kap­csol­ták, pro­vo­ká­ci­ós tesz­tet kell vé­gez­ni a gya­nús élel­mi­sze­rek­kel. A cse­cse­mő­ket hat hó­na­pig szop­tat­ni kell, le­he­tő­leg meg­ha­tá­ro­zott idő­pon­tok­ban. Utá­na át­ál­lít­hat­ják őket szó­ja­tej­re és fo­lyé­kony táp­lá­lé­ko­kra.

 

Az érin­tet­tek­nek sem­mi eset­re sem sza­bad az al­ler­giá­tól va­ló fé­lel­mük­ben le­mon­da­ni­uk bi­zo­nyos lény­eges táp­lá­lé­ko­król. A kö­vet­ke­ző en­ni­va­lók nyu­god­tan fo­gyaszt­ha­tók, ha­csak nem áll fenn egyé­ni ér­zé­keny­ség:

 

Zöld­sé­gek: bor­só, sár­ga­ré­pa, szó­ja, kar­fiol, ka­ra­lá­bé, kel­bim­bó, kel­ká­posz­ta, fe­ke­tegyö­kér, pi­ros ká­posz­ta, fe­hér ká­posz­ta, brok­ko­li, spe­nót, pa­pri­ka (pi­ros és sár­ga), kí­nai kel, pó­ré­hagy­ma, len­cse, bab, kí­gyó­u­bor­ka.

 

A neurodermitisz kínzó, viszkető kiütést okoz - Senki nem tudja a pontos okát a neurodermitisznek, a pikkelysömörnek és annak az aknénak, amely pubertás után is fennáll

 

Sa­lá­ta: fe­jes sa­lá­ta, en­dí­via, jég­sa­lá­ta.

 

Gyü­mölcs: al­ma (sav­sze­gény, pél­dá­ul gol­den), kör­te, ba­nán, gö­rög­din­nye.

 

Kö­ret: krum­pli, tel­jes őr­lé­sű liszt­ből ké­szült tész­ta­fé­lék (to­jás­men­tes), hán­to­lat­lan rizs, ku­ko­ri­ca, kö­les.

 

Ga­bo­na­fé­lék: (fő­zés­hez és sü­tés­hez) bú­za, rozs, ár­pa, zab, len­mag, kö­les, tön­köly­bú­za.

 

Zsi­ra­dék: tej­szí­nes vaj, mar­ga­rin, hi­de­gen pré­selt nö­vé­nyi olaj (rep­ce-, len-, na­pra­for­gó-, bo­gán­csolaj).

 

Hús: (he­ten­te két­szer) mar­ha­hús, bor­jú­hús, bá­rány, szár­nyas, ten­ge­ri ha­lak.

 

Ital: szén­sav­men­tes víz le­he­tő­leg ma­gas kal­ci­um­tar­ta­lom­mal és ke­vés nát­ri­um­mal (Na 50 mg/l alatt), eset­leg ve­gyít­ve édes­kö­mény- vagy ár­vács­ka­te­ával, éde­sí­tés nél­kül.

- emel -
XI. évfolyam 6. szám

Címkék: neurodermatitisz, stressz

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.