Betegségek A-tól Z-ig

Őrjítő idegfájdalmak

A fertőzések gyakran idézhetnek elő túlérzékenységet az érintett idegpályákban

A neuralgia általában rohamokban jelentkező vagy tartóssá váló idegfájdalmakat jelöl. A fájdalom az érintett idegrost által ellátott területen jelentkezik, s oka többnyire ismeretlen. Elméletileg bármely ideg érintett lehet, a gyakorlatban azonban viszonylag kevés idegpálya mentén jelentkezik a kórkép.


A trigeminus fájdalma általában néhány másodpercre, villámcsapásszerűen lép fel. Súlyos esetben a roham naponta többször jelentkezik

 

Ha egy perifériás ideg sérül, az ingerülettovábbítás zavart szenved, ami az érzékelés zavaraiban vagy akár heves fájdalmaiban nyilvánul meg. Az „idegfájdalmak” különösen brutálisak lehetnek – ez maga a felülmúlhatatlan, tömény fájdalom. Minden, az érintett idegpálya lefutása mentén jelentkező fájdalmat neuralgiának nevezünk. 

 

Az ideg károsodása lehet mechanikus jellegű, például egy porckorong kidudorodása, sérve okán. Ilyenkor jellegzetes az ún. gyöki, tehát az ideggyökből kiinduló fájdalom, például az ágyéki gerincből kiindulva, a csípőtájon lefelé a lábon, akár egészen a lábfejig. További gyakori ok lehet a gyulladás (például övsömör kapcsán), vagy az idegek mérgezéses, toxikus károsodása. Utóbbiak az anyagcsere betegségeire jellemzők. Tipikus példa a toxikus károsodásra a polineuropátia, például cukorbetegségben, rosszul beállított vércukorszint esetén, valamint májkárosodásban, de gyakran mindenfajta megállapítható ok nélkül is (ún. idiopátiás kórképek).

 

Ha valaki kellemetlen, szívtáji szúró, bevillanó fájdalmakra panaszkodik, úgy, hogy ujjával pontosan meg tudja mutatni azt a pontot, amelyen a fájdalmak különösen intenzívek, és az EKG-vizsgálat nem indokolja nagyobb műszerezettséget igénylő beavatkozás elvégzését, sokkal valószínűbb a bordaközi idegek irritációja, orvosi nyelven intercostalis neuralgia. Ezt okozhatja az izmok húzódása, tónusfokozódása vagy valamelyik csigolyánál kialakult blokád. A fertőzések gyakran idézhetnek elő túlérzékenységet az érintett idegpályákban, ami szintén megerősíti a bordaközi idegfájdalom gyanúját. A páciens megnyugtatása, valamint a Huneke-féle neurálterápiás kezelés – helyi érzéstelenítő befecskendezése a fájdalmas területbe – után a panaszok gyorsan enyhülnek. Ezen kívül B-vitamin-készítmény is adható.

 

Persze nem mindig ennyire egyszerű a helyzet. Úgynevezett „csigolyablokádok”, a gerincoszlop statikai hibái (gerincferdülés) és az ezzel együtt járó energetikai diszharmóniák, izomfeszülések további kezeléseket tehetnek szükségessé. A leghatékonyabbak a következők:

 

• Huneke-féle neurálterápia, kiegészítve homeopátiás injekciókkal (pl. Traumeel, Spascupreel, Neralgo-Rehm-Injeel), a fájdalmas területeken vagy akupunktúrás pontokban,

• akupunktúra,

• Penzel-féle akupontmasszázs,

• oszteopátiás kezelések,

• Kinezio-taping, rugalmas gyapot ragasztócsíkok felragasztása az egyes izomcsoportokra.

 

A trigeminus fájdalma depressziót okozhat

A neuralgia másik, általában sokkal drámaibb példája a trigeminus neuralgia. Erre a kórképre jellemző a rohamokban jelentkező heves fájdalom az arcon, általában csak az egyik oldalon. Főképp az 50. életévüket betöltött emberek érintettek, és közülük több a nő, mint a férfi. Felléphet a szklerózis multiplex kísérő tüneteként is, ilyen esetekben akár az arc mindkét oldalán egyaránt.

 

A trigeminus három ágra oszlik, az egyes ágak a homlokot, az orcákat és az állkapcsot innerválják. Különösen gyakori a középső és a harmadik ág fájdalma. Súlyos esetben a rágás, a beszéd és a nyelés is korlátozódhat. Az olykor naponta többtucatnyi, heves fájdalommal járó roham depressziót is okozhat, sőt az érintetteknél az öngyilkosság sem ritka.

 

Mint annyi más esetben, a modern orvostudomány itt sem kutat mélyebben a kiváltó okok után. A valódi okokat ismeretlennek vagy több tényezőre visszavezethetőnek tartja. A kezelés ennek megfelelően a tünetek csillapítására korlátozódik. Az erős fájdalomcsillapítók bizonyos mértékig enyhítik a betegek kínjait, de mellékhatásként tartós fáradtság és szédülés léphet fel. 

 

A természetgyógyászattal foglalkozó terapeuta először igyekszik a lehetséges kiváltó okokat behatárolni, főképp, ha a neurológiai kivizsgálás eredménye negatív. Egyes esetekben már néhány, az anamnézis felvételekor feltett kérdés sokat segíthet. Van-e a betegnek tudomása gócos fogról, átesett-e a közelmúltban fogászati kezelésen? A nyakcsigolyák, főképp a hetedik csigolya elmozdulása vagy a nagyfokú orrsövényferdülés szintén irritálhatja a trigeminust.

 

A trigeminus három fő ágra oszlik. A fájdalom helye elárulja, melyik ág érintett

 

A fájdalmaknál általában, de a trigeminus fájdalmánál különösen sokat segíthet annak tisztázása, hogy „üresség” vagy „teltség” jellegű fájdalomról van-e szó. E fogalmak a hagyományos kínai orvoslás fogalomtárából származnak, és azt hivatottak kifejezni, hogy a fájdalom egyfajta energiapangással vagy energiahiánnyal jár-e együtt. Bevált terápiás opció mindként esetben a Penzel-féle akupunktúrás pontmasszázs, melynek során a terapeuta egy speciális masszírozópálcával egyenlíti ki az energetikai egyensúlyhiányt. Kiváló hatásfokú a Nogier/Bahr-féle fülakupunktúra is, amikor a fülkagyló elektromos mérésével és speciális, a pulzuson tapintható reflexreakciók segítségével lehet megállapítani, hogy a fül mely pontjait kell kezelni.

 

 

Akupunktúra és homeopátia – egy próbát mindegyik megér

Makacs, krónikus fájdalmak esetén a fülkagylóba ún. tartós tűket lehet elhelyezni, amelyek 7–14 napig maradhatnak ott. Akupunktúrás tűk helyett szóba jöhet bizonyos hatóanyagoknak a fül pontjaiba történő fecskendezése is.

 

Homeopátiás kezelésként a többek között Primulát, Pulsatillát, Nux vomicát és Rhus toxicodendront tartalmazó komplex készítményekkel érdemes próbálkozni. A ma csak monoszerként kapható sisakvirág, azaz Aconitum, például D4, D6 potenciában, trigeminus neuralgia esetében kifejezetten hasznos lehet.

 

 

Az övsömör okozta fájdalmakban a klasszikusok segítenek

A makacs fájdalmak kapcsán említendő harmadik példa az övsömört (herpes zoster) kísérő, illetve az után megmaradó idegfájdalom (post-zoster neuralgia). Ez általában akkor lép fel, ha az övsömört nem megfelelően kezelték. Főképp idősebb embereket érint.

 

Míg a hagyományos orvoslás fájdalomcsillapítókat, gyulladáscsökkentőket és depresszióellenes gyógyszereket ajánl, a természetgyógyászat egy sor egyéb lehetőséget kínál. Elterjedt módszer a nagy dózisban adott B-vitamin, ám ilyen esetekben kevés eredménnyel kecsegtet, a Racunculus vagy a Daphne Merezeum nevű homeopátiás szerek a fájdalom eme stádiumában szintén csak korlátozott mértékben bizonyulnak hatásosnak.

 

Ebben az állapotban is ajánlható azonban a Huneke-féle neurálterápia, amelyet a fájdalmas területeken, esetleg akupunktúrás pontokon kell alkalmazni. Ha ez sem vezet eredményre – „ultima ratio” gyanánt – egy klasszikus nyugati természetgyógyászati eljáráshoz kell folyamodnunk, a hólyagot húzó kantharida tapaszok alkalmazásához. Ezeket a megfelelő területet innerváló gerincvelői ideg kilépési pontjain kell felhelyezni a gerincoszlop mellett. A tapasz felragasztását követő 12–24 óra múlva égésre emlékeztető hólyagok keletkeznek, amelyek fájdalomkeltő anyagokat tartalmaznak. A terapeuta a tapasz eltávolítása után óvatosan megnyitja a hólyagokat, majd a területet az első fokú égésnek megfelelően kezeli (krémekkel, kötéssel).

 

A procedúra sokkal kevésbé fájdalmas, mint amennyire a leírásból gondolnánk. A páciens inkább csak enyhe égő érzést tapasztal, amíg a tapasz fent van. Mellékhatásként a terület tartós hiperpigmentáltsága (barnás elszíneződése) alakulhat ki a tapasz által fedett helyen. Ellenjavallt a kezelés gyulladásos bőrbetegségek (pl. ekcéma) és vesekárosodás eseteiben. A kantharida tapasz régi, jól bevált módszer, amelyet főképp krónikus, degeneratív betegségek kezelésére alkalmaznak. Sajnos mára meglehetősen felejtésbe merült, nem utolsósorban azért, mert az elkészítéséhez szükséges alapanyagok nehezen beszerezhetők. Ugyanakkor a post-zoster neuralgia kezelésében kifejezetten jó terápiás lehetőséget jelent.

 

Az idegvégződésekhez felhelyezhetünk orvosi piócát is – párhuzamosan a kantharida tapaszos kezelésekkel. Mára ez a terápia is ritkának mondható. Sajnos a pióca hatóanyaga elleni allergiás reakció is gyakori.

- dr. ki -
XVII. évfolyam 6. szám

Címkék: fájdalomcsillapítás, idegfájdalmak

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.