Betegségek A-tól Z-ig

Oxidatív stressz? Sejtvédelem az öregedés ellen

Diagnosztika és gyógykezelés

    Az emberi szervezet a levegő oxigéntartalmát és a táplálékokat hasznosítja a sejtek energiaigényének fedezésére. E folyamat során úgynevezett szabad gyökök keletkeznek, amelyek megtámadhatják, károsíthatják a sejtek struktúráit. Szervezetünk saját, antioxidáns-védő mechanizmusokkal védekezik a károsító hatás ellen, de erre csak addig képes, míg a rendszer egyes elemei egyensúlyban vannak egymással. Megfelelő laborvizsgálatokkal megállapítható, vajon szervezetünk az oxidatív stressz állapotában van-e.


     

    Az oxidatív stressz kifejezés az anyagcsere kóros állapotát jelzi, amikor a sejtszintű anyagcsere során a normálisnál nagyobb mennyiségű, erősen reaktív, „agreszszív” oxigénvegyületek, úgynevezett „szabad gyökök” (ROS – Reactive Oxygen Species) keletkeznek. Ezek a vegyületek nagyban hozzájárulnak a krónikus és degeneratív betegségek létrejöttéhez. Szabad gyökök folyamatosan termelődnek a mitokondriumokban zajló sejtanyagcsere folyamán, valamint a testidegen káros anyagok semlegesítése és kiürítése során.

     

    A szabad gyökök nem csak káros, romboló anyagok, hiszen fontos szerepet játszanak az anyagcsere-folyamatokban és az immunrendszer működésében. Immunrendszerünk szabad gyökök segítségével pusztítja el a kórokozókat, valamint a hibás, potenciálisan rákos sejteket. Alapesetben sejtjeink képesek semlegesíteni az agresszív oxigéngyököket, méghozzá antioxidáns hatású anyagok termelése vagy raktározása révén. Számos betegség, a stressz, a helytelen étkezés és életvitel azonban megzavarhatja ezt a kényes egyensúlyt. Védőfaktorok hiányában, vagy ha a szabad gyökök túltermelődése esetén szervezetünk „oxidatív stressz” állapotába kerül, a támadás különösen kötőszöveteinket viseli meg, amely ezek hatására gyulladással reagál.

     

    Gyulladásos mediátorok termelődnek, amelyek hatására véredényeink fala áteresztőbbé válik, és csökken az immunrendszer hatékonysága. Mindez különösen a sejtmembránok (sejtfal) zsírnemű alkotórészeit és magát a sejtmagot károsítja. A szabad gyökök a telítetlen zsírsavakkal reakcióba lépve úgynevezett lipid-peroxidokat alkotnak, amelyek strukturális elváltozásokat hoznak létre a sejtekben, így azok a továbbiakban már nem képesek ellátni feladataikat. A szabad gyökök ugyanakkor megtámadják és károsítják a sejtmagban elhelyezkedő örökítő anyagot, a DNS-t, és oxidálják a fehérjéket is. Mindezen folyamatok együttesen elpusztíthatják a sejtet, míg más sejtekben rosszindulatú elváltozásokat generálhatnak, azaz rákos elfajulást idézhetnek elő.

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin szeptemberi lapszámában olvashatják!

     

    –dr.ki–
    XXV. évfolyam 9. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. szeptember

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.