Betegségek A-tól Z-ig

Pánikjárvány

A H1N1 vírus sem gyilkosabb, mint a szokásos éves szezonális influenza

Az idei tél „slágerbetegsége” az új vagy más néven sertésinfluenza, amelyet legtöbben H1N1-ként ismernek. Az elmúlt hónapokban parázs vita alakult ki arról, hogy valóban beszélhetünk-e világjárványról, mennyire veszélyes ez az influenzavírus, szükség van-e védőoltásra. A védőoltást propagáló, lehengerlő kormányzati kommunikáció és az összeesküvés-elméletektől sem visszariadó oltásellenzők között megjelent egy higgadt és tudományos elemzés is a természetes egészség egyik jeles képviselőjétől, dr. Lenkei Gábor orvostól. Vele beszélgettünk kórokozókról, influenzáról, védőoltásról, hisztériáról és immunrendszerünk erősítéséről.



 Azok, akik a természetes egészség hívei, általában holisztikusan közelítik meg az embert. Ez azt jelenti, hogy az embert mint egy egészet, mint rendszert nézik, nem pedig egy-egy betegséget önmagában

 

– Doktor úr, az interneten nagyon sok helyen hivatkoznak arra a tanulmányra, amelyet ön állított össze a H1N1-gyel kapcsolatban. Miért döntött úgy, hogy beszáll ebbe az „arénába”?

 

– Testvéremmel, dr. Lenkei Györggyel, aki hosszú éveken keresztül praktizált háziorvosként, úgy gondoltuk, hogy ideje hideg fejjel és a tudományos tényeket mérlegelve elemezni, hogy mivel is állunk szemben, amikor erről a „járványról” beszélünk. Célunk volt, hogy segítsünk az embereknek egy kis kapaszkodóhoz jutni, közérthető formában, hogy saját maguk rendelkezhessenek a döntés lehetőségével az egészségüket illetően.

 

– És mivel állunk szemben, amikor új influenza-világjárványról beszélünk?

 

– Azonnal megválaszolom ezt a kérdést is, de úgy gondolom, amikor járványokról és kórokozókról beszélünk, érdemes kicsit visszanyúlni az időben, és megvizsgálni, hogyan is alakult ki a kórokozó-elmélet, amely azt állítja, hogy a baktériumok állnak betegségeink hátterében.

 

Az elképzelés legismertebb alakja Louis Pasteur francia vegyész és biológus volt, aki a bor erjedésének vizsgálata során bukkant arra, hogy apró élőlények, mikroorganizmusok vesznek részt az erjedési-bomlási folyamatban. Ebből arra következtetett, hogy az emberi testben is hasonló folyamatok játszódhatnak le, és ezek a mikroorganizmusok a kórok okozói. A francia királynak nagyon megtetszett Pasteur elmélete, ezért katedrát biztosított neki az egyetemen. Mi arról már nem tanultunk az orvosi egyetemen, hogy Pasteur élete végén visszavonta elméletét, és azt mondta, az emberi test belső környezetétől függ, hogy a baktériumok okoznak-e betegséget. Ezt támasztotta alá a bacilusok atyja, a világhírű orvos, dr. Robert Koch, aki azt fogalmazta meg, hogy ha valóban az állítólagos kórokozók okoznák a betegségeket, akkor az egyedi kórokozókat a) a betegség minden esetében meg kellene találni, és b) soha nem lehetne megtalálni a betegségtől függetlenül. Ennek a követelménynek a baktériumok és vírusok nem felelnek meg. Aztán dr. Rudolf Virchow, a másik legismertebb kutató is úgy nyilatkozott: „Ha elölről kezdhetném, annak bizonyítására szentelném életem, hogy a kórokozók természetes élőhelyet, »beteg« szövetet keresnek, nem pedig a »beteg« szövet okozói.”

 

Az emberi testben egy emberi sejtre hozzávetőleg 1000 mikroorganizmus esik, főként baktériumok, vírusok és gombák. Ha összeadjuk a súlyukat, egy felnőtt esetében akár 1 kg is lehet. Orvostudományi tény, hogy számos betegséget okozó vírus és baktérium kimutatható gyakorlatilag minden felnőttben. Ilyen például a fertőző agyhártyagyulladás baktériuma vagy a herpeszvírus. Mégsem mindenki betegszik meg ezektől. Másik példa lehet, hogy akár egy családon belül sem mindenki betegszik meg egy-egy járvány esetében.

 

Dr. Lenkei Gábor

 

Amikor a Debreceni Egyetemen dolgoztam kutatóorvosként, akkor határoztam el, hogy inkább annak a kutatásával érdemes foglalkozni, mitől marad egészséges valaki, még akkor is, amikor körülötte megbetegszenek, mert ha azokat a tényezőket erősítjük, akkor valószínűleg nagyon jó eredményeket tudunk elérni a megelőzés terén.

 

Az influenzáról köztudott, hogy vírus útján terjed. Az azonban nem eléggé széles körben ismert adat, hogy a vírus valójában nem élőlény, nem táplálkozik, nem lélegzik, nem mozog, nincs szüksége vízre és fényre sem. Nem él önálló életet, csak egy élő gazdatest tudja működésbe hozni. A vírus tulajdonképpen egy fehérjeburokból és az abba csomagolt kis darab örökítőanyagból áll. Ez az örökítőanyag csak annyi információt hordoz, ami a vírus fehérjeburkának és örökítőanyagának sokszorosításához kell. A vírus nem hordoz olyan információt, amely szándékosan tönkretenné azt a szervezetet, amelyben szaporodik. A vírusnak nem szándéka a károsítás, nem akarja elpusztítani a gazdaszervezetet. Még azt sem mondhatjuk, hogy „megtámadja”. Egyetlen célja, hogy önmagát sokszorozza a gazdaszervezet anyagainak és energiájának felhasználásával.

 

A vírus viselkedése a szervezetben teljes mértékben a gazdaszervezet állapotától függ. A vírus úgy működik, hogy valamilyen módon bekerül a sejtbe, és annak aktív segítségével többszöröződni kezd. A szervezetnek bármikor lehetősége van leállítani a vírus sokszorozását, de minél legyengültebb, annál valószínűbb, hogy ostoba és önromboló módon, saját kárára, tovább folytatja a vírustermelést, miközben elhanyagolja saját életfunkciói működtetését. Ez olyan mértékig is elmehet, hogy a szervezet életképtelenné válik.

 

Nagyon jó példa lehet a korábban már említett herpeszvírus. Hatalmas különbség van a fertőzöttség és a megbetegedés között. A lakosság gyakorlatilag száz százaléka fertőzött herpeszvírussal, mégis csak olykor, stresszes időszakokat követően kezdi el a szervezet a herpeszvírus sokszorosítását. Még akkor is az esetek többségében csak helyileg, például az orr vagy a száj környékén. Ennek megnyilvánulása a sajgó, viszkető herpeszes kiütés, ott, ahol a vírus termelődik. Ezt azonban nem a vírus okozta, hanem maga a szervezet, amely legyengült állapotában termelni kezdte a vírust. Súlyosan leromlott állapotban, jellemzően kemoterápiás vagy egyéb, az immunrendszert szándékoltan gyengítő orvosi kezelés eredményeként a herpeszvírus termelése a test minden részére kiterjedhet, így halálossá válhat.

 

Ez a vírus azonban eddig is ott volt. Lehet, hogy valaki egész életében hordozza a herpesz vírusát, de egyetlenegy alkalommal sem lesz még herpeszes kiütése sem. Tehát nem a vírus jelenléte jelenti a veszélyt, hanem a legyengült szervezet, amely rosszul kezeli a vírust. Ahelyett, hogy figyelmen kívül hagyná, saját maga kezdi szaporítani azt.

 

– Mi a helyzet a H1N1 vírussal?

 

– Az influenza vírusára jellemző, hogy kifejezetten hajlamos mutálódni, azaz gyorsan, ugrásszerűen változni.

 

Ahhoz, hogy immunrendszerünk jól működhessen, számos anyagra, vitaminra és ásványi anyagra van szükség. A C-vitamin a legismertebb ezek közül, de egyre több cikk jelenik meg a D-vitamint méltatva. Az A-vitamin az egyik legfőbb vitamin a védekezéshez, hiszen kulcsfontosságú az egészséges nyálkahártyák (például orr, torok stb.) működéséhez

 

A H1N1 az influenzavírus egyfajta változata. A „H” és az „N” a vírus külső burkának tulajdonságaira utal. Anélkül, hogy túlságosan belemerülnék a tudományos részletekbe, a „H” és az „N” annak a két anyagnak a kezdőbetűje, amely a külső burkot jellemzi. Ezeknek van több változata, innen jön a H1N1, H5N1, H2N3 és így tovább. Olyan, mint egy személyleírás. Valójában immunrendszerünk ez alapján ismeri fel a vírust.

 

Ha modellezni kéne, a vírust úgy lehetne elképzelni, mint egy levelet, ami valami rosszindulatú, hazug pletykát tartalmaz. A boríték a vírus tokja, a tartalma a bántó információ. De ez csak akkor válik ártalmassá, amikor valaki úgymond „magára veszi”. Amikor megkapjuk ezt a „levélvírust”, az még csak azt jelenti, hogy bedobták a postaládánkba. Elképzelhető, hogy óvatlanul kinyitjuk és elolvassuk, és mi magunk reagálunk a tartalmára. Ha eléggé lehangoltak vagyunk vagy fogékonyak az ilyesmire, felháborodhatunk, és tovább romlik a kedvünk. Ezt nevezhetjük úgy, hogy a „vírus” legyűrt minket.

 

A „H” és az „N” a boríték mintája. Ha tudjuk, hogy a H1N1 mintájú boríték mocskolódó levelet tartalmaz, jó eséllyel ki sem bontjuk, hanem egyből bedobjuk a kandalló tüzébe. Ez lenne a védőoltás lényege, de erre még visszatérnék.

 

A H1N1-ről egyébiránt más fontos tudnivalók is vannak, amelyeket nem én találtam ki, hanem az országos tiszti főorvos felügyelete alá tartozó Országos Epidemiológiai Központ (OEK). Idézem: „A megbetegedés általában a normál szezonális influenza jellegzetes tüneteivel jár, és szövődmény nélkül, önmagától gyógyul.” Majd így folytatja: „Az influenza hirtelen kezdődik, és a leggyakrabban észlelt tünetei: láz, köhögés, torokfájás, orrdugulás, orrfolyás, izomfájdalom, fejfájás, fáradtság, hidegrázás. Esetenként gyomor-bél rendszeri tünetek is előfordulhatnak, például hasmenés, hányinger, hányás.”

 

Ugyanezt támasztja alá az egészségügyi miniszter által aláírt úgynevezett Nemzeti Influenza Pandémiás Terv, amely az új influenzáról így ír: „A kórfolyamat szövődmény nélkül egy héten belül lezajlik.”

 

Ezekből én arra következtetek, hogy a H1N1 influenza sem gyilkosabb, mint a szokásos éves szezonális influenza.

 

– Viszont az Országos Tisztifőorvosi Hivatal, az Egészségügyi Minisztérium és a sajtó egyre több riasztó halálesetről és megbetegedésről beszél.

 

– Valóban. Ha már említette, beszéljünk egy kicsit a riasztó statisztikákról. Az OEK hetente közzéteszi a héten influenzaszerű tünetekkel orvoshoz fordulók számát. Nem az influenzásokét, hanem az influenzaszerű tünetekkel orvoshoz fordulókét. Ebből a ténylegesen, laboratóriumi vizsgálattal bizonyítva, 2009. november 22-ével bezárólag, 706 új influenzás beteget találtak. Az összes elvégzett laborvizsgálat 19 százaléka volt bizonyítottan H1N1. Még ha abból is indulok ki, hogy akkor az összes influenzaszerű tünettel orvoshoz forduló páciens 19 százaléka H1N1-fertőzött, és ezt a teljes lakosságra vetítem, akkor sem több, mint a teljes magyar lakosság 3,3 százaléka betegedett meg az új influenzától. Összehasonlításképpen: Kertai Pál professzor úr Közegészségtan tankönyvében arról ír, hogy a spanyolnáthajárvány a teljes lakosság 50 százalékát érintette. Még maga az országos tiszti főorvos is úgy nyilatkozott, hogy egy nagyobb járvány a lakosság 30 százalékát érintené. A H1N1 ennek tizede. Miért beszélünk világjárványról?

 

A hisztériakeltés határozottan segíti egy járvány terjedését

 

Az új influenzához köthető halálesetek száma is statisztikailag kevés, fél év alatt 20 körüli. Félreértés ne essék, nem akarom leértékelni azokat az egyéni tragédiákat, amelyek az új influenzához kapcsolódnak. Az, hogy egy kismama meghal, tragikus. Egy ilyen traumát nehéz megérteni és feldolgozni. Éltem meg ilyet Debrecenben a nőgyógyászati klinikán. Még orvosként is nagyon nehéz ezzel szembesülni. A kérdés az, hogy aztán ezt az eseményt propagandacélokra használjuk-e azért, hogy milliókat félemlítsünk meg, és hajszoljuk őket a védőoltásért.

 

A statisztikákkal nagyon jól lehet játszani. Jól használható lenne, ha megnéznénk a mostani új influenzás időszakra eső halálozások számát a teljes lakosság körében, és összehasonlítanánk az előző évek hasonló időszakaival. Ha az összes halálozások száma nem nőtt jelentősen, akkor megállapíthatjuk, hogy az influenza jelenléte nem okozott több halált, mint amennyi rendszeresen, menetrendszerűen bekövetkezik. Mit értek ez alatt? Orvosi tananyag, hogy az influenza valójában a több súlyos krónikus betegségben szenvedő, leromlott állapotú emberek számára veszélyes, akiknek a szervezete valamilyen buta módon elkezdi ártalmas mértékben sokszorosítani a vírust. Ahogy a mostani jelentésekből is kiderül, egy-két kirívó, talán kellőképpen ki sem elemzett esetet leszámítva, a H1N1-áldozatok már eleve valamilyen súlyos betegségben szenvedtek. Tehát ha az összes halálozás száma nem nőtt, akkor valójában csak annyi a különbség, hogy idén a H1N1 volt az utolsó csepp néhány ember poharában. Tavaly meg másvalami. Tehát ugyanannyi ember hal meg, csak más miatt. Ha jelentősen nőne az összes halálozások száma, csak akkor beszélhetnénk arról, hogy ez egy gyilkos járvány.

 

A tragikus halálesetek egy kutatóorvost is megráznak, de ezzel egyidejűleg kötelessége higgadtnak és tudományosnak maradni. Nem szabad, hogy érzelmi alapon ítéljen, és néhány tragédiát népegészségügyi kérdésként állítson be. Újra csak összehasonlításképpen: hivatalos tanulmányok szerint Magyarországon naponta 22 ember veszti életét gyógyszermellékhatás következtében. Azalatt az idő alatt (kb. fél év), amíg az új influenza szövődményeitől mintegy 20 ember hunyt el, hazánkban 4000 ember vesztette életét gyógyszerek mellékhatásai miatt. Ez sokkal nagyobb népegészségügyi probléma. Csak ezzel nincs tele a sajtó.

 

– Említette a védőoltást. Szükséges oltani?

 

– Ezzel kapcsolatban is hatalmas a vita.

 

Ahelyett, hogy vagdalkoznánk, forduljunk ismét a tudományos tényekhez, megállapításokhoz. Kertai professzor idézett tankönyvében említi az influenza-védőoltások hatékonyságát: „a védőoltásoknak csak mérsékelt sikerük van”. „Hazai tapasztalatok szerint a védőhatás 50-60 százalékos és néhány hónapig tart.” A mérsékelt siker hátterében álló okok közül az egyik: az influenzavírus-fertőzés ellen az orr, a száj és a légutak nyálkahártyáján megjelenő ellenanyag nyújtana biztos védelmet, de ezt a fajta védekezést az izomba adott védőoltások nem alakítják ki. Egy másik: az influenzavírus folyamatosan változik, így az oltóanyagban felhasznált változat és a várható fertőzést okozó változat sohasem teljesen azonos.

 

Talán nem véletlen, hogy az Egészségügyi Minisztérium már említett hivatalos anyagában így fogalmaz: „A jelenleg előállítható oltóanyagokkal az influenzajárványokat megelőzni vagy lényegesen befolyásolni nem lehet.” Ez egy őszinte és tudományos megállapítás. Nem értem, miért nem ennek megfelelően kommunikálnak.

 

Szeretném leszögezni, nem vagyok oltásellenes. A védőoltásoknak megvan a helyük és szerepük az orvostudományban. Jóllehet talán néha túlbecsüljük a jelentőségüket. Egy nagyon érdekes könyvet írt erről Neil Z. Miller Védőoltások címmel. A kérdés, hogy valóban szükség van-e ilyen mértékű oltási kampányra.

 

Számos betegséget okozó vírus és baktérium kimutatható minden felnőttben. Ilyen például a fertőző agyhártyagyulladás baktériuma vagy a herpeszvírus. Mégsem mindenki
betegszik meg ezektől

 

A sertésinfluenza elleni védőoltással kapcsolatban sok egyéb kétely is felmerült. Ezekről már bőven volt szó. Az egyik, hogy a Magyarországon előállított oltóanyag nem a járványt okozó, úgynevezett vadvírusból készült, hanem valami másból. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet által jóváhagyott betegtájékoztatóból az derül ki, hogy H1N1-szerű vírusból állították elő. Amikor cinikusabb hangulatban vagyok, azt szoktam mondani, hogy ha bemegyek egy étterembe, és kérek egy pohár sört, és a pincér „sörszerű” italt hoz nekem, akkor valószínűleg nem fizetem ki. A másik az oltás biztonsági vizsgálata. Azon túl, hogy nagyon kisszámú emberen végezték az oltás tesztelését, a hosszú távú, várhatóan 60 napon belül jelentkező szövődmények feltérképezésére nem hagytak időt.

 

Még egyszer hangsúlyoznám, nem az oltás ellen vagyok. Azt gondolom, ha valaki így érzi magát biztonságban, konzultáljon a háziorvosával és oltassa be magát. Ahogy a tankönyvek írják, 50-60 százalékos eséllyel védetté válik, és valószínűleg szövődménye sem lesz. Az oltás ilyen mértékű és módszerű propagandája ellen vagyok. Azzal riogatni az embereket, hogy aki nem oltatja be magát, az halál fia, majd mindenféle riasztó esetet és egyoldalú statisztikákat sulykolni a közönségbe, ismerve a tudományos tényeket a védőoltások – különösen az influenza – tekintetében, nos, szerintem nem ez egy tiszti főorvos feladata.

 

Az orvoslásban mindig három dolgot kell mérlegelni egy beavatkozás (jelen esetben az oltás) előtt. Először, hogy mennyire veszélyes az a dolog, amivel szemben be kívánok avatkozni? Idézném az Egészségügyi Minisztériumot ismét: „A kórfolyamat szövődmény nélkül egy héten belül lezajlik.” Aztán, mik a tervezett beavatkozás várható előnyei, mekkora védelmet jelent? Újra a minisztériumot idézem: „A jelenleg előállítható oltóanyagokkal az influenzajárványokat megelőzni vagy lényegesen befolyásolni nem lehet.” Visszatérve a statisztikákra, az OEK sosem teszi közzé, hogy az influenzaszerű tünetekkel orvoshoz fordulók közül hányan kapták meg a védőoltást, azaz hányan betegedtek meg az oltás dacára. Érdekes lenne tudni, hogy a védőoltás tényleges hatékonyságát felmérhessük. Végül, melyek a tervezett beavatkozás kockázatai, mekkora a kockázat az előnyhöz képest. Hát erről ugye kevés adatunk van a sebtében elvégzett biztonsági vizsgálatok miatt. Tekintettel arra, hogy sajnos hazánkban viszonylag kicsi a mellékhatás/szövődmény bejelentési fegyelem, a háziorvosok körében csak 17 százalék jelent gyógyszermellékhatásokról, az oltás szövődményeinek valódi mértékét talán sohasem tudjuk meg.

 

Arról nem is beszélve, hogy az oltások nem erősítik az immunrendszert általában, hanem csak specializált védelmet alakítanak ki, azt is korlátozottan ugye, mert mint tudjuk, a védőhatás csupán néhány hónapig tart. Ami ennél is fontosabb, nem kezeltük a fogékonyságot sem.

 

Ha valaki hideg fejjel, pusztán a józan ész alapján mérlegeli ezt a három tényezőt, úgy gondolom, nem feltétlenül sulykolná az oltást ilyen mértékben. Jó példa erre a lengyel egészségügyi miniszter asszony, aki nagyon higgadt értékelést adott a helyzetről, és kifejezetten nem kívánt állami szinten bevásárolni az oltásból.

 

– Kinek állhat érdekében akkor, hogy ilyen erős nálunk az oltási propaganda?

 

– Azt szoktam válaszolni erre, hogy szép feladat lenne ezt felkutatni egy jó oknyomozó riporternek. Tippjeim nekem is vannak, amit a barátaimmal egy kávé mellett megbeszélünk, de bizonyítékok híján nem lenne méltó ezt a nagyközönség elé tárni.

 

– Mi a véleménye az oltópontokról? Az ember csak odamegy, fizet, és be is oltják.

 

– „Látványos” intézkedés, mert nem kell sorba állni a háziorvosnál, ám ha valaki az oltást választja, biztonságosabb a háziorvossal oltatni. Tudniillik a háziorvos ismeri a beteg kórtörténetét, allergiáit, szedett gyógyszereit, szociális körülményeit, veszélyeztetettségét és így tovább. Az oltópontokon lehetetlen ugyanazt a gondosságot biztosítani, mint amit egy háziorvosi rendelőben könnyedén lehetséges.

 

– Hallottam már öntől, hogy a hisztéria is befolyásolja egy járvány terjedését.

 

– Hogyne. Ha megnézzük a tényleges nagy, pusztító járványokat a történelemben, mindig olyan társadalmi helyzetben törtek ki, amikor az emberek életkedve és körülményei eleve romokban hevertek. Vegyük a spanyolnáthát. Épphogy befejeződött az I. világháború, családok milliói veszítették el hozzátartozójukat, éhínség, általános levertség volt jellemző. A közhigiénia messze elmaradt a maitól. Ugyanez a helyzet a pestissel, kolerával. Amikor az embereket félelembe taszítjuk, elbizonytalanítjuk, óhatatlanul legyengül a szervezetük mindenféle támadással szemben. Nézze meg, hány kirívó példája van annak, amikor pusztán az elhivatottság vagy a magabiztosság elegendő volt, hogy valaki ellenálló legyen. Ott van például calcuttai Teréz Anya. Életének nagy részét leprások között töltötte, mégsem betegedett meg. A hisztériakeltés határozottan segíti egy járvány terjedését. Éppen ezért igyekszem felvilágosítani az embereket és rávenni arra, hogy tudjanak meg minél többet a testük működéséről és az egészségről. Amiről eleget tudunk, azzal kapcsolatban sokkal nehezebb megfélemlíteni bennünket.

 

– Említette az immunerősítést általában. Ez lenne a megoldás?

 

– Úgy gondolom, nagyrészt igen. A tiszti főorvos hangoztatta, hogy a vitaminok nem védenek. Igaza van, úgy nem, amire ő utalt. A vitaminok nem úgy védenek, hanem azáltal, hogy ellátják szervezetünket a megfelelő anyagokkal, hogy az immunrendszer védjen meg minket. Ilyen értelemben a védőoltás sem véd, az is az immunválaszt alakítja ki. Valójában semmi nem véd meg bennünket, csak saját védekező rendszerünk. Itt visszautalnék arra, hogy lehetséges több-kevesebb sikerrel felkészíteni még egy viszonylag legyengült immunrendszert is egy speciális veszélyre (mint a H1N1), vagy el lehet látni a megfelelő üzemanyaggal, hogy bármilyen támadás ellen hatékonyan tudjon fellépni.

 

Azt gondolom, a természetgyógyászok is osztják azt az ősi orvosi mondást: Medicus curat, natura sanat, azaz az orvos kezel, de a természet gyógyít. Azok, akik a természetes egészség hívei, általában holisztikusan közelítik meg az embert, tehát mint egészet, mint rendszert nézik, nem pedig egy-egy betegséget önmagában. A vitaminok is rendszerben működnek. Nagyon nehéz, amikor olyanoknak kell erről beszélnem, akik már belecsontosodtak a gyógyszerszemléletbe, és azt kérdezik, a C-vitamin mit gyógyít. A C-vitamin semmit nem gyógyít, ahogy a csirkecomb vagy egyéb létfontosságú tápanyag sem. A C-vitamin és a többi vitaminok létfontosságú élelmiszerek, amelyek táplálják a szervezet védekező és egyéb rendszereit, hogy megfelelően működhessenek. A vitaminok ugyanolyan élelmiszerek, mint a kenyér vagy sajt, csak kevesebb kell belőlük, és később érezzük a hiányukat.

 

Ahhoz, hogy az immunrendszerünk jól működhessen, számos anyagra, vitaminra (C, D, A) és ásványi anyagra van szükség. Sokan nem tudják, hogy az A-vitamin az egyik legfőbb vitamin a védekezéshez, hiszen kulcsfontosságú az egészséges nyálkahártyák (például orr, torok, stb.) működéséhez.

 

Fontos, hogy elegendő mennyiségben fogyasszuk ezeket. Hivatkoztak nekem sokszor egy orvosi tanulmányra, amely szerint a „nagy” dózisú C-vitamin semmit nem változtatott a náthások javulásán. Megnéztem én is azt a cikket. Tudja, mit neveztek „nagy” dózisnak? 200 mg-ot. Hát nem csodálkozom, hogy nem volt eredmény. Szent-Györgyi Albert azt mondta, legkevesebb napi 1000 mg szükséges ahhoz, hogy egyáltalán esélyünk legyen egészségesnek maradni. Aztán mikor tüdőgyulladást kapott, felemelte napi 8000 mg-ra. Egy másik Nobel-díjas, Linus Carl Pauling napi 10 000 mg körüli mennyiséget javasolt.

 

Persze a vitaminok önmagukban még csak részben eredményesek. Fontos például, hogy elég vizet igyunk, rendesen együnk, lehetőleg kerüljük a finomított cukrot és a cukrozott ételeket. A tapasztalataim és a fogyasztók visszajelzései alapján kezdésként egy kiegyensúlyozott napi vitaminkészítmény és sok C-vitamin nagyon jó kiindulási alap az egészség megőrzéséhez.

 

Ahogy már említettem, ha már megbetegedtünk, a gyógyulás jelentős mértékben saját szervezetünk erején múlik, a gyógyulási szándékunkon, és persze valamennyire a jó, hangsúlyozom, jó orvosi kezelésen. Nekem még azt tanították a professzoraim, hogy gyakran egy emberséges szó, egy kedves és őszinte biztatás nagyobb javulást eredményez a betegnél, mint akármilyen pirula.

 

– Végül is mit javasol, kire hallgassanak az emberek?

 

– Én annak örülnék a legjobban, ha olyan képzést kapnának az iskolákban, hogy kisebb dolgokban nem kellene senki véleményét kikérniük, hanem megoldanák saját maguk. Ezt tanácsolom, igyekezzenek minél többet megtudni a testük működéséről és az egészségről, és hallgassanak a józan eszükre. Az én álmom egy olyan új egészségkultúra, ahol az embereket felkészítik saját egészségük karbantartására. Én ezért dolgozom.

 

H1N1: a lengyel egészségügy nem kér az oltásból

"Orvosi praxisom alatt leginkább azt tartottam szem előtt, a legfontosabb, hogy ne ártsak. Ezt a szabályt magammal hoztam az Egészségügyi Miniszteri hivatalomba is – mondta Ewa Kopacz, Lengyelország egészségügyi minisztere. – Tudomásunk van arról, hogy más, fejlettebb országok kormányai milyen szerződéseket kötöttek vakcinagyártókkal és azoknak milyen mellékletei vannak. Ismerjük azt is, amit Lengyelországnak ajánlottak. Mivel még folynak a tárgyalások, nem mondhatom el a részleteket, de egy dolgot elmondhatok: a jogi osztályunk legalább 20 pontban kétségesnek találta a szerződést. Mi akkor az egészségügyi miniszter kötelessége? Olyan szerződéseket aláírni, ami a lengyel emberek érdekeit szolgálja, vagy olyanokat, amik a gyógyszergyáraké?”

 

(A magyar kormány és a vakcinát gyártó, bizonytalan tulajdonosi körű ciprusi székhelyű Omninvest Kft. közötti szerződést 10 évre titkosították – a szerk. megjegyzése.)

 

„Ki vállalhatja így a felelősséget? Hiszen nincsenek klinikai teszteredmények, nincs mellékhatáslista, csupán rövid ideig tartó vizsgálatok történtek, utánkövetés nélkül, és az eddigi teszteket kis létszámú, egészséges önkénteseken végezték. Ez nem elég nekünk, orvosoknak ahhoz, hogy ajánlhassuk a vakcinát” – szögezte le Ewa Kopacz.

 

Emlékeztetett rá, hogy világszerte minden évben 1 milliárd ember betegszik meg szezonális influenzában, és közülük 1 millió hal meg. És ez nemcsak egy-két éve van így, hanem hosszú ideje. Megtörtént-e csak egyetlen-egyszer, hogy bárki bárhol kihirdette volna a pandémiát emiatt, tette fel a kérdést. Pedig a szezonális influenza sokkal veszélyesebb, mint a H1N1, hiszen komoly szövődményekkel, halálozással jár.

 

A miniszter a parlament színe előtt megkérdezte azoktól, akik nyomást gyakorolnak rá, hogy Varsó vásároljon vakcinát: miért nem csaptak riadalmat tavaly, 2 évvel ezelőtt vagy 2003-ban, amikor 1 200 000 lengyel betegedett meg szezonális influenzában? Javasolta-e bárki is akkor, hogy „vegyünk vakcinát mindenkinek”?

 

Befejezésként a miniszter asszony hangsúlyozta, hogy a lengyelek okos emberek, képesek megkülönböztetni a valóságot a trükköktől, az igazságot a hazugságtól.

 

A bátor miniszter asszony a TVN24 élő tv-műsorában is megismételte a fentieken kívül: „Senki nem fog engem erre rábeszélni. Ha vásárolunk az oltóanyagból, akkor annak biztonságosnak kell lennie, hogy azt egyenesen a lengyelek szemébe nézve ajánlhassuk. Különösen azoknak, akik a legközelebbi kapcsolatban állnak a betegekkel – először is az egészségügyi dolgozóknak, akiknek garanciát kell kapniuk arról, hogy az oltás egy megelőzést szolgáló eszköz és nem placébó, nem olyan anyag, amely a jövőben mellékhatásokat okozhat, hanem ami védelmet biztosít. Így kérem, adjanak nekünk egy kis időt… Nem fogunk nyomás alatt dolgozni! Nem fogunk rendelni semmilyen H1N1 vakcinát addig, amíg nincs teljes körű bizonyíték rá, hogy tökéletesen biztonságos…”

- dr. ki -
XVI. évfolyam 1. szám

Címkék: H1N1, oltások, sertésinfluenza

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.