Betegségek A-tól Z-ig

Parkinson-kór

Természetgyógyászati módszerekkel lassítható a folyamat

Majd kétszáz évvel ezelőtt történt, hogy az angol orvos, James Parkin­ son leírta azt a remegéssel és bénulással járó betegséget, amelyet később róla neveztek el. Az 1960-70-es években azután felfedezték, hogy ezért a problémáért jelentős részben egy idegi ingerületátvivő anyag, a dopamin a felelős, és hogy a betegség kezelhető, ha sikerül áthidalni az agyban fennálló dopaminhiányt. Bár ez a terápia nem teljesen kockázatmentes, alternatívája nincsen. A természetgyógyászat azonban mégis kínál kiegészítő megoldásokat.


 

Az orvosi és terápiás módszerek mellett az egyéni aktivitás is nagyon fontos tényező a Parkinson-kórral való bánásmódban

 

 

Parkinson-kór az idegrendszer lassan előrehaladó megbetegedése. Jellemző tünetei a mozgás lelassulása, a végtagok remegése, az izommerevség, illetve a járás és az egyensúlyérzék bizonytalanná válása. A Parkinson-kór a leggyakoribb neurodegeneratív megbetegedések közé tartozik, amely bizonyos idegsejtek fokozatos lebomlása miatt alakul ki. A tüneteket az váltja ki, hogy az agyban visszafejlődnek az idegi ingerületátvivő anyagok csoportjába tartozó dopamin termelődéséért felelős idegsejtek.

 

A szóban forgó anyagok, az úgynevezett neurotranszmitterek feladata gondoskodni arról, hogy az ingerület eljusson egyik idegsejttől a másikig, és más folyamatokkal együtt lehetővé tegye, hogy testünk képes legyen kivitelezni a különféle mozgásfolyamatokat. Jelen tudásunk szerint a fokozódó dopaminhiány és a többi neurotranszmitter szintjén ezáltal keletkező egyensúlyzavar vezet a Parkinson-kórra jellemző tünetek kialakulásához.

 

A diagnózis akkor állítható fel, ha a központi tünetet jelentő akinézis (mindenfajta mozgás lelassulása, a mimika és a kézügyesség romlása) mellett a következő három vezető tünetből is jelen van legalább egy: tremor (remegés), rigor (fokozott izomfeszültség) vagy poszturális instabilitás (egyensúlyzavarok). A Parkinson-kór biokémiai folyamatai manapság már jól ismertek a szakemberek számára, ám a betegség okaira általában nem derül fény.

 

A jelenleg szokásos gyógyszeres terápia (L-dopa, dopamin-agonisták, MAO-B-gátlók, COMT-gátlók) a hiányzó dopamin pótlását célozza. Más hatóanyagok (amantadin, budipin és anticholinergika) újra megteremtik a többi ingerületátvivő anyag egyensúlyát. Míg az L-dopa kezelés olykor fellépő mellékhatásait kezdetben többnyire jól ellensúlyozni lehet kiegészítő gyógyszerekkel, többévi kezelés után gyakran alakulnak ki késői komplikációk. Ez odavezethet, hogy a megszokott dózis hatásideje egyenetlenné válik, vagy az L-dopa hatása kiesik, vagy késleltetetté válik. Megfigyelhetők olyan túlmozgások is, amelyeknek oka az L-dopa készítmény hatásának eltérő beállási ideje.

 

 

Segítenek-e az olyan mikro­ tápanyagok, mint a C-vitamin vagy a melatonin?

A hagyományos gyógyszeres terápia mellett számos Parkinson-kóros beteg kiegészítő módszereket is alkalmaz, mint amilyen például a jóga vagy a taj-csi. Közvetlen, egyenesen az okokra ható természetgyógyászati terápia leírásával a szakirodalomban egyelőre alig találkozhatunk. Újabban megpróbálkoznak azzal, hogy a betegség előrehaladását bizonyos mikrotápanyagok célzott adagolásával lassítsák le vagy tartóztassák fel.

 

Úgy tűnik, az úgynevezett oxidatív stressz a Parkinson-kór esetében is nagy szerepet játszik. Ez a jelenség azt jelenti, hogy túl sok a szervezetben előforduló szabad gyök, amelyek folyamatosan termelődnek a szervezetünkben, és amelyek ellen testünk egész sor védekező mechanizmussal rendelkezik. Az antioxidatív hatású anyagok (például vitaminok, növényi hatóanyagok, enzimek) segítenek csökkenteni az oxidatív stresszt. A test saját védekezőrendszerének és helyreállító mechanizmusának meggyengülése manapság lényeges tényezője számos időskori betegség kialakulásának. 

 

 

A szabad gyököket táplálkozással is sakkban lehet tartani

A rendelkezésünkre álló adatok szerint a Parkinson-kóros betegeknél hiány mutatkozik olyan antioxidáns hatású enzimekben, mint az összglutation, a glutation-peroxidáz és a gluta­ tion-reduktáz. Ezek az enzimek semlegesítik az előbb említett szabad gyököket. Ha emellett még hiányállapot áll fenn olyan közismerten antioxidatív hatású anyagokban, mint mondjuk a C-vitamin, akkor még tovább erősödik a szabad gyökök romboló hatása. A szabad gyökök elleni védekezés fontos része a táplálkozás átállítása túlnyomórészt vegetáriánus fogásokra, sok nyers ételre és biotermesztésből származó ennivalókra.

 

Ezekből az összefüggésekből adódik a mikrotápanyagok felhasználásával végezhető kiegészítő terápiák lehetősége. A megfelelő terápia részei a következők: magas dózisban adagolt C-, illetve E-vitamin; NADH, azaz nikotin-adenin-dinukleotid, amely serkenti a szervezet idegi ingerületátvivő anyagainak termelődését; melatonin (a tobozmirigy hormonja, amely többek között a nappal-éjszaka ritmus zavartalanságáért felelős), valamint a Q10 koenzim (a sejtek energiatermelésében játszik fontos szerepet).

 

 

A Parkinson-kór az idegrendszer lassan előrehaladó megbetegedése. Jellemző tünetei a mozgás lelassulása, a végtagok remegése, az izommerevség, illetve a járás és az egyensúlyérzék bizonytalanná válása

 

Ezen kívül a glutation, az acetil-cisztein, a B12-vitamin, a kurkumin és az alfa-liponsav tartozik azon anyagok közé, amelyek bevethetők a Parkinson-kór terápiájában. Nagyon fontos azonban, hogy ezeket az anyagokat, főként ha rendkívül nagy dózisban kapja azokat a beteg, tapasztalt orvos írja fel. És arról sem szabad elfeledkezni, hogy a terápiát mindenképpen meg kell előznie az átfogó diagnózisnak. Az optimális mikrotápanyag-terápia előfeltétele speciális laborvizsgálatok elvégzése, amelyek alapján lehetőség nyílik az egyedi ellátottság optimalizálására és a dózisok megállapítására.

 

 

A környezeti mérgek kivezetése a terápia egyik alapköve

Az ájurvédikus orvoslásból származik az a készítmény, amely a szintetikus L-dopa gyógyszerhez hasonlóan hat, egyidejűleg azonban védő hatást gyakorol az idegrendszerre. A növényi eredetű dopaminkészítmény a Mucuna pruriens, azaz a bengáli bársonybab nevű indiai növényből készül, és kisebb vizsgálatokban sokat ígérő eredményeket mutatott fel. A hagyományos, L-dopával vagy dopamin-agonistákkal végzett terápia mellékhatásai sajnos az ájurvédikus készítménynél sem maradnak el feltétlenül, de ha jelentkeznek, általában sokkal enyhébb formában.

 

Bizonyos dolgok arra utalnak, hogy összefüg­ gés áll fenn a nehézfémterhelés és a Parkinson-kór kialakulása között. Súlyos, akut higany-, mangán-, szén-monoxid vagy metanolmérgezés esetén úgynevezett "toxikus Parkinson-szindróma" kialakulása igazolható minden kétséget kizáróan, a kisebb mennyiségű károsanyag-terhelés hosszabb távú hatása azonban nehezebben ítélhető meg. A természetgyógyászati terápiás koncepciónak azonban fontos építőköve lehet a páciens megszabadítása a környezeti mérgektől és nehézfémektől, B-vitamin-komplexszel és lehetőség szerint kelátképzőkkel (ez utóbbiak olyan anyagok, amelyek a fémekkel szoros kötést képeznek, és többek között az amalgámkivezetésnél használják).

 

Ha magára a betegségre egyelőre csak kevés specifikus természetgyógyászati lehetőség áll rendelkezésre, az alternatív medicina széles repertoárja (homeopátia, akupunktúra, reflexzónamasszázs stb.) számos betegen segített már. Nem specifikus, ami magát a betegséget illeti, de egyénileg a páciensre szabott. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az orvosi és terápiás módszerek mellett az egyéni aktivitás is nagyon fontos tényező a Parkinson-kórral való bánásmódban. Napi rendszeres mozgással és lazítógyakorlatokkal minden érintett hozzájárulhat ahhoz, hogy életminősége a betegség ellenére se romoljon, sőt esetleg még javuljon is.


A korai felismerés ellenőrző listája

A szakértők által kidolgozott ellenőrző lista a Parkinson-kór korai felismerésére szolgál. Aki több mint három kérdésre igennel válaszol, annak tanácsos orvoshoz fordulnia!

 

• Előfordul, hogy remeg a keze, bár nyugodtan, lazán fekszik?
 
• Az egyik karja behajlik, vagy járás közben együtt himbálódzik a testével?
 
• Előrehajlott testtartás jellemzi?
 
• A járása enyhén csoszogó, vagy az egyiklábát húzza?
 
• Kis lépésekben jár, és gyakran előfordul,hogy megbotlik vagy elesik?
 
• Úgy érzi, hogy lendülete és kezdeményezőkészsége csökkent?
 
• Tapasztal makacs fájdalmat a hátában vagy a nyaki-válli részen?
 
• Észrevette-e, hogy visszahúzódik a barátaitól, a rokonaitól, kerüli a kontaktust és semmihez nincs kedve?
 
• Tapasztalt változást a hangjában? Monotonabb, halkabb lett, mint korábban, vagy rekedtebbnek hangzik?
 
• Észrevette-e, hogy kisebb betűkkel ír,mint korábban?
 
• Elveszítette az ízérzékelését?

- mörk -
XVI. évfolyam 2. szám

Címkék: dopaminhiány, idegrendszer, Parkinson-kór

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.