Betegségek A-tól Z-ig

Parkinson-kór - remegő reménység


 

A központi idegrendszer elfajulásos megbetegedései között a negyedik helyet foglalja el ez a mozgások lelassulásával, csökkenésével, izommerevséggel, nyugalmi remegéssel és tartási bizonytalansággal járó betegség. A 65 év feletti korosztályban előfordulási gyakorisága 1% körüli, a 40 év felettiek körében 0,4%, de a civilizáltnak mondott világban megjelenése feltűnően mind fiatalabb korosztályok felé tolódik el (Magyarországon 10 és 20 ezer közöttire teszik a parkinsonos betegek számát).

 

Az egyetemi orvoslás számára a kór eredete - ugyanúgy, mint gyakorlatilag minden krónikus, degeneratív betegségben - nem ismert, ezért nevezik idiopátiás (ismeretlen eredetű) kórképnek. Tekintve azonban, hogy mind gyakrabban alakul ki negyvenévesnél fiatalabb életkorban, nyilvánvalóan a civilizációval, a környezetszennyezéssel összefüggő okok állnak a háttérben.

 

A betegség tüneteit 1817-ben James Parkinson angol orvos írta le paralizis agitans néven, de kémiai hátterét csak 1960-ban derítették ki, amikor kiderült, hogy az agytörzs úgynevezett substancia negra területe, amely a dopamin nevű idegátvivő anyaggal dolgozik, ismeretlen okból elhal. Az agytörzs területéről indulnak ki normálkörülmények között azok a rostok, amelyek szabályozzák azoknak az átvivő anyagoknak a felszabadulását az agy mozgatóközpontjaiban, amelyek ellenőrzik és befolyásuk alatt tartják mind az automatikus, mind a spontán vagy akaratlagos mozgásainkat. A remegés általában az egyik oldalon kezdődik, sorrendben a kézen, a karon, majd a lábon, de sok beteg esetében csak izommerevség van, remegés nincs. A reszketés nyugalomban a legkifejezettebb, mozgásban csökken, emóciók, feszültségek hatására megint kifejezettebb lesz, alvás közben pedig ismét megszűnik. Sok tünet a depresszióhoz, illetve a pszichés állapotot befolyásoló gyógyszerek hatásához hasonló, mint a lelassulással és merevséggel járó fájdalmak, fáradtságérzés, az arc maszkszerűvé válása, a száj nyitva maradása, a ritkább pillacsapások, de a valódi depresszió is kialakul az eseteknek mintegy 50%-ában. A merevség érintheti az összes izmot, de leginkább a nyakon, a törzsön, a vállakban és a könyöktájon észlelhető. A beteg nehezen tud elindulni, csoszog, a tartási reflexek kiesése miatt néha be-begyorsul, előre-hátra dülöngél. Kísérő tünetek lehetnek még a rágási és nyelési nehézségek, valamint a székrekedés.

 

Idiopátiás, de okai azért vannak

Hivatalosan kétfajta Parkinson-szindrómát különböztetnek meg. Az elsődleges kórképben egyszerűen csak megállapítható az egyes agytörzsi központokban a dopamintermelő sejtcsoportok ismeretlen eredetű pusztulása. A másodlagosnak nevezett csoport kiváltójaként az egyetemi orvoslás a pszichére ható és a vérnyomást befolyásoló gyógyszereket említi leggyakoribb kiváltó okként. Ezek használata pedig - sokszor már gyermekkortól! - elképesztő mértékben terjed mindenfajta pszichésnek deklarált tünetkép esetében, leginkább persze a népbetegséggé vált valódi vagy áldepresszióknál. Egyéb kiváltó okokként más - szintén idiopátiás - degeneratív betegségeket, toxinokat, daganatokat, agyvelőgyulladást, agyi infarktust jelölnek meg.

 

Természetesen világszerte sokoldalú kutatások próbálják tisztázni a sejtdegenerációk okát, tekintve, hogy csak ennek birtokában lehetne hatásos oki terápiát folytatni. A kétfajta orvoslásban itt is ugyanaz a különbség, mint a terápiák esetében, vagyis amíg az egyetemi orvoslás csak vegyi-biokémiai-szövettani eredetben gondolkodik, addig az alternatív orvoslás számára az idegrendszernek az emóciók, a fizikai behatások, a kvantumfizikai eltérések is döntő, elsődleges, a kémiai-szövettani folyamatokat megelőző kórokként szerepelnek. Egy bizonyos: a modern élet, a szennyezett környezet és a rendkívül megemelkedett gyógyszerfogyasztás elképesztő módon meg-, illetve túlterheli és kimeríti szervezetünket. Az ismert és nem ismert méreganyagok, azok kombinációi a sejtek anyagcsereközpontjaiban, a mitokondriumokban mutációkat hoznak létre, míg a negatív stressz-szituációk, az úgynevezett keresztfeszültségek kialakításával a sejtek iontranszportját gátolják. A nátrium-kálium pumpa igen kicsi, nanovoltos feszültségekkel működik, így ezt az alapvető sejthártyafunkciót minden, a környezetben keletkező fizikai behatás - érzelmek, földsugárzás, magasfeszültségű vezeték, számítógép, televízió stb. - tartós behatás esetén károsítja. Azok a civilizációs ártalmak, amelyek a szervezet energiaszintjét az élet folyamán körülbelül a negyedére csökkentik, és az egyre gyakoribb elfajulásos reakciókat kiválthatják, a következők:

 

• rákkeltő anyagok a belélegzett levegőben (ipari gázok, kipufogó gázok),

• fémszerű káros anyagok (higany, kadmium, alumínium elsősorban),

• vegyi anyagok,

• növényi eredetű anyagok: drogok,

• alkoholos italok,

• sugárzó anyagok, izotópok,

• radar, rádiósugárzás, tv, mobiltelefon, számítógép,

• elektromos behatások a középső és alacsony frekvencia tartományban,

• a magasfeszültség hatásai,

• stressz kiváltotta keresztfeszültségek (ezeket elektromágneses mezők, pl. elektroszmog is kiválthatja),

• káros anyagok egyenként és társulva.

 

A kezdődő Parkinson-kór tünete a kézremegés

 

Néhányat ezek közül érdemes közelebbről figyelembe vennünk a megelőzés és a gyógyítás szemszögéből. A belélegzett káros anyagok listája igen hosszú: a vegyipar, a gyógyszergyártás, a petrokémiai ipar kibocsátotta, de legfőképp a kipufogógázok tartalmazta rákkeltő, idegrendszeri károsodást okozó anyagoknak se szeri, se száma. Ez az emberi tevékenység emellett erősen mérsékli a levegő oxigéntartalmát, csökkenti a szervezet számára előnyös negatív ionok koncentrációját, és megnöveli a szén-dioxid, valamint a szén-monoxid arányát. Ez utóbbi - amely legnagyobb mértékben a dohányzással jut a szervezetbe - elsősorban az erek belső falának elfajulásáért, így az infarktus és az agyvérzés kiváltásáért is felelős!

 

Külön meg kell említenünk az azbeszt jelentőségét, amelynek használta ugyan több mint egy évtizede tiltott, de az általa kiváltott degeneratív jelenségek 20-50 év múlva is jelentkezhetnek.

 

Jelentős idegkárosító hatásúak a nehézfémek, mindenekelőtt a higany, az ólom és a kadmium. A higany szerves és szervetlen kötődésben is rendkívül erős idegméreg. Leginkább az amalgámtömésekből és sajnos egyre inkább a tengeri halakból kerül az emberi szervezetbe. A kobalt és az ólom az ipari szennyeződések révén jut a talajba, és ezáltal a növényekbe - elsősorban a gyökérzöldségekbe, gumós növényekbe. A palládium, a kobalt és a mangán szintén a szabadon élő állatok növényi táplálékán keresztül dúsulhat fel kóros mértékben.

 

Mindenekelőtt a mangán Parkinson-kórt elősegítő hatása látszik bizonyosnak. A biztosan idegkárosító alumínium nem csak az ilyen fémből készült edényekből származik, hanem egyes növényekben is felhalmozódhat: például bizonyos helyekről származó majoránnában találtak belőle rendkívül toxikus mennyiséget.

 

Az idegrendszert károsító vegyi anyagok leginkább a növényvédő szerek közül kerülnek ki. Ilyenek a Lindan, a DDT, a PCB, a hexachlorbenzol. Az a sokfajta szer, amelyeket táplálékainkkal folyamatosan veszünk magunkhoz, összhatásában a kutatók megállapításai szerint biztosan genetikai károsító hatással rendelkezik. Német kutatók a leggyakoribb terhelő anyagnak a bromophost találták. Ezt a hízómarhák táplálásához használják, és leginkább a zsírban halmozódik fel. Ennek következtében a zsíros húsok, valamint a véres hurkák kedvelői forognak a leginkább veszélyben. A fent említett szerek hatására a szervezet alapszabályozása szenved kárt, aminek például ékes bizonyítéka, hogy a parkinsonosoknál erősen lecsökken vagy hiányzik a melatonin termelése. Ez az agytörzsi területen termelődő, hormonszerű anyag szabályozza szervezetünkben a belső elválasztású mirigyek napi ritmusát, az elalvás-felkelés idejét is. A toxinoknak paraszimpatikus hatásuk van, ami hasonló a parkinsonos beteg tüneteihez. Ennek a hatásnak a felfüggesztésével azután a kór tüneti kezelésére használatos szintetikus vegyületek szájszárazságot, ezzel kapcsolatos fogászati tüneteket, látászavarokat, székrekedést, időnként extrém magas testhőmérsékletet idéznek elő.

 

 

A növények ártalmai

A növényi táplálékok a táplálkozási piramis alján találhatók, vagyis étkezésünk túlnyomó részét képezik. A probléma mindenekelőtt a túlzott mértékű táplálkozással és a növényi eredetű drogok fogyasztásával van.

 

Már említettük, hogy a növényvédő szerek nagymértékű elterjedése, valamint a konzerváló-, színező-, állományjavító anyagok rendkívül elterjedt használata komplex károkat okozhat az idegsejtek anyagcseréjében. A túlevés logikus következménye nem csak a sav-bázis egyensúly és általában az anyagcsere zavara lesz,hanem arányosan nő a lerakódó méreganyagok mennyisége is az idegsejtek lipidanyagában.

 

Sokrétű károsodást okoznak a drogok. Kaliforniában egy szintetikus opioid vegyület (mepiridin) használata közben - azoknál a kábítószerfüggőknél, akiknél ezzel pótolták a heroint - egy MPTP/metil-1-2-3-4-tetrahydropyridin nevű vegyület keletkezett, amely súlyos, akut parkinsonos tüneteket váltott ki. Ez a szer rendkívül nagy mennyiségű szabad gyököt szabadít fel, és szelektíven teszi tönkre az agy már említett területének sejtjeit, de a betegek szürkeállományában is feltűnően sok szabad vas gátolja a normális idegi funkciókat. Ehhez az úgynevezett oxidatív stresszhez azután nagyban hozzájárulhat a dohányzással beszívott nikotinkészítmények sora és a szén-monoxid, az alkohol, valamint egyéb szintetikus gyógyszerek.

 

A betegséget kiválthatják a pszichére ható és a vérnyomást befolyásoló gyógyszerek

 

Az egyetemi orvoslás ezt a betegséget is biokémiai, pótló-gátló módszerekkel próbálja meg elviselhetővé tenni a betegek számára. A legfontosabb szer az, amely átjut az agy-vér gáton, és belőle az agyban dopamin képződik. Az elvileg jó megoldás azonban itt is - mint minden szintetikus szer alkalmazásánál - sok mellékhatással jár. Akaratlan mozgások, izomtónuszavarok, túlmozgások, helyváltoztatáskor fellépő vérnyomásesés, lidérces álmok, hallucinációk léphetnek fel. Egy másik szernek még a hatásmechanizmusa sem tisztázott, csak enyhe esetekben hatásos és csak néhány hónapig. Ezenkívül használnak még anyarozskivonatokat is, de ezeknek még gyakoribbak a mellékhatásai.

 

Próbálkoztak műtéti megoldásokkal: mellékvesevelőből vagy embrióból nyert dopamintermelő neuronok, sertéshipofízis beültetésével. A rendkívül drága eljárások nem vagy alig hoztak eredményt, így többnyire fel is függesztették alkalmazásukat.

 

A nyugati, hagyományos orvoslás még talán a génterápiában bízhat, bár az eddig egyéb kórképekben beindított kezelések nagyon szerény eredményt és sok negatív meglepetést hoztak. Most egy amerikai biotechnológiai cég forradalminak tűnő génterápiát dolgozott ki. Ennek során a parkinsonos betegek agysejtjeibe vírusok segítségével juttatnának be egy az idegsejtpusztulást gátló fehérje termeléséért felelős gént. Ennek a génnek a működését pedig egy a rovarok vedlését szabályozó hormonszerű anyaggal próbálják fokozni, illetve csökkenteni. Az 1990-es évek elején találtak az agyban először olyan fehérjét, amely elősegíti ezeknek a sejteknek az életben maradását. Mintegy húsz ilyen anyagot fedeztek fel azóta, 1993-ban például a GDNF-fehérjét, amellyel biztató kísérleteket kezdtek. A kísérleteket azonban le kellett állítani, mert "mindössze" az volt az elméletileg jó szer mellékhatása, hogy a majmoknál agyelhalást okozott. Ezért most a GDNF-t kódoló anyagrészt juttatnák be az agyba vírusok segítségével, és a termelését a rovarvedlést szabályozó hormonnal befolyásolnák a kellő irányban. "Természetesen" - mint minden kísérletnél - a bioinformatikát itt is figyelmen kívül hagyják, s ily módon, ha a kutatásba ölendő rengeteg pénz rendelkezésre is fog állni, a szabályozás kérdése továbbra is teljesen bizonytalan lesz, és 2008 előtt elméletileg sem tudják elkezdeni az emberen történő kipróbálást.

 

Az étrend, mint bázisterápia

A helyes táplálkozás az, ami segít elkerülni a méreganyagok felhalmozódását és megelőzi a sav-bázis eltolódás okozta sejtdegenerációkat.

 

A legfontosabb szabályok a következők:

 

• tegyünk meg mindent, hogy elkerüljük a toxikus anyagokat, minél több friss biozöldséget, gyümölcsöt fogyasszunk (lehetőleg kovasavban gazdag földterületről),

• használjunk hidegen sajtolt olajokat, sütéshez pedig pálmazsírt, sütőzsírt, amelyek hőre nem érzékenyek,

• a zöldségeket főleg párolva, gőzölve főzzük, levüket ne öntsük ki, hanem használjuk fel,

• minimalizáljuk a sózást, lehetőleg tengeri vagy Himalája-sót használjunk,

• kúraszerűen végezzünk vese- és májtisztító ivókúrát.

• A lehető legteljesebb mértékben el kell kerülni a szintetikus gyógyszerek, antibiotikumok használatát, mert ezek csak mérgezik a szervezetet, azok megszüntetése nélkül.

 

Együnk sok friss gyümölcsöt, de csak délután 2 óráig

 

• Napi rendszerességgel végezzünk testmozgást, amely egyértelműen javítja az anyagcserét, erősíti az immunrendszert, javítja a mozgáskészséget, az egyensúly megtartását.

• A parkinsonos betegeknél különösen fontos a dohányzás teljes tilalma, de a kávé és az alkohol is rontja az ionháztartást és az agyi sejtek anyagcseréjét,

• ne fogyasszunk finomított cukrokat, búzalisztet és tehéntejet, hanem lúgosító, teljes értékű gabonát, tönkölybúzát (az idegrendszer működéséhez fontos B-vitamin-komplex-tartalmuk miatt), barna cukrot, illetve a könnyen emészthető és nem allergizáló aludttejet, joghurtot, juhsajtot, juhtúrót,

• kerüljük az állati eredetű zsírokat, helyette hidegen sajtolt olíva-, ligetszépeolajat, kukoricaolajat használjunk,

• együnk sok friss gyümölcsöt - de csak körülbelül délután 2 óráig, mert később már a gyümölcscukor erjed a belekben, és felborul a bélflóra egyensúlya. Nagyon jó vitaminforrások a szárított gyümölcsök is (főleg niacinban - B3-vitaminban - gazdagok, s ez a vegyület mindenfajta idegrendszeri rendellenesség kezelésében kiemelkedő fontossággal bír). Mellesleg az egyik gyógyszer szedése pont ennek a hiányát eredményezi, ezért (is) jelentkeznek a mellékhatások!

• Bőségesen fogyasszunk hüvelyeseket, mert ezekben nemcsak a kalciumtartalom magas, hanem a folátok is jelentős mennyiségben fordulnak elő, és ezek az idegátvivő anyagok képzéséhez elengedhetetlenek.

• Ugyancsak fontos a halfogyasztás az omega-3 és omega-6 zsírsavak miatt.

 

 

Egyéb segédanyagok

Az idegsejtek kommunikációjának javításában hitelesen bizonyították az L-tirozin szerepét. A szervezetben lejátszódó szintetizáló biokémiai folyamat a következő: fenilalanin-tirozin-dopa-dopamin-noradrenalin-adrenalin. A fenilalaninból is könnyen szintetizálódik a dopamin, de ehhez elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű folsav, niacin, C-vitamin és réz. (Az L-tirozin adásának vannak azonban ellenjavallatai: mao-bénítók, antidepresszánsok szedése, magas vérnyomás, izomsorvadás, rákos megbetegedések, glaukóma, pajzsmirigy-működési rendellenességek.)

 

A GABA (gamma-acidobutirinsav) egy gátló jellegű neurotranszmitter, amely relaxál, csökkenti a nyugtalanságot, javítja az álmatlanságot, és hatékonyan csökkenti a remegést. Egy másik igen fontos vegyület az L-glutamin, amely áthatol az agy-vér gáton és belőle glutaminsav tud képződni. Ez a vegyület komoly erőforrás az agynak. Kiegyensúlyoz a letargia és az izgatottsági állapot között.

 

A triptofán egy olyan aminosav, amelyből a lelkiállapotunkat meghatározó szerotonin képződik, s egy része tovább alakul a már említett ritmusszabályozó melatoninná. Ezekhez a folyamatokhoz elengedhetetlen a B3-, B6-, B9/folsav = a C-vitamin, valamint a magnézium megfelelő szintje a szervezetben.

 

A betegség egyre gyakrabban érinti a 40 évnél fiatalabbakat is, s ez összefügg a civilizációval és a környezetszennyezéssel

 

A dopaminhiány együtt jár a foszfolipidek szintjének csökkenésével, ezek az anyagok pedig meghatározzák az agy működőképességét. Javítják a felismerőképességet és a depressziót, általában elősegítik az agysejtek táplálkozását.

 

A kalcium, a magnézium és a lecitin fokozzák az ingerületátvitelt, ugyanúgy, mint a C- és az E-vitamin. E két utóbbi erős szabadgyök-fogó képessége miatt a méregtelenítésnek is fő forrása. A B1-vitamin a cukrok anyagcseréjét segíti az idegszövetben, hiánya fáradtsághoz, depresszióhoz, ingerlékenységhez vezet.

 

A NADFH (nikotinsavamid adenindinukleotid) elősegíti a tapasztalatok szerint a dopamintermelést, és amellett erőteljes antioxidáns hatása is van. Ugyanolyan hatásos, mint az L-dopamin, de annak mellékhatásai nélkül.

 

 

Méregkivezetés és bioinformációs kezelés

Az idegrendszerben felszaporodó környezetszennyező anyagok meghatározásával nagyot léphetünk előre, mert ezeket a biorezonancia segítségével az inverz programokkal kiiktathatjuk a szervezetből. Mindamellett a méregtelenítőkúrák (Breuss-, léböjtkúra, Mayr-kúra stb.) ehhez jelentősen hozzásegíthetnek. Ugyancsak elengedhetetlen a nagy mennyiségű, napi 1,5-2 liter jó minőségű, lehetőleg alacsony iontartalmú ásványvíz és bőséges zöldtea-mennyiség fogyasztása.

 

A nehézfémek eltávolítása nehéz feladat. A spagyrikus kivezető kúrák hatásossága ugyan nem egyértelmű, de sok esetben javít az állapoton. Igen eredményesnek bizonyultak azonban ez ügyben az illóolajok, elsősorban a korianderolaj, illetve annak egyéb olajokkal való kombinációja (pl. kakukkfű-, olíva-, fahéj-, kender-, szegfűszegolaj). A méregtelenítést mindezeken kívül magas potenciálú homeopátiás szerek és fitoterápiás készítmények sokaságával lehet segíteni.

 

Alapvető megoldásokat azonban bizonyosan csak a sejtek finom fizikájának be-, illetve visszaszabályozása hoz. A bioinformatikai medicina már eddig is nagyon komoly eredményeket ért el az idegrendszer funkciójavításában. Sandyk és munkatársai már 1992-ben megfigyelték, hogy a gyenge intenzitású mágnesmező-terápia oly módon stimulálja az agytörzsi területeket, hogy felfüggeszti azokat a sejt közti kommunikációs zavarokat, amelyek a degeneratív kórképeket okozzák. Azóta nagyon sok tapasztalat mutatja azt, hogy a fenti eljárások kombinációja, a személyre szabott információs terápia - elsősorban a homeopátia, fitoterápia, biorezonancia és a mágnesmező-terápia - kombinált alkalmazásával ennél a mind ez ideig nehezen hozzáférhető sorvadásos kórképnél is aránylag gyors és jelentős javulás, életminőség-változás érhető el.

Dr. Simoncsics Péter
XII. évfolyam 5. szám

Címkék: Parkinson-kór

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.