Betegségek A-tól Z-ig

Prosztatabajok

A problémák általában külső ingerrel kezdődnek: felfázás, húgyúti fertőzések, amelyek ingerlik a prosztatát, illetve elősegítik a baktériumok behatolását. Nem megfelelően kezelve az akut prosztatagyulladás krónikus betegséggé alakulhat, amely fájdalmat okozhat vizeléskor, székeléskor és szexuális együttlétkor. Ezért idejében meg kell kezdeni az egész medence kezelését. A neurálterápia, valamint bizonyos hormonális hatású gyógynövények segítségével befolyásolhatjuk a medence idegi és hormonális vezérlését, aminek következtében normalizálhatjuk a szervműködéseket és meggyógyíthatjuk a gyulladást.


 

A prosztata, más néven dülmirigy, a férfi húgycsövét körülvevő, gesztenye méretű szerv közvetlenül a húgyhólyag alatt. Feladata, hogy magömléskor a férfi ondójához opálos színű, enzimekben és tápanyagokban gazdag váladékot adagoljon, amely táplálja és mozgásra serkenti a spermiumokat. A prosztata szekrétuma teszi ki a kilövellő ondó nagyobb részét. A 20 g súlyú mirigy a férfi belső nemi szerveinek egyike, egyúttal az egyik leggyakoribb bajforrás.

 

A prosztatában a herék felől érkező két ondóvezeték a húgycsőbe torkollik. E járatokon keresztül kórokozók juthatnak el a hólyagba, ill. a prosztatába, a herékbe vagy a mellékherékbe, e szervekben gyulladást okozva.

 

A panaszok és a kezelés lehetőségei csak az idegi összeköttetések ismeretében válnak érthetővé: a húgyhólyag alsó részeit, a prosztatát, a végbelet és a gátat, valamint a keresztcsont környékét a keresztcsont tájékán futó idegek vezérlik. Ezek az anatómiai viszonyok megmagyarázzák, miért fáj a férfiak háta, ill. alhasa prosztata- és hólyaggyulladás esetén. Bizonyos mozgásszervi panaszok is ingerelhetik a prosztatát, és fordítva. Éppen ezért gyakran igen nehéz megkülönböztetni a panaszokat és az okokat.

 

 

A prosztata megnagyobbodása: a pangó vizeletben elszaporodnak a kórokozók is

A prosztata gyulladását sokszor korral járó, jóindulatú prosztatamegnagyobbodás előzi meg, amely a mirigy tokján belüli feszüléssel jár. Ilyenkor fokozódik a húgycsőre gyakorolt nyomás, a vizelet nem ürül ki maradéktalanul és pang a hólyagban. A pangó vizeletben könnyen elszaporodnak a kórokozók is, a következmény: gyakori hólyaghurutok, a herék, mellékherék és a dülmirigy gyulladásai, vagy akár a vesére átterjedő gyulladások.

 

A hólyag és a prosztata betegségeire jellemzőek a következő panaszok:

• fájdalom,

• feszülés érzete,

• hideg és kellemetlen érzetek,

• gyakori vizelési inger,

• fájdalom közösülés közben vagy után, impotencia,

• székletürítést kísérő panaszok,

• nyomás érzete a végbélnyílás vagy a herék táján.

 

A hólyag, a herék, a prosztata, a gerincoszlop és a medence ingerületi állapota kivetül a gerincoszlop alsó szakaszát, az alhasat és a gátat, valamint a lábak hátoldalát fedő bőrterületekre.

 

Az akut prosztatagyulladások általában külső eredetű bakteriális fertőzések következményei. Szigorúan antibiotikus kezelést igényelnek, fontos a szakorvosi ellenőrzés.

 

Az idegek ingerületi állapota baktériumok jelenléte nélkül is képes gyulladást kiváltani vagy fenntartani. Pusztán mechanikus vagy termikus ingerlés, pl. hosszú kerékpározás, evezés, felfázás ún. neurogén (idegi eredetű), nem fertőzéses gyulladást hozhat létre. Hasonló következménnyel járhat egyes csigolyák ferde pozíciója, vagy egyes fogak, illetve az arcmelléküregek ingerületi állapota is. Az idegi eredetű ingerlésre természetesen rárakódhat bakteriális fertőzés is.

 

 

Vérkép, tapintás, ultrahangvizsgálat

A vér és a vizelet, esetenként az ondó laborvizsgálata fontos. A végbélen keresztül történő tapintásos vizsgálat, kiegészítve ultrahangvizsgálattal, kimutatja a prosztata esetleges megnagyobbodásait, valamint a húgyutakban esetleg kialakult köveket.

 

A gyulladás gyakran helyi keringési zavart okoz, amelynek hátterében az idegek ingerületi állapota áll. A kezelésben igen jól beváltak különféle gyógynövények (lásd később), amelyeket manuális kezeléssel egészítünk ki. Utóbbi a lágyéki gerinc, valamint a keresztcsont tájékán kialakult blokádok oldásából áll.

 

A nem fertőzéses eredetű prosztatagyulladás esetében fontos a viselkedés, a szokások megváltoztatása is, mint pl. a fokozott folyadékfogyasztás, a szélesebb kerékpárnyereg alkalmazása, ülőpárnák használata és az üléssel töltött idő csökkentése.

 

Általános tanácsok prosztatagyulladás esetén továbbá:

• Kerüljük a hűlést, különösen a lábfej, a talp felőli felfázást.

• Járjunk rendszeresen szaunába.

• Tartózkodjunk a hideg italoktól és a sörtől, mivel mind a hideg, mind pedig komló keserű anyagai súlyosbíthatják a panaszokat.

• Minden, 45. életévét betöltött férfi évente egyszer vizsgáltassa meg prosztatáját urológus szakorvossal.

• A szexuális aktivitás, akár idősebb korban is, kedvezőleg hat a prosztata egészségére.

 

 

Gyógynövények

Minden szervgyulladás a szerv megduzzadásával, megnagyobbodásával jár. Ezért a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás és a nem fertőzéses eredetű prosztatagyulladás eseteiben általában hasonló gyógyszereket alkalmaznak.

 

A hivatalos orvoslásban a duzzanattal együttjáró hormonális diszharmóniát kiegyenlítendő, szintetikus hormongátlókat (5-alfa-reduktázgátlók, alfa-1-receptorblokkolók) alkalmaznak jó eredménnyel.

 

Kiváló, a fentiekkel szinte egyenértékűnek tekinthető és megelőzésre is alkalmas gyógyszernek tekinthetők bizonyos gyógynövények: a fűrészpálma, a csalángyökér és a tökmag a prosztatát befolyásoló hormonok szintjére kedvező hatást gyakorolnak, csillapítva az irritációt. Hasonlóan jó hatásúnak bizonyult az afrikai liliomgyökér gumója (hypoxis rooperi), valamint a rozs pollenje, amit klinikai tesztekkel is sikerült igazolni.

 

Az aranyrutából és a medveszőlőlevélből készült kivonatok vizelethajtó és húgyuti fertőtlenítő hatásúak. Ezek is beszerezhetők gyógyhatású készítmény vagy vénymentesen kapható növényi eredetű gyógyszerek formájában, de teaként is könnyedén elkészíthetők. A teákat egész napra elosztva, apró kortyonként fogyaszthatjuk, napi egy liter mennyiségben.

 

 

A Kneipp-terápia és a köpölyözés javítja a vérkeringést

A jéghideg, Kneipp-féle leöntések a combon, a medencén, a faron és az alhason keringésjavulást idéznek elő, aminek hatására ellazulnak a medencei és a lábizmok. Ezáltal jelentősen csökken az idegi irritáció is. A meleg ülőfürdők, a szeméremtájék, a medence és a lábak hideg lemosása szintén javítja a keringést.

 

További, a vérkeringést javító eljárás a köpölyözés. Ennek lényege, hogy kerek szívóüvegcsékben vákuumot keltve, 5-10 percre felhelyezik azokat a bőrre, aminek hatására azok erősen rászívódnak a bőrre. Az ún. véres köpölyözéskor az üveg felhelyezése előtt a bőrt apró lándzsával vagy más, speciális eszközzel kissé megszúrják vagy megkarcolják, hogy a vákuum némi vért szívjon ki. Egy kezelés alkalmával akár 100 ml kapilláris vért is le lehet bocsátani. A száraz köpölyözésnél nincs véreztetés, ilyenkor kis vákuum mellett az üvegeket húzogatva nagyobb bőrterületet masszírozni is lehet. A kezelések hatására ellazul a kezelt terület izomzata, és jelentősen javul a vérkeringés. Prosztatagyulladás esetén az üvegeket a medencére, a hasra és a lábak meghatározott területeire helyezik.

 

Hasonló hatású a Baunscheidt-féle kezelés is: ilyenkor speciális eszközzel fájdalommentesen megkarcolják a bőrt, majd bőrizgató olajjal kenik be azt. Az ingerlés hatására helyi hólyagképződés indul meg, aminek reflexes hatása jelentős keringésjavulást eredményez.

 

 

Neurálterápia: a zavaró mezők kezelése

A neurálterápia keretében helyi érzéstelenítő hatóanyagokat (procain, lidocain) tartalmazó injekciókat adnak a beteg bőrébe. Az injekciók helye általában a betegségtől függően változik, többnyire a betegség helyével összefüggő idegi szegmens bőrébe fecskendeznek igen kis mennyiséget a hatóanyagból. Ezek a pontok érdekes módon gyakran azonosak az akupunktúrás pontokkal. A helyi érzéstelenítő hatás másodrangú szerepet játszik, a kezelés elsőrendű célja és hatása a szervezet önszabályzó rendszereinek aktiválása, ami végül gyógyuláshoz vezet.

 

E kezelésnél fontos a terapeuta jó képzettsége. Prosztatabetegségek kezelésében a szegmensterápia és a zavaró mezők, gócok helyi injekciós kezelése bevált módszernek tekinthető.

 

 

Szegmensterápia: a megoldás gyakran távol található

A szegmensterápia a szerveket a hozzájuk tartozó bőrterületeken keresztül kezeli: minden szervhez meghatározott gerincvelői szegmensek és bőrterületek tartoznak, amelyeket idegpályák kötnek össze a megfelelő szervvel. Prosztatagyulladás esetén a lágyékhajlat és a keresztcsont a megfelelő pont.

 

A neurálterápia ezzel párhuzamosan közvetlenül a megbetegedett prosztatát is célba veszi. Ehhez az orvos a szeméremcsont felett, az injekcióstűt lefelé irányítva a tűvel megközelíti a prosztatát körülvevő szöveteket, és ide fecskendezi a helyi érzéstelenítőt. Ezáltal csökkenti a gyulladást, a szerv duzzanatát.

 

A kismedencét befolyásoló, ún. zavaró mezőket gyakran találunk a fogaknál és az orr-fül-gégészeti területeken is. A garatmandulák környékére, az orrmelléküregekhez vagy a fogak gyökereihez adott injekciók éppen ezért ígéretesek a terápiában. Ilyenkor az arcon futó és azt beidegző, ún. háromosztatú ideg (nervus trigeminus) kilépési pontjaihoz fecskendezik a neurálterápiás készítményt, ill. a gyanús fogak környékét infiltrálják a gyógyszerrel. Amennyiben ezek a kezelések nem bizonyulnak elegendőnek, előfordulhat, hogy a biológiai fogászatban jártas fogorvost kell bevonni az okok felderítésébe és megoldásába.

 

A hagyományos kínai orvoslás szabályai szerint végzett akupunktúrás kezelés szintén nagyon ígéretes. A pontok megválasztása részletes anamnézis alapján a beteg egyedi állapotának megfelelően történik. Tartós és stabil eredmény érdekében legalább 10 kezelésből álló akupunktúrás kúra szükséges.

V. T.
XI. évfolyam 10. szám

Címkék: prosztata

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.