Betegségek A-tól Z-ig

Prosztatarák

Új módszerek a korai felismerés érdekében

Minél hamarabb ismerik fel a prosztatarákot, annál jobban lehet kezelni. Nincsenek azonban testi jelei a betegség korai stádiumának, ezért csak a rendszeres orvosi vizsgálat ismerheti fel ilyen állapotban. A korai felismerés módszereinek ezenkívül különbséget kell tenniük a kezelésre szoruló és még nem kezelendő állapot között. Erre vonatkozólag az elmúlt években némi zűrzavar alakult ki, amelynek központjában az úgynevezett PSA-érték áll.


 

Az elmúlt 20 évben sokkal gyakrabban fedezték fel a prosztatarákot, mint korábban, ami elsősorban új diagnosztikai módszerek, így a prosztataspecifikus antigén (PSA) meghatározásának köszönhető. Ennek értékelésén azonban évek óta megy a vita. Sok szakember egyenesen azt követeli, ezt az értéket a rákmegelőzés keretein belül többé ne határozzák meg.

 

A PSA olyan fehérje, amelyet a prosztata termel. Szintje azonban nemcsak prosztatarák esetén emelkedik meg, hanem minden egyéb prosztatamegbetegedésnél is, mint amilyen például a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás, illetve a bakteriális eredetű és vírusfertőzések. Sőt, ez az érték minden egyéb jellegű, általános fertőzésnél is megnő.

 

Ezen túlmenően befolyásolhatja a PSA-szintet egy sor egyéb tényező is. Az életkoron és a prosztata nagyságán túl valószínűleg a vérvétel időpontja is szerepet játszik. A leírások szerint az ingadozások 10–30 százalék közötti értéket tesznek ki, ami némiképp eltúlzottnak tűnik. Az ejakuláció és a kerékpározás ugyancsak megemeli a PSA-értéket, ezért a vérvételt 48 órás önmegtartóztatásnak kellene megelőznie. A megelőző vizsgálatokban a mai napig szokásos a prosztata kézzel való áttapintása, ez is növelheti az értéket 10-15 százalékkal. A tesztoszteron ugyancsak emeli, ezért legyünk óvatosak az ellenőrzés nélküli tesztoszteron-adagolással, amit propagál például az antiaging orvoslás. Ami sok páciens számára szintén különösen fontos lehet: a PSA-érték megnő akkor is, ha az illető nem tudja kellően kiüríteni a hólyagját, és ezért vizelet marad vissza benne.

 

A PSA-együttható nem ad megbízható eredményeket

Egy ideje az össz-PSA-érték felosztható úgynevezett komplexált és szabad PSA-ra. Mindenekelőtt ez utóbbira jellemző, hogy prosztata-rák és gyulladásos prosztatamegbetegedések esetén jelentősen csökken. A szabad PSA- (fPSA) és az össz-PSA- (tPSA) érték arányából lehet következtetni a lelet lehetséges rossz- vagy jóindulatú voltára.

 

A 40 cm3-t meghaladó méretű mirigy esetén azonban az együttható a szakirodalom álláspontja szerint sem ad többé megbízható eredményeket. Sokan úgy vélik, ezekre az együtthatókra amúgy is csak feltételekkel lehetséges hagyatkozni. Mert ha stimmelne, akkor a megvizsgált pácienseknek nagyobb arányban kellene rákosaknak bizonyulniuk.

 

A korábbi állásponthoz képest, amikor folyton 4 alatti PSA-értéket tartottak normálisnak, manapság életkortól függő értékeket határoznak meg. 70, illetve 60 év alatti pácienseknél a norma felső határa alacsonyabban húzódik.

 

 

A folyamatos PSA-emelkedés és a kétjegyű értékek gyanúsak

A prosztatarák gyanúját a folyamatosan emelkedő PSA-értékek alapozzák meg. Ha egy év alatt megduplázódik, az kedvezőtlen jel. Ha viszont az érték egyszer fent van, egyszer lent, az inkább gyulladásos elváltozásra utal.

 

A két számjegyű PSA-értékek, főleg, ha még emelkedő tendenciát is mutatnak, mindig gyanúsak, és mindig komolyan veendők. Felelőtlen magatartás az urológus részéről azzal hárítani el a páciens aggodalmait, hogy a 20 alatti értékek nem adnak okot nyugtalanságra. A prosztatarák ugyanis bizonyos esetekben már 2 vagy az alatti értékeknél is felléphet. Éppen ezért – ahogyan rák esetén mindig – fokozott éberségre van szükség, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden egyes ilyen esetben eltúlzottan kell reagálni. Az éber várakozás a legjobb taktika PSA-ügyben is.

 

 

Új teszt segíti meghozni a diagnosztikus döntéseket

Nemrégiben újfajta vizelettesztet vezettek be, PCA3 néven. A PCA3 azt jelenti, prosztatarák-gén 3 (Prostata Cancer Gene 3). A PSA-val ellentétben ez az érték csak prosztatarák esetén emelkedik meg, jóindulatú megnagyobbodáskor vagy gyulladásos elváltozásokkor nem. A szakemberek szerint ez a teszt a megfelelő esetekben javasolható kiegészítő diagnosztikai lehetőséget jelent. A „megfelelő eset” lehet például a következő szituáció: emelkedő PSA-értékek különösebb szervmegnagyobbodásra vagy gyulladásra utaló jel nélkül, már elvégzett biopszia.

 

Ilyen esetben az említett PCA3-teszt bizonyos körülmények között elősegítheti a diagnózis felállítását. Ennek ellenére a prosztatarákos páciensek 10-25 százalékánál az első szövettani vizsgálat nem mutat ki semmit, csak a másodiknál fedezik fel a rákot. A PCA3 ezért fontos segítséget jelenthet annak eldöntésére, van-e egyáltalán szükség szövettanra. A vizsgálat elvégzéséhez az urológus áttapintja a szervet és megmasszírozza az ujjaival.

 

Ennek kiegészítéseként a páciens vizeletmintát is ad, amelyet laborban vizsgálnak meg. A PCA3 nem helyettesíti a PSA-tesztet, de feltételezhetőleg értékes kiegészítő adatokkal szolgál arra nézve, mi legyen a következő lépés az adott páciens esetében.

 

 

A biopszia nem-invazív alternatíváit fejlesztik ki

A betegeknél a prosztatabiopsziának már az említése is érthető aggodalmat kelt. Kellő érzéstelenítés és technikailag hibátlan kivitelezés esetén is előfordulhat ugyanis vérzés, gyulladás és fájdalom, és fennáll a veszélye a rákos sejtek szóródásának. A cél tehát az, hogy a prosztatarák diagnózisát nemcsak lehetőleg korán, hanem lehetőleg nem-invazív eljárások segítségével állítsák fel vagy zárják ki. A „szúrás” helyett tehát pontos képalkotó eljárások kidolgozása a cél.

 

Az ultrahang és az MRT mellett egy ideje alkalmazzák a mágneses rezonancia spektroszkópiát (MRS). Ez az eljárás a prosztata citráttartalmát elemzi. Csak az egészséges mirigy termel citrátot. Ennek megfelelően ha a citrát szintje esik, ez kóros elváltozásra utal. A legmodernebb MRT- és MRS-eljárások kombinációjában sokan lehetőséget látnak arra, hogy a szövettani mintavételek számát lényegesen csökkentsék, illetve nélkülük is megbízható diagnózist lehessen felállítani.

 

Néhány centrum kínál Cholin-PET/CT vizsgálatot is, kombinálva a pozitron-emissziós tomográfiával, illetve komputertomográfiával. A vizsgálat pontos adatokat ad a tumor helyzetéről és kiterjedéséről, valamint alkalmas az esetleges áttétek felismerésére is. Az MRT/MRS eljáráshoz hasonlóan a PET/CT is fájdalommentes, nem-invazív módszert jelent.

 

 

A halolajak és az omega-3 zsírsavak védik a mirigyet a ráktól

A prosztatarák kialakulásának okaira pontosan még nem derült fény. A sok telített zsírsavat és állati eredetű zsiradékot tartalmazó táplálkozás, úgy tűnik, elősegíti a baj kifejlődését, míg a halolajak, illetve az omega-3 zsírsavak feltételezhetőleg védő hatást fejtenek ki. Védő hatása van nyilvánvalóan a növényi ösztrogéneknek, amely többek között előfordulnak a hüvelyesekben, főként a szójában, a magokban, de a komlóban is. Az azonban kérdéses, vajon elérhető-e mérhető hatás, ha a növényi ösztrogének adagolása csak az 50. életév után kezdődik meg, és nem – mint Ázsiában általában – egész életen át tart.

 

A legújabb felismerések szerint állítólag a lenmag is véd a prosztataráktól. Ez feltételezhetőleg azzal függ össze, hogy a lenmagban magas az omega-3 zsírsavak aránya. Egy amerikai vizsgálat szerint a lenmagban található ligánok is lassítják a prosztatarákos sejtek növekedését.
Pozitív hatást igazoltak ezenkívül a paradicsom hatóanyagainál, mint amilyen például a likopin. A D-vitamin és a szelén ugyancsak védő hatású. A férfiaknak legkésőbb 50 éves koruktól kezdve éppen ezért tanácsos időről időre meghatároztatniuk a D-vitamin- és szelén-szintjüket, hogy időben fény derüljön az esetleges hiányállapotokra. Ha ez a helyzet, akkor a probléma könnyen orvosolható táplálékkiegészítőkkel.

 

A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás

A prosztatarákot gyakran tévesztik össze a jóindulatú prosztatamegnagyobbodással. Az idős férfiak betegségeként nyilvántartott, a mirigy külső részeinek jóindulatú elváltozása azonban nem tekinthető rákmegelőző állapotnak. Ugyanakkor előrehaladott stádiumban egyre jobban megnehezíti a vizeletürítést, de akár teljesen meg is akadályozhatja.
A megelőzés kulcsa a zsírszegény és rostokban gazdag táplálkozás, de kedvezők még a növényi ösztrogének, amelyek a szóján kívül a hüvelyesekben, a zabban, a búzakorpában, a lenmagban és a szezámban találhatók meg. De a jóindulatú prosztatanövekedés összefügg hormonális tényezőkkel is.

 

A megnagyobbodás okozta panaszok nem mindig függenek a szerv abszolút méretétől, hanem inkább a prosztatának a húgyhólyaghoz viszonyított anatómiai helyzetétől. Ha a prosztata egyértelműen nyomja a hólyagot, akkor már viszonylag kisebb méretű megnagyobbodás esetén is jelentős vizeletürítési panaszok léphetnek fel, és sok vizelet maradhat vissza a húgyhólyagban.

 

A székrekedés is kedvezőtlenül hat a jóindulatú prosztatamegnagyobbodásra, nehezíti a vizeletürítést. Ilyenkor is jól jöhet az általános gyógyszer, a mozgás alkalmazása, mivel csökkenti az alhasi görcsöket és tehermentesítő hatásával elősegíti a székletürítést is.

 

A hagyományos orvoslás ilyenkor alfablokkolókat kínál, amelyek közvetlenül beavatkoznak a prosztata anyagcseréjébe és csökkentik a szerv méretét.

 

A legújabb vizsgálatok szerint hatásukra állítólag a prosztatakarcinóma mérete is csökken. Az urológia újabban a két, ilyen hatású hatóanyag  kombinációját használja a jobb hatás érdekében.

 

A fűrészpálmából, csalánból, afrikai liliomból, tökmagból és rozspollenből készült növényi szerek gyulladásellenes és duzzadáscsökkentő hatásúak. Előrehaladott stádiumban azonban a növényi szerek önmagukban nem elegendőek.

-dr.ki. -
XVI. évfolyam 8. szám

Címkék: prosztatamegnagyobbodás, prosztatarák, rák

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.