Betegségek A-tól Z-ig

Pszichoonkológia: lelki segítség rák esetén

Remény nélkül nem élhet az ember

A rák kialakulása és a lelki tényezők közötti összefüggésről a tudomány széleskörűen vitatkozik. Az azonban kétségen felül áll, hogy a betegség legyőzésében a psziché fontos szerepet játszik. A pszichoonkológia módszerei nemcsak rák esetén segítenek könnyebben megbirkózni a krízissel, és egészségesebb életet élni.


 

A rákbetegek pszichikai gondozása (a pszichoonkológia) jelentőségét számos tanulmány igazolja. A legtöbb ember számára a rák diagnózisa súlyos sokk. Első lépésként ezért gyakran sokk-kezelésre van szükség, amilyet általában súlyos balesetek, családi halálesetek vagy egyéb súlyos veszteségek után alkalmaznak. A természetgyógyászat számos ilyen módszert ismer a masszázsoktól az olajos bedörzsöléseken át a fürdőkig és a homeopátiás szerekig.

 

A megbetegítő tényezőt egészséges hittételekké alakítsuk át 

A terapeutának az a lehetőség is a rendelkezésére áll, hogy a lehető legrövidebb idő alatt megismerje a páciens mélyen fekvő, úgynevezett hittételeit, amelyek a saját személyére, betegségére és egészségére, életére és halálára vonatkoznak. Ilyen például az a kijelentés, hogy "rákban kell meghalnom", amihez gyakran az is csatlakozik, hogy "nincs mit tenni", vagy "borzalmasan szenvedni fogok és kínlódva halok meg". Ezeket a kijelentéseket, amelyek gyakran nagy titokban egyfajta árnyéklényünkké válnak, be kell azonosítani és egészséges gondolatokká változtatni.

 

Egészséges dolog reménnyel élni és reménnyel meghalni!

Egy gyakorlott terapeutának ehhez nincs szüksége 20-30 percnél több időre. A páciens ezt követően sokkal jobban fogja érezni magát. Ennek során különbséget kell tenni a pozitív gondolkodás (például: Holnapra eltűnik a betegségem!) és az egészséges gondolkodás között. Átfogó értelemben az egészséges gondolkodás azt jelenti: Elhatározom, hogy olyan dolgokat fogok tenni, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy egészséges legyek. Az egészségtelen hittételek ezzel ellentétes érzéseket váltanak ki: szorongást, depressziót, kétségbeesést, haragot, és mindezzel jókora adag energiát emésztenek fel. Ezért kell tőlük megszabadulni és az egészséges hittételeket átalakítani saját aktivitássá és életigenléssé.

 

Ha az egészségtelen és az egészséges hittételeket sikerült azonosítani és felírni, akkor kezdődik meg a páciens tényleges munkája: valahányszor rosszul érzi magát, először konfrontálódnia kell az egészségtelen kiváltóval, majd azonnal átváltani az egészséges megváltóra. Ehhez gyakorolni kell a gondolatok átalakításának képességét. Idővel az egészséges gondolatok megerősödnek, akárcsak az izmok, ha sokat edzik őket. A páciens ezzel új és az életet segítő alaphangulatba kerül, amely segíti őt az élet útján. Nagyjából négy-hat hét múlva a gyakorlat – következetes alkalmazás esetén – átváltoztatta az egészségtelen hittételeket egészségesekké. Ha már nincs ok a gyakorlásra, mert a páciens jól érzi magát, akkor is tanácsos naponta háromszor az egészséges meggyőződésekre koncentrálni, hogy idővel mindez nemcsak a fejünkbe, hanem testünk mélyebben fekvő részeibe is beépüljön. 

 

 

Kerüljük el azokat az embereket, akik megfosztanak a reménytől!

Az első beszélgetés lényeges része kell hogy legyen a páciens reményerőinek erősítése. A reményelv nem mást jelent, mint hogy az embernek szilárd meggyőződése, hogy a kívánt dolgok rendelkezésre állnak, függetlenül megvalósulásuk valószínűségétől. A betegségre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a remény arról való meggyőződésünk, hogy segítséget kapunk és lehetőleg egészségessé válunk, függetlenül attól, milyen betegek vagyunk.

 

A páciensnek el kell kerülnie minden olyan embert, aki aláássa reménykedésének erejét, mert folyton azt hangoztatja, nem kellene ennyire reménykednie. Ebben iránymutatónak kell tekinteni a német filozófus, Hans-Georg Gadamer ( 1900-2002) kijelentését: Az egyetlen mondat, amelyet mindig védelmezni fogok, hogy az ember nem élhet remény nélkül.

 

Sokk-kezelés, hittételeken való munka és a remény erősítése - mindez alapját képezi a pszichoonkológiai tanácsadás következő lépéseinek.

 

A halál és a haldoklás témájával való foglalkozás értelme az, hogy boldogan éljünk. Kezdjük el ma!

Ezeknek a további lépéseknek az egyike az eddigi élet egyensúlyának meghúzása. A pácienst arra kérik, két listát állítson fel. Az egyikre azok a dolgok, emberek és gondolatok kerüljenek, amelyek békét, örömet és értelmet hoznak az életébe. A másikra azok, amelyek stresszt váltanak ki vagy félelmet ébresztenek. Súlyos betegség esetén fontos ezt a mérleget olyan nyitottan és becsületesen megvonni, amennyire csak lehetséges, mivel ezekből a jövőre nézve számos következtetés vonható le.

 

Egyrészt megtanulhatjuk jobban felismerni az életünkben a stresszt, akár okilag felszámolni, akár másképpen bánni vele. Másrészt minden további jövőbeli tervet abból vezethetünk le, hogy mi az igazán fontos az életünkben, mi tesz minket boldoggá és az életünket értelmessé. A betegség bizonyos értelemben engedélyt ad a páciensnek arra, hogy új szemszögből nézzen az életére, és minden eddigi dolgot radikálisan megkérdőjelezzen.

 

Szánjunk időt arra, hogy magunk válasszunk!

Sok embert teljesen leterhel a változtatásnak ez a lehetősége, másfelől könnyen időszorításba kerülhetnek a műtét, kemoterápia, sugárkezelés háromszögében, anélkül, hogy meghozták volna a saját döntésüket.

 

A filmsztár Doris Dörrie joggal jelentette ki: Fel kell hagynunk azzal, hogy féljünk a haláltól. Csak aki szembenézett már a halállal, az tudja teljesen élvezni az életet!

 

A lazítás, a befelé fordulás, a meditáció, a vizualizáció különféle módszereit gyorsan és hatékonyan elsajátíthatja a páciens, és ezek egyformán hozzásegítik őt a jövő megtervezéséhez és a fontos terápiás döntésekhez. Olyan helyzetbe hozzák a pácienst, hogy meghozhassa saját döntéseit, amelyeket azután teljes szívvel megvalósíthat. 

 

 

A halálfélelem legyőzése mobilizálja az energiatartalékokat

Nagyon fontos dolog foglalkozni a halál, a haldoklás és a betegség visszatérésének témakörével. Ennek az az értelme, hogy legyőzzük, illetve minimalizáljuk a halálfélelmet. Aki nem fél a haláltól, az jobban, nagyobb örömmel és egészségesebben élhet. Különösen a mi kultúránk terhel meg minket egészségtelen hittételekkel, amelyeket évszázadokon át ápoltak. A jó hír az, hogy megfelelő gyakorlatokkal ezeket is alapvetően meg tudjuk változtatni. Ezzel nagy energiatartalékok szabadulnak fel, amelyeket addig lekötött az egzisztenciális szorongás vagy a halálfélelem.

 

A pszichoonkológiai tanácsadás és kísérés másik fontos pontja a jó kommunikáció. Ez mindig az önmagunkkal való beszélgetéssel kezdődik. Előbb nekem kell tudnom, mit akarok, csak utána tudok értelmesen beszélgetni másokkal. Végsős soron a beszélgetőpartner is hozzásegít ahhoz, hogy megvalósítsam a célkitűzésemet.

 

Erősítsük az önmagunkkal való kommunikációt, hogy jobban megismerjük önmagunkat, és tudjuk, kik is vagyunk valójában!

Ezekhez a beszélgetésekhez nyugalomra és időre van szükségünk. A belső hang bizonyosságot és tisztánlátást ad, olyat, amilyet a racionálisan gondolkodó fej nem tudna. Később a körülöttünk élőkkel is fontos lehet olyan kommunikációs technikák alkalmazása, mint amilyen például az erőszak nélküli kommunikáció.

 

Lehetőleg minden rákos betegnek rendelkeznie kell egy segítő személlyel, aki végigkíséri őt betegsége során, védi és támogatja. Fontos, hogy aki ezt elvállalja, az önmagát is tudja védelmezni és segíteni, hiszen ők ketten együtt járják be az utat, sok szép és meglepő élménnyel gazdagodva. Ez az út nem szabad, hogy kemény és nehéz legyen, hanem nevetés és öröm kísérje. Belátható, hogy a fent leírtak az egészséges ember számára is fontosak, és soha nincs késő elkezdeni.

M. L.
XV. évfolyam 2. szám

Címkék: psziché, pszichoonkológia, pszichoterápia, rák, rákgyógyászat

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.