Betegségek A-tól Z-ig

S.O.S. - Segítség a sebzett léleknek

Pszichoszomatikus betegségek

A zaklatottság, a stressz és a túl nagy követelmények miatt a pszichoszomatikus zavarok korunk népbetegségévé váltak. Cikkünkből kiderül, miről is van szó valójában, és mit tehetünk az ilyen jellegű panaszok ellen.  


 

 

Tulajdonképpen csakis és kizárólag pszichoszomatikus betegségek léteznek, pusztán szomatikus, azaz testi zavarok nem. Erre a megállapításra jutott dr. Thure von Uexküll már 1908-ban, és ezzel ki is váltotta orvoskollégái rosszallását. A kollégák ugyanis többet adtak a laboreredményekre, mint pácienseik lelkiállapotára. Hogy ez milyen hiba volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a lelki eredetű panaszok manapság megfigyelhető szaporodása. Minden egyes bajt komolyan kell venni, függetlenül attól, rejtőzik-e mögötte bármilyen szervi elváltozás.

 

A betegbiztosítók adatai szerint az elmúlt néhány évben drámaian megemelkedett a lelki eredetű megbetegedések száma. És ami még megdöbbentőbb, a legmeredekebb emelkedést a fiatalok között regisztrálják. Az utóbbi években a depressziósok száma megduplázódott. És egy másik beszédes szám: a becslések szerint minden második orvoslátogatás funkcionális panasz miatt történik, azaz az illetők betegnek érzik magukat, de a terapeuta nem tudja, mi bajuk.

 

 

Miről van szó valójában?

A szakértők úgy becsülik, 30 ezer különféle betegség létezik. Ezek között a pszichoszomatikus megbetegedések – együtt például a hipochondriával – az úgynevezett szomatoform zavarok kategóriába sorolhatók be. Ezekben a panaszokban az a közös, hogy a páciens beteg, bár erről papírt nem kap. Mondjuk éjjelente ideges szívdobogás vesz erőt rajta, halálfélelemmel párosulva, de amikor orvoshoz megy, az EKG és a röntgen a szív semmiféle elváltozását nem mutatja ki. Régebben az ilyen esetek a „neuraszténia/idegi zavar” fiókban végezték, és senki nem gondolt arra, hogy a dolog ennél jóval összetettebb.

 

 

Alapvető megújulás

A modern orvostudomány számos olyan okot ismer, amelyek miatt eddig megmagyarázhatatlan módon a psziché súlyos betegségeket képes előidézni. Ezek a bajok a krónikus fáradtság szindrómától a nyugtalan láb tüneten át a fibromyalgiáig és a tinnitusig terjednek. Sok millió ember szenved az ezekkel járó, gyakran igen kellemetlen tünetektől, és talál kevés megértésre a családban, a munkahelyen. A változás általában akkor következik be, ha egy híres ember a nyilvánosság előtt vállalja, hogy egy adott kórban szenved. Ez történt például akkor, amikor a WHO főigazgatója, Gro Harlem Brundtland asszony egy interjúban elárulta, érzékeny a kémiai szerekre.

 

A megfelelő terápiák nem ítélik semmittevésre a betegeket. Az érintettek aktívan közreműködnek saját gyógyulásukban. A testi erőkifejtés – például mászás, lovaglás, fitnesz – jót tesz a testnek, a szellemnek és a léleknek egyaránt

 

Bár az orvosok elvben már Hippokratész óta tudják, mégis ma újra meg kell tanulniuk a leckét: minden beteg individuum, nem statisztikai adat. Temperamentumától és élettörténetétől függően egyénileg reagál az őt érő benyomásokra, nem pedig egy megadott norma szerint, ahogyan azt az orvostudomány szeretné. Éppen ezért a terápiának személyre szabottnak kellene lennie, és tekintettel kellene lennie a mindenkori életkörülményekre és feltételekre. A műszerekre építő orvoslás helyett az odafigyelő megoldásnak kellene előtérbe kerülnie. Erre tesz kísérletet a pszichoszomatikus medicina, amely a gyógyítás alapvető megújulásának motorja lehet.

 

A betegség szubjektív realitását és kísérő tüneteit az orvostudománynak mindig komolyan kellene vennie. Ha a beteg szenved, akkor valóban szenved, akkor is, ha közben a májértékei tökéletesek. A szervek funkcionális zavarából könnyen degeneratív elváltozások alakulhatnak ki, amelyeket azután már sokkal nehezebb kezelni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az olyan komoly betegségeknek, mint például a migrén, bizonyítottan lehet oka az elektromágneses sugárzás. Nem helyes tehát a beteget valamiféle alibigyógyszerrel megnyugtatni.

 

 

Hol keressük az okokat?

Az orvostudománynak is tudomásul kell vennie azt, amit Schopenhauer A világ mint akarat és képzet című munkájában úgy fogalmazott meg: nincsen megváltoztathatatlan, szilárd realitás. Ezt mindenki sokkal inkább maga alakítja ki. És közben téves következtetésekre és elképzelésekre juthat. Ha a belső és a külső világ összekeveredik, az illúziók köréből előbb-utóbb összeütközéssel lehet csak kitörni. A betegség – legyen bár fizikai vagy lelki – ennek a felfogásnak az értelmében alkalmazkodási probléma. Azt mutatja, hogy nem tudtuk összhangba hozni a külső és a belső világot. A tünetek az elveszített egyensúlyról árulkodnak.

 

Dr. Bruker (1909–2001) sajátos magyarázatot talált a pszichoszomatikus betegségekre. A lelki eredetű bajokat az életkörülményekkel magyarázható betegségek közé sorolta be. Ezeket a típusú panaszokat legalább annyira jelentőségteljesnek tartja, mint az olyan, civilizációs táplálkozással magyarázható elváltozásokat, amelyeket például a finomított cukor nagymértékű fogyasztása idéz elő.

 

A lelki összetevőjű betegségek közé tartozik például a krónikus kimerültség szindróma vagy a „nyugtalan láb” panasz

 

Hogy az ilyen jellegű betegségeknek nyomára jussunk, részletes, mélyreható és sok időt igénybe vevő anamnézisre van szükség, mert kialakulásukban egyaránt szerepet játszanak kora gyerekkori emlékek, családi körülmények, partner- és munkahelyi problémák. Keverékük olyan tüneteket idéz elő, amelyeket régebben „vegetatív disztóniának” vagy „hisztérikus reakciónak” neveztek. A gondok, a fel nem oldott konfliktusok, a kisebbségi érzések és az emberi kapcsolatok meg nem oldott zavarai beteggé tesznek, és a test önszabályozó folyamatai kiesnek a ritmusból.

 

Az egyes szervek adottságaiktól függően szenzorként és szignálkibocsátóként működnek. Ez a helyzet kínálja a dr. Bruker által kidolgozott „életkörülményektől függő” betegségek koncepcióját, amely nemcsak nagyon világos és érthető fogalommagyarázatokkal szolgál, hanem praktikus tanácsokkal és gyakorlati alternatívákkal is. Ezt a felfogást a hivatalos orvostudomány azonban elutasítja.

 

 

A betegségek jelentése

Nagy fegyvertényt jelentene a pszichoszomatikus panaszok ellen vívott harcban, ha nyíltan szembenéznénk jelentésükkel és jelentőségükkel. Ezt már évekkel ezelőtt felismerték olyan szakemberek, mint a pszichológus Thorwald Dethlefsen és az orvos dr. Rüdiger Dahlke.

 

A betegségek valamit a tudomásunkra akarnak hozni, egyfajta testbeszédként funkcionálnak. Nemcsak oda kell rájuk figyelnünk, hanem feltenni a megfelelő kérdéseket is, például gyomorpanaszok esetén: mit kell folyton lenyelnem? Vagy: mitől vagyok ilyen savanyú? Ezek a kérdések ajtót nyithatnak életünk addig rejtett területei felé. Hasonló kérdések segítségével keresik a bajok gyökerét a pszichoszomatikus klinikákon is. Ugyanakkor a dolog félrevezető is lehet, hiszen a gyomorégésnek gyakran nem lelki baj, csak a helytelen táplálkozás az oka, míg a mára felismert agyi elváltozásokból eredő Parkinson-kórt sokáig lelki eredetűnek tartották.

 

 

Pszicho – helyes és helytelen

A pszichoszomatikus panaszok oka természetesen a pszichében keresendő. Ám nem pszichikai megbetegedésekről van szó abban az értelemben, hogy mentális betegségek volnának. A megfelelő módszer, ha felderítjük a lelki bántalmak gyökereit, amelyek nagyon gyakran a gyerekkorba nyúlnak vissza. Helytelen azonban a korai pszichologizálás, amelynek keretében egy betegség következményeit – például a szociális visszahúzódást vagy a korlátozott kezdeményezőkészséget – a betegség okaiként interpretáljuk.

 

Az életkörülmények miatt kialakult betegségek okának nehéz nyomára jutni. Fontos szerepet játszhatnak benne traumatikus gyerekkori élmények, családi és munkahelyi problémák

 

Hogy a dolgok a valóságban mennyire másként állhatnak, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a legújabb kutatások szerint az olyan, korábban általánosan elfogadottnak számító megbetegedési minták, mint a szívinfarktus („menedzserbetegség”) vagy a rákos megbetegedések („rákos személyiség”) is a pszichologizáló terapeuták fejében születtek meg. Mert ma már jól tudjuk, a munkásokat gyakrabban érinti a szívinfarktus, mint a főnökeiket, és a derűs kedély megóv a rosszindulatú daganat kialakulásától.

  

Pszichoszomatikus bántalmak közelebbről

 

Ha a bél megbolondul

Egyszer csak előbukkant a semmiből egy új betegség, a neve ingerlékeny bél szindróma. A tünetek a hasfájástól a felfúvódásig, a hasmenés és a székrekedés váltakozásáig terjednek. A betegség jellemzője, hogy az orvosok többnyire hosszú odisszea után sem találják az okát. A vizsgálatok szerint a gyomor és a bél rendben van, a májértékek szintén, akárcsak a hasnyálmirigy. Minden rendben van, csak a beteg érzi magát kutyául, és az sem vigasztalja, hogy nincs egyedül: a szakemberek becslése szerint a népességnek legalább egyötöde szenved ilyen panaszoktól legalább átmenetileg, és a tünetek a nőknél két-háromszorta gyakrabban lépnek fel.

 

Ami az okokat illeti, azokra nézve csak spekulációk léteznek. Lehetséges, hogy megbomlott a kommunikáció a fej és a bél között? Kibillent egyensúlyából a hormonrendszer, beleértve a szerotonin szintjét? Annyi bizonyos, hogy itt a lélek kulcsszerepet játszik: az izgalom, a stressz, a szorongás és a túlterheltség ugyanis ugyanúgy rontja a tüneteket, mint a túl zsíros vagy a gyomrot megterhelő étkezés.

 

 

Ha a szív kiesik a ritmusból

Néhány évtizeddel ezelőtt a kardiológusok és a sebészek csak megvetően mosolyogtak, ha valaki szóba merte hozni, hogy összefüggés áll fenn a szívbetegségek és a lelkiállapot között. Mára számos tanulmány bizonyította be, hogy a szíverek állapotát nemcsak a dohányfüst rontja, hanem egy sor érzés is, általában kellemetlen érzetek diffúz konglomerátuma, amelyeket az illető vagy nem vall be, vagy elfojt. A közelítő vihart távoli mennydörgések (funkcionális zavarok) jelzik. A feszültségteljes atmoszférát distressznek is nevezhetjük. Itt olyan nem világos érzések játszanak szerepet, mint a szorongás, a harag, a düh, az ellenségesség, a gondok és a túlterheltség. Mindezek a szívkoszorúér-megbetegedések sajátos rizikótényezőivé válnak, és semmivel sem veszélytelenebbek, mint mondjuk a dohányzás vagy a mozgás hiánya.

 

Aki folyton egészségtelenül táplálkozik, nem csodálkozhat azon, ha emésztőrendszere végül sztrájkba lép

 

Mindez azt jelzi, hogy a pszichoszomatikus bajokat nem szabad alábecsülni. Ha nem kezelik őket, a diszregulációs tünetek hosszabb távon valódi, mérhető szív- és érrendszeri elváltozásokká fejlődhetnek.

 

 

Áradó agresszió

A férfiak agressziójukat inkább kifelé irányítják (Mars-típus), míg a nők inkább befelé (Plútó-típus). A gyerekkori fel nem dolgozott élmények, a szülő-gyerek kapcsolat krízisei, a bűntudat és számos egyéb érzés olyan könnyen robbanó keveréket alkot, amelynek kémiai-érzelmi lecsapódása a szervezetben sokféle funkcionális zavar kialakulásához járulhat hozzá.

 

Problémáink jelentős része abból adódik, hogy alapvetően bizonytalanok vagyunk, és éppen ezért képtelenek arra, hogy konstruktívan bánjunk az agresszív késztetésekkel. Ennek az oka nagyon gyakran a merev családi struktúra, amely túlságosan szűk korlátok közé szorítja a gyerek kívánságait és spontán megnyilvánulásait. A felindulás ebben a rendszerben nem jósolható meg előre, és ennek eredménye, hogy a zavar egy szerv bántalmának formájában vezetődik le.

 

Sok dolog szól amellett, hogy a be nem vallott agresszió és a vele való bánásmód kulcsot adhat számos olyan kérdés megválaszolásához, amelyeket a pszichoszomatikus megbetegedések vetettek fel. Erre utal Rüdiger Dahlke is legújabb könyvében. Mint írja, a tompa, tudattalan, meg nem fogalmazott és ezért kontrollálatlan agresszió romboló hatású. Családi erőszakhoz, mobbinghoz, háborúhoz, terrorizmushoz vezethet, és megbetegíthet. Ha viszont nyitottan állunk hozzá lényünknek talán „sötét”, ám vitális és energiát hozó oldalaihoz, akkor ez új perspektívákat nyithat meg előttünk a lelki eredetű betegségek gyógyításában.

 

 

Így segítsünk önmagunkon stressz esetén

A kifejezésre nem juttatott feszültségek keresnek maguknak egy helyet a testben, és ott méregként befészkelik magukat. Megvannak a maguk kedvenc helyei, például a széles körben elterjedt hátfájdalmak jelentős része stresszeredetű. Másrészt a stressz második legkedvesebb búvóhelye a száj, azaz az állkapocs és az arc területe. Ez mutatkozik meg például az olyan szólásokban, hogy valaki összeszorítja a fogát, vagy le kell nyelnie valamit, vagy rágódik valamin. Talán ez a magyarázata annak, miért olyan szoros az összefüggés az evés és a stressz között. A terapeuták újabban azt ajánlják, rágjunk frissítő hatású rágógumit, mert a rágás levezeti a feszültséget. Az evészavarok is gyakran kapcsolódnak pszichoszomatikus problémákhoz.

 

Aki gyerekként védettnek érzi magát, később kevesebb oka lesz arra, hogy apróságok miatt kibújjon a bőréből és fölöslegesen stresszelje magát

 

Holisztikus megoldás: az olajrágás. Ez az Ukrajnából származó természetgyógyászati módszer ellazítja az egész feji részt a halántéktól a nyakig, méghozzá kockázatok és mellékhatások nélkül. További jó tanács: beszéljük ki a gondjainkat! Nem muszáj ehhez feltétlenül pszichológushoz menni, régebben mindenki nyugodtan fordulhatott a megbízható családi orvoshoz vagy a paphoz, akinél nyitott fülekre talált. Manapság ezt a feladatot jórészt átveszik az önsegítő csoportok, ahol a résztvevők hasonló cipőben járó társakra találnak, így megértéssel találkoznak és hasznos tanácsokat kapnak.

 

 

Fej és has: testvérek idegi értelemben?

Az orvostudomány egyik új felfedezése magyarázatot ad arra, miért billen ki olyan könnyen egyensúlyából emésztésünk, és az emésztőrendszer miért tekinthető a szervezet mimózájának. Az ok az, hogy a bél kanyarulatai között sajátos, masszív és egymással szoros kapcsolatban lévő idegi hálózat rejtőzik. Összesen jó százmillió idegsejt analizálja itt a bélből érkező jeleket, és adja tovább az agynak. Ennek az úgynevezett „hasi agynak” a példája is azt mutatja, milyen szoros az összefüggés a test és a lélek között. Ha ugyanis zavart szenved a has és az agy közötti kommunikáció, megbetegszik az emésztőrendszer, anélkül, hogy szervi elváltozásnak bármilyen jelét mutatná. Kialakul a funkcionális zavar.

  

 

A szűkebb értelemben vett pszichoszomatikus betegségek közé tartoznak:  

– az asztma,

– a migrén,

– a szervi elváltozás nélküli  gyomor- és bélpanaszok,

– a lelki konfliktusok kiváltotta mozgás- és érzékelési zavarok,

– az alvásproblémák bizonyos fajtái.

 

A leggyakrabban érintettek:

– az emésztőszervek (a nyelési nehézségektől a székrekedésig),

– a szív- és keringési rendszer (szívdobogás, légszomj, szívneurózis),

– a mozgásszervek.

 

Ehhez jönnek még a belső és külső világ közötti konfliktusok komplex megjelenési formái, mint például:

– szorongás,

– kiégettségi szindróma,

– depresszió,

– evészavarok (anorexia, elhízás stb.),

– mobbing,

– személyiségzavarok (narcizmus),

– érzékelési és spirituális krízisek,

– szenvedélybetegségek,

– traumák,

– kényszeres megbetegedések.

 

 

Feszültségmező test és lélek között

Ne felejtsük el: akármit teszünk vagy élünk át, a lelkünk mindig benne van. Ha például gondjaink, magányunk vagy szorongásunk miatt túlságosan megpakoljuk a tányérunkat, bánatháj rakódik ránk, és megemelkedik a vérnyomásunk. De a psziché nem mentség és nem használható bűnbakként sem a kényelmességünkre. Az olyan rizikótényezők, mint például a mozgáshiány, a helytelen táplálkozás vagy a dohányzás éppen ezért nem söpörhetők a szőnyeg alá, hanem aktívan kell fellépnünk ellenük. A probléma pszichoterápiás feldolgozása nem kímél meg senkit sem a helytelen szokások egészségkárosító hatásaitól.

 

 

Fontos fogalmak ábácéje

• Mozgásterápia

A sport, a mozgás jobban javítja a pszichoszomatikus bántalmak prognózisát, mint a legjobb pszichoterápia. Hatása gyorsan érezhető, élénkíti, javítja az életérzést. Ezért az ilyen tevékenységek (a kirándulástól a lovaglásig) sok terápiás intézményben naponta többször is szerepelnek a programban.

 

• Bad Herrenalb-i modell

1971-ben alapította meg dr. Walther H. Lechler, és lényege, hogy a pácienseket újra megtanítják élni és élvezni az életet. A koncepció némiképp rokon a hetven évvel korábban az Egyesült Államokban született és azóta világszerte sikeresen elterjedt anonim alkoholisták modelljével.

 

• Anonim alkoholisták

A szervezet ma már világszerte ismert és elismert. Amit kevesen tudnak róla, az az, hogy megalakításához az első lépést a híres pszichoanalitikus, C. G. Jung munkássága adta.

 

• Bonding

Az érintés alapvető emberi szükséglet, mégis civilizált világunkban a legtöbben hiányt szenvedünk ebben. A Bonding-pszichológia tárgya az, hogyan találhatunk vissza ehhez a mélyen emberi érzékelési módhoz, ehhez ad praktikus tanácsokat.

 

Az állandó túlterheltség és mérgelődés méreg a szív számára. Mindenekelőtt a férfiaknak kellene erre figyelniük. Ezt bizonyították be új kardiológiai tanulmányok

 

• Kiégettség

A „túlmunka miatti halál” jelenségét elsőként Japánban észlelték, és a statisztikák szerint ott évente tízezer ilyen haláleset történik. A következmények nem mindig ilyen tragikusak, de a folyamatos stressz mindenképpen súlyos nyomokat hagy. A páciens kiégettnek, üresnek érzi magát, nyomasztja feladatainak sokasága. Az érintettek leginkább a segítő foglalkozásúak közül kerülnek ki, így ápolók, terapeuták, pedagógusok, újságírók. Ma már sokféle megoldási lehetőség létezik panaszaikra.

 

• Casriel

A Dan Casriel nevét viselő módszer lehetőséget kínál arra, hogy az elfojtott érzelmek napvilágra kerüljenek és újra felfedezetté váljanak. Elsőként az elfedett negatív érzelmeknek kell utat adni. A páciens így végre kikiabálhatja magából mindazt, ami évek-évtizedek óta nyomasztja, és közben megértésre talál. Az ilyen érzelmi kitörések, összekapcsolva intenzív fizikai aktivitással, valódi határélményt jelentenek.

 

• Mobbing

A munkahelyi problémák számos ember számára mindennapos tapasztalatot jelentenek. Ha a kedves kollégák valakit szándékosan igyekeznek kikészíteni, a végeredmény végzetes is lehet, akár öngyilkosság is. Az érintetteknek csak azt lehet tanácsolni, hogy időben kezdjenek védekezni, még mielőtt testük és lelkük súlyos károsodást szenved.

 

• Neurózisok

A fogalmat 1776-ban alkotta meg William Cullen skót orvos, és olyan idegrendszeri megbetegedéseket értett alattuk, amelyeknek nincsen igazolható okuk. Ma olyan személyiségelváltozásokat hívunk így, amelyek lelkileg, testileg vagy a jellemben jutnak kifejezésre, de vissza is fejődhetnek. Ez alatt a fogalom alatt számos lelki panasz foglalható össze, a szorongásos megbetegedésektől a szexuális zavarokon át a kényszeres bajokig, köztük számos olyan túlfeszültség is, amelynek gyökere az illető életkörülményeiben keresendő. A kezelésben elsősorban a magatartás-terápia hoz sikereket, azaz a destruktív magatartásminta átprogramozása. Bár ma már a laikusok is többé-kevésbé tisztában vannak azzal, hogy a neurózisokra a pszichotikus gyógyszerek nem kínálnak megoldást, mégis sok beteg kap ilyesmit.

 

A le nem vezetett feszültségek zívesen fészkelnek a hát területén. De gyakran érintett a száj és az állkapocs is

 

• Pszichoterápia

Ez képezi a pszichoszomatikus panaszok kezelésének központját. Többnyire az analitikus orientációjú pszichoterápia dominál, amely az egyéni kezelést az interaktív csoportmunkával kombinálja. Számos iskola létezik, köztük olyanok is, amelyek problémaspecifikusan foglalkoznak például az evészavarokkal vagy a bélpanaszokkal. A legnagyobb gyakorlati sikereket azok az új magatartás-terápiás módszerek hozzák, amelyek a beállítottságok megváltoztatásával és a konfliktushelyzetekkel való tudatos konfrontációval foglalkoznak.

 

• Stressz

A stressz mára valóságos rémmé vált, számos betegség kiváltójává. Ez az általánosítás azonban téves. Annak ugyanis megvan a maga értelme és célja, hogy a vérnyomás rövid időre megemelkedik és a szervezetet elárasztják a stresszhormonok. Erre olyan helyzetekben van szükségünk, amikor váratlanul meglepő kihívásokkal találjuk magunkat szembe, és le kell győznünk őket. Eddig rendben is van a dolog. Ha felismerjük a veszélyt, jó esetben a nagy adag adrenalin hatására fürgék és éberek leszünk (ez az eu-stressz). A stressz ugyanolyan tartós lendületet ad, mint mondjuk a koffein.

 

A probléma akkor adódik, ha a vigyázzállás állandó nyugtalansággá fokozódik. Az így felszabadult energia nem használódik fel, hanem emészteni kezdi a testet és a lelket. Ennek a tartós feszültségnek (di-stressz) a forrása manapság egyre inkább a munka világa, amelyet a konkurenciaharc jellemez. A munkahelyi frusztráció mindinkább a szív- és érrendszeri megbetegedések egyik fő kiváltójává válik.

-dr. ki-
IX. évfolyam 6. szám

Címkék: psziché, stressz, zaklatottság

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.