Betegségek A-tól Z-ig

Stressz és működési zavarok

Természetgyógyászati eljárásokkal az ingerelárasztás ellen

Az iparosodott államokra jellemző civilizációs életforma részeként optikai, akusztikus és egyéb ingerek árasztanak el bennünket. Ugyanakkor egyre ritkábban találkozunk az olyan stresszcsökkentő természetes ingerekkel, mint a meleg, a hideg, a fény, a levegő és a mozgás. Ennek következményei az emésztés, az alvás és a hőháztartás működési zavarai, amelyek jól orvosolhatók természetgyógyászati módszerekkel, és nem szorulnak feltétlenül a pszichoszomatikus orvoslás eljárásaira.


Ha több szünetet tartunk és lazítunk minden sokkal jobban sikerül

 

A krónikus stressz által kiváltott „funkcionális zavarok” esetében nem találni szervi okot. Ugyanakkor ezek a problémák egyfelől jelentős mértékben befolyásolják a szubjektív közérzetet, másfelől hosszabb távon komolyan veszélyeztetik az egészséget. Éppen ezért komolyan kell venni őket. Kezelésükért manapság a pszichoszomatikus orvoslás tartja magát felelősnek. Ennek egyrészt az az oka, hogy sok belgyógyásznak nehezére esik az ilyen jellegű problémák kezelése, másrészt pedig ez az a megközelítés, amellyel a páciensek is elégedettek, úgy érzik, elfogadják a panaszaikat és jól is kezelik őket. Tipikusnak tekinthetők az olyan funkcionális zavarok, amelyek az egyes szervekhez rendelhetők hozzá, vagy döntő mértékben a vegetatív idegrendszer irányítása alatt állnak.

Ilyenek például a következők:

• szívneurózis,
• hiperkinetikus szívszindróma (gyors pulzus, magas vérnyomás, szédülés, csökkent teljesítőképesség),
• funkcionális emésztési zavarok, mint fájdalom, teltségérzés, gyomorégés, hányinger,
• ingerlékeny bél szindróma,
• pszichogén köhögés,
• hiperventillációs szindróma,
• ingerlékeny hólyag és hasonló kórképek.

 

Ezzel az ilyen betegségek gyakran pszichoszomatikus megbetegedéssé minősülnek. Ez a felfogás nem feltétlenül téves, ám azzal a következménnyel járhat, hogy a panaszok kezelésében nem jut hely a természetgyógyászati módszereknek.

 

Az általános eljárás az, hogy a szervi okok kizárása után a háziorvos relaxáló technikákat javasol. Ha ez nem elegendő, akkor a páciensnek gyógyszert és pszichoterápiát rendelnek. Ugyanakkor az ilyen, szervi szinten még nem manifesztálódott megbetegedéseknél nagy segítséget jelenthetnek a működésre orientálódott természetgyógyászati eljárások.

 

 

A meleg és hideg ingerek csökkentik a stresszt és pihentetnek

Számos funkciózavarral és krónikus megbetegedéssel olyan vegetatív szinten jelentkező zavarok járnak együtt, mint a hőháztartás, az alvás, a légzés, az emésztés és a menstruáció problémái. A természetgyógyászati eljárások közvetett vagy közvetlen módon a vegetatív idegrendszerre hatnak. Az ismétlődő meleg és hideg ingerek alkalmazkodási folyamatot indítanak el. Ennek során a vegetatív idegrendszer stressz esetén működésbe lépő részének (szimpatikus idegrendszer) aktivitása csökken, míg a kíméletes és pihenő üzemmódért felelős váguszé növekszik. Ezt onnan ismerhetjük fel, hogy a vérnyomás és a pulzusszám csökken, ami pozitív hatást gyakorol az egészségre. Az ugyancsak a természetgyógyászat fegyvertárába sorolható növényi szereknek csak ritkán vannak mellékhatásaik, és ezek is elhanyagolhatók funkcionális zavarok kezelése esetén.

 

Aki gyakrabban elcsendesíti bensőjét, valóban kikapcsol és mélyen lélegzik,  ellazul, sokkal jobban fog tudni dolgozni

 

Az egészségre az egyik legjobb hatást gyakorló módszer kétségkívül a mozgás. A fizikai aktivitás előidézte eustressz hosszú távon a vegetatív idegrendszer átállásához vezet, és ezáltal csökkenti a stresszt. A terhelés módját egyénileg kell meghatározni, és a kezelőorvossal megbeszélni. Ideálisak a kitartást fejlesztő sportágak, az utóbbi években azonban az orvoslásban is egyre inkább elfogadottá válnak az erőnlétet fokozó mozgásformák is. Már a viszonylag csekély megterhelést jelentő testmozgás (például a rendszeres, intenzív gyaloglás vagy a nordic walking) is jelentős mértékű pozitív eredményt hoz.

 

Stresszkezelés légzésterápiával és lazító eljárásokkal

Logikusnak tűnik a stressz relaxációval való kezelése, csak nem mindenkinek sikerül. Széles körben elterjedt az autogén tréning, ám ennél is könnyebben elsajátítható a Jacobson-féle progresszív izomlazítás. Mivel a lelki feszültség gyakran együtt jár az izmok görcseivel, ez utóbbi technika az izmok rövid ideig tartó megfeszítésével, majd ellazításával próbálja elérni a testi és lelki ellazulást. Hasonlóképpen működnek az olyan távol-keleti módszerek, mint a csi-kung, a taj-csi vagy a jóga. A meditáció segítségével megtanulhatjuk kikapcsolni a mindennapokat és irányítani a gondolatainkat. Ennek során „a nyugalom és a csend belső oázisára” koncentrálunk. Egy nemrégiben készült amerikai vizsgálat során szívkoszorúér- szűkületben szenvedő és gyógyszerszedésre szoruló betegeknél vizsgálták a meditáció hatását. Az egyik csoport naponta kétszer 20 percet meditált, a másik mozgásprogramot és életmódtanácsokat kapott. A vizsgálat kilenc éve során a meditációs csoportban a szívinfarktus és a szélütés előfordulásának gyakorisága 47 százalékkal alacsonyabb volt, mint az életmódcsoportban.

 

 Nézzünk ki néha az ablakon – annyi szépség van, amire rácsodálkozhatunk

 

A stresszben élő páciensek gyakran úgy érzik, hogy nem tudnak megfelelően lélegezni. A légzés nagyon gyakran a lelkiállapotunkat tükrözi vissza. Ennek megfelelően a légzésterápia jól bevált módszer a stressz kezelésére és a lazításra. Ilyen módszer a Marianne Fuchs-féle funkcionális lazítás, a mélypszichológián alapuló testpszichoterápia, valamint a Middenhof-féle „megtapasztalható légzés”, amely ugyancsak meditációs és lazító technika. A tel-avivi fizikus, Moshé Feldenkrais a 20. század közepén fejlesztett ki a testérzékelés javítására egy módszert, amely a legkülönbözőbb zavarok esetén alkalmazható. A technika apró, passzív és aktív mozgásokkal dolgozik, amelyek során a páciens felismeri és legyőzi a testi és szellemi beszűküléseket.

 

 

A hőmérséklet szabályozása befolyásolja a többi szabálykört

Ugyancsak hasznos a rendterápia, amely alatt manapság általában azt értjük, hogy – ahogyan Sebastian Kneipp mondaná – „rendet teremtünk a lelkünkben”. Idetartozik a napirendnek, az étkezések rendjének és az élvezeti szerek használatának helyreállítása. Az étkezések a nap strukturálására szolgálnak, és ezzel fontos rendterápiás eszközként működhetnek. Az élvezetei szerek, így a nikotin vagy az alkohol túlzásba vitt használata gyakran a hiányzó stresszmenedzsment jele, és közben még károsodást is okoz. Ilyenkor általában az a megoldás, ha ezeket a tényeket elfogadjuk és tudatosan teszünk ellenük.

 

Aki megtanulja, hogyan merítsen erőt a benső nyugalomból, sokkal kreatívabb lesz

 

A vízzel végzett kezelések (hidroterápia), illetve a meleg és hideg ingerek alkalmazása általánosságban véve úgy tűnik, manapság divatjamúltnak számít. Közben nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a hőháztartás szabályozása és ezzel a szervezetnek a meleg és hideg ingerekre adott válasza a szervezet legtöbb szabálykörének fölé van rendelve, és ezeket befolyásolni tudja. Legutóbb egy vizsgálat kimutatta, hogy a hideg lábra való hajlam összekapcsolódik az elalvás idejének meghosszabbodásával. A víz- és hőterápiák kiválóan alkalmasak a hőháztartás zavarainak kezelésére, mivel közvetlenül a megzavart működést állítják helyre.

 

A heti egy-kétszeri szaunalátogatás (minden egyes alkalommal 2-3 kör) gond nélkül javasolható lazítás céljaira. A mozgáshoz hasonlóan további pozitív hatása is van, például a szív- és érrendszerre és az immunrendszerre. A vegetatív átállást és a stressz lebomlását a megfelelő hosszúságú, szaunázás utáni pihenés garantálja. A hidroterápiás kezelések hosszú távon edzik a testet, ami abban nyilvánul meg, hogy ritkábbá válnak az influenzaszerű megbetegedések és általánosságban véve is stabilabbá válik az egészség.

 

A szubjektív közérzet gyakran fontosabb, mint a leletek

A modern orvostudomány hajlamos figyelmen kívül hagyni a közérzetet, holott az érintett számára ez legalább olyan fontos, mint a leletek. A páciens közérzetére a fizikai tréning és a hidroterápia jelentette ingerek pozitív hatást gyakorolnak: a hideg mellkasi borogatás ellazít és segít elaludni, a meleg borogatás csökkenti a fájdalmat, a hideg leöntés serkentő hatású. A meleg mindig a meghittség, a védettség benyomását kelti, és egyben elősegíti a „boldogsághormonok”, az endorfinok kiválasztását.

 

A páciens öntudatlanul is arra vágyik, hogy az orvostudomány nagyobb hangsúlyt helyezzen a holisztikus megközelítésre, a test-szellem-lélek egységben való szemlélésére

 

A páciens öntudatlanul is arra vágyik, hogy az orvostudomány nagyobb hangsúlyt helyezzen a holisztikus megközelítésre, a test-szellem-lélek egységben való szemlélésére. Az orvosi praxisban azonban olyan kevés idő jut egy-egy betegre, hogy nem marad idő a lélekkel való foglalkozásra. Ráadásul ezt a feladatot gyakran a pszichológusoknak vagy pszichiátereknek adják tovább. A valódi holisztikus szemlélettel így ritkán találkozni. A pszichoszomatikus terápiás megközelítést általában elfogadják funkcionális, stressz okozta zavaroknál. Ezzel szemben a természetgyógyászati módszerek a természet által adott szereket használják fel, és a szervezet öngyógyító erejét serkentik. Többnyire igénylik a páciens aktív közreműködését, és azt, hogy valóban meg akarjon gyógyulni.

 

Ha abból indulunk ki, hogy az emberi szervezet számos, egymással összeköttetésben álló szabálykörrel rendelkezik, akkor gyorsan eljutunk ahhoz a végkövetkeztetéshez, hogy a „funkcionális zavarok” terápiája nem szorítkozhat a fej-test közötti „egyirányú utca” használatára, abban az értelemben, ahogyan ezt az elszigetelt pszichoszomatikus gondolkodás felfogja. És megfordítva: a testi közérzet befolyásolásával javítható a pszichikai helyzet. Ezeket a kapcsolatokat szomatopszichológiának nevezhetjük, és ezen a területen sokra képes a természetgyógyászat. Számos esetben egyenrangú lehet a pszichoszomatikával, de legalább kiegészítheti azt.

 

 

Természetgyógyászati eljárások stressz esetén: szomatopszichológia

A funkcionális zavarok és stressz okozta tünetek természetgyógyászati terápiái gyakran tudatosan összpontosítanak a tünetre (például hideg láb) vagy a leletre (például helytelen légzés). Ezek a panaszok más pszichikai és testi zavarok okai lehetnek, ezért nem lehet őket tisztán tünetiként értékelni. A természetgyógyászat a maga öngyógyítást serkentő koncepciójával nagy segítséget jelenthet, amennyiben megadja a lehetőséget arra, hogy megváltozott magatartással aktívan befolyásolja a betegség lefolyását. Számos betegség oka a saját magatartásunkban rejlik, ám az, hogy megváltoztatjuk a magatartásunkat, mindnyájunknak a saját döntése.

 

A hideg vagy meleg vízzel való rendszeres találkozás pozitívan befolyásolja a  vegetatív idegrendszer működését

 

A természetgyógyászati módszerek a legkülönfélébb módon segíthetnek lelki stressz és ennek következményei esetén. Alkalmazásuknak azonban az előtérben álló zavarokra kell fókuszálnia. Egységes stresszterápia tehát nem létezik.

 

 

A stressz és hatásai

A stressz kifejezés alatt a szervezetnek a speciális külső ingerek (stresszorok) által kiváltott reakcióit, valamint a testi és szellemi megterhelést értjük.

 

Megkülönböztetünk lelki és fizikai stresszt, valamint akut és krónikus terhelést. A testi vagy lelki szinten jelentkező krónikus alulterheltség is stresszfaktornak számít. Az egészségre nem valamennyi stressz hat automatikusan negatívan. Rövid távon a stressz valósággal az élet sójának tekinthető, mivel számos erőforrást mobilizál. A pozitív, serkentő hatású stresszt hívják jó, azaz eustressznek, míg az ellenkezőjét disztressznek.

 

Egy adott stresszor hatása egyfelől függ objektív tényezőktől, mint amilyen az előre nem láthatóság foka, a bizonytalanság, az idő szorítása, valamint a hatás erőssége és jellege. Másfelől ugyancsak nagy szerepet játszik az egyéni terhelhetőség, a fennálló előzetes megbetegedések, valamint az egyéni beállítódás és értékelés. Ha fennáll az egyéni döntés és felelősségvállalás lehetősége, ugyanazt a terhelést sokkal kevésbé érezzük stressznek, mint ha hivatali és családi függőségben élünk.

 

Minden esetben káros a tartós lelki disztressz, amelynél hiányzik az időnkénti pihenés lehetősége. Ez először funkcionális zavarokhoz vezet, majd később szervi elváltozásokhoz. A becslések szerint az orvoslátogatások 20 százaléka olyan funkcionális zavarokra vezethető vissza, amelyeknél nem áll fenn szervi elváltozás. Ezeknek a panaszoknak a jelentős részét a stressz okozza. A krónikus rossz stressz egészségre gyakorolt hatásai egyéni reakcióktól függően a vegetatív alapfunkciók (hőháztartás – izzadás, fázékonyság, hideg láb, alvás, emésztés, légzés) zavarától a szédülésig, szív- és keringési betegségekig (magas vérnyomás és következményei: szívinfarktus, szélütés), anyagcserezavarokig (magas koleszterinszint, cukorbaj), túlsúlyig és krónikus hátfájásig terjedhetnek. Hatására a már fennálló szervi bajok rosszabbodhatnak. A krónikus stressz gyakran okoz kiégettségi szindrómát (burnout) vagy krónikus fáradtság szindrómát.

 

Ehhez jön még, hogy mind kevesebbet mozgunk, alig érnek minket klimatikus ingerek (hiszen mindenhol légkondicionáló működik), a napsugárzást pedig szinte kizárólag negatív szempontból szemléljük, mint a bőr öregedésének és a bőrráknak a legfőbb okát. Pedig mindezek a természetes ingerek az egészséget károsító ingerek ellensúlyaként tekinthetők, és eustresszként hathatnak.

M.L.
XVIII. évfolyam 6. szám

Címkék: holisztikus gyógymódok, kóros ingerek, pszichoszomatika, stressz, stresszoldás

Aktuális lapszámunk:
2018. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.