Betegségek A-tól Z-ig

Stressz, vagy túlzott érzékenység?

A túlterheltség és a stressz meglehetősen szubjektív fogalmak. A legtöbb egészséges felnőtt igen sok környezeti terhelést és emberi konfliktust képes elviselni. A túlérzékeny személyeknél ez másképp van. Ön melyik csoportba tartozik?


Jelenlegi becslések szerint a társadalom 15%-át alkotják átlagosnál érzékenyebb idegrendszerű emberek

 

A szirénázva elrobogó mentőautó legtöbbünknek nem jelent különösebb gondot. A száradó lakk szaga - bizonyos határok között - szintén nem befolyásolja jelentősen közérzetünket, ugyanúgy, mint a háttérben működő televízió vagy rádió, vagy a napközben kopácsoló, barkácsoló szomszéd sem. Ha valaki szeretne igazán divatos cipőt vásárolni, annak elsősorban formája, divatossága számít, a pulóver és a póló kiválasztásánál fontos a márka és a szín. A divatos holmi anyaga, esetleges kényelmetlensége ilyenkor gyakran háttérbe szorul. A legtöbbünknek erről még nem jut eszébe a stressz fogalma. A versenyhelyzetben, valamint a kisebb emberi konfliktusokban is a legtöbben pusztán élénkítő stimulust látnak, függetlenül attól, hogy magánéletről, sportról vagy munkahelyről van-e szó.

 

A túlérzékeny személyeknél mindez egészen másképp működik: ők az említett tényezőket elviselhetetlen terhelésként élik meg. A kellemetlen szagok, a por legalább annyira zavarják őket, mint a hangos zene, bizonyos ritmusok, a tartós külvilági zörejek, a szorító nadrággumi. Ha nem képesek kialudni magukat, teljesen kizökkennek a kerékvágásból, ha megéheznek, legyengülnek és elviselhetetlenné válnak, ha pedig egy napot úgy kell eltölteniük, hogy nem tudnak kiadósan étkezni, pánikba esnek. Ha közvetlen környezetükkel konfliktusba kerülnek, teljesen összezavarodnak, a versenyhelyzetek pedig inkább gátló, mint stimuláló hatást gyakorolnak rájuk.

 

 

Szokatlan észlelés

Másfelől a túlérzékeny személyek rengeteg olyan finom apróságot észlelnek, ami mások inger- vagy észlelési küszöbét meg sem közelíti, ráadásul ezeket igen alaposan képesek feldolgozni is. Individuális tulajdonságaik, képességeik és érzékenységük igen széles spektrumon mozog. Mindnyájuk közös tulajdonsága azonban az alacsony terhelhetőség és a túlingerelhetőség hajlama. Úgy tűnik, hogy idegrendszerük kevésbé képes megszűrni a külvilági ingereket, ráadásul mélyebb megértésre, lelkiismeretességre és előrelátásra irányuló erőfeszítéseik rengeteg idegi energiát igényel és őröl fel. Érthető, hogy hétköznapi helyzetekben sokkal kevésbé terhelhetők. Az említett okok miatt ők sokkal hamarabb eljutnak a túlingereltség állapotába, mint kevésbé érzékeny embertársaik. A kutatások jelenlegi állása szerint az emberek kb. 15%-a tartozik a túlérzékenyek táborába. Az érintettek általában tisztában vannak állapotukkal, tapasztalatból tudják, hogy hamar kimerül idegrendszerük. A legkülönfélébb, másoknak többnyire jelentéktelennek tűnő okok láncolata vezethetnek oda, hogy az illető "kiborul". Ezt általában kellemetlen izgalmi állapotként élik meg, ill. izgatott reakciókészségként, amely fizikai szinten izomfeszességben, a szív- és légzésritmus zavarában, esetenként fokozott verejtékezésben nyilvánul meg. Ezekhez gyakorta társul a kiszolgáltatottság, ill. a kontrollvesztés érzete. Az érintett hangja magasabbá válik, fokozottan figyel, de koncentrációja és memóriakapacitása hirtelen gyengül. Ugyanígy korlátozódik a finom mozgások koordinációja és kivitelezése, valamint a döntésképesség.

 

Ha szem előtt tartjuk, hogy ezeknél az embereknél fokozott stresszként jelentkeznek mindama külvilági ingerek, amelyeket mások kellemes stimulusként tapasztalnak meg, érthető, hogy közülük sokan – akár tudat alatt is - úgy gondolják, hogy nem épek és egészségesek, ez akár kifejezett betegségtudattá fokozódhat. Míg azonban a túlérzékenység bizonyos szempontból sérülékenységet jelent, és valóban fokozza bizonyos betegségek irányában a fogékonyságot, önmagában nem tekinthető betegségnek. Ez a tulajdonság emberi mivoltunk velejárója, az egyedi sokszínűség egy variánsa, mint a balkezesség vagy a vörös haj.

 

 

Pszichológiai háttér

A különleges érzékenységű személyek sok tekintetben nehezebben boldogulnak mai,modern világunkban, hiszen ma társadalmi elvárás a teljesítmény, a kitartás, az önérvényesítés, a kifelé mutatott lezserség (vagy blazírtság). Aki túlérzékeny, bizony ilyen körülmények között túl sok stimulussal szembesül. Ez nem csak kellemetlen, de veszélyes is lehet – ami egészségügyi probléma, méghozzá társadalmi szintű. A cél nem a mindenáron való stresszcsökkentés, hanem a folyamatos túlingerlés elkerülése. Ennek megértéséhez fontos az élettani összefüggések megértése:

 

• Akut stresszhelyzetekben adrenalin és noradrenalin termelődik. Az első feladata, hogy szervezetünket felkészítse a harcra vagy a menekülésre. Utóbbi pedig ingerületátvivő anyag, amely ugyanezt teszi az agyban - amely ennek hatására gyorsabban tud értékelni és döntéseket hozni.

• Ha az anyagcsere rövidebb időn belül többször kap "adrenalinfröccsöt", a hormonrendszer elkezdi termelni és az érpályákba üríteni a kortizol nevű hormont, amely testünket és szellemünket egyaránt tartós harci készültségben tartja.

• Az izgalmi állapotok gyakorisága vagy intenzitása, ami idáig juttatja az embert, egyénenként változik. A különlegesen érzékeny emberek azonban már viszonylag kis ingerek hatására is eljutnak ide. Az USA-ban végzett kísérletek szerint a különlegesen érzékeny gyerekek egyetlen ismeretlen vagy váratlan helyzettel történő konfrontáció hatására eljutnak a tartós stressz állapotába, amiért fokozott kortizoltermelésük felelős.

 

 

A kortizolfelesleg veszélyei

Az említett hormonok és az általuk kiváltott állapotok magyarázata törzsfejlődésünkben keresendő. A kortizonra összetételében és hatásában is nagyon hasonlító kortizol nevű hormon krízishelyzetekben gondoskodik róla, hogy banális tünetek ne akadályozzanak meg bennünket a krízishelyzet leküzdésében. Ez megfelel egy hosszú, akár egész nap tartómenekülésnek az ellenség elől, vagy fokozott őszi fizikai megterhelésnek, ami ahhoz szükséges, hogy télire elegendő élelmiszer-tartalékot lehessen felhalmozni, vagy beteg gyermek, hozzátartozó ápolásának. Vannak olyan időszakok, amikor fokozott terhelésnek vagyunk kitéve, amikor hosszabb időn keresztül kell helytállnunk.Mivel ezekben a helyzetekben hátramozdító, esetenként pedig veszélyes lenne, ha saját panaszainkkal foglalkoznánk, a kortizol gondoskodik róla, hogy ezek a panaszok a háttérben maradjanak. Prof. dr. Günter K. Stalla belgyógyász, endokrinológus a MüncheniMax Planck Pszichiátriai Intézetben: "A kortizol bizonyos szempontból olyan,mint egy különleges szuperbenzin a szervezetnek, ha különleges terhelésnek van kitéve. Ha ez az állapot állandósul, az komolyan veszélyezteti egészségünket, mivel szervezetünk nem úgy van 'megszerkesztve ', hogy ezt tartósan kibírja."

 

A stresszre érzékenyebb emberek jól teszik, ha kerülik az ezt kiváltó szituációkat

 

A tartósan magas kortizolszint által előidézett fizikai elváltozások közül megemlítendők az immunológiai zavarok, amelyek fertőzésekkel szembeni fokozott fogékonyságban nyilvánulnak meg, de hosszú távon akár a rák kialakulását is elősegítik. A kortizolszint emelkedése előidézhet cukorbetegséget, érelmeszesedést, izomsorvadást (a lábakon), a porcszövetek lebomlását, ami ízületi panaszok formájában jelentkezik, valamint zsírszövetek felhalmozásában, főként az arcon (holdvilágarc) vagy a hát felső szakaszán, de a lehetséges következmények között szerepel a csontritkulás, gyermekeknél pedig növekedési zavarok. A pszichés következmények nem kevésbé jelentősek: hangulatingadozás, zavartság, kiégés (burn-out szindróma), depresszió, ami akár öngyilkosságig fokozódhat. Szintén jellemző az alvászavarok jelentkezése, amely káros következményekkel jár testre és lélekre egyaránt - különösen nőknél -, amelyek közül legjellemzőbb a romló rövid távú memória, ami szótévesztésben nyilvánul meg.

 

A fokozottan érzékeny embereknél nyugalmi helyzetben is magasabb a noradrenalin és a kortizol vérben és más testnedvekben mérhető szintje. Míg azonban az adrenalin és a noradrenalin viszonylag hamar lebomlik, a kortizolszint lecsökkenéséhez napokra van szükség. Ha az egyén ebben az időszakban ismételten konfrontálódik kellemetlen élethelyzetekkel, a kortizolszint csökkenése elodázódik.

 

 

A túlérzékenység gyökerei

A túlérzékenység gyökerei az érintettek idegrendszerében, annak felépítésében, struktúráiban keresendők, amint azt Ivan Pavlov és Carl Gustav Jung is feltételezte, és Jerome Kagan, a Harvard Egyetempszichológusa és temperamentumkutatója néhány éve bebizonyította. A túlérzékeny emberek kevesebbet bírnak elviselni,mint mások,mert általában véve sokkal több külvilági ingert észlelnek, ezért hamar túlterhelődik idegrendszerük, ami tartósan emelkedett kortizolszintet, tehát tartós stresszállapotot idéz elő.

 

Az említett intenzívebb érzékelésnek, ami egyénenként más területre irányul, vannak kellemes oldalai is: a nyugodt, stresszmentes időszakokban az élet sokszínűsége, a nüanszok, az észlelés komplexitása rendkívüli mértékben gazdagítják az egyén életét.

 

Éppen ezért a magas kortizolszint által kiváltott állapot enyhítése érdekében az érintettek gyakran menekülnek gyógyszerekhez. Sajnos a gyógyszerek nem csak a szenvedésnek, hanem az említett örömöknek is véget vetnek. A túlérzékenység, a finom, kiélesedett érzékenység, az emocionális "röntgenszemek" hiányában az egyén belső életének mélysége is sekélyessé válik, az érzékelés nem tartogat már semmi örömöt.

 

 

Kifinomult idegrendszer

Az egyetlen valóban kielégítő megoldás a túlérzékeny személyek számára nem a túlérzékenységtől, hanem annak kellemetlen kísérőjelenségétől való megszabadulás. Meg kell tehát akadályozni valahogy a tartós stressz kialakulását. Ennek érdekében az érintetteknek meg kell tanulniuk, hogyan ápolják kellő mértékben érzékeny idegrendszerüket.

 

Meg kell ismerniük tűrőképességének határait, respektálniuk kell azt, és idővel meg kell próbálniuk kitágítani ezeket a határokat. Azt is tudniuk kell, hogyan fokozhatják idegeik tűrőképességét, hogyan normalizálhatják annak állapotát, ha a kerülendő tartós stressz állapotába jutott. Sajnos az érintettek közül csak nagyon kevesen tanulják meg gyermekkorukban, hogyan bánjanak idegrendszerükkel.

 

Az élet csapatjáték, ez mostani, felgyorsult életmódunkra igazabb, mint valaha. A világnak szüksége van egészséges, jól teljesítő, de különféle képességű emberekre, köztük a kifinomultakra és az érzékenyekre is.

- tamás -
XI. évfolyam 3. szám

Címkék: stressz

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.