Betegségek A-tól Z-ig

Szédüléses hallászavar

A tartós stressz szerepet játszik a betegség kialakulásában

Európa-szerte közel 500 ezer ember szenved az émelygéssel, szédüléssel, hallásromlással és fülzúgással járó Meniére-betegségben. Egyre több köztük a fiatal felnőtt, bár a betegség többségében az 50–70-es korosztályokat érinti. Nevét Prosper Meniére (1799–1862) francia fül-orr-gégészről kapta, aki 1861-ben elsőként írta le a tünetegyüttest, amelyet egészen addig az epilepszia egy formájának véltek.


A diagnózis a mai napig a három vezető tünetre (szédülés, fülzúgás, hallásromlás) épül, amelyek rohamszerűen, minden előzetes figyelmeztetés nélkül jelentkeznek, és eltérő ideig tartanak. A szédülés néhány perc múlva elmúlik (ritka esetekben azonban csak órák vagy napok múlva), a fülzúgás és a csökkent hallás, amelyek az esetek 90 százalékában csak az egyik oldalon jelentkeznek, idültté válnak, főképp, ha a rohamok többször ismétlődnek. A rohamok rendszertelen időközönként lépnek fel, és évek múltán nagyothallásba torkollnak. Olykor a betegség néhány év leforgása alatt magától gyógyul, más esetekben a rohamok hosszú időn át kiújulnak.

 

A fülkagyló tapadási helye előtt és kissé fölötte, a koponya belsejében helyezkedik el a belső fül, amelyet a betegség megtámad. A belső fülben található a csiga nevű hallószerv és a három ívelt járatból összetevődő egyensúlyszerv. A csiga és az egyensúlyszerv járatait egyaránt egy nyirokszerű folyadék, az ún. endolimfa tölti ki, és a járatok belső oldalán parányi finom csillószőr található. A csiga csillószőrei a hanghullámokat, az egyensúlyszervben található csillószőrök pedig a fej helyzetváltoztatását, mozgását érzékelik. Úgy mozognak, mint a tengeri hínár a hullámokban. Ez a mozgás a csillószőrökhöz tartozó sejtekben idegi impulzusokká alakul, ezek az ingerületek pedig idegpályák útján jutnak az agyba. Így tudatosul bennünk testünk térbeli elhelyezkedése és mozgása. A hallás és az egyensúlyérzék egymástól elválaszthatatlanok. Az egyensúlyszerv és a csiga egységet alkotnak, hasonló a felépítésük, és ugyanazon az idegen (nervus statoacusticus) keresztül küldik impulzusaikat az agy felé.

 

Rezervoárként szolgál az endolimfa-zsákocska, amelyben az endolimfa termelődik, illetve az elhasznált folyadék felszívódik. Ha több endolimfa termelődik, mint amennyi fel tud szívódni, az egyensúlyszerv minden járatában és a belső fülben megnő a nyomás, ami túlingerli a szőrsejteket, ez pedig szédülést okoz. A nyirokfolyadék termelődése és felszívódása (reszorpciója) közötti egyensúlyzavar oka egyelőre ismeretlen. Egyes esetekben baleset, a belső fül gyulladása, míg máskor örökletes hajlam áll a háttérben. Azonban az életvitel is befolyásolja a betegséget, például a sok só fogyasztása.

 

A tartós stressznek is fontos szerepe van a betegségben, hiszen felborítja a vegetatív idegrendszert alkotó szimpatikus és paraszimpatikus rendszer közötti egyensúlyt. Ha a szimpatikus (készenléti) rendszer hónapokon vagy éveken át folyamatosan túlsúlyban van, a szervezet önszabályozó mechanizmusai felmondják a szolgálatot. Ez kihatással van azokra a szervekre, szövetekre is, amelyek a vér, a nyirokfolyadék vagy az endolimfa termelődését, keringését szabályozzák. Ezért a Morbus Meniére rohamai gyakran társulnak tartós vagy nagyon erős akut stresszállapotokhoz. Ilyenkor a páciens teljesen kibillent pszichoszomatikus egyensúlyából, élete válságba sodródott és teljesen összezavarodott. Nem ritka a háttérben álló erős érzelmi konfliktus.

 

 

Diagnosztika: ki kell zárni az egyéb okokat

Ha valakit hirtelen elfog a szédülés vagy (féloldali) nagyothallása támad, azonnal forduljon orvoshoz, többek közt azért, hogy elkerülje a súlyosabb fokú halláskárosodást. A diagnózis a páciens anamnéziséből vezethető le, az alábbi diagnosztikus kritériumok alapján:

 

• legalább két, egyenként legalább 20 percig tartó, rohamszerűen jelentkező szédülés,
• a hallás méréssel igazolható romlása,
• fülzúgás vagy nyomás érzete az érintett fülben,
• a tünetek más okkal nem magyarázhatók.

 

Egy ilyen csigalépcső látványára szédülni kezdünk. A Meniére- betegségnél azonban speciális szédülésről van szó: ilyenkor rohamszerű, körforgásos szédülés fogja el a beteget

 

Az anamnézisfelvételt fül-orr-gégészeti hallás- és egyensúlyvizsgálat követi. Olykor röntgenfelvételt is készít az orvos. Érdemes a beteg vizsgálatába más szakterületről (pl. neurológia) is bevonni orvosokat, hogy kizárják a hasonló tünetekkel járó egyéb betegségeket. Szükség lehet további műszeres vizsgálatokra is (pl. koponya-CT- vagy MR-vizsgálat).

 

A hivatalos orvoslás szédülés elleni gyógyszereket, például a betahisztin nevű hatóanyagot, olykor enyhe nyugtatókat és kortizont alkalmaz. A belső fül vérkeringésének javítására cinnarizin vagy flunarizin hatóanyagot tartalmazó infúziókat kap a beteg. Az ismétlődő akut roham otthoni kezelésére dimenhidrát-tartalmú hányáscsillapító kúpot írnak fel. A folyamatos gyógyszeres terápia vízhajtókból, betahisztint, esetleg kortizont tartalmazó gyógyszerekből áll, ezen kívül a páciensnek sószegény étrendet kell tartania. Szóba jöhet speciális, a fülzúgást enyhítő készülékek alkalmazása is.

 

A természetgyógyászat többféle alternatívát kínál, amelyek külön-külön vagy egymással kombinálva is sikeresen enyhíthetik a Meniére-betegek panaszait. A homeopátia – természetesen az egyéni tünetekre szabva – China officinalist, Chininum arsenicosumot, Anamirta cocculust, Conium maculatumot alkalmaz, hogy csak néhányat említsünk. Fontos komplex homeopátiás készítmény a Vertigoheel, amelynek összetétele: Anamirta cocculus D4, Conium maculatum D3, Ambra grisea (Ambra) D6 és Petroleum rectificatum (tisztított kőolaj) D8. A szédülés minden formáját hatékonyan enyhíti. Alternatívaként szóba jöhet a Vertigopas vagy a Vertigohevert is, mindkettő szintén komplex készítmény, de eltérő összetételű.

 

Ami a gyógynövényes terápiát illeti, elsőként a Ginkgo biloba (páfrányfenyő) kivonataira kell gondolnunk. Hajszálerekre gyakorolt pozitív hatásuk tudományosan bizonyított, ezért a belső fül vérkeringését is hatékonyan javítják.

 

Az antropozófikus medicina szintén segíthet. E gyógyítási irányzatnak a Meniére-betegségről alkotott elképzelése e cikkben csupán nagy vonalakban vázolható: szédüléskor az étertest (elevenség, életerő) elnyomja az asztráltestet (tudat, ösztönök, érzékek, lélek), ami a betegnél az érzékek heves túlműködését váltja ki. A terápia lényege, hogy a vizes természetű étertestet igyekeznek „összezsugorítani”, így az érzékek ismét egészségesen működhetnek. Ez elsősorban citromsavval (Gencydo Ampullen, Weleda) történik.

 

Az egyensúlyszerv három félkörívből és a pitvarnak nevezett részből áll. Az egyensúlyszerv a hallásért felelős csigával együtt a koponya csontos labirintusában helyezkedik el

 

Az akupunktúrával foglalkozó terapeuták szintén pozitív tapasztalatokról számolnak be a szédülés kezelését illetően. Ezeket a megfigyeléseket alátámasztják a Drezdai Egyetemen folytatott klinikai kísérletek. A beteg alkatának, egyéni tüneteinek megfelelően kiválasztott, személyre szabott pontkombináció mellett a fejen és a fülkagylón elhelyezkedő akupunktúrás pontokat kezelik. A kínai fülakupunktúra egyes pontjai különösen gyakran szerepelnek a receptúrában. Az egyensúly edzése is fontos szerepet játszik a mozgáskoordináció javításában, ami azért lényeges, mert a Meniére-betegségben szenvedők egy részénél tartós egyensúlyzavar alakul ki. A gyakorlatok fontos eleme a testsúly váltott áthelyezése egyik lábról a másikra, a sarokról lábujjhegyre (kapaszkodva, majd a nélkül, nyitott és csukott szemmel egyaránt). A forgások, a puha alátéten történő egyensúlyozás, a törzshajlítás és törzskörzés szintén része a gyógytornának. Ezen kívül a csi-kung, az asztalitenisz és a sport általában szintén kiváló egyensúlytréning.


Mivel a stressz fontos kóroki tényező a Meniére-betegség kialakulásában, elengedhetetlen a rendszeres relaxáció, a pihentető alvás, valamint a konfliktuskezelés. Nélkülözhetetlen a pihenés, az elegendő szabadidő, a nyaralás. A meditáció és a relaxációs gyakorlatok szintén gyógyító hatásúak, segítségükkel a páciens mobilizálhatja szervezete öngyógyító erőit, javíthat életminőségén.

 

Testünk csak az elfogyasztott tápanyagokból képes regenerálni, újraépíteni szöveteit. Szervezetünk ellenálló képessége, rugalmassága, regenerációs képessége ezért jelentős mértékben függ táplálkozásunktól. Ez természetesen vonatkozik azokra a parányi véredényekre, a kapillárisokra is, amelyek a belső fül tápanyagellátásáról gondoskodnak. Működésük nagymértékben attól is függ, mennyi zsiradékot, cukrot, húst vagy élvezeti mérget fogyasztunk, és hogy dohányzunk-e – a nikotin érszűkítő és gyulladáskeltő hatású drog. Ezért a dohányzással való szakítás és a főképp növényi ételekből álló étrend fontos pillére a Meniére-betegség terápiájának.

 

Fontos a személyre szabott, rendszeres mozgás is. A vérkeringés javítása és az anyagcsere fokozása mellett a sport lazító hatású, segítségével eredményesen csökkenthetők az olyan negatív érzések, mint a düh, az agresszió vagy a bánat.

 

Különösen fontos életfelfogásunk, gondolkodásmódunk felülvizsgálata, szükség esetén módosítása. Kifejezetten gyógyító hatású a pozitív gondolkodás a kialakult betegséggel kapcsolatban: a betegségben figyelmeztetést, útmutatást, esélyt látunk. Mindez kétségtelenül nehéz feladat, amihez sok esetben nélkülözhetetlen a tapasztalt terapeuta segítsége.

-dr.ki. -
XVII. évfolyam 8. szám

Címkék: hallászavar, stressz, szédülés

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.