Betegségek A-tól Z-ig

Szívkoszorúér-megbetegedések

Így védjük a szívünk ereit!

Koronáriás szívbetegség alatt a szív koszorúereinek elmeszesedését értjük, vagyis azoknak az erekneka megbetegedését, amelyek oxigénnel és tápanyagokkal látják el a szívizmot. A következmények drámaiak lehetnek, a legrosszabb esetben szívinfarktus fenyeget. Ugyanakkor az állapotunkon mi magunk is változtathatunk. Az életmód megváltoztatása általában jobb eredményeket hoz, mint a gyógyszerezés.


Ha a szívizmot vérrel ellátó vékony koszorúerek elmeszesednek, az érintett területek (kék erek) éppen akkor nem jutnak elegendő oxigénhez többé, amikor arra a legnagyobb szükségük lenne: testi megterhelés esetén

 

A szívkoszorúerek megbetegedésekor jelentkező angina pectoris, azaz a mellkasban érzett szorító fájdalom oka a szív vérellátási zavara. A baj tipikus, tankönyvbe illő tüneteket produkál: nyomó (nem szúró) fájdalom a mellcsont mögött, illetve a mellkas bal oldali részén, amely gyakran kisugárzik a bal karba és az állkapocs bal oldalába. A valóság viszont nemritkán másképpen néz ki. Akut szívinfarktus esetén ugyanis ritka a sokszor leírt „megsemmisítő fájdalom” érzése. Gyakran hiányzik a bal karba kisugárzó fájdalom is, a nyomás jellegű tünetek pedig „nem specifikusak”. Elsősorban nőknél jelentkeznek többnyire atipikus tünetek, például előfordul, hogy csak a lapockák között vagy a gerinc tájékán éreznek fájdalmat, ezért első pillantásra az orvos sem gyanakszik koszorúér- betegségre vagy angina pectorisra. A terapeutánál tehát nagy szerepet játszik a tapasztalat és az intuíció.

 

A súlyos szívesemény valószínűségét bizonyos adottságok és külső körülmények növelik vagy csökkentik. Ha például egy középkorú férfiról van szó, aki még dohányzik is, nagy a valószínűsége annak, hogy a fent említett tünetek veszélyes szívbetegséget jeleznek. Ezt erősíti meg az is, ha a páciens hajlamos a panaszait elbagatellizálni, és azt állítani, hogy majd elmúlnak és nem is olyan súlyosak. Ezzel szemben a pszichovegetatív alapon jelentkező szívbántalmakat a páciens inkább dramatizálja. Ha az ilyen beteg szúró fájdalmat érez a mellkasában, mindjárt a fájdalomskála legtetejét jelöli meg intenzitásként. Éppen ezért a panaszok első jelentkezésekor az orvosnak minimum vérvizsgálatot és EKG-t kell végeztetnie, hogy kizárja a súlyos szívbetegség fennállását.

 

 

A „sztentománia” nem mindig vezet sikerre

A hivatalos orvoslás a koronáriás szívbetegségek diagnózisában és kezelésében a súlypontot a koszorúerek kezelésére helyezi. Erre mindenféle modern technikai lehetőségek adnak módot. Míg korábban főként a bypassműtétek voltak a „kedvencek”, addig ma nagy előszeretettel tágítják ki a szívkoszorúereket úgynevezett sztentekkel – ez azonban nem mindig hoz tartós eredményt.

 

A röntgenkép kimutatja a szívkoszorúér elzáródását, az angina kiváltó okát

 

A nagy „sztentománia” közben az orvosok hajlamosak elfelejteni, hogy az elmeszesedés nemcsak a szív nagy ereit érinti, hanem a kisebb ereket is (arteriolák). Éppen ezek azok az erek, amelyek a tápanyagokat eljuttatják a szívizomhoz. Ha ezeknek a kis ereknek romlik a működésük – például azért, mert öregszik a szív –, akkor idővel romlani kezd a szív teljesítőképessége is. Ennek szívizomgyengeség lesz a következménye, amely kapkodó légzésben és fokozott vízvisszatartásban nyilvánul meg.

 

 

A mediterrán koszt javítja a civilizációs betegségeket

Ennek a folyamatnak a kialakulását megakadályozhatjuk mediterrán diétával, amelyről már régen bebizonyosodott, hogy szívvédő hatása van. Az állati eredetű fehérjéről való radikális lemondás (vegán koszt) ugyancsak segít megfékezni a koszorúerek megbetegedését és magát a betegséget bizonyos mértékig visszafordítani. Mi sem jobb bizonyíték erre, mint hogy a nélkülözés idő szakában, azaz a 2. világháborút követően a szív koszorúér-megbetegedés gyakorlatilag ismeretlen volt. Csak a növekvő jóléttel párhuzamosan kezdett el terjedni, és ma már odáig jutottunk, hogy nemcsak Amerikában és Európában fordul elő mind nagyobb számban, hanem Ázsia számos országában is.

 

Nagyon fontos a mozgásterápia is: a rendszeres mérsékelt testmozgás, például 30 perc kitartást igénylő sport naponta, ahol a pulzusszám 180 mínusz életkor szinten marad. Ez tartósan elősegíti a természetes bypass-erek képződését, s ily módon javul a szív oxigén ellátottsága. Ugyancsak ismert a víz gyógyító ereje. A rendszeres, emelkedő hőmérsékletű karfürdő nemcsak a vérellátást javítja, hanem csökkenti a szívre nehezedő nyomást is.

 

A tojás, a tej, a tejtermékek magas telített zsírsavtartalmúak, ez a szervezetben koleszterinné alakul. Ez az étrend nem tanácsos

 

A megelőzés területén is sokkal több meg oldást kínál a természetgyógyászat, mint gondolnánk. Az első és a legfontosabb feladat –részben a hivatalos orvoslással egyetértésben – az ismert rizikófaktorok minimalizálása. Ezek röviden összefoglalva a következők:

 

1. A legfontosabb: a dohányzás (ideértve a passzív dohányzást is) abbahagyása, méghozzá lehetőleg azonnal és radikálisan!

 

2. A szív- és érrendszeri megbetegedések, főként a szívinfarktus és a szélütés ma ismert leglényegesebb rizikófaktora a magas vérnyomás. Nemritkán gyógyszerre sincs szükség ennek visszafordítására, sokat segít a súlycsökkentés, a konyhasó fogyasztásának csökkentése, és a lazítás – egyszóval a megfelelő életmód. Sokszor azonban gyógyszerre is szükség van,. elsősorban béta-blokkolók, ACE-gátlók és az utóbbi években mind gyakrabban alkalmazott ATI-antagonisták a legszélesebb körben használatos készítmények.

 

Megelőzéssel megakadályozhatjuk, hogy a szívbetegség sorsszerűvé váljon

3. A magas koleszterinszint jelentőségéről évek óta folynak a viták. Bizonyos adatok arra mutatnak, hogy főként a „jó” koleszterin, a HDL alacsony szintje rizikótényezőnek tekinthető. Ezt azonban gyógyszerrel alig lehetséges emelni, a leghatékonyabb a rendszeres mozgás.

A mellkasban érzett szorító fájdalom oka a szív vérellátási zavara

 

4. Az LDL-koleszterin, az úgynevezett „rossz” koleszterin szintje ma a kardiológiai érdeklődés középpontjában áll. A hivatalos orvoslás kémiai zsírcsökkentőkkel (sztatinokkal) kezeli a magas szintet. Ugyanakkor az úgynevezett „kezelendő személyek száma” érték 176-nál található. Ez azt jelenti, hogy 176 érintett beteget kell éveken át zsírszintcsökkentővel kezelni ahhoz, hogy közülük egy valóban profitáljon a gyógyszerből, és ne kapjon szívinfarktust vagy szélütést. Az LDL-szint csökkentésének természetgyógyászati megközelítése azt jelenti, hogy tartózkodni kell a transzzsíroktól (elsősorban az édességektől és a pékáruktól), valamint a telített zsíroktól. A koszt legyen mediterrán jellegű, vegetáriánus, a stresszt csökkenteni kell, míg a rostok fogyasztását megnövelni, azaz naponta két evőkanálnyi zabkorpát szedni.

 

5. A trigliceridek megnövekedett szintje gyakran függ össze a stresszel, az édesség- és alkoholfogyasztással. Szintjüket csökkentik az omega-3 zsírsavak.

 

6. A cukorbetegségről évek óta úgy vélik, hogy megnövekedett szívbetegségveszély társul hozzá. Főként az időskori diabétesznél kell szigorúan betartani a megfelelő táplálkozási és mozgási előírásokat. Homocisztein-csökkentéssel és D-vitaminnal javítható a prognózis.

 

7. A homociszteinszint jelentősége vitatott. A hivatalos orvoslás nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, azt mondják, a szintje szívbetegségeknél gyakran emelkedett, de csökkentése kevés előnnyel jár. Mások viszont azt hangsúlyozzák, hogy egyedül az Egyesült Államokban évi több mint 10 ezer további szívhalál megelőzhető lenne (ott az élelmiszereket folsavval és B-vitaminnal dúsítják). Mivel a terápia egyszerű és veszélytelen (folsav plusz B6- és B12-vitamin), a megfelelő rizikófaktorok fennállása esetén mindenképpen érdemes végrehajtani. Fontos azonban, hogy ne essünk túlzásokba, ha a homociszteinszint csak enyhén emelkedett, akkor azt nem kell feltétlenül kezelni.

 

8. A szívbetegségek hosszú távú prognózisában valószínűleg nagyobb fontossággal bír a D-vitamin. Minden szívbetegnek tanácsos meghatároztatnia a D-vitamin-szintjét, és szükség esetén egész évben D-vitamint szedni. A legújabb vizsgálatok szerint a túladagolástól való félelmek eltúlzottak.

 

Nagyon fontos a rendszeres, mérsékelt sport

 

9. A vér sűrűségéről sokat elárul a hematokrit és a fibrinogén. Az első a vér áramlási képességeit írja le, az utóbbi a vér összetapadási tulajdonságát. Ha megnövekedtek az értékek, az ellenlépés lehet az érvágás (akut angina pectoris esetén nem), illetve azoknak a gyulladásoknak a megszün tetése, amelyek a magasba hajtják a fibrinogénszintet. Krónikusan gyulladt állapotban lehetnek például a mandulák, az arc melléküregei, a fogak vagy az íny.

 

10. A CRP (C-reaktív protein) kérdéses rizikófaktor. Néhány éve jelentőségteljesnek tartják az érrendszer állapotára nézve az „ultraszenzitív” CRP-t. Még a nyilvánvalóan a normál tartomány határain belül lévő értékeket is minősítik úgy, hogy megnövekedett kardiális rizikót jelentenek. A CRP-t egyébként a betegség lefutásának ellenőrzésére olyan akut gyulladásos betegségek esetén használják, mint a reuma vagy bakteriális fertőzések. Megnövekedett értékek esetén azonban bizonyára érdemes fontolóra venni nem-specifikus gyulladásellenes szerek adását, mint amilyen például a halolaj vagy a szelén.

 

A rizikófaktorok jelentőségének figyelembevétele mindig a beteg általános egészségi állapotától függ. Ha valaki dohányzik vagy csa ládi terheltség áll fenn nála (szívinfarktus és szélütés a legközelebbi hozzátartozók körében), annál szigorúbban kell szemlélni a rizikótényezőket, mint egyébként.

 

A fitoterápia első számú szere a galagonya

Szívbetegségeknél általánosan elterjedt kezelési módszer a galagonya alkalmazása. A galagonya erősíti a szívet, és javítja annak vérellátását a koszorúerekben és a kisebb erekben egyaránt. Ezen kívül a galagonya védi a szívet a stressztől, és enyhe béta-blokkoló hatása is van. A sztrofantuszmag (Strophantus gratus) már régóta nagy szerepet játszik a természetgyógyászatban, bár az újabb irodalomban alig esik említés róla. Javítja a szív oxigénellátását, ellene hat a szívizom elsavasodásának.

A galagonya erősíti a szívet, és javítja annak vérellátását a koszorúerekben
és a kisebb erekben egyaránt

 

A manapság a természetgyógyászatban általánosan  alkalmazott orális sztrofantinnak (cseppek vagy tabletta formájában) azonban eltérő az indikációs területe, mint a hivatalos orvoslásban korábban használatos Strophantus combé nevű anyagnak, amely injekció formájában a szívizom erősítését szolgálta. Ezen kívül a Strophantus gratus néhány betegnél kellemetlen szívdobogást vált ki, alkalmazása tehát nem mindig javallott.

 

Néhány bevált szer ma már nincs a piacon. Ilyen például a fogpiszkálófű (Ammi visnaga), amely tágítja a szívereket és ezzel javítja a szív vérellátását. További bevált szerek is léteznek, amelyek vagy homeopátiás-növényi kombinációk, vagy tisztán homeopátiás szerek.

 

A savtalanításnak a stressz leküzdése is része

A szervezet elsavasodását előidéző tényezők pontosan ugyanazok, amelyek a szívkoszorúerek megbetegedését is elősegítik: a dohányzás, az állati fehérjében gazdag táplálkozás, a mozgáshiány és a negatí v stressz. Éppen ezér t a „savtalanítás” – szimbolikus értelemben is – fontos feladat. Ez azt jelenti, hogy nemcsak bázik us porok beszedésére és a táplálk ozás növényi jellegének erősítésére van szükség, hanem a stressz kezelésére és a pozití v gondolatok Az ortomolekuláris medicina szívbetegségek esetén a hangsúlyt a következő anyagokra helyezi:

 

Béta-karotin: 3-6 mg. C-vitamin: 1-2 gramm.

E-vitamin: 100–400 NE.

Szelén: 50–200 mikrogramm.

Magnézium: 300–600 mg.

Omega-3 zsírsavak: 1-2 gramm.

D-vitamin: 5–110 mikrogramm (200– 400 NE).

 

Összefoglalva elmondható, hogy bár a szívbetegségeket a modern orvoslás elsősegélynyújtó lehetőségeivel  asszociáljuk, a természetgyógyászat a támogató módszerek megdöbbentően széles palettát kínálja. Ez a megelőzésre ugyanúgy vonatkozik, mint a már fennálló betegség kezelésére. A legtöbb természetgyógyászati kezelés nem korlátozódik a tünetekre, hanem képes a valódi okokat befolyásolni, elsősorban az anyagcserét. Mint oly sokszor, itt is az aktív páciens játssza a központi szerepet, alapvetően az életmódja.

A savtalanítás - szimbolikus értelemben is  - fontos feladat. Nemcsak bázikus porok beszedésére és a táplálkozás növényi jellegének erősítésére van szükség, hanem a stressz kezelésére és a pozitív gondolatok hasznosítására is

 

A sport véd a szívinfarktustól

A legjobb gyógyszer mindenképpen a sok mozgás, legyen szó bár megelőzésről vagy a már fennálló koszorúér-megbetegedés kezeléséről. Stabil angina pectorisos betegeknél a rendszeres kardioedzés jobb eredménnyel előzi meg a szívinfarktust, mint a műtét. Hatására a cukor- és vérzsírértékek normalizálódnak, a zsírmennyiség leapad, a pulzus és a vérnyomás csökken, az oxigénfelvétel nő, a szívizom vérellátása javul.

 

Nagyon fontos a rendszeres, de túlzásba nem vitt mozgás, napi fél óra a legjobb. Olyan sportágak ideálisak, mint a séta, a kocogás, az úszás, a sífutás és a biciklizés. Beszéljük meg az orvossal, melyiket válasszuk, és kérjük meg, hogy végezzen terheléses EKG-t terhelhetőségi határunk megállapítására.

 

A lényeg: inkább gyakrabban és kevesebbet, mint ritkán, de többet mozogjunk! A terhelést ne vigyük túlzásba, tehát például légszomj semmiképpen ne lépjen fel közben. Már a heti három-négyszeri hosszú séta is jó kezdet.

 

Kedvezőnek bizonyult a mérsékelt, rendszeres erőfejlesztő tréning is. Aki hetente több mint 30 percet edz, annál a szívinfarktus veszélye 23 százalékkal csökken. De a mozgás fennálló szívbetegség esetén is javítja az életminőséget. Kis súlyzóval, de gyakoribb ismétlésekkel végezzük a gyakorlatokat. A legjobb, ha a beteg már a rehabilitáció alatt vagy szívbetegek sportcsoportjában kezdi meg a tréninget, orvosi felügyelettel.

 

Kevésbé kedvezőek a szívbetegek számára azok a sportágak, amelyeknél rövid ideig tartó, de erős terhelés lép fel, például a tenisz, a mountain-bike, a squash vagy a nagy súlyzókkal végzett edzés.

-dr.ki. -
XVI. évfolyam 10. szám

Címkék: érelmeszesedés, holisztikus gyógymódok, szívkoszorúér-megbetegedések

Aktuális lapszámunk:
2019. február

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.