Betegségek A-tól Z-ig

Szót kérek - 2002. február

Egészségről, betegségről - kicsit másképpen


    Kétféle harmónia munkálkodik bennünk, mint két egymás felé forgó, egymásba olvadó kerék. Az egyik kereket sejtjeink, szöveteink, szerveink biokémiai fiziológiás folyamatai alkotják, míg a másik érzelmeink, szellemünk sok milliószor gyorsabban forgó-változó benyomásaiból és az azokra adott reakciókból épül fel. Ha az egyik kerék mozgása megváltozik, az befolyásolja a másikat is.

     

    Ha megtapasztaljuk, átéljük a testi kerék forgásának szabályait, akkor már korán fel tudunk figyelni a forgási sebesség egészen csekély változására is. Ha képesek vagyunk egy korai működészavar érzékelésére, akkor fel tudunk készülni annak korrigálására is. Azaz mindössze ismerni kell testünk működését. Elsősorban nem részleteiben, hanem összefüggésében, és nem könyvekből megtanulható módon, hanem sokszorosan átélt, megtapasztalt mélységismerettel.

     

    Megpróbálom egy példával érzékeltetni az előbbieket. Mindannyian voltunk lázasok, amit a hónunk alá tett lázmérő felfutó higanyszála igazolt. Ugyanakkor éreztünk is valamit, ami a lázas állapotra jellemző: fázékonyak lettünk, letörtek, kedvetlenek, kipirult az arcunk, fáradtnak éreztük magunkat. Ha odafigyeltünk volna önmagunkra, már a hőemelkedés előtt megéreztük volna a testi kerék forgásának gyorsulását. A fáradtságérzet már jóval a láz előtt jelentkezik, miként a kedvetlenség is. Egy-egy kis borzongás is átfut a testünkön. Sajnos sokan nem veszik ezeket a jeleket, vagy nem törődnek velük. Pedig ha meggondoljuk, hogy a hőemelkedés és láz maga is csak tünet, ami rendszerint előbb jelentkezik, mint a betegség, akkor megérthetjük, hogy a hőemelkedés első tüneteinek érzékelése mennyivel előbb jelzi számunkra a szervezet zavarát.

     

    A korai felismerés képességének elsajátítására két út is kínálkozik. Hogy melyiken indulunk el, az egyéniségünktől függ, de a két út párhuzamosan is járható. Az egyik út azoknak csábító, akik már rendelkeznek a modern biológia, biokémia és orvostudomány bizonyos ismereteivel, vagy szívesen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. A másik utat inkább azoknak ajánlom, akik ilyen ismeretekkel nem rendelkeznek, ezekhez nincs megfelelő szintű alaptudásuk és nem is kívánják szellemi erőiket ezek elsajátítására fordítani.

     

    Ismét egy példa a kétféle típus érzékeltetésére. Ha egy bezárt házban bizonyos célt szolgáló tárgyak vannak és ezeket rendeltetésüknek megfelelően használják, ám mi ebből a házból ki vagyunk rekesztve, két lehetőségünk van, hogy megismerjük a bent folyó munkát. Vagy bemegyünk valahogyan, vagy logikai úton próbáljuk kideríteni e tárgyak mibenlétét. Az általam az első úthoz sorolt emberek ezt a második variációt választják. Megfigyelik, tanulmányozzák a ház körül folyó mozgást, megvizsgálják, milyen anyagokat visznek be és hoznak ki, figyelnek a melléktermékekre, a füstölő vagy nem füstölő kéményekre, a távozó szennyvízre, és ezekből a megfigyelésekből kísérlik meg rekonstruálni a házban folyó munkát és az ehhez szükséges tárgyakat. A második típus a közvetlen tapasztalatra törekszik, neki látni, megfogni, éreznie kell a tárgyat.

     

    Akadnak, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy egyszerre vannak bent és kint. Ismerik is a szervezetük működését, de szükségük van további információkra is. A továbbfejlődés mindenképpen a szellemi tevékenység kiteljesítésével, agyunk ismeretlen vagy ez idáig alig ismert tevékenységének feltárásával és munkába fogásával lehetséges. A szellemi útnak van egy másik vetülete is, a tudatalatti birtokba vétele. Talán ez az a terület, ami a legtávolabb áll a mi gondolkodásmódunktól. Ennek megközelítése olyan szellemi erőfeszítést igényel, aminek eredményeképpen éppen ezt a szellemi tevékenységet kell visszaszorítanunk. Vizsgálódásunk idejére gondolatainkat korlátozni, koncentrálni kell, majd a megmaradó egy gondolatot, gondolathullámot is el kell hagynunk. Ez is szellemi tevékenység, de egészen másfajta, mint amikor a sejtekben folyó biológiai, molekuláris folyamatokról gondolkodunk. Vagyis a testi kerékről lassan átváltottunk a fontosabb szellemi kerékre. Ez érzékenyebb, és gyorsabban reagál a külvilág változásaira.

     

    Ha egy fontos tárgyalás előtt állunk, megváltozik bennünk egy sor addig megszokott rendben működő folyamat. Végigszáguld tudatunkon a szorongás, a latolgatás, mi lesz, ha sikerül és főleg mi lesz, ha nem. Azután jönnek az instrukciók, hogyan kell viselkedni, mit és hogyan kell mondani stb. Így forog egyre gyorsabban a szellemi kerék, amitől a testi kerék is felgyorsul. A tüneteket már jól ismerjük, stressz, adrenalinfelszabadulás, bővérűség az agyi erekben, bővérűség a harántcsíkolt izmunkban, összehúzódó erek a hasüregben, vérnyomás-emelkedés stb. Ezzel szemben, ha leülünk egy csendes ligetes réten, elgyönyörködünk a virágok, füvek és fák harmóniájában, arcunkat a nap felé fordítva átadjuk magunkat környezetünk ölelő békéjének, akkor a szellemi kerék futása lelassul, gondolathullámaink tarajai elsimulnak. A szellem békéje beragyogja testünket is. A testi kerék lelassul, a harántcsíkolt izmok kevesebb vért kapnak, a hasűri szervek bővérűsége kellemes meleget és nyugalmat áraszt. Így hatja át a két kerék működése egymást. A mi célunk, hogy a változások, a kiegyenlítetlen állapotok minél rövidebb ideig tartsanak, hogy hagyjuk kibontakozni, alkotni a bennünk szunnyadó, de minden változásra reagálni kész legbensőbb harmóniát.

     

    Tisztítsunk el a harmónia útjából minden akadályt, és kövessük azt a belső hangot, amely ebből a harmóniából fakad. Nincs más feladatunk. Így egyszerűsödik le az egészség és a betegség kérdése egy mindent meghatározó kiegyenlítettség állapotává.

    Dr. Pőcze Tibor
    VIII. évfolyam 2. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. november

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.