Betegségek A-tól Z-ig

Találjuk meg lélegzetünk saját ritmusát!

Élelem nélkül akár hetekig kibírjuk, folyadék nélkül mindössze néhány napig, lélegzetvétel nélkül csak néhány percig. A lélegzetvétel feladata azonban nem csupán annyi, hogy oxigénnel lásson el bennünket, jelentős mértékben befolyásolja életritmusunkat, életérzésünket is. A "megfelelő" légzéssel sok kultúra foglalkozott. Modern, technikával átszőtt világunkban eléggé egyszerű elképzelés uralkodik a légzéssel kapcsolatban: minden betegségre és panaszra van egy-egy gyakorlat. Prof. Ilse Middendorf légzésterápiája azonban bebizonyítja, milyen fontos, hogy engedjük a légzést saját ritmusában működni, hogy mindenki megtalálja egyéni "tempóját". Ennek következtében az egészségügyi problémák "maguktól" megoldódnak.


- Mechanikus szempontból kölcsönhatás áll fenn a légzőmozgások és számos szervi funkció között. A rekeszizom legfontosabb légzőizmunk, amely mozgásával hasüregi szerveinket, leginkább beleinket is masszírozza, javítva azok vérellátását, serkentve működésüket.

 

- Keringés-szervrendszeri szempontból a légző mozgások szoros kapcsolatban állnak a szívműködéssel, valamint a kis vérkörrel (szív és tüdő között).

 

- Biokémiai szempontból a szervezet oxigénfelvétele, valamint a vér szén-dioxid-szintje szintén függ a légzéstől, ezek együttese pedig egész anyagcserénkre kihat.

 

- Idegrendszeri, reflexműködések szintjén a lélegzés az idegfonatokon keresztül minden szervre hatást gyakorol.

 

- A központi idegrendszerben minden, az akaratlagos mozgásokat, valamint az akaratlan szervműködéseket vezérlő funkció szorosan kapcsolódik pillanatnyi tudat- és lelki állapotunkhoz. Az agytörzsben elhelyezkedő ideghálózatba, a formatio reticularisba, amely magába foglalja a légzésközpontot is, egész testünkből információk özöne érkezik. Ezek az információk, ill. az azokra adott válaszok kölcsönhatásban állnak egymással, és más idegközpontokat is befolyásolnak. Jelentős hatást gyakorolnak a nagyagyra, ugyanis a tudat csak a formatio reticularis állandó "ébren tartó" impulzusainak következtében létezhet.

 

A félelmek, a stressz, a helytelen testtartás, krízishelyzetek, lelki traumák zavaróan hatnak lélegzésünkre. Ha a feszültségek krónikussá válnak, a légzés már nem képes kiegyenlíteni azok hatását, aminek következtében vázizomzatunk görcsösen megkeményedik. Ezzel azonban nem csak testi, hanem lelki egyensúlyunk is kibillen.

 

A tudatos légzésmunka hatására a gyakorló megfigyelheti, átélheti ezeket az összefüggéseket. Ennek következtében testünket intenzívebben érezzük, és képesek leszünk a funkciók harmonizálására.

 

Engedjük a légzést, és tanuljuk meg az észlelés új formáját

Az 50-es évek végéig a terápiás munkára általában a vezetett lélegzési technikák voltak jellemzőek. Az 1910-ben született prof. Ilse Middendorf a Berlini Zeneművészeti és Képzőművészeti Főiskola tanára volt, s a főiskolások és színészhallgatók légzésével foglalkozott. Munkája során olyan módszert dolgozott ki, amelyben a lélegzést nem irányítják, hanem engedik saját ritmusában működni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a lélegzésre figyelnek, azt tudatosan megélik, észlelik, de nem erőltetnek rá különféle ritmust, mélységet stb. A módszer neve "a megtapasztalható lélegzet", ami eleinte csak Németországban, később világszerte elterjedt. A légzés „engedése" fogalmát Ilse Middendorf az alábbi szavakkal definiálta: "Engedjük, hogy lélegzetünk jöjjön és menjen, ahogy neki tetszik, és várjuk, hogy visszatérjen."

 

Ha a gyakorló ily módon dolgozik lélegzetével, megtalálhatja eredeti, csak rá jellemző egyedi légzésritmusát. Megtanulja megérezni saját légző mozgásait, megérzi, hogy teste belégzéskor hogy tágul ki, és kilégzéskor hogyan válik ismét keskenyebbé. Ebből lassanként kialakul az a képesség, hogy minden élethelyzetben képes legyen megérezni teste minden rezdülését, változását, igényeit. Az érzékelés az ingerek testi és idegi észlelése, miközben az egyén érzéseiben kifejeződik az inger értékelése.

 

A légzés megtapasztalására összpontosító terápiás munka homlokterében nem valamely betegség vagy a beteg tünetei állnak, hanem az, ami egészséges, tudatos és ép a szervezetében. A terápia hatására aktiválódnak a test öngyógyító energiái, ami beindítja a gyógyulás folyamatát.

 

A lélegzés, az összpontosítás és az érzékelés kölcsönhatásban áll egymással

E módszer kapcsán "gyakorlatok" helyett "gyakorlásmódokról" beszélünk. Egy egyéni foglalkozás során a kliens felöltözve hason vagy hanyatt fekszik. A terapeuta a kezével érzékeli a kliens légzését, és közben olyan impulzusokat ad neki, amelyekre a légzés önkéntelenül reagál. Tehát "nonverbális kommunikáció" alakul ki kettejük között, amelynek közvetítő közege a lélegzet. Eközben a törzs izomzatának feszülése olyan légzési impulzust hoz létre, amely által a kinyújtott testrészen a belégzést erőteljesebbnek érzi a gyakorló.

 

Csoportos foglalkozáskor a gyakorlás általában ülő vagy álló helyzetben történik. A három-, ill. ötnapos foglalkozások során a résztvevők megtanulják megérezni saját lélegzési ritmusukat és tudatosítják magukban azt.

 

A lélegzet és a tudatos érzékelés mellett nagyon fontos a "begyűjtés" mozzanata. Minden gyakorló megtapasztalja, hogy a légzés, a begyűjtés és az érzékelés bizonyos törvényeknek engedelmeskedik. Ez többek között úgy fejeződik ki, hogy bármelyik elem állhat a gyakorlat elején, és a másik két mozzanat automatikusan követi azt.

 

Minél mélyebben behatol a gyakorló a lélegzés lehetőségeibe, annál kevésbé kell a foglalkozásvezető irányítására figyelnie. Magából a lélegzetből, tehát "belülről" automatikusan adódnak meghatározott mozdulatok, mozgások, gesztusok vagy akár tánc. Ezek mindig az egyéntől függenek, az ő igényeihez igazodnak, és belső harmóniához, egyensúlyhoz vezetnek.

 

Oldottan, laza testtartásban végezhető gyakorlatok

Minden gyakorlatmód közös tulajdonsága a laza testtartás.

 

Ellazult testtartás ülve: Üljünk egy székre vagy hokedlire, a szék ülőfelülete vízszintes és szilárd legyen. Találjuk meg ülőcsontjaink legmagasabb pontját előre-hátra görgetve a fartájékot az ülőfelületen. A legmagasabb ponton álljunk meg. Ujjunkkal érintsük meg fejünk legmagasabb pontját és egyenesedjünk ki. Törekedjünk rá napközben, bárhol is vagyunk, hogy ezt a testtartást felvegyük. Eleinte talán szokatlan lesz hosszabb ideig ebben a testhelyzetben ülni, de testünk egy idő után szinte magától igyekszik majd így elhelyezkedni, mivel ez egész szervezetünknek a legelőnyösebb, és még külön gondolnunk sem kell rá. Eközben talpunk teljes felületével érintkezzen a talajjal, a lábfejek egymással párhuzamosak legyenek.

 

A kocsisülés kényelmes, pihentető testtartás a gyakorlatok között
 

Álló testhelyzet: Álljunk csípőszélességű kis terpeszben, a lábfejek előrenéznek, a térd kismértékben behajlik. Érzi, miként garantálja ez a testhelyzet a szilárd földhöz tapadást? Felsőtestünkkel írjunk le kis köröket, helyezzük át súlypontunkat jobbról balra, balról jobbra stb. Közben engedjük, hogy lélegzetünk szabadon áramoljon. Ez az "átlélegzett" álló testhelyzet bármikor alkalmazható, gyakorolható.

 

Nyújtózkodjunk spontán módon (mint a kutyák és a macskák), érezzük a nyújtást végtagjaink legvégéig, nyújtsuk hátunkat, nyakunkat is. Vigyázzunk, hogy ne nyújtsuk túl magunkat. Figyeljünk közben testünkre és vegyük figyelembe saját határainkat.

 

Lélegzetünk nyújtás közben áramlik (belégzéskor). A nyújtás elengedésekor kellemes, ha a kilégzést "hu" hang kíséri. Nyugodtan sóhajtsunk, nyögjünk kedvünkre, ezek ugyanis ellazító hatású hangok, és egész testünkre jótékony hatást gyakorolnak. Ülve és állva egyaránt nyújtózkodhatunk. Hunyjuk be szemünket közben, érezzük, hogy a lélegzet hogyan tágítja mellkasunk, hasunk izomzatát, és szabadabban, gördülékenyebben áramlik. Helyezzük tenyerünket törzsünk bármely pontjára, hogy jobban érezhessük a lélegzést, a légző mozgásokat. Megváltozott a hangulatunk? Ellazultnak, éberebbnek érezzük magunkat?

 

Rugózás: Álljunk a fentiekben leírt módon. Enyhe mozdulatokkal helyezzük testsúlyunkat felváltva egyik, majd másik lábunkra, közben a tehermentes láb oldalán csak sarkunk emelkedhet el enyhén a talajtól, a talp első része a talajon marad. Érezzük, hogy rugózás közben ízületeink egyre inkább ellazulnak, "oldódnak": először a lábujjak, majd a boka, a térd és a csípőízület, majd az egész gerincoszlop kisízületei, vállízületünk, a könyök, a csukló és az ujjpercek ízületei. Fejünk enyhén előredől, az állkapocs és a nyelv is ellazul, közben halkan lehet zümmögni vagy tetszés szerint más, az ellazulást segítő hangokat hallatni. Variáljuk a rugózó ide-oda billegést tetszés szerint, képzelhetjük pl. azt, hogy vízcseppeket rázunk le magunkról, s közben a bosszúságtól, rossz gondolatoktól, félelmektől is megszabadulunk. Közben egész idő alatt érezzük, hogy lélegzetünk szabadon áramlik. Figyeljük meg, hogy a gyakorlás végén megkönnyebbülten felsóhajtunk-e.

 

Medencekörzés: Üljünk egyenesen - kezünk lazán a combon nyugszik. Testsúlyunkat helyezzük át teljesen ülőcsontunkra. Most körözzünk medencénkkel, a testsúly oldalra, előre, a másik oldalra, hátra stb. helyeződik. Közben hasunkat teljesen "engedjük el", körözzünk medencénkkel, mint egy hastáncosnő. Folytassuk a körzést tetszés szerint, találjuk meg saját tempónkat, ha kedvünk tartja, váltsuk a forgás irányát. Közben engedjük lélegzetünket szabadon áramlani.

 

Gerinchajlítás: Helyezkedjünk el állva, a már ismertetett módon, laza térdekkel. Engedjük előre a fejünket, és e mozdulat folytatásaként engedjük előregördülni gerincünket. Most a fej és a két kar lazán előrelóg, felsőtestünket keresztcsontból tartjuk. Ekkor felváltva nyújtsuk előre karunkat, egészen az ujjbegyekig,mintha nyúlnánk valamiért,majd a nyújtást elengedve "hu"-val fújjuk ki a levegőt. Ezután lassan, csigolyáról csigolyára egyenesedjünk fel, a fejünket is emeljük fel. Közben lélegzetünk szabadon áramlik! Aki ezt a gyakorlatot túlságosan megerőltetőnek vagy kényelmetlennek érzi, csak addig a pontig végezze, amíg kellemes. Rendszeres gyakorlással a hát egyre kevésbé fog fájni.

 

Pihenő testtartások: Ha több gyakorlatot végzünk egymás után, fontos, hogy iktassunk közbe pihenőket is. Támla nélküli széken, hokedlin ülve két testtartás is létezik, amely a kényelmes pihenést szolgálja: az egyik a hintaülés, a másik pedig a kocsisülés.

 

Hintaülés: Kulcsoljuk át egymásba font kézzel a térdünket és kissé gömbölyített háttal helyezkedjünk el úgy, hogy karjaink legyenek kinyújtva. A láb a levegőben, a hát kissé domborít, csak a fenekünk ér a székhez, tartsuk az egyensúlyt. Közben lehet kissé előre-hátra hintázni is.

 

Kocsisülés: A lábakat csípőszélességnél nagyobb terpeszben helyezzük el. Előredőlünk, alkarunkkal, valamivel a könyök alatt a combunkra támaszkodunk közvetlenül térd felett. A fej előrelóg (lásd a képet).

- vörös -
XI. évfolyam 1. szám

Címkék: légzés, légzés terápia

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.