Betegségek A-tól Z-ig

Társadalmi vita az eutanáziáról

Egy botrány utószele

    Bombaként robbant a hír novemberben: rejtélyes halálesetek miatt nyomoz a rendőrség az Uzsoki utcai kórházban. Az intézményben korábban két évig dolgozó Márkus Attila egy orvosi szaklapban publikálta cikkét, amely szerint bevett gyakorlat, hogy végső stádiumban lévő halálos betegeknek a megengedett morfiumadag 4-5-szörösét adják be, amely a páciens halálához vezet. Az eset kapcsán újból fellángolt a kegyes halálnak is nevezett eutanázia körüli vita.


     

    Meddig rendelkezhet a saját sorsa fölött az ember? Kerülhet-e olyan helyzetbe, hogy gyógyíthatatlan betegsége miatt azért könyörög orvosának, hogy segítse őt a halálba? És megteheti-e a doktor, hogy élet és halál között döntsön?

     

     

    Elfogadó magyarok

    Talán egyik kérdésre sincs abszolút igazságként értelmezhető válasz, az eutanáziáról hosszú évtizedek óta folyik a társadalmi vita, s a támogatók, illetve ellenzők álláspontja csöppet sem közeledett egymáshoz. A magyar lakosság megosztott a kérdésben, a legfrissebb felmérést a Szinapszis Kft. készítette 2011. november elején. Eszerint az emberek többsége változatlanul elfogadja az eutanázia aktív vagy passzív formáját, azonban 2009-hez képest jelentősen nőtt a teljesen elutasítók tábora. Az ezer ember telefonos, kérdőíves megkérdezésén alapuló reprezentatív kutatás azt mutatja, hogy a válaszolók legnagyobb része (37 százalék) az eutanázia passzív formáját (például a beteg lekapcsolását az életfunkciókat biztosító gépről) tartja elfogadhatónak, az aktív (például méreggel történő) eutanáziával is a megkérdezettek 31 százaléka értett egyet. A válaszolók 20 százaléka viszont semmilyen formájában sem támogatta a halálos betegségben szenvedők halálának elősegítését, a megkérdezettek 10 százaléka nem kívánt válaszolni. 2009-ben még csak az emberek 13 százaléka utasította el az eutanázia mindkét formáját.

     

     

    Gyógyításra esküdtek – Egyedül Isten dönthet

    Természetesen nem csak a társadalmat, hanem az orvosokat is foglalkoztatja az eutanázia kérdése.

    – Mi az életet segítjük, a gyógyításra esküdtünk fel – szögezi le dr. Kóczán István belgyógyász, kardiológus. – Meggyőződésem, hogy az eutanázia nem orvosi kérdés, a technikai kivitelezéshez nincs is szükség orvos közreműködésére. Hogy mégis miképp állok az eutanáziához? Egy történettel válaszolnék, amelyet Farádi László Diagnózis az életemről című könyvében olvastam. Egy Bécsben megrendezett eutanáziakongreszszuson felállt egy vidéki orvos, aki elmondta, hogy nagy adag morfiumot hagyott egyik végső stádiumban lévő ismerősénél, mondván: amíg a doktor egyhetes síszabadságát tölti, a beteg rendelkezzen belátása szerint a szer fölött. Amikor egy hét elteltével a doktor visszatért ismerőséhez, azt tapasztalta, hogy a férfi véresre kaparta magát fájdalmában, de az ampullákhoz egy ujjal sem nyúlt hozzá. Ragaszkodott az életéhez – mondja Kóczán doktor.

    Dr. Eőry Ajándok, az Egészségbiztonsági Alapítvány orvosa így nyilatkozott:

     

    – A saját véleményem szerint bűnös az az orvos, aki részt vesz az eutanáziában. A gyógyítónak ugyanis nem az a feladata, hogy elvegye mások életét, hanem hogy megkönnyítse a szenvedéseit – mondja Eőry Ajándok. – Minden esetben a legvégsőbb pillanatokig küzdök betegeim egészségéért, és ha kell, velük együtt szenvedek, de soha nem jutna eszembe, hogy mások élete felett rendelkezzek, ami Istennek a feladata.

    Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány orvos-igazgatója is elutasítja az eutanáziát. Hozzátette: nem találkozott olyan beteggel, aki kérte, hogy adjanak be neki vénásan morfiumot, mert be szeretné fejezni az életét.

     

     

    Büntetlenséget az orvosoknak?

    A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szervezet merőben másképp látja az eutanázia alkalmazásának lehetőségét. A TASZ szerint a magyar törvényhozóknak is el kell ismerniük a méltóságteljes halálhoz való jogot, és ebből következően törvényben kell meghatározni az orvosi segítséggel végrehajtott öngyilkosság feltételeit, továbbá törvényben kell büntetlenséget biztosítani a beteg kérésére aktív eutanáziát végző orvosnak. A szervezet sürgeti, hogy a gyakorlatban is érvényre jusson az ellátás visszautasításához való jog, amelyet az egészségügyi törvény biztosít, továbbá minden döntésképes betegnek lehetővé kell tenni, hogy élhessen önrendelkezési jogával. Az előzetes jognyilatkozat formáinak széles körben ismertté kell válniuk, hogy mindazok kihasználhassák ezt a lehetőséget, akiknek ezt diktálja lelkiismereti meggyőződésük.

     

     

    Korlátozott önrendelkezési jog

    Hogy áll most a jog a kegyes halálhoz? Az 1998-ban hatályba lépett új egészségügyi törvény kimondja, hogy az orvosi kezelés a beteg beleegyezésétől függ, és a betegnek joga van az ellátás visszautasításához is. Az életmentő, életfenntartó kezelés is elutasítható, ha a beteg olyan gyógyíthatatlan betegségben szenved, amely megfelelő orvosi ellátás esetén is rövid időn belül halálhoz vezet. Bár ez esetben – bizonyos kivételekkel – a szóbeli visszautasítás érvénytelen, törvényes megoldás, ha a beteg saját kezűleg írt és aláírt nyilatkozatban rendelkezik az ellátás visszautasításáról. Emellett az állampolgároknak arra is lehetőséget biztosít az új törvény, hogy – elsősorban közjegyzőnél – előre rendelkezzenek az esetleges balesetük, betegségük alkalmával követendő orvosi eljárásról.

     

    Az aktív eutanáziát a törvény bünteti. Az Alkotmánybíróság 2003-ban foglalt állást az eutanáziáról. A testület az aktív eutanáziával kapcsolatban kimondta, hogy a gyógyíthatatlan beteg önrendelkezési jogának része, hogy élet és halál között dönthet, halála időpontját maga választhatja meg. Ennek értelmében a hatályos magyar szabályozás, amely nem teszi lehetővé, hogy a haldokló szenvedései megrövidítése érdekében orvosi segítséget kérjen a halál időpontjának előbbre hozatalához, az önrendelkezési jogot korlátozza.

     

    A bíróság szerint a törvényhozóknak kell mérlegelniük, hogy fennállnak-e a jogszabályi korlátok feloldásának feltételei: megteremthetők-e azok az eljárások, amelyek garantálják, hogy a beteg nem külső kényszer hatására, hanem szabad akaratából kér segítséget, és megfelelő-e ezen a téren az egészségügyi intézményrendszer fejlettsége, szakemberekkel való ellátottsága.

     

     

    Aktív és passzív szerepek

    Passzív eutanázia esetén az orvos nem kezeli a beteget – például nem éleszti újra, illetve beszünteti a kezelését, például lekapcsolja a lélegeztetőgépet –, s ezzel engedi meghalni. Aktív eutanázia esetén pedig az orvos olyan tevékenysége – például halálos injekció – okozza a beteg halálát, amelytől egészséges ember is meghalna.

     

    Passzív eutanáziát engedélyező országok

    Olaszországban a betegek alkotmányban rögzített joga az orvosi kezelés visszautasítása. Franciaországban egy 2005-ös törvény biztosítja a kezelés elhagyásának jogát. 

    Spanyolországban is tilos az aktív eutanázia, de a gyógyíthatatlan beteg ott is elutasíthatja az orvosi kezelést.

    Nagy-Britanniában egy 2002-es törvény engedélyezi az orvosi kezelés megszakítását bizonyos jól körülírt esetekben.

    Németországban elfogadja a törvény a paszszív eutanáziát.

    Norvégiában az orvos dönthet úgy, hogy nem kezeli páciensét, ha maga a haldokló beteg kéri ezt, vagy hozzátartozói kérik, amikor a beteg már nem képes kommunikálni.

    A Svájcban honos jogi szabályozás átmenet a passzív és az aktív eutanázia között: az orvos közvetlenül nem idézheti elő a menthetetlen beteg halálát, de kezébe adhat halálos dózisú gyógyszert.

    Svédországban is segítheti az orvos a szenvedő menthetetlen beteget öngyilkosság elkövetésében.

     

    Aktív eutanáziát engedélyező országok

    Hollandia a világ első országaként engedélyezte egy 2002-es törvényben a kegyes halál alkalmazását, Belgium 2002 szeptemberében követte példáját. Luxemburgban most van folyamatban az erre vonatkozó törvény megalkotása. A luxemburgi törvényhozók 2008. december 18-án foglaltak állást az eutanázia legalizálása mellett.

     

    Az Egyesült Államokban 2006. január 17-én Oregon államban ítélte érvényesnek elsőként az amerikai legfelsőbb szövetségi bíróság az 1997 óta hatályos eutanáziatörvényt. 2008 novemberétől Washington államban, 2010 januárjában Montanában is törvényessé vált a súlyos betegek orvosi segédlettel végrehajtott öngyilkossága.

     

    Szándékos morfintúladagolás?

    M. Attila külföldön dolgozó orvos jegyezte azt a cikket, amely egy látszólag etikai, valójában egyben büntetőjogi problémát is boncolgat: megteheti-e az orvos, hogy a végstádiumban lévő haldoklónak a fájdalomcsillapításhoz elengedhetetlenül szükséges morfiumadagnál többet ad be, hogy megkönnyítse a szenvedő halálát? A cikk Szándékos morfintúladagolás Magyarországon címmel jelent meg, az írásban többek között ez áll:

     

    „Egy magyar kórházi osztályon folytatott gyakorlatot mutatunk be. Olyan daganatos betegeknél, akiknek gyógyulása esélytelen, a fájdalomcsillapításhoz szükséges morfinadag négy-ötszörösével érik el, hogy néhány órán belül kómába essenek, és néhány napon belül meghaljanak… Amikor az orvosok látták, hogy romlik a beteg állapota, és valószínűsíteni lehetett, hogy két-három héten belül meghal, egyszer csak halkan elhangzott a viziten, hogy »kezdjük el«, vagy »adjunk MO-t«. Előfordult olyan is, hogy hibáztak az orvosok, és túl korán, a beteg túl jó általános állapota mellett rendelték el a morfin túladagolását. Az lett a következmény, hogy a beteg hozzászokott, és hatalmas morfinadagokat kapott. Ezután álltak át a tíz-húsz ampullánként adagolt nyugtatókra, míg végül meghalt a beteg.”

     

    A botrányt az orvosi szakma óvatosan kommentálta. Dr. Rácz Jenő, a kórházszövetség elnöke, volt egészségügyi miniszter azt mondta: amíg a rendőrségi vizsgálat eredményeit nem ismerik, addig az ártatlanság vélelme az intézményt és dolgozóit is megilleti, és addig az esetről nem nyilvánít véleményt. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke is visszafogottan nyilatkozott.

     

    - Szerintem van egy-két olyan fordulat a leírt ügyben, amit nehezen tartok elképzelhetőnek, s szakmailag is kérdéseket vet fel. Eléggé kétséges, hogy ez valójában megtörtént, ám ha beigazolódnak a vádak, akkor a kórházban az eutanázia aktív formáját követték el, amely minden magyar jogszabállyal ellentétes – jelentette ki.

     

    A kórházban a rendőrség házkutatást  tartott, beteglapokat, kórlapokat, iratokat foglalt le, ám a vitatott, 2005 és 2007 közötti időszakból 46 darab digitális kórlap kiegészítő, kézzel írott fontos részei tűntek el. Ezeken vezették, hogy az adott betegek miért és mekkora mennyiségű morfint kaptak, illetve kinek az utasítására. A kórház is feljelentést tett. Dr. Golub Iván főigazgató szerint valaki szándékosan akarja lejáratni az intézményt. A kórház jogi képviseletét ellátó ügyvéd sejtetni engedte, hogy nem tartják elképzelhetetlennek: maga M. Attila vitte el a bizonyítékokat, s a kórház lejáratása az ő személyes bosszúja. M. doktort ugyanis elbocsátották, de ő munkaügyi pert indított az intézmény ellen, és ez végül megegyezéssel zárult, éppen az áprilisi cikk megjelenése előtt. Azt az Uzsoki utcai kórházban sem tudják pontosan, hány beteg halálesetét vizsgálja a rendőrség a morfintúladagolásokkal kapcsolatban.

     

    Van még néhány pikantériája az ügynek. A kórház dolgozói azt panaszolták, hogy a rendőrök hazugságvizsgálatnak vetették alá őket, a rendőrség szerint minden kihallgatás törvényes volt. Lapzártánkkor még nem neveztek meg gyanúsítottat az ügyben. Többen jelentkeztek viszont, hogy az ő hozzátartozójuk is érintett lehet, és nem csak az Uzsoki kórházból, hanem más kórházakból is.

    Cs. R. – M. S.
    XVIII. évfolyam 1. szám

    Címkék: eutanázia

      Aktuális lapszámunk:
      2020. október

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.