Betegségek A-tól Z-ig

Téli depresszió

Legyünk jókedvűek a hidegben is!

    Ajánlott cikkeink a témában:

Van, akinek a tél meghittséget jelent, hosszú sétákat a tiszta levegőn, közös havas mulatságokat. Mások ilyenkor az elmúlt nyarat gyászolják, és a legszívesebben elfutnának a hideg, a hó és a sötétség elől. A kétfajta viselkedés teljesen eltérő stratégiákkal jár. A hiányzó napfény valóban csökkenti boldogsághormonjaink szintjét, és ezzel könnyen úrrá lehet rajtunk a levertség. Aki azonban maga is felismeri, mi okozza a panaszait, az tehet is ellenük.


 

Néhány hónappal ezelőtt még reggel is világos volt, a nap benevetett a hálószobánk ablakán. Esténként, amikor hazafelé mentünk, még tartott a nappali fény, és a késői órákat is felhasználhattuk a legkülönfélébb tennivalókra. Aki minden megerőltetés nélkül képes volna hosszú listát írni arról, miért jobb a tavasz és a nyár a télnél, és aki a tél javára semmit sem tud írni, az hajlamos a pesszimizmusra. Azt ugyanis mi magunk döntjük el, mire irányítjuk a figyelmünket: a veszteségre (félig üres pohár), vagy az újra és szépre (félig tele pohár). Ez persze a gondolkodásunk módosítását követeli. A gyakorlatban is megvalósíthatjuk ezt, ha fogunk egy papírt és ceruzát, leülünk, és átgondoljuk, milyen előnyei vannak a télnek, és milyen örömteli dolgokat hoz magával.

 

A dolgokat akkor tudjuk igazán élvezni, ha azokra az ingerekre koncentrálunk, amelyeket kellemesnek találunk, és olyan képzeletbeli utazásra indulunk, amely örömmel és erővel tölt fel minket.

 

Az élvezetek iskolájának tanulói a következő szabályokat tartják szem előtt:

• az élvezethez idő kell,

• az élvezetet megengedhetjük magunknak,

• az élvezet nem megy mellékesen,

• az élvezet ízlés dolga,

• a kevesebb több,

• tapasztalat nélkül nincs élvezet,

• az élvezet mindennapos dolog.

 

Érzéki utazás: szaglás, tapintás, érintés

Mi magunk is betervezhetünk egy olyan élvezetes napot, amikor csak azzal foglalkofoglalkozunk, amihez kedvünk van, de amire egyébként nincs időnk. Egy-egy napot szánhatunk valamelyik érzékszervünknek, például a szaglásnak. Milyen illatos anyagokat találunk otthon? Szappan, fűszerek, fa, gyógynövények, virágok, illóolajak, gyümölcs? Különösen kedvelhetjük például a szárított kakukkfű, a fenyőfa vagy a verbénaszappan illatát. Milyen élmények és elképzelések kapcsolódnak hozzájuk? Induljunk képzeletbeli utazásra az orrunk nyomában!

 

Ugyanígy kiindulópont lehet a tapintás. Tapogassuk behunyt szemmel például a szabadságunkról hazahozott kagylókat, töltsünk homokot egy kis kádba és járjunk rajta fel-alá. Zárt szemhéjunk mögött újra felfedezhetünk olyan tárgyakat, mint egy szép sima kő, bársony, selyem, frottír, a kedvenc háziállatunk. Ez alkalommal tapintóérzékünk segítségével járhatunk be képzeletbeli utat.

 

Mindenki ismeri azt az érzést, amikor egy hirtelen megérzett illat emlékeket és érzéseket ébreszt. Ennek oka az agy felépítésében rejlik: a hangulatok, ösztönök és érzelmi reakciók szabályozója az úgynevezett limbikus rendszer, az agynak egy törzsfejlődésileg igen ősi területe, amelyhez a szaglóideg vezet. Így aztán nincs még egy olyan érzékszervünk, amely olyan közvetlenül befolyásolná az érzelmeinket, mint a szaglás.

 

 

A citromillat vidámmá tesz: a szagok egyenesen a lelkünkbe hatolnak

Az aromaterápiát ma már az ápolási otthonokban és a kórházakban is alkalmazzák. Téli lehangoltság esetén mi is vegyünk egy aromamécsest, és tegyünk bele lélekvidító illatot. A citrusfélék illata ilyen például, vagy az Earl Grey teából ismert bergamott. Hasonlóképpen hangulatjavító hatású a narancs, a citrom, a mandarin, a grépfrút és a zöld citrom illata. Illóolajakkal számos kozmetikai készítményben is találkozhatunk, válasszunk vidám illatú szappant, tusolózselét, testápolót vagy masszázsolajat.

 

A pszichológusok jól tudják, milyen sokat segít, ha valaki "kibeszélheti" magából a problémáit. Ha másokkal megbeszélhetjük, ami bánt, annak két előnye is van:

 

• megkönnyebbülést ad, ha elmondhatjuk az addig magunkba zárt gondot,

• megtapasztalhatjuk, mások hogyan birkóztak meg hasonló problémákkal, átélhetjük a szolidaritás érzését, élvezhetjük mások segítségét. 

 

 

A közösség erőssé tesz: osszuk meg az örömet és a bánatot

A családi kötelékek feloldódása manapság sok szabadságot kínál az egyénnek arra, hogy kibontakoztassa a személyiségét, élvezze az önállóságot. Másfelől a közösség elvesztése a valahová tartozás élményének hiányát is jelenti, hacsak nem talál az ember új "családot" a barátai között.

 

Míg régebben a családi közösség adott volt, manapság inkább mi magunknak kell megteremtenünk az együttlét lehetőségét. Kezdeményeznünk kell, ha ápolni akarjuk a családi és baráti kapcsolatokat. Ha arra várunk, hogy mások tegyék meg az első lépéseket, akkor néha elég sokáig várhatunk. Inkább használjuk ki a lehetőségeket, és mi legyünk az aktív fél! Elvégre mi vesztenivalónk lehet?

 

 

A valódi depressziót fel kell ismerni és kezelni

Ősszel és télen az átmeneti hangulati mélypont teljesen normális, az oka a csökkent napfény és a boldogsághormonok (dopamin, szerotonin) ebből adódó alacsony szintje. Ha azonban a lehangoltság napokig-hetekig tart, és nem akar elmúlni, akkor valódi depresszió ról van szó. Ilyenkor minél előbb forduljunk szakemberhez, mert a gyógyulás annál eredményesebb, minél hamarabb kezdődik meg a kezelés. Az évszaktól függő depressziónak további tünetei is vannak:

 

• növekvő étvágy, édesség utáni vágy,

• a beteg úgy érzi, nincs energiája,

• kiegyensúlyozatlanság,

• nyomott hangulat,

• a betegnek nincsen kedve semmihez,

• elhanyagolja szociális kapcsolatait,

• megnövekedett alvásigény,

• a tünetek a fényhiányos évszakban mindig fellépnek.

 

 

A fényterápia és a nap külsőleg is segít

Ha valakire a fenti pontok érvényesek, annál a terápiát a gyógyszerek és a pszichoterápia mellett fényterápia egészítheti ki. A "fényzuhany" alatt ülve fontos, hogy a beteg szeme nyitva maradjon, mert a fény csak így jut el az agyba. A fényzuhanynak optimális esetben több mint 10 000 luxszal kell sugároznia. 

 

Jobb persze a megelőzés: aki télen is sok időt tölt a szabadban, az ritkán lesz depressziós. A szemen át felszívódó természetes fény, a friss levegő, a mozgás együttesen növeli a boldogsághormonok kiválasztását, és ezzel elűzi a sötét árnyakat. 

 

 

Személyes pozitívumlistánk: mit csináljunk télen?

Jelöljük be, mi az, amivel télen szívesen foglalkozunk, és folyamatosan bővítsük a listát!
Egyetlen szabály van: csak olyasmit vegyünk fel rá, amiben biztosan örömünket leljük!

  • szaunázás,
  • úszás,
  • séta a hóban,
  • síelés,
  • hóemberépítés,
  • teaivás,
  • zenehallgatás gyertyafény mellett,
  • lazító gyakorlatok (autogén tréning, progresszív izomlazítás, jóga, képzeletbeli utazás),
  • kiállításlátogatás,
  • szánkózás,
  • egy jó könyv olvasása,
  • baráti találkozók,
  • társasjátékok,
  • zenélés egyedül vagy másokkal,
  • kézimunkázás,
  • elmenni táncolni,
  • társaságban beszélgetni,
  • edzés a fitneszteremben,
  • látogatás az állatkertben,
  • sültalma-evés,
  • karácsonyi vásár felkeresése,
  • karneváli mulatságon részvétel,
  • írás,
  • festés,
  • sífutás,
  • sütisütés,
  • főzés,
  • találkozás idős rokonokkal, a közös szép emlékek felidézése,
  • filmnézés,
  • megismerkedés új emberekkel,
  • illatos fürdő,
  • masszázs vagy kozmetikai kezelés,
  • hancúrozás a gyerekekkel vagy a partnerünkkel,
  • hangoskönyv hallgatása,
  • heverészés az ágyban, közben képregény nézegetése

 

Ha a listát kiegészítjük a saját ötleteinkkel, legalább húsz pontot kell kapnunk. Minden napra keressünk ki legalább egy örömteli tevékenységet a listánkról!

 

Sz. Z. L.
XII. évfolyam 12. szám

Címkék: téli depresszió

    Ajánlott cikkeink a témában:

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.