Betegségek A-tól Z-ig

Teóriák és gondolatok az influenzáról

A vírus a népességben él


Hogyan terjed az influenza?

A közfelfogás szerint az influenza közvetlen vagy közvetett érintkezéssel és levegőn át terjed. Erre azonban csak megfigyeléses adatok állnak rendelkezésre. Ezek kétségtelenül bizonyítják, hogy az influenza terjed ezen a módon, azonban erősen kétséges, hogy ez magyarázni képes az országos és világméretű járványok kitörését és több helyen való egyidejű megjelenését. Már történeti feljegyzésekben is fel-felbukkan az a megfigyelés, hogy az influenza nem feltétlen személyről személyre terjed, hanem „egyszerre” tör ki (Hope-Simpson, 1985). Hope-Simpson nyolc éven át figyelt családokat, és ezek 70 százalékában csak egy családtag fertőződött meg, s a betegség nem adódott át a többi családtagra. Más vizsgálatban az 1957-es ázsiai influenzajárvány idején 60 családot követve az egyik családtag megbetegedését nem követte a „családi járvány” kitörése (Jordan és munkatársai, 1958). E megfigyelések ellentmondani látszanak annak, hogy az influenza erősen ragályos volna, ami még inkább kétségeket támaszt a személyről személyre haladó járvány modelljével szemben. Edgar Hope-Simpson kutatásai szerint a délnyugat-angliai Gloucestershire megye egyházközségeinek anyakönyvei alapján az 1600-as évektől követhető, hogy a megyében az influenza mindig egy időben tört ki az Anglia egész más területein kialakult járványokkal együtt. Ez a megjelenési mintázat teljesen megegyezik a modern időkben tapasztaltakkal, miközben 400 évvel ezelőtt a közlekedés lassú volt. Hope-Simpson az egyidejű megjelenést egymástól egészen távoli megyék, mint Cumbria, Devon, Dyfed, Kelet-Anglia, Gloucester­shire és Northumbria halálozási adatai alapján is igazolta. Csehszlovákia és Kelet-Németország járványait vizsgálva 1980 és 1988 között három évben volt azonos vírustörzs okozta járvány, de csak egynél volt kimutatható személyek közötti átvitel (Heinz, 1990). Hope-Simpson rámutatott arra, hogy az influenza a 30. szélességi fok fölött mindkét féltekén télen, s egészen eltérő földrajzi helyeken nagyjából azonos időben tör ki, és a kimutatható vírusvariánsok közt egyezés mutatkozik. Az influenza másik különös tulajdonsága, hogy ahogy a „semmiből” bukkan elő, ugyanúgy tűnik el a járvány lecsengésekor. Különös a vírus átváltozása is. 1946-tól 1957-ig a H1N1 volt porondon, majd hirtelen eltűnt, és a H2N2 jelent meg. 1968-ban a H2N2 eltűnt, és felváltotta a H3N2.

 

Hope-Simpson teóriája szerint az influenzavírus a járvány után valójában azért tűnik el, mert a megfertőződött, tüneteket nem feltétlen mutató személyekben rejtőzik el, mint például a herpeszvírus. Mivel a már fertőzésen átesett személy nem betegszik meg tőle, fertőzésmentesen hordozza a vírust, amely benne mutálódik. A teória szerint azért egységes az újra megjelenő vírus típusa, mert a korábbi vírusvariáns ellen kialakult általános immunvédelem miatt csak bizonyos lehetséges mutációk alakulhatnak ki. A vírus tehát a népességben él, és azért nem lehet a fertőző gócot beazonosítani, mert jószerével majd mindenkiben ott lapul, majd a „szezonális jelre” a vírus szaporodni kezd.

 

 

Miért télen van influenza?

Hope-Simpson szerint az influenza kitörése szoros kapcsolatban van az UV-sugárzás lecsökkenésével, hiszen a 30. szélességi fok fölött mindig télen tör ki, amikor a legrövidebbek a nappalok, illetve a trópusokon mindig esős évszakban. Hope-Simpson elmélete nem volt népszerű, mert a virológusok és epidemiológusok ragaszkodnak a személyről személyre terjedés elméletéhez, illetve a madarak és sertések szerepéhez a vírustípusok „kitenyésztésében”. A két teória azonban nem mond feltétlen egymásnak ellent, hiszen az influenza származhat sertésközvetítéssel a madaraktól, azonban a lappangó vírus elmélet jobban magyarázza a járványok visszatérő jellegét. Az elmélet egészen napjainkig halott teória volt, mígnem John Cannell, a D-vitamin-tanács elnöke 2005-ben meg nem tapasztalta a kórházban, ahol dolgozott, hogy a járvány csak az ő pácienseit kerülte el, akik folyamatosan nagy adag D-vitamin-pótlásban részesültek. E megfigyelésből született meg az influenza D-vitamin-elmélete, ami nagymértékben összhangban van Hope-Simpson elméletével. Eszerint a szezonális UV-sugárzás erejének lecsökkenése ősszel véget vet a D-vitamin-szintézisnek, és ettől kezdve a népességben folyamatosan csökken a D-vitamin-szint. Amikor a tél folyamán ez egy kritikus szint alá csökken, akkor tör ki az influenzajárvány. A trópusokon az esős évszak alatt az itt élőkben ugyancsak lecsökken a D-vitamin-szint. A D-vitamin valójában egy hormon, amely fontos szerepet játszik az immunfolyamatokban is, s alacsony szintje csökkenti a veleszületett immunitás részeként működő mikrobaellenes fehérjerendszer működését. A szezonalitás ellen szól, hogy az 1918-as influenza (spanyolnátha) és a jelenlegi influenza is „nem tartotta be a szabályokat”, és nem ősszel vagy télen tört ki. Ennek két magyarázata lehetséges. Az egyik, hogy az olyan új vírusvariánsok, melyekkel szemben nincs a népességben kialakult védelem, sokkal hamarabb áttörik a veleszületett védelmi vonalakat. A másik – kiegészítő – magyarázat az influenza-világjárványok időzítésével kapcsolatos.

 

A két év alattiak influenzaoltásának biztonságára nézve semmiféle vizsgálat nem létezik, miközben a hat hónapnál idősebbek tömeges oltását ajánlják

 

Több szerző felvetette, hogy a világjárványok 85 százalékban egybeesnek a 11 éves ciklust mutató napfolttevékenység fokozódásával. Ilyen időszak volt a 20. században 1918–20, 1946–48, 1957–58, 1968–69 és 1977–78. És valójában a fokozott napfolttevékenység időszakában vagyunk jelenleg is. A napfolttevékenység és a pandémiák közti kapcsolatot sokféleképpen magyarázzák, azonban az egyik valószínű magyarázat az, hogy ilyenkor csökken a Földet ért UV-sugárzás intenzitása.

 

Az influenza a teória szerint a D-vitamin bizonyos hiányában jelenik meg, illetve azok a személyek fognak elsősorban megfertőződni, akikben alacsony a járvány idején a D-vitamin-szint. Mivel a hivatalos napi ajánlott adag arra is kevés, hogy télen szinten tartsa a nyáron megszerzett D-vitamin-szintet, a lakosság gyakorlatilag a nyáron napozással megszerzett D-vitaminját éli fel az őszi-téli hónapokban.

 

Adit Ginde és munkatársai 2009-es vizsgálatukban 18 883 személy vérben mért 25(OH)D, azaz a D-vitamin aktív formájának szintjét vetették össze a felső légúti megbetegedések előfordulásával. Eredményeik szerint egyértelműen fordított kapcsolat állt fenn a D-vitamin-szint és a felső légúti megbetegedések közt. Minél alacsonyabb volt a D-vitamin szintje, annál gyakoribb volt a légúti megbetegedés. Az összefüggés asztmás egyéneknél még erősebb volt. A legalacsonyabb vérszintűeknek 55 százalékkal gyakrabban volt légúti betegségük, mint a magas D-vitamin-szintűeknek. Megjegyzendő, hogy a vizsgálatban az egészséges mértéknek a 30 ng/ml 25(OH)D-szintet tekintették, de valójában az optimális szintet más kutatók a 70 ng/ml-ben határozzák meg. Egy másik vizsgálatban ugyancsak fordított összefüggést találtak indián gyerekek D- vitamin-szintje és az alsó légúti megbetegedések előfordulása között (Wayse és munkatársai, 2004).

 

Melissa Li-Ng és John Aloia egy vizsgálatuk melléktermékeként figyeltek fel arra, hogy a csontritkulásra napi 800 NE (nemzetközi egység) D-vitamint szedő nők körében jelentősen lecsökkent, a 2000 NE-t szedő nők körében pedig gyakorlatilag megszűntek a fertőző légúti, így az influenzás megbetegedések is.

 

Cannell a szakirodalmi és személyes tapasztalatai alapján a jelenlegi influenzajárványban felnőtteknek napi 5000 NE-t, gyerekeknek testsúlykilogrammonként 1000 NE D-vitamin-pótlást javasol.

 

A vakcina nem véd az új mutánssal szemben

 

A D-vitamin általános védelmet jelenthet az influenza és influenzaszerű megbetegedésekkel szemben. Jelenleg azonban Magyarországon az orvoslás és a közegészségügy rendkívül konzervatív nézeteket vall ebben a kérdésben, ragaszkodnak a tudományosan teljesen megalapozatlan alacsony napi 4–800 NE adaghoz, és vényköteles gyógyszerként való forgalmazásával el is érik, hogy a lakosság ne tudjon D-vitaminhoz jutni. A D-vitamin-szintet a vérben mérve az derül ki, hogy egy felnőtt akár napi 10 000 NE-t is minden gond nélkül szedhet hónapokon át.

 

 

Okoz-e neurológai betegségeket az oltás?

Az USA-ban 2004-ben egy bizottsági jelentés (Stratton és munkatársai) látott napvilágot, amelyben összegezték az elmúlt évtizedekben szerzett tapasztalatokat az influenzaoltások mellékhatásairól.

 

Az 1976-os sertésinfluenza elleni tömeges oltási kampányban 45 millió embert oltottak be, mikorra kiderült, hogy a bénulással járó Guillain-Barré-szindróma feltűnően gyakori, és leállították az oltási kampányt. Mint az utólagos elemzésben kiderült, a nem oltottak körében millió emberenként 0,22 gyakoriságú megbetegedés az oltást követően a második héten 2,8-ra, a harmadik héten 3,5-re, vagyis 10-16-szorosára emelkedett. Ezt az évek során számos elemzés követte, mindegyik eltérő arányokkal szolgált. A bizottság a későbbi éveket is vizsgálta, és végső konklúziója az volt, hogy sem elutasítani, sem igazolni nem lehet az ismert vizsgálatok alapján azt, hogy az 1976 utáni influenzaoltások okoztak-e Guillain-Barré-szindrómát vagy sem. Az a tény, hogy a feltevést nem lehetett kizárni, továbbá, hogy a mellékhatás-jelentések minden országban, így az USA-ban is önkéntesek és foghíjasok, így feltételezhető, hogy sok influenzaoltás okozta Guillain-Barré-szindróma nem került jelentésre, így nem is számoltak vele.

 

Szklerózis multiplex esetében a bizottság ugyanerre az álláspontra helyezkedett: sem elfogadni, sem elutasítani nem tudta azt a feltevést, hogy az influenzaoltások hatására a betegség megjelenhet, vagy visszaesés, illetve állapotromlás léphet fel.

 

Látóideg-gyulladás kérdésében a bizottság szintén azt hangsúlyozta, hogy az oltás és a látóideg-gyulladás fellépése közti kapcsolat nem dönthető el.

 

Összességében sem a bizottság álláspontja, sem a vizsgálatok eredménye nem megnyugtató a tekintetben, hogy lehetnek-e súlyos neurológiai következményei az influenzaoltásnak. Ezek a mellékhatások ritkák, ám ezek kockázata az influenzaoltások hatékonyságának és az influenza veszélyességének fényében értékelendő. 

 

 

Veszélyeztetettek-e a gyerekek és a terhes anyák?

Az influenzát általában nem találták veszélyesebbnek terhességben, mint egyébként (Ayoub és Yazbak, 2006). De vajon az oltások higanytartalma jelent-e veszélyt a magzatra nézve. A thimerosal nevű higanyvegyületet, amelyet az oltóanyagokhoz tartósítószerként adagolnak, biztonsági vizsgálatoknak nem vetették alá. A magyar oltóanyagban 50 mikrogramm található, ez egy 70 kilós nő számára a megengedett napi érték hétszerese, egy újszülöttnél 400-szorosa. Mivel a thimerosal átmegy a magzatba, a jóval kisebb súlyú és fejletlen magzat számára még ennél is nagyobb dózist jelenthet az anya oltása.

 

Állatkísérletekben a thimerosal még külsőleg (szembe cseppentve) is 2-5-szörösére fokozta a magzat elhalását, míg patkányoknál a hashártyába adva 10-30-szoros magzati pusztulást eredményezett.

 

Laura Hewitson és munkatársai 2009-ben jelentették meg azt a vizsgálatukat, amelyben újszülött makákó majmoknak thimerosaltartalmú hepatitisz-B oltást adtak.

 

A kutatók 13 makákó majmot oltottak be higanytartalmú hepatitisz-B oltással, négy sós vizet kapott, három pedig nem kapott oltást. A makákókat kilenc neurológiai teszttel vizsgálta meg olyan kutató, aki nem tudta, melyik majom az oltott. Az oltott majmoknál három túléléssel kapcsolatos alapvető reflex, mint a szájjal keresés, csücsörítés és szopás megjelenése késést mutatott. A reflexekért az agytörzs felelős, amely a létfontosságú élettani működéseket szabályozza (légzés, szívműködés stb.). Más állatokkal végzett vizsgálatok is azt bizonyították, hogy a higany az agyban, illetve az agytörzsben halmozódik fel. Higanymérgezést szenvedett gyermekeknél is az agytörzs károsodott. A vizsgálatban kapott agytörzsi károsodások a későbbiekben az agy más részeinek a kifejlődésében is zavart kelthetnek. Egy vizsgálatban, amikor újszülött gyermekeken vizsgálták a higanytartalmú oltások hatását, a koraszülöttek vérében találták a legmagasabb higanyszintet. Más vizsgálatok is azt mutatják, hogy az újszülöttek erősen különböznek egymástól a higany kiürítésének képességében. A szerzők végkövetkeztetése, hogy egyetlen oltás is idegrendszeri fejlődési zavarokat okozhat.

 

Összességében a kevés vizsgálati adat is azt sugallja, hogy a higanytartalmú oltások sem terheseknél, sem kisgyermekeknél nem veszélytelenek.

 

 

Mennyire hatékony a védőoltás? Hatásos-e időskorban?

Mint várható volt, tavasz óta, amikor elkezdték az oltásokat előállítani, a H1N1 mutálódott. Az ukrajnai vírus halálos áldozataiból izolált kórokozó elemzése azt mutatja, hogy ez ellen hatástalan a védőoltás (McNeil, 2009). A D225G-nek nevezett mutáns egyik jellegzetessége, hogy a tüdőt támadja meg. A mutánst kimutatták Norvégiában, Ukrajnában, Brazíliában, Mexikóban, Japánban és az USA-ban is. Norvégiában, Franciaországban, Ukrajnában a halállal végződő esetekből izolált kórokozó D225G típusú volt. A WHO nem tartotta arra érdemesnek, hogy bejelentse, a vakcina nem véd az új mutánssal szemben, mi több, a mutáns ismeretében azt nyilatkozták, hogy nincs érdemleges változás a vírusban. Ezt elemzők komoly világ-egészségügyi kockázatnak tekintik, és ez megrendítheti a WHO-ba vetett bizalmat (Recombinomics Commentary, 2009. november 27., 28.). Ez felveti azt a kérdést is, vajon a tüdőgyulladásban elhunyt eddigi magyar áldozatok valóban megmenekültek volna-e, ha kapnak védőoltást. Mivel a D225G-t kimutatták az 1918-as spanyolinfluenzában is, és ez felelős a tüdővérzésért, a válasz valószínűleg nem. Ezt a feltevést erősíti az a decemberi bejelentés is, hogy egy férfi másfél hónappal a H1N1-oltás után elkapta az influenzát és súlyos tüdőgyulladást kapott. Az a szakértői kommentár, hogy ha nem kapott volna védőoltást, meg is halhatott volna, minden alapot nélkülöz, csupán az oltáskampány védelmezését halljuk ki belőle. Úgy tűnik tehát, hogy a közegészségügy, legyen az nemzeti vagy nemzetek feletti, a korrekt informálás helyett a céljainak megfelelő részinformálást tartja helyesnek.

 

Már az oltási szezon nyitányakor fel lehetett tenni a kérdést, vajon miért most védene jobban a védőoltás, mint korábban. Az aggályok nem alaptalanok.

 

Mivel az influenza általában idősebb korban vezet súlyosabb komplikációkhoz, sokat vizsgált kérdés, mennyire hatásos a védőoltás időskorban. A vakcinát 60 százalékos hatékonyságúnak tekintik, és a kalkulációk szerint az influenzaeredetű súlyos komplikációkat és a halálozást 70-80 százalékkal csökkenti. Lone Simonsen és munkatársai 2005-ben 33 influenzaszezon adatait elemezve azt mutatták ki, hogy miközben az USA-ban a 65 év felettiek oltottsága 15-ről 2001-re 65 százalékra nőtt, az influenzaeredetű halálozás nem csökkent. Caterina Rizzo és munkatársai 2006-ban ugyanerről számoltak be az olasz 65 év felettiek 1970 és 2001 közötti adatai alapján. Lisa Jackson és munkatársai 72 ezer 65 év feletti sorsát követték nyolc éven át, és kimutatták, hogy az influenzaoltásnak tulajdonított csökkent halálozási arány valójában évszaktól függetlenül fennáll, amiből arra következtettek, hogy az oltottak nagyobb „védettsége” az influenza-időszakban az oltottak és nem oltottak általános egészségi állapota közt eleve fennálló különbségekből fakad, nem pedig az oltás védőhatásából. A vizsgálatok egybehangzó tanulsága szerint időskorban az influenzaoltás a gyenge immunválasz miatt igen kis hatásfokú.

 

Nem sokkal jobb azonban a helyzet az egészséges felnőttek esetében sem. Vittorio Demicheli és munkatársai 2007-es Cohrane-elemzése 38 vizsgálat 66 248 alanyának adatai alapján következtetett arra, hogy „az eredmények ellenzik egészséges felnőttek tömeges, rutinszerű oltását az influenza ellen… a vakcina csak specifikus egyedi esetekben ajánlott”. A szerzők annak alapján következtettek erre, hogy az adatok szerint a tömeges védőoltásnak gyakorlatilag nincs hatása a munkából kieső napok számára, vagy az influenza miatt kórházi kezelést igénylők számában. A szerzők rámutatnak arra, hogy az oltással kapcsolatos neurológiai megbetegedések ritkák, ám tömeges oltás esetén ezek száma mégis megsokszorozódik.

 

Az influenza a teória szerint a D-vitamin bizonyos hiányában jelenik meg. Sok D-vitamint tartalmaz a tökmag

 

A gyermekek influenzaoltásának 51 vizsgálatát összegezték Tom Jefferson és munkatársai 2009-ben. Mint rámutattak, az oltás hatásossága és hatékonysága két külön fogalom. A hatásosság azt méri, adott influenzatörzs ellen mennyire véd az azzal egyező védőoltás. Az oltás hatékonyságát azonban azzal lehet mérni, mennyire előzi meg a valóságban az influenzaszerű megbetegedéseket és azok komplikációit. A szerzők nem találtak komoly bizonyítékokat ara, hogy a gyerekek tömeges oltása csökkentené az iskolai hiányzásokat, a kórházi felvételeket és az influenzaeredetű halálozást, vagy az influenza közösségekben való terjedését. A két év alatti gyermekek oltását pedig az eddigi vizsgálatok adatai nem támogatják. A szerzők döbbenetüknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a két év alattiak influenzaoltásának biztonságára nézve semmiféle vizsgálat nem létezik, miközben a hat hónapnál idősebbek tömeges oltását ajánlják.

 

Az adatok alapján széles szakadék tátong a határozott közegészségügyi ajánlások és a tudományos bizonyítékok között. Mivel a közegészségügyi ajánlásoknak is a tudományos eredményeken kéne alapulni, ezek hiányában nyilvánvalóvá válik, hogy a közegészségügyet puszta megalapozatlan feltevések irányítják akkor, amikor népességszintű ajánlásokat fogalmaz meg.

 

A mutáns megjelenésével új helyzet kezd kialakulni, melyre láthatólag sem a nemzeti közegészségügy, sem a WHO nincs felkészülve. Az információt visszatartják, a problémát bagatellizálják. A magyar közegészségügy a halálesetek teljes körű kivizsgálásának eredményét – ha történt ilyen – nem teszi közzé, csupán propagandaeszközként használja a haláleseteket abból a célból, hogy a lakosságot minél nagyobb arányban rávegye az oltásra. Az oltás hasznossága mellett számos érv felhozható, ugyanakkor a tudományos adatok alapján komoly védelem nem várható, különösen nem, ha a mutáns ellen netán a magyar védőoltás nem nyújt védelmet. Ennek tisztázása a közegészségügyre vár. Ám egyelőre a veszélyt sem kommunikálták a lakosság felé.

 

Irodalomjegyzék:www.tenyek-tevhitek.hu/

termeszetgyogyaszmagazin-2009-irodalomjegyzek.htm

 

 

H1N1: megkérdőjelezik a Tamiflu hatását

Brit kutatók megkérdőjelezték, hogy a Tamiflu nevű, influenza ellen ajánlott gyógyszer meggátolja a betegség szövődményeinek kialakulását olyan egészséges emberekben, akik elkapják a vírust. 

 

Miközben a kormányok világszerte bevetik a Tamiflu-készleteiket az új influenza elleni küzdelemben, brit kutatók a gyógyszer klinikai vizsgálatairól szóló korábbi tanulmányokat áttekintve arra az eredményre jutottak, hogy nincs elég bizonyíték rá, hogy a szer csökkentené az olyan szövődmények, mint a tüdőgyulladás kialakulásának kockázatát az egyébként egészséges emberekben.

 

A British Medical Journal szaklapban közzétett tanulmány szerzői úgy találták, hogy a gyógyszer egy nappal megrövidíti az influenzás tüneteket. Mint az orvosi folyóirat főszerkesztője, Fiona Godlee rámutatott, a kormányok világszerte milliárdokat költöttek a gyógyszerre, amelyet most a tudományos közösség maga talál elbírálásra alkalmatlannak.

 

2009. december 9.– MTI

Szendi Gábor
XVI. évfolyam 1. szám

Címkék: H1N1, influenza, oltás, vírus

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.