Betegségek A-tól Z-ig

Terápiás blokádok

Ha a szervezet „dermedt” állapotban van, a páciens tünetei a kezelés ellenére sem változnak

    Samuel Hahnemann, a homeopátia atyjának korában a páciensek kb. 80 százaléka valamilyen akut betegségben szenvedett, és mindössze a betegek 20 százaléka volt érintett valamilyen idült megbetegedésben. Ma pont fordított a helyzet. Egyfelől felmerül a kérdés, minek tulajdonítható ez a változás, másfelől a gyógyításnak természetesen az új körülményekhez kell igazodnia.


    Az idült betegségek esetében általában több, egymásra épülő immunológiai terhelésről van szó, így szervezetünk képtelen megfelelő gyógyulási reakciót beindítani. Ezekben az esetekben beszélünk „terápiás blokádról”. Ilyenkor az amúgy hatásos, jól bevált gyógymódok is csődöt mondanak.

     

    A kezelések hatására jelentős javulás áll be, de ha a terápiás blokád nem oldódik fel teljes mértékben, érdemes további okokat kutatni. Előfordult egy páciens esetében, hogy kineziológiai teszttel vizsgálták meg a szájüreg és az állkapocs területét, aminek eredményeként gócra bukkantak, méghozzá két gyökérkezelt fog formájában. Ezeket saját vér intramuszkuláris visszainjekciózásával, valamint homeopátiás nozódákkal kezelték, aminek következtében végre az évek óta fennálló sinusitis is véglegesen meggyógyult.

     

    A terápiás blokád állapotában lévő szervezet tehát „dermedt” állapotban van, ezért a páciens tünetei a kezelés ellenére sem változnak. Ezek az esetek gyakran szolgálnak ürügyül a természetes gyógymódok lejáratásához. Pedig csak arról van szó, hogy a terápiás ingerek csak akkor tudnak megfelelő válaszreakciót kiváltani a szervezetből, ha az reakcióképes.

     

    Mindeme összefüggéseket jól szemlélteti dr. H. H. Reckeweg (1905–1985) homotoxikológiáról szóló tanítása. Homotoxinoknak (a szervezet számára mérgező anyagoknak) nevezünk minden olyan tényezőt, amely betegséget vált ki. A homotoxikológia tana szerint minden szervezet a „változó egyensúly” állapotában van. Ha túl sok káros anyag árasztja el szervezetünket, vagy a mérgeket az anyagcsere nem megfelelő működése miatt nem képes kiüríteni, akkor felborul a kényes egyensúly. A test védekező mechanizmusai nem tudják a homotoxinokat semlegesíteni. Először csak enyhébb panaszok jelentkeznek, amelyek később komoly szervi betegségekké fajulhatnak. Az antihomotoxikus gyógyászat művelői ekkor olyan gyógyszereket adnak a betegnek, amelyek beindítják a szervezet ellenálló mechanizmusait és amelyek semlegesítik, majd eltávolítják a testből a káros anyagokat.

     

    Dr. Reckweg szerint a betegségek kialakulásának hat fázisa létezik, melyek közül az első három még lehetővé teszi az egészséges reakciókat, a további három fázisban azonban már nem könnyű az önszabályozás beindítása, mivel ekkor a szervezet már rendkívüli mértékben túlterhelt. Az említett hat fázis a következő: kiválasztás, gyulladás, lerakódás, károsodás, degeneráció és a dedifferenciálódás (bővebb magyarázathoz lásd a keretes szöveget).

     

    A betegség fázisai között nincs éles határ, az átmenet egyikből a másikba folyékony. A terápia célja, hogy a szervezetet visszavezesse az első három fázis valamelyikébe, amelyekben az immunrendszer ismét képes a reguláció és a regeneráció folyamatát beindítani. Ez megfelelő, ún. lökésterápiákkal, kivezetéssel és méregtelenítéssel lehetséges.

     

    A regulációs blokádot kiváltó tényezők lehetnek különböző vegyszerek, elektroszmog és végül, de nem utolsósorban pszicho-emocionális terhelések, korlátozó hitrendszerek, káros gondolkodásminták. Utóbbiak között a csökkent önértékelés mellett az ilyen mondatok is hozzátartoznak: „Minden olyan rossz”, „Semminek semmi értelme” vagy „Csak akkor érek valamit, ha teljesítményt tudok felmutatni". Ha a szervezet nem képes adekvát módon reagálni az alkalmazott terápiás ingerre, el kell kezdenünk felkutatni a blokád okát, gyökerét, hogy aztán e kiváltó tényezők célzott eltávolításával érhessünk el eredményt.

     

    Számos különféle vizsgálati módot ismerünk a terápiás blokádok felkutatására. A legelső és legegyszerűbb módszer a beteg alapos kikérdezése a kórtörténetről. Ezt különféle tesztek és vizsgálatok követik, például biorezonancia, Voll-féle elektroakupuntúra (EAV), kineziológia, Scenar-teszt, Vegateszt stb. Ha sikerült megállapítani, hogy fizikai, szellemi vagy lelki terhelésről van-e szó, végül sikerült pontosan beazonosítani a „gócot”, hozzáláthatunk a célzott terápiához.

    Az emberi anyagcserében a különböző folyamatok úgy kapcsolódnak  egymáshoz, mint az óramű fogaskerekei. Ha egy helyen leblokkolódik egy  részfolyamat, attól az egész rendszer zavart szenved és távoli helyeken zajló  anyagcsere- folyamatok is károsodhatnak

     

    Az ún. kivezető eljárásokkal tehermentesítjük a szervezetet, ami segít helyreállítani az egészséges reakciókészséget. Ezután a szervezet ismét képes lesz reagálni a lökés- vagy impulzusterápiákra, valamint a természetgyógyászat által alkalmazott kezelésekre.

     

    A betegség hat fázisa Reckeweg szerint:

    Dr. H. H. Reckeweg szerint szervezetünk a homotoxinok ellen hat fázisban védekezik, amelyek azonban nem feltétlenül mindig ebben a sorrendben követik egymást. Minden betegség egyedi folyamat, amely minden emberben másképpen zajlik.

     

    1. fázis, kiválasztás (Excretio): Ekkor a szervezet kiválasztóképessége jól működik, a test képes eltávolítani, kiüríteni a homotoxinokat. Ez különféle úton történhet, pl. orrváladékozás, verejtékezés, hasmenés vagy hányás. 

     

    2. fázis, gyulladás (Inflammatio): Ekkor a szervezet a kötőszövetek aktiválásával és a vérkeringés fokozásával (gyulladás) igyekszik megszabadulni a homotoxinoktól pl. láz, akut hörghurut, bőrkiütés vagy gennyesedés útján. Ha a homotoxinokat ekkor sem sikerül kiüríteni, akkor következik a:

     

    3. fázis, lerakódás (Depositio): Kialakul pl. az érelmeszesedés, a vesekő- vagy epekőképződés, a köszvény vagy a zsírmáj. Az első három fázis még nem okoz tartós, idült betegséget.

     

    4. fázis, károsodás (Impregnatio): Ebben a fázisban a gyógyulás már csak részben lehetséges. Ez a sejtek károsodásának stádiuma, amely megnyilvánulhat pl. asztma, atópiás ekcéma vagy reuma formájában.

     

    5. fázis (Degeneratio): Ez a sejtek, illetve a sejten belüli struktúrák pusztulásával járó betegségstádium, pl. cukorbetegség, májzsugor, ízületi kopás.

     

    6. fázis, daganatképződés (Dedifferenciálódás): Az utolsó fázisban módosul a sejtek genetikai örökítőanyaga, aminek következtében megindul az ellenőrizetlen, korlátlan sejtszaporulat, kialakul a rosszindulatú daganat.

    -vörös-
    XVIII. évfolyam 6. szám

    Címkék: terápiás blokádok

      Aktuális lapszámunk:
      2018. július

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.