Betegségek A-tól Z-ig

Természetes hormonkezelés

Enyhíthetők a változáskori tünetek

Még néhány évvel ezelőtt is általános terápiának számított a változás korába lépő nőknél a hormonpótlás. A közelmúltban azonban megrázó klinikai vizsgálati eredmények születtek, miszerint a szájon keresztül adagolt hormonpótlás hatására jelentősen megnő a szívinfarktus, a trombózis és a rák veszélye. Ennek következményeként megváltozott az orvosok hozzáállása a kérdéshez, ma inkább csak kivételes esetekben alkalmazzák. Ám a „természetes hormonkezelésnek” köszönhetően más módon is enyhíthetők a változáskori tünetek.


 

A ma várható átlagos élettartam mellett az alkatilag gyenge hormontermelésű nők életük kétharmadát a nemi hormonok hiányával kénytelenek leélni. Ha meggondoljuk, hogy testünk szinte minden sejtjén találhatók ösztrogén receptorok, és a szülőképes korú nők minden tekintetben jól el vannak látva ilyen receptorokkal, ami számos betegségtől megvédi őket, elképzelhetjük, milyen nehéz az élete azoknak, akiknél a hormontermelődés szinte nulla szintre csökken.

 

A modern orvoslás éppen ezért a változás korába lépő nőket mesterségesen előállított hormonokkal kezdte el boldogítani, s mindezt nem egyénre szabott dózisban és ellenőrzés nélkül. A századunk első éveiben végzett számos, nagy létszámú klinikai vizsgálat sokkoló eredményei alapján mára a legtöbb orvos inkább nem tanácsolja a hormonpótlást. Joggal! Azóta azonban hiányzik az arany középút a klimaxos tünetek kezelésében, ami kihívást jelent a holisztikus gyógyászat számára.

 

 

A panaszok már 30 éves kortól felléphetnek

Körülbelül a 40. életévtől a tüszőrepedés folyamata gyengül, lassul, esetleg el is marad, és a progeszteron (sárgatesthormon) hiánya a ciklus második felében különböző testi tünetekben nyilvánul meg: ödémásodásban, teltségérzetben, súlygyarapodásban, vénás pangásban, erősebb vagy rendszertelen menstruációs vérzésben, ingerültségben, idegességben, álmatlanságban, főként a menstruációt megelőző napokban. A női szervezet a menopauza előtti időszakban (premenopauza) van. Öröklött alkattól függően már a 30-as évek elején hanyatlásnak indulhat a petefészkek és a mellékvese szteroidtermelése. Ezt kiválthatja stressz, a szigorú diétázás (fehérje- és zsiradékhiány) vagy a helytelen táplálkozás: sok cukor, keményítő vagy túl sok nyers étel és oldhatatlan ballasztanyag, ugyanis ezek megkötik a tápcsatornában a hormonok bomlásából keletkező anyagcseretermékeket, amelyek így nem képesek kifejteni hatásukat. A krónikus ösztrogénhiány fáradtságban, fejfájásban nyilvánul meg a menzesz alatt, a tesztoszteron hiánya inkább narancsbőrt, az izmok gyengeségét és hangulati mélypontokat okoz.

 

A változás szakaszai

Ezután érkezik el a klimaktérium ideje, a változás kora. Ezt az időszakot ki-kihagyó menstruáció, alacsony ösztrogénszint vagy csak nagyon gyenge havivérzés jellemzi. Mivel a hormontermelés visszacsatolásos szabályozásnak van alárendelve, a szervezet ilyenkor a folliculus stimuláló hormon fokozott termelésével igyekszik a petefészkeket serkenteni. Ennek következtében a vérben megnő az ösztrogénszint, de nem jön létre tüszőrepedés, mert alacsony a progeszteronszint. Az eredendő ösztrogénhiány hatására hőhullámok lépnek fel, mert a vegetatív idegrendszer sejtjeinek ösztrogénreceptorainál hiányzik a hormon. Azonban az ezt követő ösztrogénfelesleg hatására is csökkenhet a szervezet saját ösztrogéntermelése, ami szintén hőhullámokat idéz elő – ezért ebben az időszakban célszerű ellenőrizni a vérben a hormonszinteket.

 

A szájon keresztül adagolt hormonpótlás hatására jelentősen megnő a szívinfarktus, a trombózis és a rák veszélye

 

A "menopauza" tulajdonképpen az utolsó természetes menstruációs vérzés (ezért azt, hogy mikor érkezik el, csak utólag lehet megállapítani), és innentől számított 12 hónap múlva befejeződik a klimaktérium. Néhány nőnél a petefészkek viszonylag gyorsan, szinte egyik napról a másikra képesek leállítani működésüket. A hormonhiányos szimptómák különösen hevesek lehetnek azoknál a nőknél, akikre azelőtt inkább ösztrogéntúlsúly volt jellemző. A vegetatív stressz súlyosbítja a panaszokat. Ez például éjszaka és stressz hatására fellépő izzadásban, vegetatív szívpanaszokban - ritmuszavarok, heves szívdobogás -, fáradtságban, erős érzelmi reakciókban, átalvási zavarokban, a nyálkahártyák szárazságában és kezdődő ízületi panaszokban nyilvánul meg.

 

Az ezt követő időszak a "posztmenopauza", többnyire 50 éves kor után, de olykor már sokkal hamarabb. Ebbe a korszakba lépve a nők többségénél már elmaradnak a hőhullámok. A célsejtek receptorai visszafejlődnek és nem jelzik a hormonhiányt. Az ösztrogénhiány azonban sok nőnél sokféle nyomot hagy hátra, amelyek közül némelyik negatívan befolyásolhatja az életminőséget, ami miatt többnyire gyógyszeres kezelést kell kapniuk. Ezek között élen járnak az átalvási zavarok, az ízületi fájdalmak és az ízületi kopás, általában a fokozott gyulladáshajlam, a hirtelen megemelkedő vérnyomás és koleszterinszint, a csontritkulás, az izomsorvadás, a súlygyarapodás és a testzsír eloszlásának megváltozása (több háj rakódik le a hasra, mint a combra és a fartájékra), valamint a nyálkahártyák szárazsága. De felléphet hajhullás, a hólyag gyengesége (vizelettartási problémák), a fizikai és pszichés terhelhetőség hiánya és a hanyatló agyműködés.

 

A fájdalomcsillapítók jobbak, mint a hormonok?

A nők ebben az életszakaszban fájdalomcsillapítókat, szintetikus "csonterősítőket", vérnyomás- és koleszterincsökkentőket, altatókat, antidepresszánsokat és egyéb gyógyszereket szednek, vállalva a mellékhatásokat. Pedig csupán ösztrogén hiányzik - és 60 éves kor után a férfi nemi hormonok is, amit addig a petefészek még előállít.

 

Az orvosok hozzáállásában bekövetkezett változás óta azt ajánlják, hogy csak erős változáskori panaszok esetén kell rövid ideig (1-2 évig) pótolni a hormonokat. A nemi hormonok hiánya terápiás szempontból kivételt jelent. Míg az orvoslásban - és a természetgyógyászatban is - például a hasnyálmirigyek termelte hormon hiányát azonnal kívülről pótolják - részben a káros következmények elkerülése, részben a mirigyműködés megtartása érdekében -, az ösztrogénhiányt, illetve az egyéb nemi hormonok hiányát általában figyelmen kívül hagyják, és nem kezelik. Ha egyáltalán sor kerül a hormonpótlásra, akkor csak a mirigy működésének teljes leállása esetén. Egyébként a premenopauza és a posztmenopauza tüneteit általában bagatellizálják.

 

 

Premenopauza: báziskezelésként helyes életstílus

Ezzel szemben a hormonhiány természetes kezelése ajánlott, méghozzá minél korábbi szakaszban. A premenopauza (30-35 éves kor) idején fellépő panaszokat szabályozott terápiákkal kell kezelni, hiszen ilyenkor a petefészkek működése még serkenthető. Az első lépés az agyalapi mirigy és a pajzsmirigy túlműködésének kizárása, ugyanis ezek szintén előidézhetnek hasonló panaszokat.

 

 

Öröklött alkattól függően már a 30-as évek elején hanyatlásnak indulhat a petefészkek és a mellékvese szteroidtermelése. Ezt kiválthatja a stressz, a szigorú diétázás (fehérje- és zsiradékhiány) vagy a helytelen táplálkozás

 

Bázisterápiaként fontos az alkatnak megfelelő életmód (rendterápia). Ennek fő elemei a helyes táplálkozás, az emésztés és anyagcsere rendezése, a sport, a rendszeres testmozgás, a kellő mennyiségű alvás, pihenés, a páciens foglalkozási körülményeinek, céljainak, feladatainak, boldogságra való képességének és spirituális érdeklődésének közös feldolgozása és a változás kidolgozása. Általában véve e területeken keresendő a hormonális egyensúlyhiány oka. A tartós fizikai és pszichés stressz hatására a hipofízis hormonjainak termelődése csökkenhet, ami a nemi hormonokat termelő mirigyek működését is károsan befolyásolja.

 

A hormontermelődés szempontjából előnyös - különösen gyenge alkatú személyeknél - a fehérjékben gazdag táplálkozás és a kellő mennyiségű zsiradék elfogyasztása (legalább 50-75 g/nap). Ezzel szemben minél kevesebb keményítőt, durva ballaszt anyagokat, gluténtartalmú gabonát és cukrot tartalmazó élelmiszer fogyasztása javasolt (ajánlható a rizs, a kukorica, a köles, a quinoa, a pohánka). Előnyös a sok zöldség is, inkább párolva, mint nyersen, mivel így könnyebben emészthető.

 

A belek és a petefészkek anatómiai közelsége miatt fontos a belek és a környező nyirokszövetek salaktalanítása, méregtelenítése.

 

A sportot - annak intenzitását és időtartamát illetően - hozzá kell illeszteni a páciens életkorához és testalkatához. Ha egy nő túlterheli magát, és naponta több mint egy órán át intenzíven mozog, hamarabb eljuthat a változókorba, ugyanis a fizikai terhelés által előidézett stressz fékezi a petefészkek hormontermelését.

 

Fontos a lazítás, a pihenés is, amiben segíthet a taj-csi, a légzésterápia vagy a jóga. Ezáltal javul a medence vérellátása, és a stressz okozta emocionális blokád hatására oldódik a köztiagy mirigyeinek funkciózavara.

 

Sikeres lehet továbbá az akupunktúra és a kínai gyógynövényekkel végzett kezelés, valamint a kivezető gyógymódok (pl. véres köpöly, piócázás stb.).

 

Fürtös poloskavész, szója, rebarbara, barátcserje
A változáskori panaszok kezelésében szerephez juthatnak a gyógynövények is. A szója, a fürtös poloskavész és a rebarbaragyökér ösztrogénszerű hatásúak. A barátcserjét ezzel szemben inkább ösztrogéntúlsúly és progeszteronhiány esetében alkalmazzák. Azonban sok esetben a gyógynövények önmagukban nem elegendőek

 

Ezen kívül létezik számos gyógynövény, amelyek segítségével enyhíthetjük a tüneteket, amennyiben a petefészkek még működőképesek.

 

Ha ösztrogénfelesleggel állunk szemben, a barátcserje (Vitex agnus castus) képes csökkenteni a prolaktin nevű hormon szintjét, ami az agyalapi mirigyben termelődik. Ugyanakkor fokozódik a luteinizáló hormon termelődése, aminek hatására több progeszteron is termelődik, ami kedvez a peteérésnek.

 

Ha ezzel szemben inkább ösztrogénhiányról van szó, a petefészkeket a fürtös poloskavész (Cimicifuga racemosa) kivonataival stimuláljuk.

 

Ha mindez nem segítene (pl. a menstruáció hiánya vagy hormonális eredetű fejfájások, meddőség, depresszió miatt), érdemes a petefészkek működését természetazonos hormonokkal serkenteni. A "természetazonos" nem növényi eredetű hormonokat jelent, hanem szintetikusan előállítottakat, amelyek azonban kémiai összetételüket, szerkezetüket tekintve megegyeznek az emberi szervezet által termelt hormonokkal.

 

E terápia célja, hogy a szervezetet ugyanúgy ellássuk hormonokkal, mintha ezt a petefészkek tennék, ami azt jelenti, hogy e hormonokat nem az emésztő szervrendszeren keresztül juttatjuk a sejtekhez, hanem a bőrön keresztül gél formájában adagoljuk, méghozzá mindig egyénre szabott dózisban. A ciklus során 10 napig progeszteront adagolnak hüvelyi kúp vagy kapszula formájában. Ez a kezelés nem nyomja el a petefészkek természetes működését, sőt hatására javul e szervek vérkeringése. 3-6 hónap után a kezelést szüneteltethetjük, hogy kiderüljön, vajon a szervezet külső segítség nélkül is képes-e helyreállítani saját hormontermelését.

 

 

Klimaktérium: a fitoösztrogének részben pótolhatják a hiányt

A változáskori panaszokat szintén így kezeljük. Ha ez nem bizonyulna elegendőnek, és továbbra is jelentkeznek például hőhullámok, rendelkezésünkre állnak a növények által termelt ösztrogénszerű anyagok (fitoösztrogének). Ezek közül első helyen említjük a legrégebb óta ismert növényi fitoösztrogént, a rebarbaragyökér (Rheum rhaponticum) kivonatát.

 

Posztmenopauza: ha a "szabályozás" nem sikeres

Ha a petefészkek teljesen beszüntetik a hormontermelést, tehát beáll a posztmenopauza, erős panaszok esetén a szabályozó jellegű terápiák már nem segítenek. Éppen ezért a fürtös poloskavész már nem ígér semmilyen terápiás sikert. Ha a fő panasz a hőhullám, akár évekig folytathatjuk a kezelést a fent említett rebarbaragyökér kivonatával.

A vegetatív stressz súlyosbítja a panaszokat. Ez pl. éjszaka és stressz hatására fellépő izzadásban, vegetatív szívpanaszokban, átalvási zavarokban és kezdődő ízületi panaszokban nyilvánul meg

 

Az alvászavarokat is sikeresen kezelhetjük növényekkel, például citromfűvel, golgotavirággal, komlóval, macskagyökérrel, amelyeket nagy dózisban kell adagolni. A természetes alváshormon, a melatonin is adagolható kis dózisban az alvás elősegítésére.

 

Tartós enyhe panaszok esetén ajánlatos a szójabab izoflavonjait alkalmazni. Nagy dózisban (napi 80 mg) ösztrogénszerű hatást fejtenek ki a sejtek ösztrogénreceptorain (idegrendszer, bőr, csontok, agyvelő), részben antiösztrogén jellegű hatást a méhben és az emlőkben. Ez azt jelenti, hogy ösztrogénszerű hatást érhetünk el a valódi ösztrogének veszélyes mellékhatásai nélkül.

 

A hormonhiány következményeinek enyhítése érdekében a már említett rendterápiás eljárásokat ebben az életszakaszban is figyelembe kell venni. Ha azonban a panaszok erősek, és/vagy a páciens erős terhelésnek van kitéve (pl. stresszes, fárasztó munka), a korábban már említett hormonpótlás az egyetlen megoldás, hogy megelőzzük a szövődményeket, illetve az ezekre adandó, erős hatású gyógyszerek szedését.

 

 

A természetes hormonpótlás sem ajánlható mindenkinek

A klasszikus hormonpótlás hátrányainak lényege, hogy a mesterséges hormonok testidegenek, ezért mellékhatásokat idéznek elő. A mellékhatások másik oka, hogy a kezelőorvos többnyire kezelési sablonokat alkalmazva és nem egyénre szabott dózisban adja a hormonokat, tablettás formában. Ezzel szemben a természetes hormonterápia teljesen testazonos formában, bőrön keresztül és személyre szabott adagban történik. A tapasz folyamatosan, de egyszerre mindig csak igen kis dózisban adagolja a hormont, ami innen a véráramba jut, hasonlóan ahhoz, ahogyan a petefészek teszi. Ha a hormonszinteket alacsonyan tartjuk, és a termékeny nők ciklusát utánozzuk (ami vérzés nélkül is lehetséges), a mellékhatások elkerülhetők.

 

Felléphet hajhullás, a hólyag gyengesége (vizelettartási problémák), a fizikai és pszichés terhelhetőség hiánya

 

A terápiát célszerű közvetlenül a változás korában megkezdeni, és nem csak a valódi hormonhiány kialakulásakor. Előtte emlőrákszűrést kell végezni (ultrahang vagy mammográfia), ugyanis a hormonkezelés közben vagy után az emlők állapotát nem könnyű megítélni. Ráadásul a már kialakult tumorok a hormonkezelés hatására növekedésnek indulhatnak. Noha a természetes hormonkezelés jóval kevesebb kockázattal jár, mint a klasszikus hormonpótlás, biztonsági okokból nem szabad alkalmazni, ha valakinél valós genetikai hajlam mutatható ki az emlőrákra. Szintén nem ajánlható erősen túlsúlyos nőknek, valamint olyanoknak, akik dohányoznak vagy rendszeresen alkoholt fogyasztanak, mivel ezek a szokások amúgy is jelentősen megnövelik a rák kialakulásának kockázatát, és e tényezők kombinálódása az ösztrogénnel különösen veszélyes lehet.

- vörös -
XV. évfolyam 10. szám

Címkék: hormonkezelés, hormonpótlás, menopauza, természetes hormonpótlók, változókor

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.