Betegségek A-tól Z-ig

Tinnitus – mit tegyünk, ha hiányzik a csend?

Bevált terápiás lehetőségek fülzúgás esetén

Hirtelen nyomást vagy lökést érzünk, majd a fülünk csengeni, sípolni, zúgni kezd. Ha valakinél először lép fel olyan fülzúgás, amely nem múlik el néhány percen belül, az illető általában megijed és tehetetlennek érzi magát. Amennyiben az állapot tartóssá válik, a páciensre nehezedő nyomás csak fokozódik. Amilyen sokfélék a tinnitus kiváltó okai, olyan sokfélék a kezelés lehetőségei is, sőt nemritkán az is megtörténik, hogy a panaszok teljesen maguktól megszűnnek.


Becslések szerint minden második felnőtt tapasztalta már élete során, hogy hirtelen mintha gonosz kis manó költözött volna a fülébe, bár az aprócska lény viszonylag rövid időt után általában magától elbúcsúzik. Az emberek 15 százaléka hosszú távon tapasztaltja a fülzúgást, de együtt tud élni vele, 10 százalékuk azonban terhesnek érzi a fülében hallott állandó zajt, és ez akadályozza mindennapi életvitelében. A tinnituspácienseknek három százaléka az, aki nagyon komoly panaszokat érez. Minden terápia célja az úgynevezett dekompenzált tinnitus megakadályozása, amelyhez olyan tünetek társulnak, mint az alvászavarok, szorongás, depresszió vagy munkaképtelenség.

 

A fülzúgás kiváltó oka lehet a munkahelyi terhelés, a magánélet feszült szakasza, az önmagunkra szánt túl kevés idő. Ám az is előfordulhat, hogy egy nagyon feszített, munkás évet követően végre elmehetünk szabadságra, és a tinnitus ekkor jelentkezik teljesen váratlanul. Átvitt értelemben nem másról van szó ilyenkor, mint a lélek rejtett, a testnek szóló üzenetéről: légy óvatosabb, különben nem működöm tovább! A betegség felfogható úgy is, mint arra szóló figyelmeztetés, hogy változtassuk meg az életünket.

 

Az agy téves kapcsolásai fülzajokat váltanak ki

A tinnitus (a név a latin csengeni, csörömpölni igéből származik) olyan tünet, olyan érzet, amely a hallóidegpályán vagy az agyban képződik, és a hallásérzékelés során a központi idegrendszerben felerősödhet. Kísérő jelenségként jelentkezhet halláscsökkenés, tompa érzés a fülben, túlérzékeny hallás (latin nevén hiperakusis) vagy szédülés.

 

Az agyban olyan körpálya alakul ki, amely önállósítja önmagát abban a pillanatban, ahogy a fülre ható zavaró befolyás intenzívvé és tartóssá válik. Ha erre az érintett pánikba esik, szorongani kezd és folyamatosan befelé hallgatózik, akkor az ördögi kör csak még tovább erősíti önmagát. A limbikus rendszer (érzelmi központ) és a hallókéreg területén kialakuló idegi kapcsolatok a zajokat annyira felerősíthetik, hogy azt már észlelni is lehet. Ha viszont a tinnitust gátló idegpályák aktivizálódnak, ezek enyhítik ezt az ördögi kört és megtörik az önmagát erősítő folyamatot.

 

A tinnitus keletkezésének helyén az okok sokrétűek, többek között a következők jönnek szóba:

Zaj (például diszkó, valamilyen gép zaja).

Trauma (robbanás).
A belső fül megbetegedései (ortoszklerózis, Meniére-kór).
Középfülgyulladás, fertőzések.
Stressz.
Vérellátási zavarok.
A nyakcsigolyák, az állkapocs és/vagy a rágóizmok működési zavarai.
Gyógyszerek mellékhatásai (például nagy dózisú aszpirin, antibiotikum, tbc-ellenes szer).
A központi idegrendszer megbetegedései.

 

A tartós fülzúgás nagyon kínzó lehet és általában erősen megviseli az érintettet

 

Szokás elhatárolni egy olyan zajt, amelyet csak a páciens hall (ez az úgynevezett szubjektív tinnitus) attól, amelyet a vizsgáló is észlel (objektív tinnitus). Ez utóbbit kiválthatják érelváltozások, nem szokásos érlefutások és a fej-nyak területén jelentkező izomműködési zavarok, valamint az orrüreget a középfüllel összekötő Eustach-kürt szellőzési zavarai.

 

Újonnan fellépett tinnitus esetén fontos az alapos kivizsgálás

Az újonnan jelentkező tinnitus sem pánikra nem ad okot, sem nem számít olyan vészhelyzetnek, amelyet feltétlenül még aznap el kell látnia orvosnak. A lehetséges okokat azonban mindig alaposan fel kell deríteni, hogy kizárható legyen a kezelésre szoruló alapbetegség. A tünetek első jelentkezésekor forduljunk háziorvoshoz vagy fül-orr-gégészhez. A vizsgálatnak része a betegségtörténet felvétele, az alapos vizsgálat fülmikroszkóppal, a vérnyomásmérés, valamint a fül- és nyaktájék meghallgatása sztetoszkóppal. Tartós fülzúgásnál a következő lépések tanácsolhatók még:

 

Hallásteszt tinnitusméréssel (a szubjektív módon érzett frekvencia és hangerő meghatározása).
Hallóideg-vizsgálatok (agytörzsi audiometria/ BERA).
Vérvizsgálat (kis vérkép, gyulladásos értékek, bakteriális és vírusfertőzések ellenőrzése, például Lyme-kór, szifilisz, bárányhimlő).

 

Egyes esetekben továbblépésre adnak lehetőséget az olyan képalkotó eljárások, mint a komputertomográfia (CT) vagy a mágnesesrezonancia-tomográfia (MR), amelyek megmutatják a hallóideg struktúráit, valamint a fogorvosi, ortopédiai és neurológiai vizsgálatok. Belgyógyászt akkor érdemes bevonni az  együttműködésbe, ha felmerül a szív- és érrendszeri megbetegedés gyanúja. Mindezek ellenére gyakran előfordul, hogy nem találják a kiváltó okot, ez azonban nem jelenti azt, hogy a tinnitus ne volna eredményesen kezelhető. Az egyénileg meghatározott terápiás terv szerint lehetőleg minél hamarabb és a szenvedés fokától függően szükséges megkezdeni a kezelést.

 

Akut fázisában (vagyis amikor három hónapnál még nem telt el több idő) a tinnitus kezelésében a vérellátást javító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek állnak az előtérben. Az újonnan fellépett panasznál a cél a tünetek elmulasztása. Ha a betegség minden erőfeszítés ellenére krónikus bántalommá változik, akkor ahhoz próbálják hozzásegíteni a beteget, hogy jobban „fogadja el” a betegségét. A hagyományos orvoslás a fül-orr-gégész által nyújtott felvilágosítást és terápiát a hallókészülék-akusztikus és a pszichoterapeuta adta támogatással egészíti ki, illetve más szakorvosokkal végzett együttműködéssel. Még ha régóta fennáll is a tinnitus, a zúgás újra egyik napról a másikra eltűnhet!

 

A természetgyógyászati terápia bevált építőkövei

A kezelést természetgyógyászati módszerek támogathatják. A rendterápia például – mint az egészséges életmódhoz útmutatást nyújtó eljárás – nagyon fontos eleme a terápiás lehetőségek tárházának. A legtöbb tinnituspáciens számára nagyon hasznosnak bizonyul a mindennapok strukturálása a munka és a pihenés fázisaival, valamint a következetes stresszkezelés.

 

Együnk rendszeresen és változatosan, szánjunk időt az étkezésre!
A rendszeres, kielégítő és pihentető alvás aktivizálja az öngyógyító erőket.
Használjuk a megtanult lazító technikákat és alkalmazzuk rendszeresen a mindennapokban!
A hosszú ideig tartó ülő tevékenységet rendszeresen szakítsuk meg mozgással, nyújtó- és lazítógyakorlatokkal, mozgassuk meg a nyakunkat és a hátunkat.
A mozgás javítja a vérellátást, segít feldolgozni a stresszt és lendületbe hozza a szervezet öngyógyító erőit.

Gondoljunk saját magunkra és szánjunk időt önmagunkra.
Kerüljük el a csendet, vegyük körül magunkat kellemes zajokkal!

 

A fülzúgás gyakran akadályozza az elalvást, vagy különösen hangosan jelentkezik a reggeli csendben, felébredés után. Az ébresztőórás rádió, az elalváshoz szánt lazító zene, a speciális tinnitus-CD-k, a szobai szökőkút, a nyitott ablaknál való alvás mind segít „maszkírozni” a fülben hallható zajokat. Mondjunk le azonban a fejhallgatóról, kerüljük a zajhatásokat vagy használjunk hallásvédőt.

 

A fülzúgás kiváltó oka lehet a munkahelyi terhelés, az önmagunkra szánt túl kevés idő

 

Az akupunktúra szabályozza és javítja a test működését és serkenti a megzavart rendszerek  öngyógyítását. A hagyományos, testen végzett akupunktúrát ki lehet egészíteni fülakupunktúrával vagy a Gleditsch-féle szájakupunktúrával. Különösen a tinnitus akut szakaszában lehet sikeres a hetente egyszer-kétszer végzett, legalább 20-30 perces ülés, minimum hat alkalommal. A bevált pontok közé tartoznak a neuromuszkuláris-pszichovegetatív pontok, az állkapocs és a fül-orr-gége funkcióját javító pontok, valamint a melegítő meridián pontjai.

 

Krónikus tinnitus esetén az akupunktúra kevésbé eredményes, a legtöbb esetben nem sikerül eltüntetni a zúgást. Ha azonban a beteg nagyon szenved, a pszichovegetatív és muszkuláris reakciók befolyásolhatók, és ezzel javítható az alvás minősége, elérhető az ellazulás.

 

Köpölyözés: mélyre ható hatás a reflexzónákon keresztül

A köpölyözés (száraz vagy véres) a hátat használja terápiás területként, mivel ez a testrészünk számos belső szenvedés tükre. A véres köpölyözés csökkenti a vér szilárd alkotóelemeinek arányát (hematokrit), aminek eredményeként javul a vérellátás. A száraz köpölyözés során a bőrben és a kötőszövetben serkentik az anyagcserét.

 

A beteg hátán felderítik a fájdalmas területeket. Ezek belső működési zavar jelei lehetnek. Szervezetünk minden egyes szerve hozzárendelhető a háton egy-egy bőr/bőr alatti rész területhez, ezek az úgynevezett szervreflexzónák (Head-féle zónák). Ezeknek köszönhető, hogy a felületen kifejtett terápiának mélyre nyúló hatása van.

 

Az izmok megkeményedésével különösen gyakran találkozunk a váll háromszögében, ahol több meridián is keresztülhalad (többek között a háromszoros melegítő, az epehólyag- és a vékonybél-meridián). A fej területén kialakult gyulladásos gócok, a fej hátsó részén érzett neuralgikus fájdalmak, szédülés nyakcsigolyazavaroknál, ízületi blokádok és tinnitus – mindezeket érinti ennek a zónának a zavara.

 

Ilyenkor általában véres köpölyözést alkalmaznak. A nyakszirti zónán keresztül gyakorolunk hatást a fej területének félrecsúszott szabályozására. A kivezetésnek ezt a módszerét a vesezóna köpölyözése egészíti ki. Hatására  javul a vese felé haladó vér áramlása és ezzel az anyagcsere.

 

Jobb vérellátás lazítással és gyógynövényekkel

A tinnitus akut fázisában tanácsos vérellátás-fokozó gyógyszerek adagolása, krónikus lefolyásnál azonban nem. A nagy dózisú ginkgokészítmények (páfrányfenyő) hatékony alternatíváját jelentik az ugyancsak vérellátás-javító pentoxifyllinnek. A 120 mg-os ginkgotablettákból naponta kettőt kell bevenni négy héten át. Fenntartó kezelésként további négy héten át szedhető alacsonyabb dózisú készítmény (40 mg-os tabletta naponta 3x1). A hosszú távú szedés sokba kerül és fölösleges. Figyelem: mivel a gingko hígítja a vért, véralvadásgátló gyógyszerekkel egyidejűleg nem szabad szedni! Műtétek előtt is időben le kell állni vele.

 

Ha a beteg nagyon szenved, akkor kúraszerű terápiát érdemes ajánlani valahol egy nyugalmas intézményben

 

Lazításhoz és az elalvás segítésére jó szolgálatot tesznek a valeriánát, komlót, orbáncfüvet és citromfüvet tartalmazó szerek. Hasznos a magnézium is: támogatja a belső fülben az ioncsatornákat, amennyiben gátolja a hallósejtekbe irányuló megnövekedett kalciumbeáramlást. Ez a folyamat ugyanis a hallószőrök károsodásához és tinnitus kialakulásához vezethet. Az ajánlott napi dózis 300 mg.

 

Ha az ambuláns kezelési módszereket már mind kimerítettük, a beteg mégis nagyon szenved, akkor kúraszerű terápiát érdemes ajánlani valahol egy nyugalmas intézményben. Ha az illető kiszabadul a hétköznapokból, lazítani tud és szakszerű segítséget kap, akkor könnyebben átgondolja az életét és jobban meg tudja tervezni a jövőjét.

 

Homeopátiás segítség tinnitus esetén

Gondosan kiválasztott homeopátiás szerekkel jól kiegészíthető a tinnituskezelés. Az egyénileg leginkább alkalmas szert akut fázisban a D6-os potenciából válasszuk, naponta 3x5 golyócskát.

 

Aconitum: hirtelen fellépő tinnitus. Külső zajérzékenység, a zenét nem tudja elviselni, úgy érzi, mintha víz csöpögne a bal fülében.

 

Aethusa cynapoium: mintha bedugult volna a füle, úgy érzi, mintha hő sugározna a füléből, zizegő hang.

 

Aloe socotrina: kattogás rágás közben, csörgés a bal fülben, mintha szétguruló fémgolyók csörömpölnének.

 

Antipyrinum: fájdalom mindkét fül mögött, zümmögés.

 

Arnica: trauma kiváltotta tinnitus, a vér odaáramlása okozta fülzajok, zaj okozta nagyothallás esetén is.

 

Belladonna: feszítés a belső és a külső fülben, zümmögő zajok, érzékeny a hangos hangokra, lüktető, ütemes fájdalom mélyen a fülben, a szívveréssel szinkronban, hallja a fülében a saját hangját.

 

Bryonia: zizegés és zúgás, belső füli szédülés.

 

Hydrastatis canadensis: géphanghoz hasonló zúgás, kifejezett levertség.

 

Kalium phosphoricum: zümmögés és zúgás a fülben, szorongás, ideges félelem, elutasítja az emberekkel való találkozást.

 

Lycopodium: zúgás és zörgés halláscsökkenéssel, a zajok visszhangot okoznak a fülben, melankólia, félelem az egyedülléttől, reggeli szomorúság.

 

Natrium salicylicum: mély fülzúgás, szédülés, süketség.

 

A homeopátiás szer formájában alkalmazott sisakvirág (Aconitum) enyhítheti a tinnitust

 

Petroleum: csengés és kattogás a fülben, halláscsökkenés, szédülés felálláskor, mintha tengeri beteg lenne, ekcémás hajlam.

 

Phosphorus: nagyothallás, amely a zajok visszhangjával párosul, kimerültség, nagyfokú levertség, ingerlékenység.

 

Rhododendron: susogás és csengés a fülben, reggel jobban hall, a fülzúgás néhány órával a felkelést követően lép fel.

 

Terebinthinae oleum: természetellenes módon hallja a saját hangját, zúg, mint egy tengeri kagyló, a hangos beszéd fájdalmat okoz.

M.L.
XVI. évfolyam 12. szám

Címkék: fül, fülzúgás, holisztikus gyógymódok, homeopátia, tinnitus

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.