Betegségek A-tól Z-ig

Új kullancs közvetítette veszély: babesiosis

Ismét itt a kullancsinvázió. Az elmúlt tél meglehetősen enyhe volt. Ennek eredményeképpen sok volt az áttelelő kullancs is. Ami azt jelenti, hogy ebben az évben különösen erős kullancsfertőzöttséggel kell számolnunk a kullancsendémiás területeken.


 

Az elmúlt években részletesen szóltunk úgy a kullancsokról, mint az általuk terjesztett fertőző ágensekről, elsősorban a vírusos agyhártya- és agyvelőgyulladásról, valamint a Borrelia okozta Lyme-kórról.

 

Nem foglalkoztunk viszont részleteiben a babesiosisszal. Ez a maláriaszerű emberi megbetegedést is okozó kórokozó (protozoon) mint állatbetegség régóta ismert, és szinte minden emlős házi- és vadállat megbetegedését okozhatja.

 

Néhány mondatban szeretném összefoglalni azokat a legfontosabb ismereteket, melyek segítségével elkerülhetjük a kullancsoknak mint fertőző vektoroknak közreműködésével kialakuló fertőződésünket.

 

1. A kullancsok bokrokra, fákra csak kb. egy méter magasságig mennek fel. A petékből kialakuló színtelen apró lárvák csak a fűszálakra mennek fel. Ezekkel az apró rágcsálók, madarak találkoznak leginkább, vagy a fűben mezítláb sétáló ember, vagy leheveredő ember, állat. A következő fejlődési alak, a nimfa már 30-40 cm magas bokrokon is megtalálható, a bokrokkal érintkezők begyűjthetik azokat. A nemileg érett alakok, az imágók már 1 m magasságra is feljutnak, és így a nagyobb testű állatokat és az embert is fertőzhetik.

 

2. Az imágók petéiket is fertőzik (transovariális fertőzés), ezért a lárvák már az első vérszívásukkal bejuttathatják a kórokozókat állatba, emberbe. A lárvák azért is veszélyesek, mert színtelenek, szúrásuk nem érezhető, és mindössze néhány órát töltenek az állaton vagy emberen. Így fertőzés jöhet létre anélkül, hogy tudomást szereznénk a kullancscsípésről.

 

3. Magyarországon a vektor (itt közvetítő, átvivő) kullancs az Ixodes ricinus (közönséges kullancs), mely bármilyen gazdaállatot és embert is elfogad. Szívogatásával közvetíti a kullancsenkefalitiszt, a Lyme-kórt és a babesiosist is. Ez a kullancs háromgazdás, vagyis fejlődésének három fázisát más és más állaton végzett vérszívás (és esetleges fertőzés-fertőződés) után a talajon történő átalakulás révén éri el.

 

A mezítláb füves-bokros területen járó ember is fertőződhet lárvák vagy nimfák közvetítette babesiákkal

 

4. Lényeges, hogy a kullancsok csak endémiás területeken fordulnak elő. Itt találják meg ugyanis szaporodásukhoz és fejlődésükhöz a legoptimálisabb környezeti feltételeket. Ez azt jelenti, hogy a nyugati határszélen, de Somogy-Zala-Baranya megyékben is számolni kell jelentékeny kullancsinvázióval.

 

5. A flavivírusok csoportjába tartozó RNSvírus - mely a kullancsenkefalitisz kórokozója - ellen védőoltással lehet védekezni. Ez ajánlott mindenkinek, aki erdős-bokros vidéken vagy kiterjedt legelők közelében él, vagy ilyen területeket bármilyen célzattal rendszeresen látogat.

 

6. A Lyme-kórral történő fertőződés első tünete a kullancscsípés helyén kialakuló immunreakció. Ez gyűrű alakú bőrpír formájában jelenik meg, mely folyamatosan növekedik. Ebben a stádiumban a megfelelő gyógykezelés a folyamat további súlyosbodását megállíthatja.

 

7. Lényeges a kullancsok helyes, szakszerű eltávolítása. Erős nyomás hatására a fertőzött nyálmirigyekből a kórokozók arecipiens (befogadó) vérébe kerülhetnek. Nagyobb kullancsok eltávolítására a gyógyszertárakban kapható kullancseltávolító kanál alkalmas. Kisebb kullancsok (lárvák, nimfák) eltávolítása a megnyálazott mutatóujjal történő enyhe nyomással végrehajtott és az óramutatóval ellentétes irányú óvatos forgatással lehetséges.

 

8. Néhány más betegség, melyek terjesztésében a kullancsoknak komoly jelentőségük van, de nálunk nem, vagy csak elvétve, illetve csak állatoknál fordul elő: Q-láz, rickettziosos, anrlichiosis, tularémia, visszatérő láz, louping-ill stb.

 

Humán babesiosis

A házi- és vadállatok babesiosisát már az ókorban is ismerték, bár a betegséget okozó kórokozót csak sokkal később, 1888-ban Viktor Babes fedezte fel és írta le. A babesiák terjesztésében kizárólag kullancsok (Ixodoidea) vesznek részt. A babesiák vörösvértestekben élősködő protozoonok. A széteső vörösvértestekből kiszabaduló vérfesték (hemoglobin) mennyisége megnövekedik a vérben, a vesék fokozzák kiválasztását, ami sötétebb színű vizelet alakjában jelenik meg (vérfestékvizelés). Európában a Babesia divergens (Piroplasma bovis) okozta emberi megbetegedés fordul elő, mely kórokozó a szarvasmarhák babesiosisának okozója.

 

Az állatok babesiosisában bizonyos fokú fajspecifitás fordul elő, mely azt jelenti, hogy meghatározott kórokozó meghatározott állatfajt betegít meg. Humán megbetegedést eddig csak a B. divergens idézett elő Európában, Amerikában pedig csak a B. microti.

 

Az állatorvosi praxisban a juhok és a kutyák megbetegedése a tavasztól őszig tartó időszakban igen jelentős

 

A fajspecifitást az állati megbetegedések esetében jól mutatja, hogy a lovaknál a B. caballi és a B equi, a szarvasmarháknál a B. divergens, a kutyáknál a B. canis és B. gibsoni, a juhoknál a B. ovis, a sertéseknél a B. trautmani okoz megbetegedést. A kórokozó fejlődése: a nőivarú imágó (ivarérett alak) bebesiát tartalmazó vért szív, az emésztés hatására a kifejlett alakok elpusztulnak, a peték a kullancs belében és a bélhámsejtekben fejlődnek tovább, majd a vörösvértestek fiatalabb fejlődési alakjaiban (hemociták), az izmokban és a petefészekben is megtalálhatók. Fejlődési alakjai bejuthatnak a kullancsok petéibe (transovariális fertőzés). Az ezekből kialakuló lárvák tehát már fertőzhetnek, bár a tapasztalat az, hogy a lárvák és nimfák inkább alacsonyabb rendű állatokból – csúszómászók, madarak, apró emlősök – szerzik meg a továbbfejlődésükhöz szükséges vért. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a fűben fekvő, vagy mezítláb füves-bokros területen járó, rövidnadrágot viselő ember nem fertőződhet lárvák vagy nimfák közvetítette babesiákkal. Ez annál inkább valószínű, mert az apró és színtelen, és megtelepedésüket érzéstelenítő nyállal elfedő lárvák már csak akkor tűnnek fel, ha vérszívás után láthatókká válnak. Azért is maradhat megtapadásuk észrevétlen, mert mindössze 1-2 órát töltenek ezek a fejlődési alakok az állatokon vagy az emberen, és vérszívás után leválnak, gyakran úgy, hogy az ember észre sem veszi. Ugyanakkor a nimfák és imágók már olyan nagyok lehetnek vérszívásuk előtt is (a második vagy harmadik gazdán), hogy tapintásra és szemmel is könnyűszerrel felfedezhetők.

 

Az első halálos kimenetelű humán fertőzést és megbetegedést 1957-ben Jugoszláviában írták le, ahol az áldozat egy korábban baleset miatt a lépét elvesztett földműves volt. Amerikában 1969-ben több lépirtott ember megbetegedését írták le. Azóta úgy Európában, mint Amerikában több beteget diagnosztizáltak.

 

Lényeges momentum, hogy a súlyosan megbetegedettek vagy halálos kimenetelű kórformák esetében a háttérben vagy a splenectomia (valamely ok miatt eltávolított lép) vagy a thymus (csecsemőmirigy) fejlődési rendellenessége, működészavara vagy HIV-fertőzöttség volt. A háttérbetegségek a megbetegedések 80%-ában jelen voltak, és a mortalitás (halálozás) elérte az 50%-ot.

 

Az elmondottak kiemelik az immunrendszer jelentős szerepét a megbetegedésekben és a betegség lefolyásában. Gondoljunk csak a lépre, amely a sejtes immunrendszer legkiterjedtebb szerve.

 

A thymus, mint a T-limfociták termelődésének szerve és a HIV-fertőzött önmagában is immunhiányos állapotok megteremtője.

 

A lépről külön is szeretnék szólni annak okán, hogy hiánya, az asplenia végzetessé teheti a babesiákkal történő fertőzést. A lép ún. hemolimfás szerv, a léphiány miatt súlyossá váló megbetegedés a limfatikus rendszer teljességének hiánya valójában. Ugyanakkor diagnosztikai eszközökkel kimutatható fertőzöttség (ellenanyagok kimutatása) ellenére a kullancscsípettek 7,5%-a teljesen tünetmentes lehet (ép léppel rendelkezők, HIV-negatívok és egészséges thymusszal rendelkezők). Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy a babesiák szaporodása ép immunrendszer esetén erősen gátolt. Nem véletlen – és ezt külön szeretném kiemelni - a lép döntő szerepe, mivel a lép hemolimfás szerv. Ez azt jelenti, hogy a vér közvetlenül kapcsolatba kerül a kisebb artériákat (arteriolák) körülölelő nyirokszövettel, illetve az ereket körülölelő nyirokhüvelyek gégén található, bunkószerűen megvastagodott nyiroktüszőivel, az ún. Malpighi-féle tüszővel.

 

Tudjuk, hogy a babesiák a vörösvértestekben élősködnek, és azt is tudjuk, hogy a lép egyik fontos funkciója a limfatikus elemek és plazmasejtek képzése mellett (limfociták, plazmasejtek - RES sejtek) az elpusztult vörösvértestek kivonása a keringésből és egyfajta "sterilizálás" után anyagainak epefestékké alakítása, valamint vastartalékainak felszabadítása és a vörös csontvelőben a fiatal vörösvértestekbe történő beépítésének elősegítése. Eközben a fertőzött vörösvértestek közvetlen kapcsolatba kerülnek a limfás szövetekkel (limfocitákkal, plazmasejtekkel), és lehetőség adódik a sejtekbe zárt babesiák és a széteső vörösvértestekből kiszabaduló kórokozók megsemmisítésére. Így a lép arteriolái (kis artériák) és a végükön található Malpighi-testek azon megkülönböztetett helyei a szervezetnek, ahol a vér és a vérben levő alakos elemek, köztük a vörösvértestek közvetlenül érintkezhetnek az immunrendszer nyirokelemeivel és azok fagocitáival. Egyébként az immunrendszer sejtes elemei a nyirokkeringés útján jutnak el a vérkeringésbe és a vérkeringéssel a szervekbe, szövetekbe az onnan érkező antigén-információk eredményeképpen.

 

Az elmondottakból kiderül, hogy a babesiosis humán jelentőségét csak néhány évtizede ismerték fel. Igaz ez annak ellenére, hogy az állatorvosi praxisban kiváltképpen a szarvasmarhák (B. divergens) és a kutyák (B. canis) megbetegedése a tavasztól őszig tartó időszakban igen jelentős. Érdekességképp megemlíthető, hogy a déli országokban jelentős sertésbabesiosis (B. trautmani, B. suis) hazánkban juhokban (B. ovis), lovakban (B. caballi, B. equi) is gyakran előfordul lázzal, vérfestékvizeléssel, vérfogyottsággal, hasmenéssel, szapora, kopogó szívveréssel, idült esetben lesoványodással, vérfogyottsággal, a bőr alatti kötőszövet savós-kocsonyás beszűrődésével.

 

Lehetséges, hogy emberi megbetegedések korábban is előfordultak, különösen a lépüktől baleset vagy egyéb okok miatt megfosztott egyének esetében, ahol a bizonytalan tüneteket más betegségekkel hozták összefüggésbe. A későbbiek során a vérkép vizsgálatával, ahol a vörösvértestekben könnyen felismerhetők a plasmódiumok (babesiák) érett alakjai, már egyszerű volt a diagnózis felállítása. Az állatorvosi diagnózis és terápia megkönnyítette a humán vonatkozások kidolgozását, valamint a kórfejlődés pontos felderítését, a kullancsok szerepének tisztázását, melyhez az állatorvosi parazitológia megfelelő elméleti és gyakorlati alapot biztosított. De vonatkozik ez a humán és állatorvosi járványtanra és egy sereg belgyógyászati betegségre is. Csak az utóbbi időben kezdik felismerni az emberi és állati megbetegedések közötti átjárhatóság fontosságát. Egyes fertőző betegségek esetében - tbc, brucelosis, vagy újabban a szarvasmarhák szivacsos agysorvadása (BSE), a madárinfluenza stb. - felismertük ennek jelentőségét, de a vektorok (kullancsok, szúnyogok) közvetítette protozoák és egyéb parazitás betegségek esetében azok fontosságát csak most kezdjük igazán értékelni.

 

A vírusok alkalmazkodóképességének (adaptációjának) alaposabb megismerése eloszlatta azt a tévhitet, amely a fajspecifikus kórokozó megjelölés mögött rejtőzött. Közismert, hogy a vírusok alapvetően jellemző immunbiológiai tulajdonságukat is képesek megváltoztatni (antigénszerkezetüket), alkalmazkodni tudnak nemcsak más állatfajok, de az ember szervezetéhez is. A humán parazitás és protozoák okozta megbetegedések terjedését a személyi higiéné akadályozta. Napjainkban a megnövekedett helyi népsűrűség és egyes területeken a legalapvetőbb higiéniai szabályok be nem tartása, illetve a betartás tárgyi feltételeinek hiánya a figyelem középpontjába helyezte a zoonozisokat, az állatokról az emberre terjedő betegségeket.

 

A kullancsok közvetítette megbetegedések ellen részben megelőző védőoltással (kullancsenkefalitisz), széles spektrumú antibiotikumokkal (Lyme-kór) vagy más antiparazitikumokkal (babesiosis) védekezhetünk.

 

Természetgyógyász szemmel a megelőzés az elsődleges. Elkerülni a kullancstalálkozást, erősíteni az immunrendszert és tisztában lenni a fertőzés lehetőségével, valamint a kullancscsípés következményeivel és e következmények lehetséges elkerülésével.

Dr. Pőcze Tibor
XIV. évfolyam 6. szám

Címkék: babesiosis, kullancs, Lyme-kór

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.