Betegségek A-tól Z-ig

Vastagbél és életminőség

Természetgyógyászati segítség a működési zavarokban

A természetes gyógymódok egyik lényegre törő mondata a következőképpen jellemzi tápcsatornánk utolsó szakaszá­nak jelentőségét: „A halál a vastagbélben lakozik.”  


 

A modern civilizáció sokfajta ártalma, a helytelen táplálkozás, a mozgásszegénység, az állandósuló stresszhelyzetek ráadásul egyre aktuálisabbá teszik, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a folyamatosan növekvő funkcionális, bélműködésbeli – vagyis még nem szervi elváltozással járó – zavarokra, amelyek nem csak mindennapi életünket keseríthetik meg, de előfutárai sok egyéb, elsősorban rosszindulatú elváltozásnak is.

 

A két leggyakrabban előforduló formája ennek a betegségtípusnak a krónikus székrekedés és az irritábilisbél-szindróma (IBS). A szorulásos tünetképben nem csak a nehéz, fájdalmas, ritka székelés zavarja a beteget, hanem a teltségérzés, a rossz szájszag, a fejfájás, a migrének, a fáradékonyság, a rossz közérzet és sokszor a bőrkiütések is. Az IBS-nél jellemzőek a székelés után megszűnő hasi fájdalmak, a változó bélműködés, a hasi puffadás, a nyákot tartalmazó széklet, az elégtelen kiürülés érzése székelés után. Mindez különböző pszichés tünetekkel (ingerlékenység, pánikhajlam, depresszió stb.) járhat együtt.

 

Mindezekben a tünetképekben a természetgyógyászati komplex kezelésnek kiemelkedően fontos szerepe van, aminek az oka a következő. A betegségek kialakulásában négy fokozatot különböztethetünk meg:

 

energetikai zavarok,

funkcionális (működésbeli) zavarok,

anyagcserezavarok,

a legvégső stádiumban szöveti elváltozások.

 

Mivel a rendellenességek első stádiumát az egyetemes orvoslás teljesen negligálja, és a szervezetet csaknem kizárólagosan vegyi folyamatok összességeként kezeli, a kóros elváltozások első két stádiumában gyakorlatilag tehetetlen, illetve csak tüneti kezelésekre szorítkozik. Ezek általában mellékhatásokat produkálnak, tartós megoldást nem jelentenek és a folyamatok krónikussá válását eredményezik. A betegséget más szervekre helyezik át, de az összefüggéseket nem látják, s a szervezet energiaállapotát – vagyis reakciókészségét, ellenálló képességét – folyamatosan alacsonyabb szintre sülylyesztik. Az irritábilisbél-szindróma taglalásakor is csak azt olvashatjuk, hogy „oka ismeretlen, anatómiai okot nem lehet kimutatni”. Jellemző az e témában megjelent összefoglaló tanulmány az Orvostovábbképző Szemle egyik utolsó számában. Bevezetőben egy olyan beteg leírását olvashatjuk, aki már 12 hónapos, folyamatosan emelkedő adagolású antidepresszívum hatására csökkenő hasi fájdalmakról számolt be, de a hasmenésére továbbra is tüneti gyógyszert kellett szednie. További hét oldalon a nyugati tünetek szerinti felosztás következik, de egy szó sem esik az alapproblémákról, az energetikai rendellenességekről, a bélflóra elváltozásairól, nem beszélve az alternatív megoldásokról. Viszont „többnyire nem sokat segít a betegnek az örömhír, hogy semmi oka az aggodalomra, mivel a vizsgálatok nem mutattak ki szervi elváltozást a panaszok hátterében”. „Ezen kívül a betegnek el kell magyarázni, hogy bár a betegséget ma még nem lehet meggyógyítani, az nem életveszélyes, és a tünetek hosszú távon legtöbbször enyhíthetők” – sajnos ugyanehhez hasonló választ kapnak gyakorlatilag minden krónikus betegségben szenvedők, így az asztmások, allergiások, reumás betegek, epilepsziások stb. is. A társadalmi probléma súlyosságát kiolvashatjuk a következő bekezdésből: „A hiányos felvilágosítás költséges, mert ahhoz vezet, hogy a beteg egymás után több orvost is felkeres, és ismételten elvégeztet (a beteg!) drága vizsgálatokat. Nemritkán még felesleges műtéti beavatkozásokra (epehólyag-kivételre, laparoszkópiára) is sor kerül.”
A beteg ugyanis minőségi – nem hasgörcsös és székletcentrikus – életet szeretne élni, s nem elégítik ki olyan „felvilágosítások”, mint a fentiek, vagy hogy „kevés megfelelően kontrollált tanulmányban mutatták ki egyértelműen valamely gyógyszer kedvező hatását”. Az meg szerintem kifejezetten irritálja, hogy „lényeges a beteg megnyugtatása afelől, hogy ezek a problémák egészségére nem károsak”.

 

A mindennapokat megkeserítő és hosszú távon komoly következményekkel járó működési rendellenességeinek hátterében tehát energetikai zavarok állnak, amelynek megértéséhez érdemes röviden áttekintenünk a hagyományos kínai orvoslás megközelítését. Ebben a modellben a vastagbél a fém elemhez tartozik, annak jang szerve, míg a jin szerv a tüdő, de ehhez az elemhez tartozik a bőr is.

 

Délután két óra után már ne együnk gyümölcsöt

 

A fém energiáját „föld-anyjától” kapja, amelynek képviselői a gyomor és a lép (hasonlóan a természethez, ahol „a földben képződik a fém”). A vastagbél működését még egy szerv befolyásolja döntően: a fa elemhez tartozó epehólyag, az ún. „ártó ciklusban” való visszahatással. S valóban, a kínai orvoslás megadja azt a három jellegzetes karaktert, amelyeknél halmozottan fordulnak elő a vastagbél működési zavarai. Ezek a következők:

 

a vastagbéltípus: aprólékos, megszállott, depresszióra erősen hajlamos, a saját problémái körül forgolódik, erősen kötődik a múlthoz,

 

a léptípus: intellektuális, rendkívül meggondolt, mondhatni szüntelen „intellektuális” gondoktól terhes, mindent szóban fejez ki, sokszínűen és szívesen adja elő bajait, túlterhelt, aggódik a jelen és a jövő miatt,

 

az epehólyagtípus: ambiciózus, lehet aktív vagy passzív, de agresszív hajlamú, haragos, kiábrándult, soha nem elégedett azzal, amije van, leginkább saját jövőképében él.

 

Az elmondottak értelmében érdekes megismerkednünk azzal az öt tünetképpel, amely leggyakrabban áll a bélműködési zavarok hátterében.

 

A lépenergia teltségéből adódó vastagbélproblémák

Heves, főként tompa hasi fájdalmak, időszakos erősödéssel, feszes hasfallal: nem szereti, ha masszírozzák. Puffadás felléphet, de a fájdalom dominál. Székrekedés, száraz, nehezen kiürülő széklet a jellemző a folyadékok hiányos feldolgozása miatt. Nincs étvágytalanság, emésztési zavar, hányás, szomjúságérzés. A nyelv sárga bevonatú. A hasi fájdalmak főleg a gyomorszájban jelentkeznek, de átterjedhetnek a szívtájékra is: „olyan érzése van a betegnek, mintha az energia felfelé szállna benne”. Jellemző lehet még a szorongás, az álmatlanság, a fáradtság- és nehéz­ségérzés a testben, a végtagokban.

 

A lép energiahiányából adódó tünetek

A hasi fájdalmak krónikus, permanens formát öltenek, de nem hevesek, inkább nyilallóak, nehéz­ségérzéssel járnak együtt. Jellemző a puffadás, amely gyakori, erősen zavarja a beteget, ki kell engednie az övét, nem megy rá a korábbi szoknya vagy nadrág. A beteg hasfala laza, szereti, ha masszírozzák, az könnyebbséget hoz. Gyakori, hangos bélkorgások a kísérő jelenségek. Az emésztési zavarok közül egy vagy több megtalálható a következőkből: étvágytalanság, emésztési zavar, hányinger, émelygés, ételhányás. A széklet lágy vagy hasmenéses, pépszerű. A léphiányos beteg kifejezetten fáradékony, az energiaszétosztás hiánya miatt a négy végtag gyenge, a beteg szenved a legkisebb erőfeszítéstől is, „szeret elnyúlni”, mondják a kínaiak. A végtagok hidegek, az alsó végtagon ujjbenyomatot meg nem tartó vizenyő lehet. A vizelet mennyisége feltűnően kevés – ugyancsak a folyadékok elégtelen feldolgozása miatt. A nyelv sárga és nedves, az ajkak szárazak, erős a nyálzás.

 

 

A vastagbél energiateltségéből származó tünetek

A túlzott szomorúság az az érzelem, amely gátolja a vastagbél energiáit – sokszor fém elembeli párjának, a tüdőnek a csijét is –, ami nehézlégzésben, mellkasi szorongásban jelenhet meg. Felléphet ilyenkor a szintén „fémes” bőrön ekcéma, csalánkiütés, pikkelysömör is – amint azt a mindennapi gyakorlatban tapasztalhatjuk.

 

Ennél a tünetképnél a heves hasi fájdalmak hosszabb ideig is fennállhatnak, több napig is eltarthatnak. A nyers zöldségek feldolgozása ilyenkor a legnehezebb. A belek görcsös összehúzódásban vannak, a has érzékeny, a vastagbél vizsgálattal a normálisnál jóval tágabb lehet. A beteg szomorúságra hajlamos, aggodalmaskodó, gyakran beszél álmában.

 

Este hét óra után kerüljük a nyers zöldségek fogyasztását is

 

A széklet nagyon száraz, darabos, a beteg legtöbbször hashajtókra szorul. Emellett néha nyákos-véres, hasmenéses széklet is jelentkezhet. A puffadás nem jellemző. A nyelv sárga, száraz, fehéres bevonatú, a száj és az ajkak szárazak.

 

 

A vastagbél energiahiányából származó tünetek

Ez a tünetkép az idős vagy kimerült, alkatilag gyenge emberek szorulásos kórképei­re jellemző. A hasi fájdalmak nem jellemzőek, bélrenyheségből adódó szorulás a mindennapos.

 

A végtagok hűvösek lehetnek, gyakori a végbélelőesés, az aranyér. Sokszor jelentkezik nehézségérzéssel, teltségérzéssel együtt felfúvódás. Ez utóbbival kapcsolatban e helyütt érdemes néhány tévhitet eloszlatni.

 

A bélbaktériumok táplálékbontása során jelentős mennyiségű hidrogén, metán és szén-dioxid szabadul fel. Az erjedéses folyamatok során a szénhidrátokból és aminosavakból – a bélflóra és bélmozgás egyéni különbségeiből adódóan – igen változatos mennyiségű bélgáz keletkezik. Még egészséges embereknél is a szénhidrátok bizonyos ételekből nem szívódnak fel, a gyümölcsökben és a zöldségekben lévő összetett szénhidrátok (poliszacharidok) pedig jelentős gázképződéshez vezetnek. Tudni érdemes, hogy a vastagbél energiaszintje a kínai hagyományos orvoslás tanítása szerint reggel 5 és 7 óra között éri el a maximumot, majd fokozatosan csökken, s 12 óra múlva süllyed a minimumra. Emiatt javasolják, hogy délután 2 óra után már ne együnk gyümölcsöt – mert a gyümölcscukor akkor már alkoholosan erjed, tönkreteszi a bélflórát, annak minden káros tünetét produkálva. Ugyancsak kerülni kell este 7 után a nyers zöldségek fogyasztását is. A puffadás elsősorban az emészthetetlen szénhidrátokat nagyobb mennyiségben tartalmazó gyümölcsök és zöldségek (pl. bab, kelkáposzta, karalábé) feldolgozásakor termelődik. A metán a szerves belső vegyületek (endogének) lebomlásakor keletkezik elsősorban, ezt a folyamatot a táplálkozás alig befolyásolja, viszont nagy egyéni különbségek vannak a metántermelés esetében.

 

A szén-dioxid bakteriális bomlással is képződhet, de a legfontosabb forrás a bikarbonát-ionok és a hidrogén reakciója (szénsavas ásványvíz!). Az étkezéskor a zsírsavakból rengeteg hidrogén szabadul fel, így a patkóbélben egy komoly étkezés után elméletileg akár 4 liter CO2 is keletkezhet. A fel nem szívódó szénhidrátok bakteriális bomlásakor felszabaduló savas termékek is reakcióba léphetnek a bikarbonáttal és így is termelődhet szén-dioxid. A nagymértékű puffadást a CO2 gyors vérbe történő felszívódása azonban általában megakadályozza (más kérdés, hogy ez a szervezet elsavasodását okozza, annak minden hátrányával).

 

Általában úgy vélik, hogy a nagy mennyiségű bélgáz mindig hasi fájdalmakat vált ki. Valójában sokkal több tünetet tulajdonítanak a „túl sok gáznak”, a fájdalmakat inkább a már említett energetikai problémák és a következményes sejtanyagcsere-zavarok okozzák. A legtöbb egészséges ember vastagbelébe például vizsgálatkor óránként egy liter levegő is vezethető, mindenféle tünet nélkül. Az endoszkópos vizsgálatkor befújt nagymennyiségű levegő is csak kisebb diszkomfortérzést okoz, ha nincs komolyabb energetikai zavar, de például az irritábilisbél-szindrómás betegek egészen kis mennyiségű ballonizmust sem tolerálnak.

 

 

Az epehólyag telítettségével járó tünetkép

Az agresszív, nagyravágyó, törtető, gőgös, követelődző embertípus tünetképe, amikor is a harag, a düh szítja az epehólyagot, amely „megveti” a vastagbelet (vagy leigázza a gyomrot fekélyt okozva). Ezt az ősi kínai epe-vastagbél egymásra hatást a táplálkozástani kutatók egyértelműen be is bizonyították. Sheile Bingham, a Cambridge-i Egyetem tanára például így ír: „Az epeelválasztást fokozó zsír szintén előmozdíthatja a vastagbélrák kialakulását: az epidemiológiai vizsgálatok szerint is erős az összefüggés köztük.” P. P. Nair, az U. S. Agricultire Departement kutatója: „Nagy zsírtartalmú étrend mellett az epesavak termelése megnő. A vastagbél baktériumai az epét többféle szekunder epesavtermékké elbontják. Ezek közül néhány daganatkeltő anyagként ismeretes. A litokólsavról kimutatták, hogy fokozza a DNS-szál törékenységét, s részt vehet a daganatkeltésben.”

 

Jól ismert jelenség az utazások alkalmával, idegen helyen bekövetkező néhány napos „székletstop”

 

Ebben a tünetképben a heves, néha kólikus fájdalmak a jobb és bal bordaív alatt jelentkezhetnek, a széklet vagy szorulásos, vagy hasmenéssel váltakozik. Sokszor lép fel gyomorszáji fájdalom, gyomorhurutos tünet. Hányinger, epés hányás, napközbeni álmosság mellett éjszakai álmatlanság lehetséges. Jellemző lehet a szem körüli vagy mögötti (ún. ophtalmikus) migrén, a homloktájon és a tarkótájon fellépő fejfájások. A száj száraz, keserű ízű, a nyelv vöröses, a bőr száraz, az arcszín fakó.

 

A fent leírt tünetképek tehát az alapvető energetikai rendellenességeket érintik, amelyek oki terápiáját jelentik a megfelelő akupunktúrás pontok kezelése és a gyógynövényes kombinációk (a kínai orvoslásban ez együtt jár a táplálkozás átállításával is).

 

 

Bélélettan és „parányaink”

Civilizáltnak mondott” világunkban már minden ötödik felnőtt szenved szorulásban, és folyamatosan növekszik az irritábilisbél-szindrómás betegek száma is. A mindennapi közérzetet megkeserítő puffadásnak, migréneknek, fáradtságnak, alvási zavaroknak, rossz szájszagnak, bőrkiütéseknek számos, többnyire életmódunkkal összefüggő, s mint ilyen kiküszöbölhető oka van.

 

Az elfogyasztott táplálék átlagban 4 órát tartózkodik a gyomorban, majd az előemésztés után a hasnyálmirigy és a máj által kiválasztott emésztőnedvekkel keveredve mintegy 12 órát a vékonybélben. Itt megy végbe a felszívódási folyamatok döntő többsége a bélbolyhokon keresztül. A vékonybél a percenkénti 6-10 gyűrűs összehúzódás segítségével megkeveri a táplálékpépet, majd a hosszirányú izomzat perisztaltikus mozgásával továbbítja azt a vastagbélbe. A vastagbélben a vízvisszaszívás és a besűrítés mellett a bakteriális emésztési tevékenység és a vitaminszintézis történik meg. A vastagbélben is vannak – a vékonybélnél lassúbb – transzport perisztaltikák és keverő mozgások, amelyek a végbélbe juttatják a végterméket. A székelési ingert normálisan ennek a végszakasznak – az ún. ampullának – a tágulása váltja ki, normál körülmények között naponta, szoruláskor hetente akár csak egy-kétszer! A kiürítést természetesen gátolhatják beidegzési zavarok, vagy az életkörülményekben bekövetkező változások is. Ismert például az utazások alkalmával, idegen helyen bekövetkező néhány napos „székletstop”, amely tulajdonképpen egy atavisztikus jelenség. Tudvalévő, hogy az állatok székletükkel, vizeletükkel jelölik meg „birodalmuk”, vadászterületük határait, s az ember, amint elhagyja saját felségterületi WC-jét, vegetatív idegrendszere zavarba jöhet a másik emberi lény befolyási övezetében.

 

A kiürítést segíti a hasizmok által kiváltott prés, amely segítséget az elhájasodáskor, vagyis az izomsejtek zsírsejtté alakulásakor a béltraktus nem kapja meg. A hasprést azonban a hosszas erőlködéssel nem szabad túlzásba vinni, nem csak azért, mert túl sok székletet tol az ampullába és így mindig az elégtelen kiürülés érzetét kelti, hanem a kismedence vénás keringésének gátlásával aranyér kialakulását is eredményezi. A krónikus szorulás emellett a bélfal kitüremkedéseinek (a divertikulumoknak) kialakulásához, ezek visszatérő gyulladásaihoz, sérvekhez, végbéltáji berepedésekhez, sipolyokhoz, aftákhoz is vezethet.

 

A vastagbéltartalom egészségünk szempontjából kimagasló jelentőségű összetevője a széklet tömegének mintegy egyharmadát kitevő emberbarát (humanofil) baktériumtömeg! Testünkben mintegy 3-5 kilogrammnyi baktérium él velünk többnyire békés szimbiózisban, sejtjeik száma kb. tízszeresen meghaladja testi sejtjeinkét. Ennek a baktériumflórának az összetétele messzemenően meghatározza egész szervezetünk mikrobiológiai klímáját, vagyis immunstátusunkat, fertőzéshajlamunkat is. Ezek a baktériumok tartják féken a káros baktériumok mellett a testünkben lévő gombákat is, amelyek a flóra gyengülésével az orr, száj, fül, hüvely vissza-visszatérő, gyógyszeres kezeléseknek makacsul ellenálló fertőzéseit válthatják ki. Baktériumflóránk fontossága miatt talán nem szentségtörés kijelentenünk, hogy e flóra táplálása és jó karban tartása fontosabb, mint testi sejtjeinké. Eközben feltétlenül figyelembe kell vennünk azt, hogy ami 100 vagy akár 30-40 évvel ezelőtt érvényben volt, az a mai táplálék-ember viszonylatra nem vonatkozik. Különösen igaz ez a tehéntejre és a búzalisztre – amelyeket ma a biorezonancia tanításai szerint „központi allergénnek” nevezünk, valamint a vastagbél két fő ellenségére, a vörös húsokra és a finomított cukrokra.

 

Az úgynevezett ételpiramis alján a szervezet által leginkább igényelt tápláléksorba a gyümölcsök, a zöldségek és a magvak valók

 

A bélegészségügyi táplálkozás kritériumait – amelyek az egészségmegőrzés valódi alapjait jelentik – a következőkben érdemes összefoglalnunk:

 

minőségi ételek (színező-konzerváló, állományjavító-ízerősítő anyagok nélküli élelmiszer) használata, rovarirtóktól, ipari mérgektől, besugárzástól, előkezeléstől mentes élelmiszerek,

 

friss élelmiszerek (rövid tárolási, szállítási idő),

a legkevésbé iparilag kezelt, „alacsony feldolgozottsági szintű” táplálék,

kemény zsiradékoktól mentes étkek,

ballasztanyagokban gazdag étrend,

lehetőség szerint az évszaknak és a helynek megfelelő táplálék,

a legtöbb energiát tartalmazó táplálék (saját kert, biotermesztés).

 

 

Összetétel szempontjából:

bázikusan lebomló élelmiszerek. (E helyütt fontos megemlíteni, hogy az ún. ételpiramis alján eddig a gabonákat helyezték el, de ide, a szervezet által leginkább igényelt tápláléksorba a gyümölcsök, a zöldségek és a magvak valók! A gyümölcsöket is lehetőleg délután kettőig fogyasszuk csak, mert ez idő után a vastagbél energiaszintje már oly alacsony – maximuma reggel 5 és 7 óra között van –, hogy az alkoholos erjedés károsítja a normál bél­flórát. A vastagbelet leginkább kedvelő gyümölcsök az őszibarack, a nektarin és a dió. Este hét óra után pedig ne fogyasszunk nyers zöldséget, mert ezek emésztése akkor már nem teljes, és a bomlástermékek a bélfalon keresztül mérgezik a szervezetet.)

 

korlátozott állatizsír-bevitel.

 

erősen korlátozott állatifehérje-bevitel (lehetőség szerint a vörös hús, tej, tejszín, tejföl elhagyása, reggel kefir, sovány sajt, míg délután, este joghurt fogyasztása ajánlott). A húsfélék fogyasztásának korlátozása nem csak a mi egészségünket szolgálja, hanem a földgolyóét is! Egy amerikai felmérés szerint ahhoz, hogy egy ökör 1 kg húst termeljen, száz kg takarmányt kell elfogyasztania! Egy félhektárnyi búzatábla pedig tizenkilencszer nagyobb tápértéket biztosít, ha kenyér gyanánt és nem marhahús formájában fogyasztják el. Különösen kerüljük az eltérő forrásokból származó, nehezen emészthető állati fehérjék egyidejű bevitelét, mint pl. a sajttal töltött húsok.

 

rendkívül visszafogott cukorfogyasztás: a finomított cukor savas átalakuláson megy át, ezért a bázikus bomlású barna – melaszos – cukor használata javasolt.

 

 

Étkezések

Ebben a vonatkozásban egyértelmű, hogy a kevesebb több. Kisebb adagokat együnk (a kínai orvoslás tanítása szerint soha ne töltsük meg a gyomrunkat 70%-nál jobban!). Kis mennyiségű, de egymással harmonizáló, minél több zöldfűszerrel elkészített ételt együnk (kétfajta szénhidrátot – például krumplit és rizst, krumplit és kenyeret – egyszerre ne fogyasszunk, húst inkább csak zöldségkörettel együnk).

 

Az antibiotikumok meggondolatlan használata nemcsak a rezisztens  baktériumtörzsek kifejlődését segíti elő, hanem a normál bélflórát is erősen károsítja

 

Ne kapkodva, hanem lassan, élvezettel együnk, csak arra koncentrálva, hogy a táplálék mennyire válik sejtjeink alkotórészévé. A habzsolva elfogyasztott étekből az ájurvéda tanítása szerint méreg, „ama” válik bennünk!

 

Az étkezések között legalább három óra szünetet tartsunk.

 

Amint az indiai tanítás mondja, minden falatot legalább 50-szer rágjunk meg.

 

 

A funkcionális bélpanaszok egyéb okai

Az egyik legfontosabb ilyen tényező az egyre inkább eluralkodó mozgásszegénység, amely – az általános anyagcsereromlás mellett – azt eredményezi, hogy az izmok elernyednek, zsírosan átépülnek, s a belek nem kapják meg az egészséges feszülési állapothoz szükséges ingereket. Amennyiben az egészséges egyéneken alig észrevehető hasprést már aktív kéznyomással kell támogatni, akkor az már biztosan a kóros bélműködés kezdete.

 

Ezzel ellentétben a stressz, a foglalkozásbeli, családi, társadalmi túlhajszoltság, hektikusság vezethet egyrészt a székletinger akaratlagos elnyomásával szoruláshoz, másrészt a vegetatív idegrendszer állandó túlfűtésével IBS-hez.

 

A modern kor legtöbb mellékhatását, így a vastagbél-károsodást is előidéző tényezők a szintetikus gyógyszerek. A szorulást előidéző gyógyszerkészítmények listája nagyon hosszú, a legfontosabbak a következők:

 

morfin, koffein, savlekötők, hányáscsillapítók, triciklikus antidepresszánsok, epilepsziaellenes szerek, neuroleptikumok, görcsoldók, vízhajtók. A legkárosabbak azonban az antibiotikumok, amelyek általános, sokszor meggondolatlan használata nem csak a rezisztens baktériumtörzsek kifejlődését segíti elő, hanem a normál bélflórát is erőteljesen károsítja. A bélflóra jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. „Mikrobagátat” képez a kórokozók ellen, gyorsítja az anyagcserét, javítja a bélnyálkahártya vérellátását, elősegíti az immunmodulációt, a tejsavak termelésével javítja a bélmozgást, meggátolja a humanofil baktériumok kórokozókká válását, szintetizálja a vitaminokat – elsősorban a B és K csoportbelieket –, megteremti az optimális bélmiliőt, fenntartja a pH-értéket. Vastagbelünkben mintegy 400 (!) fajta hasznos baktérium él, amelyek az anyatejes tápláláskor kezdenek elterjedni – főleg lactoba­cillus és bifidus –, majd a tartós egyensúlyi állapot – ha a gyógyszeres kezelés nem szól bele – az elválasztással kialakul és az 50-60. életévig nagyjából kiegyensúlyozott marad. A „szép korban” olyan változáson megy át a bélflóra, hogy elszaporodnak a clostridiumok és lecsökken a bifidusok aránya, így elsősorban ezeket kell pótolni.

 

A szorulás okai lehetnek még a már említett túlsúly, csecsemőknél a táplálékváltás, a különböző betegségek, sérülések, műtét utáni állapotok, az időseknél pedig az energiahiány.

 

A harmonizálás holisztikus eszközei

A természetgyógyászat számos olyan eljárást dolgozott ki, amelyek a funkcionális bélproblémák tartós megoldását elősegíthetik. Ezek közül a legfontosabbak a probiotikumok, a prebiotikumok, a makrogolok, a növényi készítmények és a homeopátiás szerek.

 

A probiotikumok a normál bélflóra pótlására, illetve működésének elősegítésére szolgálnak. Ennek két fő összetevője a tejsavbaktérium (lactobacillus) és a bifidobaktérium. A lactobacillusok a cukorszerű anyagok bontásában jeleskednek, működésük optimuma pH 6 fölött, vagyis lúgos közegben van. A bifidobaktériumok is a vékony- és a vastagbélflóra kötelező bélflórájához tartoznak, s szintén szénhidrátbontásban tevékenykednek, pH 6–7 között. Ugyanúgy az erjedési folyamatokat vezérlik, mint a tejsavbaktériumok, de számuk a korral jelentősen csökken. Az optimális probiotikumok mindkét bacilusfajtát+cinket, szelént és B-vitaminokat is tartalmaznak.

 

A prebiotikumok közül az egyik táplálékban is fellelhető anyagot, az inulint kell megemlítenünk. Ez a vegyület gondoskodik a lakto- és bifidobaktériumok optimális fejlődéséről, a miliő optimalizálásáról, valamint az elektrolitok felszívódásáról.

 

A makrogolok olyan természetes anyagok, amelyek nagy vízfelvevő képességgel rendelkeznek, ami által elérik, hogy a megkötött víz a belekben marad és oda jut, ahol a széklet felpuhítására szükség van. A székletvolumen megnövelésével elősegítik a bélperisztaltikát, s a bélfal ingerlésével a megfelelő kiürülést. Ezek a készítmények is hozzátartoznak a krónikus szorulás standardterápiájához. A makrogolok is optimális kombinációt adnak az inulinnal, mert így a bélflóra helyrehozatala és az ionháztartás harmonizálása „bél a bélben” történik. (Mellesleg az ozmotikus alapú vízvisszatartással működnek a magas ásványtartalmú, szorulásellenes gyógyvizek, például a Salvus víz is.)

 

A funkcionális bélpanaszok kezelésé­ben gyakorlatilag végtelen lehetőségeket kínál a fentiek mellett a fitoterápia és a homeopátia, ezért csak néhány, különlegesen hatékony növényre, illetve szerre utalnék.

 

Délután és este a joghurt fogyasztása különösen ajánlott

 

A klinikailag is egyik legjobban vizsgált növény az articsóka, amelynek leveleiből készült tabletták és kivonatok nálunk is kaphatók. Az articsóka klasszikus bevetési területe minden olyan emésztési zavar, ahol a máj-epe problémák dominálnak. A hiányos epetermelés ugyanis lelassult tápláléktranszportot, lassú áthaladási időt eredményez, aminek következménye a zsírsavak elégtelen bontása és a krónikus székszorulás. A meg nem emésztett zsírok és egyéb táplálékmaradványok gázképződést indítanak el, amelyek a kellemetlen érzés mellett a májat és a bélflótát is károsítják.

 

A másik, nálunk elhanyagolt „bélmester” a nagy sarkantyúka (Tropeolum maius). Ennek a – magas C-vitamin-tartalma miatt korábban skorbut megelőzésére is használt – növénynek a fő felhasználási területe a gombás fertőzések, a mikózisok. Ez a bélrendellenesség a cukor- és finomlisztburjánzós, szénhidrátdús és vitaminszegény táplálkozás velejárójaként vált népbetegséggé. A sarkantyúkát a táplálkozás gyökeres átalakítása mellett kell bevezetnünk. A benne található mustárolaj-glikozidok antibiotikus és gombaölő hatást is kifejtenek. Krónikus hasmenés, bélgombásodás, gázosság, a lég- és húgyutak visszatérő fertőzései, makacs hüvelygombásodás mind-mind a sarkantyúka segítségét kérik.

 

A másik gyengéd jolly jokere a gyomor-bél panaszoknak a citromfű (Melissa officinalis). A csecsemők „három hónapos” kólikájától kezdve a kisgyerekek iskolás gyomorfájdalmain keresztül a stressz kiváltotta gyomorfekélyen át mindenfajta problémára orvoslást ajánl. A limbikus agyi rendszeren keresztül nyugtat, enyhe étvágygerjesztő és görcsoldó hatással is rendelkezik. Ideges gyomor-bél panaszok esetén, hasi görcsök, émelygés, vírusos emésztőszervi zavarok, irritációsbél-szindróma, álmatlanság, pszichovegetatív szívpanaszok esetén egyaránt bevethető, főként olyan személyiségek esetében, akik a „védtelenséget sugározzák”.

 

A vastagbélre „specializált” növények közül meg kell még említenünk a zsurlót és a zsályát, amely növények 1:1 arányú keverékének teáját kúraszerűen használhatjuk esti tea formájában szorulás esetén (két hét teázás, egy hét szünet, mert a vastagbél fala hozzászokhat az ingerekhez). Ugyancsak optimális széklazító esténként egy natúr joghurt, 2-3 szem aszalt szilva és 1 evőkanál lenmag keveréke.

 

A homeopátiás szerek végtelen sora alkalmazható a funkcionális bélbetegségek orvoslásában. Itt az az érdekesség, hogy ugyanazon szerek használhatók a hasmenés, mint a székszorulás kezelésére, természetesen különböző potenciálban. Ez a tény nehezen emészthető az energetikai orvoslásban nem járatos kollégák számára, mint ahogy az is, hogy ugyanazon pontokon – más-más technikával persze – kezelhetők akupunktúrával a hasmenés és a szorulás.

 

Mindezek mellett számos egyéb hatásos és mellékhatásmentes bélharmonizáló módszert alkalmazhatunk, így a talpreflexológiát, a shiatzut, a nyirokmasszázst, a biorezonanciát, a mágnesmező-terápiát stb.

 

Összefoglalva: a komplex naturopátiás kezelések lényege abban van, hogy oki kezelést alkalmazva nem csak megszüntetik a panaszokat és a pácienst egy másfajta életszemlélet elfogadására ösztönzik, hanem mindezek által megteremtik a tartós testi-lelki harmónia bázisát is.

Dr. Simoncsics Péter
XIII. évfolyam 9. szám

Címkék: vastagbél, vastagbélproblémák

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.